Romániai Magyar Szó, 1996. július (8. évfolyam, 2055-2085. szám)
1996-07-01 / 2055. szám
Hétfői Romániai Magyar Szó 2 Kinek használ? Minden alulról jövő civil kezdeményezés üdvös, ha nemes és hasznos célt szolgál. Vajon ilyen a Nagyváradi Független Értelmiségiek Köre kezdeményezte Alternatív Varadinum? Mi volt a szervezők célja vele? Hogy minél kevesebben vegyenek részt a hivatalos rendezvényeken? Minél kevesebb fiatal szerezzen ismereteket Szt. László városáról? Elcsalni őket a templomokból? Megosztani a magyarságot? Nem látják a magyarországi civakodást és áldatlan következményeit, a visszarendeződési tendenciákat itt is, ott is? Remélem, nem sikerül majd kárt okozni a váradi tradicionális ünnepségeknek, hiszen az idén is jöttek az ország más városaiból (Arad, Brassó), hívatlanul is. Kerekasztal beszélgetéseket lehet máskor is rendezni, vitadélutánokat is. A Dúdoló Görény meg Mitől döglik a légy fülbemászó címek is vonzóak lehetnek egyeseknek. De miért a Varadinummal párhuzamosan? Mert így akarják a szponzorok? Máskor nem érdekes? Így hatásosabb? Nem kárhoztatásról van szó, de az illendőség, a jó érzés megkívánja, hogy ha valakik énekelnek, mások ne énekeljenek bele, kiváltképp ne hamisan. Vannak, akik dicsérik a megosztásra törekvőket és dicsérő hangokat “PENGET”-nek lelkendezve, közben szaporodnak a cachifranciskok. BAU JÓZSEF Arad Kertészképzés Nyárádszeredán Újabb évfolyamot indít a Nyárádszeredán működő Kertészüzemmérnöki Távoktatási Konzultációs Központ. A képzés 3 éves (6 szemeszteres), főiskolai szintű, távoktatási rendszerű. A Budapesti Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem kertészeti karán kidolgozott, a hazai viszonyokhoz adaptált tanrend szerint történik az oktatás, nagyobb részt Nyárádszeredán, s részben Budapesten. Minden második hét végén - péntek déltől vasárnap délig - konzultációs előadásokon és gyakorlati munkákon vesznek részt a hallgatók. A Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetemen intenzív előadásokat hallgatnak, vagy laboratóriumi gyakorlatokon és tangazdasági munkán ismerkednek a kertészeti termesztés különböző ágaival (zöldségtermesztés, gyümölcstermesztés, dísznövénytermesztés, gyógynövénytermesztés, szőlőtermesztés és borászat, növényvédelem stb.). Felvételi: augusztus 3-án 9 órakor. Beiratkozás: Nyárádszeredán a Bocskai István Alapítvány titkárságán a munkanapokon 8 és 14 óra között, augusztus másodikéig. Szükséges iratok: születési bizonyítvány (fénymásolat), érettségi bizonyítvány (fénymásolat). Felvételi vizsgadíj 15 ezer lej. A felvételi vizsgára jelentkezhetnek érettségizett, magyarul tudó, román állampolgárok; a felvételi nincs korhatárhoz szabva. Felvételi tantárgyak: biológia (IX. és XII. oszt.) - írásbeli; kémia vagy matematika - írásbeli. A felvételi tananyag részletes tájékoztatója és más tudnivaló a Bocskai István Alapítványnál kapható (Miercurea Nirajului, cod 4333, jud. Mures, Str. Trandafirilor 5, tel. 065-576057), vagy az RMDSZ Maros megyei szervezetének székhelyén (4300 Tg. Mures, Pta Trandafirilor 5). Marosvásárhelyen a 116 151-es telefonon is lehet érdeklődni az oktatással kapcsolatos kérdések tisztázása érdekében, alulírottnál. Dr. JAKAB SÁMUEL tagozatvezető, _______________________ Marosvásárhely ! ] a szerelőparton láttam a legnagyobb emelőgépet, egy 60 tf fix darut. Külföldi utunk alkalmával, szabad időnkben a múzeumokat is meglátogattuk, Fiuméban szerettük volna fölkeresni a tengerészeti múzeumot. Mivel egyikünk se beszélt horvát vagy szerb nyelven, találtunk egy utazási irodát, ahol először angolul érdeklődtünk egy tisztviselőtől, aki aztán a hozzá intézett francia és német kérdésekre se válaszolt. Viccből odaszóltam román kollégámnak: meglásd, ez tud magyarul! Mikor magyarra fordítva a szót megkérdeztem, merre a múzeum, azt mondta: így kellett volna kezdeni és útbaigazított. Örvendtem, hogy idegenben nem bizonyult haszontalannak a magyar nyelvtudásom. Mindez a hetvenes évek végén történt. FAZEKAS LORÁND Galac Tolerancia Ezt az évet az Egyesült Nemzetek Szövetsége nagy reménységgel s a legjobb szándékkal a Tolerancia Évének nyilvánította. De ha most, az esztendő derekán mérleget készítünk e félévről, megállapíthatjuk, hogy a csőd szélén állunk. A tolerancia latin eredetű szó: türelmesség mások véleménye, főleg vallása stb. iránt. Kérdezhetjük: miben és hol találkoztunk ez évben ennek árnyalatával legalább? Hát türelmesek a boszniaiak, a csecsenföldiek, hogy ne menjünk még távolabbra kontinensünktől, sőt jöjjünk közelebb Európa közép-keleti tájaira. Itt még a türelmesség bizonyos árnyalatai mutatkoznak. Mi itt még a türelmesség fegyverével küzdünk, de szinte eredmény nélkül. Mi azt akarjuk, hogy végre, türelmességünk komoly eredményeket hozzon népeinknek. Nem kívánunk egyebet pl. mi magyarok, csupán azt, amit más nemzetek kívánnak maguknak: a románok, a szlovákok, a szerbek, az ukránok... Ha a tolerancia jegyében nekünk megadnák igényléseinket, azzal az országnak nyújtanának sok jót. Hosszú életem során meggyőződtem arról, hogy csak a jókedvvel végzett munkán van áldás, haszon. Ha a magyarság teljes jogú állampolgár lesz, jobb és eredményesebb munkát fog kifejteni, melynek hasznát közvetett formában a román állam élvezné! Én pl. sose örvendtem annak, ha alkalmazott munkásom nem jó kedvvel dolgozott. Régi, kissé közönséges, de valós mondás az, hogy “ne piszkáljuk azt, aminek rossz szaga van”. Ne hánytorgassuk a múlt bűneit, a múlt történetét. Vegyünk példát a nyugati kultúrépektől, a franciáktól, vallonoktól, németektől. Ezernyi okuk volna egymásra haragudni, de az élet rájuk kényszeríti a békés együttlét formáit. A magyarságnak igenis, volna miért haragudnia az osztrákokra, és most olyan hírek szállnak, hogy a két ország között feloldják a határokat, megszüntetik a vámszolgálatot! Ezt kellene itt is megvalósítanunk, akkor a két ország gazdasági élete nagyon fellendülne. Ez a kisebbségi problémát is felszámolná! Magyarország elnöke a minap kijelentette: nem igénylik Erdélyt, kell-e ennél több? Ez se elég a szélsőséges, nacionalista román uraknak, hogy annyiszor hangoztatott ostobaságukat legyőzze? HORVÁTH ZOLTÁN Nagyenyed Hollandiai morfondírozás és a Magyar Ag elnöke, dr. Kasza Ida taglalta ama feladatokat, melyek a csoport előtt állnak. Sikere volt Krasznahorkai Anikó (Pomáz, Ma.o.), dr. Todea Mária és dr. Dorgó Attila (Csíkszereda) által előadott dolgozatoknak s az azokat követő élénk kerekasztal megbeszélésnek. Számba vevődtek azok az eredmények, melyeket a Világszövetség Magyar Ágának Területi csoportja a szervezés eddigi állása alapján elért, s megbeszélésre kerültek a további teendők. Jó tudni, hogy e szervezetbe nem csak orvosok, de középkáderek, sőt gondozók is beléphetnek ama területekről, melyeken az elmebetegek társadalmi és egészségügyi visszailleszkedésén fáradoznak. Az érdekeltek telefonon vagy levélben érdeklődhetnek dr. Veress Albertnél (4100, Miercurea Ciuc, c.p. 75 tel. 066-111135 vagy 112102), illetve dr. Dorgó Attilánál (066-124812). Dr. VERESS ALBERT Csíkszereda Veszélyeztetett környezet A bukaresti tévé hétfő délutáni (e hó 9-i) magyar adásának egyik rovata foglalkozott az ifjúság dohányzásával. Az interjú alanyai főként fiatal lányok voltak. Úgy beszéltek a “cigizésről”, mint valami, a modern korral együtt járó haladó jelenségről. Ezt a riporter se fogta fel másképpen. Ugyanakkor szerte a világban tudósok, féltudósok, amatőrök foglalkoznak a környezet veszélyeztetettségével. Gyermekkoromban házunkhoz járt néha egy előkelő hölgy. Mi, gyermekek csudálkozva csaptuk össze tenyerünket: netene, fehérnép és szivarozik? Bizony, ez ritka látvány volt abban az időben. El is neveztük őt Szivaros Lázárnak, lévén, hogy Lázár Mihályné volt a neve. Abban a faluban birtoka volt, azért járt oda. A történelem előtti időkben élők talán ösztönszerűen fogták fel úgy, hogy a nő a társadalmi fejlődés folyamatában az emberi lét termőtalaja, s vigyáztak rá, miként a jó gazda a termőföldjére. A női szervezetet ugyanis - mert az egysejtű lényből benne 9 hónap alatt teljes emberi szervezet épül fel - nem szabad nikotinnal (néha még alkohollal is) mérgezni, mert az emberiség időnap előtt degenerálódik. Majd ott a csodálatos kétneműség, mely végigvonul a teremtett világon, a növényektől az állatokon át, fel az emberig. A két nem Istentől rendelt adottságainál fogva némileg különbözik egymástól a növényi, illetve az állati világban, de az embernél is. Vannak ugyan elméletek, melyek ez utóbbit nem ismerik el, de nyilvánvaló, hogy a nő teljesítőképessége nem azonos a férfiéval, pl. a sportteljesítmények területén, érzelem tekintetében viszont annál jobban túltesz a férfin. De ha a nő lemond a maga erényeiről, a férfinál alacsonyabb rendűvé fokozza le magát. Prusz lengyel író Bábu c. regényében írja: “Ha a nők átveszik és gyakorolják a férfibűnöket, megnyílik az út az emberiség teljes elaljasodásához”. Sajnos, ez máris érzékelhető! Itt kapcsolódik a probléma a környezet veszélyeztetettségéhez: az elaljasodó társadalom segíti a környezetkárosító tényezőket. Sajnos, e valóság a tévéadásban nem kapott hangot. Pedig a médiának nevelő feladatai is vannak, de sajnos, vannak, akik nem nevelő adásokat sugároznak - akár a magyar adásnál is -, mert maguk is neveletlenek, akár a riporter hölgy, akinek fel kellett volna világosítania a vidám kislányokat, hogy itt nem modern “szellemiségről”, hanem a társadalom súlyos betegsége egyik tünetéről van szó. SZÁNTHÓ ANDRÁS Sepsiszentgyörgy ieket - színekből, padlásról, raktárból - összehordtak, kereken 100 darabot. Vagyis 25 fogatra valót. Végösszeg: 1600 pengő. Egy viszonylag fiatal vasutasszázados ellenőrizte az árut, megfelelt. Lelkesen lekezeltem a századossal, őrmesterrel, majd folytattam a munkámat. Jöttek a háziak: Ernő, kaptál-e valamilyen nyugtát, elismervényt? Az meg minek? - ámuldoztam, hiszen a századosnak bemondtam a tulaj nevét, címét, ő meg lejegyezte. - Ernő, mit tettél? És ha nyoma vész a pénzemnek?! Egy hét múlva a posta kézbesítette az akkor igen értékes, ropogós 1600 pengőt. A Zech család nagy ámulatára: nahát, ezek a magyarok!... Sajnos, a több mint 40 éves kommunista diktatúra Magyarországon is kiirtotta a valamikori hírneves magyar közigazgatás és polgári rend becsületét. Bároki úr kiírhatja a műhely homlokzatára: NINCS HITEL! Még ha ezerszer magyar is az üzletfél. Mert: “Ha pénzed nincs, igyál vizet! Ma az a legény, aki fizet.” KOCSIS ERNŐ Beszterce Hogy lehet az, hogy száz év múlva Európa közepén érthetetlenné váljon ez az egyszerű jogászi logika? Hogy lehet az, hogy az új, demokratikusnak nevezett államok vezetői nem tudják, nem kivételezés az, ha valaki anyanyelvén beszélhet, hanem annak a hatóságnak érdeke, aki beszélni akar polgáraival? Hogy lehet az emberi jogokért harcoló Európában kétségbe vonni bárkinek azt a jogát, hogy a tisztviselővel, az orvossal, a boltossal a saját nyelvén beszélhessen? De hol van ma az a román tisztviselő, aki magyarul tanul azért, mert magyar vidéken akar dolgozni, vagy az a kormány, mely neki ezt feltételként előírja? Elhisszük, nagyon rossz lehetett más nemzetiségűeknek magyar uralom alatt élni. De mi szerények vagyunk. Nem kívánunk több jogot magunknak, mint amennyit ők leírtak 1899-ben, amikor a fenti pályázatot meghirdették- A hitelesség kedvéért itt közlöm a hirdetmény teljes szövegét. Eredetije birtokomban van, bármikor megtekinthető. VARGA LÁSZLÓ Marosvásárhely Remények...? A buddhista vallás egyik erkölcsi törvénye így szól: ..Halljátok mindnyájan ezen törvényt, S ha hallottátok, el ne feledjétek! Amit magatoknak nem kívántok, Soha másnak,ne tegyétek!” Ez a tanítás hasonló a kereszténység egyik alapvető törvényéhez, amely előírja: „Szeresd felebarátodat, mint önmagadat!" A 89-es forradalom utáni 6. év van mögöttünk. Ezelőtt hat évvel azt reméltük, hogy a diktatúra korszakában tűzzel-vassal tiltott keresztény tanítás felszabadultan fog teret hódítani, és a szabadságért való küzdelem napjainak elragadtatása egy valóban keresztényi magatartást fog meghonosítani. A képernyőn megjelent a „Boldog új évet” magyar nyelvű felirata is. És ettől nem történt senkinek semmi baja, a föld éppen úgy keringett a Nap körül, mint addig, az éjszakát továbbra is szabályosan követte a nappal, és az emberek megkönnyebbült lélekkel készültek a szilveszterre. Az új urak mindent megígértek, még a kollektív jogokat is, majd szemet hunyva az előre megfontolt szándékkal kitervelt Marosvásárhely-ellenes támadás fölött, mindent letagadtak. Nem kellett idő, rájönnünk arra, hogy mekkora blöff egyesek keresztényi hitvallása, a „Szeresd felebarátodat, mint önmagadat!” Azon a bizonyos karácsonyon, lelkünkben csordultig telt reménnyel ültük körül a feldíszített fenyőt. A sűrű lőporfüstöt áttörte egy vékony napsugár. Mennyire reméltük akkor, hogy az évtizedekig fejünkbe sulykolt hazug ígéreteket az igazság szava és cselekedete váltja fel. Azonban a képmutatásos demagógia helyett porondra lépett az affektáló fejrázogató szóáradat, amelynek sok az alja. Meghatározott stratégiát dolgoztak ki ellenünk, amelyet illetlen hangoskodással és rágalmazó sajtóhadjárattal kísérve vágtak a művelt világ arcába. Ebben a szóharcban tüntették ki magukat megválasztott embereink, megfontolt, jól megalapozott érveikkel, amelyek aztán nemzetközi téren is igazolást nyertek. A hatalom legutolsó, minket is közelről érintő intézkedése a sokat dicsőített tanügyi törvény volt, amelyet még tiszta pályába se tehettek, máris bebizonyította élhetetlenségét. A kulturális baklövések egész sorozatát követték el a művelődési életünket irányítani hivatott urak. Klézsén a román tanulók magyar tan- és meséskönyveket égettek el bárdolatlan tanítóik biztatására. Lujzikalagoron karhatalmilag akadályozták meg, hogy a róm. kat. templomban magyarul is énekeljen a Németországból jött énekkar. Torockón a gyulafehérvári megyei tanfelügyelőség udvariatlanul kiparancsolta az iskola épületéből a nyári vakáció idején az ott szociális és kulturális munkát kifejteni akaró nemzetközi ifjúsági csoportot. A Székelyföldön nyakra-főre építik az új kaszárnyákat, de nem juttatnak pénzt a világhíres Bethlen Gábor kollégium veszélyeztetett épületének a rendbehozatalára. A tv pedig féligazságokkal vezeti félre rendszeresen az ország hiszékeny népét. És mindezt a történelmi megbékélés pátoszszál, heves ,lendülettel hirdetett időszakában. A sort lehetne folytatni. Vaskos fehér könyvet lehetne írni mindarról, amit az eltelt 6 év alatt ellenünk elkövettek. S míg 1568-ban törvénybe iktatták Európában először az értelmi felvilágosodás alapját, a vallásszabadságot a tordai országgyűlésen, addig ma itt, visszasüllyedve a középkor 500 év előtti intoleranciájának korszakába, egyházi vagyonunkat jogtalanul használják azok, akik még egy tégla árát megérő értékkel se járultak hozzá a tulajdonunkat képező intézetek felemeléséhez. Ez tehát a múltunk és jelenünk. S ha némileg megfogyva is, de törve nem, védjük igazságunkat. De mit hozhat a jövő? Most, amikor átléptük a 21. század felé vezető út utolsó évtizedének a második felét, némi megnyugvást adhat az a tudat, hogy a délnyugati szomszéd országban megszűnt az értelmetlen öldöklés. A sors iróniája vagy talán a történelem elégtétele a múlt igazságtalanságaival szemben, hogy Szarajevó, ahol egy összeesküvő csoport merénylete folytán kirobbant az első világháború, most, 81 év után Jugoszlávia népeinek egymást gyilkoló forgatagába került... Ide értem gondolatsorommal, amikor íróasztalomon csengetett a telefon. A vonal túlsó végén egy régi ismerősöm kedves hangjára ismertem. Ez a kellemes hangú, 80 éven felüli hölgy Nagyszeben körzeti főtanfelügyelője volt az 50-es években. Minden év elején és a tavasz beköszöntését jelentő húsvétkor kölcsönösen köszöntjük egymást. Azok közé a rendkívüli román személyiségek közé tartozik, akik tisztelik és szeretik a magyarokat. Ezt ma is nyíltan vallja, hangoztatva, hogy annak idején, amikor a tanügy főnöke volt, kitűnően tudott dolgozni a magyar kollégákkal, akiknek szavahihetősége és becsületesen elvégzett munkája sokban segítette őt. Ő volt az, aki 1955-ben körömszakadtáig harcolt a vízaknai magyar hatosztályos elemi iskola fennmaradásáért. Nem rajta múlott, hogy ez nem sikerült, íme egy napsugár a minket beárnyékoló, rosszindulatú tömegben. És nem ő az egyedüli. Ha ezek után a jövőre gondolunk, bizton mondhatjuk, hogy saját kitartó erőnkben kell bíznunk mindenekelőtt. Érveink szilárdak, történelmi igazságunk megcáfolhatatlan. És el kell jönnie annak az időnek, amikor minden itt élő nép, nemzet, Szent-György-i akarattal legyűri az áskálódó sárkányt. KALMÁR ZOLTÁN ________________________________Nagyszeben 3 A választás Érdeklődéssel olvastuk Fey László Egyéni és közérdek c. írását Mint mindig, most is rátapint a lényegre, így hát ajánlottam tanítónő ismerősömnek, hogy olvassa el ő is. - Olvastam, tetszett, de hallgassa meg, hogy jártam én egyszer a gyerekekkel. Jött az utasítás vagy előírás, hogy a gyerekeket már a másodiktól avassuk pionírnak. A kicsi igaz lelkek, akik még nem bírtak alakoskodni, nagyon figyeltek, amikor elmagyaráztam, hogy kell választaniuk maguk közül egy tanulót akit ők úgy gondolnak, hogy a legjobb, tud irányítani stb., az lesz a csoport vezetője. Mindenki írja fel egy cédulára azt, akit a legmegfelelőbbnek tart. És képzelje, mit írtak? Majdnem mindenki a saját nevét írta a cédulára... Azt mondom, egyesek kinövik az egyéni érdeket de vannak, akik soha, mert általában mindenki csak saját magát szereti. Bolygó hollandi módjára érkeztem Amszterdam 20 ágyas ifjúsági szállására, majd Rotterdamban már kényelmesebb, 8 ágyas (vegyesen férfiak és női szoba lakójának, a pszichoszociális rehabilitációs világszövetség 4 napos világkongresszusára. Mikor leültem az ágyra, kelet-európai elmegyógyász főorvos lelki szemeim előtt lepergett az a sors, amit kormányunk idehaza biztosít orvosainak. Sok mindenen keresztül mentem otthon - no de Hollandiában is létezik tömegszállás? Aztán elszégyelltem magamat, hiszen mégis csak nem remélt ajándék volt ez a négy napos németalföldi kóborlás, amire a kongresszus nélkül nem jutott volna lehetőségem. Hatvan ország (köztük 45 középeurópai) 1150 részvevője közé vegyülve hallgattam a “nagyok” előadásait, szivacsként tartva magamban a tapasztalatokat, eredményeket. Nyugtáztam azt az erőfeszítést, amit a világ különböző országai tesznek az elmebetegek társadalmi visszailleszkedése érdekében. A “sárga ház” és a “dilifloppin” megalázó, megbélyegző mivoltának a köztudatban történő áthangolására. Megkaphattuk a pszichotikus betegek kezelésének általánosan elfogadott, a legújabb tapasztalatokra és kutatásokra alapozott irányelveit. Sok, eddig szentírásnak tartott előírás került más megvilágításba. Sikerélményként könyveltem el a krajovai professzor kollégám remek videofilmjét az ottani elmehálózat anyagi és rehabilitációs törekvésekben tapasztalható előrelépésről. Kitűnő poszterrel jelentkezett nagyváradi kolléganőm, amelyben egy újonnan épített menhely adatait mutatta be. Visszatértem után kapcsolatba léptem klinikáink elmegyógyász professzoraival, hogy beindulhasson a szövetség romániai ágának megszervezése, mert tudom azt, hogy ha valamit érdemes csinálni, akkor az elmebetegek rehabilitációnak elősegítését föltétlenül érdemes. E célt szolgálta a május 24-én, a Csíkszeredai megyei kórház gyűléstermében tartott első munkaülése a Magyar Ág Területi Csoportjának, amelynek keretében a Világszövetség keleteurópai alelnöke Borossebes Fiume... Abbházia... Az RMSZ 2037-es számában megjelent hír (Fiumei magyarok - új elnök) késztetett írásra. Azok közé tartozom, akik szeretettel dolgoztak a galaci hajógyárban, hozzájárulván a romániai (egyesek szerint:) “ócskavasbehozatalhoz”. A hajógyári 320 tf bakdaru beszerzésekor többször is jártam Fiuméban. 1952-ben, az első alkalommal, amikor a galaci hajógyárat megláttam, a hajótesthez szükséges acéllemezeket ökrösszekérrel, sáros úton szállították a sójára vagy a különböző műhelyekbe, és VOICAN GITTA Küldjétek 3 rajzot! Mai számunkban az újtasnádi MÉSZÁROS JANCSI (7 éves), MÉSZÁROS GERGŐ (9 éves), az aranyosgyéresi SCHMIDT BARNA (6 éves) munkáit közöljük, következő alkalommal a halmi Belényi Boglárka (5), Belényi Balázska (2) és a sarmasági Suba Adorján (6) egy-egy rajzát „állítjuk ki“ rovatunkban. Küldjétek továbbra is címünkre a legjobb gyerekrajzokból: Romániai Magyar Szó, 79776 Bucure$ti 33, Pia|a Presei Libere nr. 1, sector 1, Gyereksarok: 0"% bZ \ L71/ F '"‡• ' V3° ( ‡ V A Kossuth Rádióban hallottam A KR 1996. március 24-i Vasárnapi Újságjában hallottam a következő, nem éppen szívderítő, magyar emberhez nehezen illő / méltó tisztességtelen igaz történetet. A Kovásznán lakó Bároki István asztalosmesternél 40 ablakot és 37 ajtót rendelt meg a csengeti (Magy.o.) illetőségű X. új kereskedő-vállalkozó. Az 1993-ban megrendelt, 4500 USD értékű árut Bároki a megszabott határidőre, hiteles fuvarlevéllel a rendelőnek leszállította. A fuvarlevél tartalmazta az áru mennyiségét, minőségét, értékét. Minden rendben is lett volna, ha Bároki úr megkapja az ajtók-ablakok ellenértékét. (Megjegyzem: a két fél között nem létezett írott megállapodás, csak amolyan “magyarok vagyunk"-féle kölcsönösségi üzlet.) A Kossuth Rádió munkatársa Csenger önkormányzati elnökénél érdeklődött az ügyben, de nem sok jóval kecsegtető választ kapott. Az elnök elismerte, hogy az ajtók-ablakok megjöttek, rendeltetési helyükre vannak beszerelve, a közvetítőnek pedig kifizették a szerződésben rögzített összeget, amiről nyugtája van. Rejtély, hogy akkor a kovásznai asztalosmester miért nem kapta meg a megérdemelt, szóbelileg kikötött 4500 USD-jét? Itt jön a java: a megrendelő ugyanis kapcsolatban állt egy nemlétező csengeti fantomcéggel, amelynek máris bottal üthetik a nyomát. Mit tehet a kárvallott asztalosmester? Netán világgá kürtölheti: egye meg a fene a károst! Elénekelhet tán egy időszerű dalt: “Várhatsz, babám...” Pedig... A második bécsi döntést követően a Besztercére bevonuló honvédcsapatok egy vasárnap értek hozzánk. Kedden reggel a Zech porta elé állítottunk egy besztercei típusú könnyű, egyfogatos lakkozott szekeret, amely önmagától is reklámozott; a környékbeli megrendelők jól ismerték a bécsi Lechner Jakab kocsigyárában tanult, Budapesten aranyérmet szerző Zech kerékgyártó dinasztiát. Egy fiatal (vonatos) őrmester máris kereste a műhelytulajdonost, s megkérdezte, van-e a műhelynek eladásra szánt, kétfogatos vastengelyű szekérhez való kész kereke? S ha van, mennyi az ára? Mesterem engem bízott meg, mint a műhelyben dolgozó egyetlen magyar segédet az üzlet lebonyolításával. Megállapodtunk, méghozzá román lejben: egy keréke 250 lej. (Egy pengő átváltási ára 30 lej.) Valamennyi, a tél-tavasz folyamán előre gyártott kő Sz. 5901/899 Pályázati hirdetmény Nagyküküllővármegye bolya-berethalmi járásba kebelezett berethalmi másodjegyzői állásra ezennel pályázatot nyitok s felhívom mindazokat, kik ezen állást elnyerni óhajtják, hogy az 1883. évi I. t-cz 6. §-ában előirt képesítést igazoló okmányokkal s születési bizonylattal is ellátott pályázati kérelmüket hozzám folyó évi augusztus hó 10-ig annyival is inkább adják be, mert a későbben érkezőket tekintetbe venni nem fogom. A másodjegyző fizetése következő: 1. Készpénzfizetés 650 fit. 2.5 öl tűzifa hazaszállítva. 3. A mellékjövedelmek felerésze. 4. Mint anyakönyvvezető helyettes 20 fit tiszteletdíj. Pályázni kívánók kötelesek folyamodásuk mellé azon okmányaikat, hogy a hivatalos magyar nyelven kivül még a német, román nyelvet is bírják becsatolni. Medgyes 1899. évi julius hó 10-én. FODOR, főszolgabíró Igen Tisztelt Szerkesztőség! Érdekes újság került a kezembe, A Nagy-Küküllő c. Segesvárt kiadott hetilap 1899. július 10-i száma. Régi újság, mégis sokkal időszerűbb közleményt találtam benne, mint bármelyik mai folyóiratban. A tekintetes vármegye főszolgabírója pályázatot hirdet a berethalmi másodjegyzői állás betöltésére az elképzelhető legszerényebb közigazgatási posztra, igen alacsony fizetéssel. A pályázatnak feltétele van: „Pályázni kívánók kötelesek folyamodásuk mellé azon okmányaikat, hogy a hivatalos magyar nyelven kívül még a német, román nyelvet is bírják, becsatolni”. Ez tehát az a korszak, amikor a román nemzetiséget a legsúlyosabban nyomta el a sovén magyar kormány. Amikor az elnemzetlenítés veszedelme az egyszerű román népet közvetlenül fenyegette. Ebben a korban egy jelentéktelen, vegyes lakosságú kis erdélyi faluban a legszerényebb segédjegyzői állásra csak olyan ember pályázhatott, aki németül és románul is tudott. Nem nagylelkűségből, hanem abból az egyszerű magyar jogászi logikából kiindulva, hogy könynyebb egy segédjegyzőnek, vagy akár főszolgabírónak, aki fizetést kap azért, hogy az állampolgárok gondjait intézze, megtanulnia az állampolgárok nyelvét, mint ezer állampolgárnak a segédjegyző nyelvét. Tegyük hozzá azt is: az állás betöltésére nyilván a román pályázóknak volt legnagyobb esélyük. Érettségivel rendelkezőek jelentkezhettek. A gimnáziumban, bármilyen nyelvű gimnáziumban, kötelező tantárgy volt a magyar és a német nyelv. Mindenki megtanulta annyira, hogy e kis állást elnyerhesse. Emellett a román nyelvet leginkább a románok tudhatták. Nekik volt tehát a legnagyobb esélyük arra, hogy az állást elnyerhessék. * Kinek kell a Dúdoló Görény? * Távoktatás kertészhajlamúaknak * Minden gyerek magát választotta * Bakdarut vásároltam Fiumében * Volna miért haragudnunk az osztrákokra, és mégis... * A meghaladott “dilifleppin” * Az asszony neve: Szivaros Lázár * Várhatsz, babám... * Pályázati felhívás a Monarchiából * Minden év elején és húsvétkor köszöntjük egymást * 1996. július 1 Iktató * ORBÁN DÉNES Székelyudvarhelyről Tersánszky Józsi Jenő nagy csodálója, s mert szerinte az író nagymértékben hőse, Kakuk Marci kalandos életét élte, hasznosnak látná a lapban megjelenve látni Tersánszky életregényét. Megfontoljuk javaslatát, mint ahogy a román tévé magyar adása is elmerenghet azon véleményén, hogy az ún. műsorelőzetes érdemtelenül veszi el az amúgy is kicsike adásidőt. ** HUNOR LÁSZLÓ a székelyudvarhelyi Udvarhelyi Híradó színeiben (?) fénymásolt levélben elmélkedik - számunkra némileg zavarosan - a választásokról, de annyi világos előttünk, hogy dr. Ferenczy Ferencet nem tartja vesztesnek, mert “hűséges volt nemzetéhez.” *** Dr. BAGARUS ANDRÁS Aradról egy korábban jött levelének nem is publikálását, inkább továbbítását reklamálja. Kissé lassú átfutási időnk miatt csak nemrég sikerült megjelentetni. Gondoljuk, azóta a címzett is okult belőle. **** A Csíkszeredái KOPACZ LÁSZLÓ nyílt levelet intézett a Csíki területi RMDSZ-elnöknek, Borbély Ernőnek, amelynek a lényege az, hogy a választási kudarc után vonja le a konzekvenciákat és mondjon le. Mivel a levél indigóval készült, feltehetőleg több helyre eljutott s tőle telhetően megtette a hatását. Mi nyugtáztuk. ***** A Legfőbb Ügyészség sajtószolgálata az Igazságszolgáltatás vagy a bunkósbot törvénye (Pengő Zoltán) c. az RMSZ április 6-7. számában megjelent cikkére válaszolva megírja, hogy a nagyváradi Petrovest Rt-nél történt ún. “törvénytelenségek”, melyek elkendőzésével a cikk a megyei törvényszéket vádolta, csak részben igazolódtak, az igazságszolgáltatás elmarasztalása nem volt jogos. ****** A sepsiszentgyörgyi FARKAS MIHÁLY levélben kér választ arra, hogy érdemes-e verset írnia vagy sem. Mivel beküldött írása nem jogosít fel se levélbeli, se egyéb véleményre, a lap nyilvánossága előtt válaszolom (hogy más is értsen belőle): verselők, a múzsával kacérkodók legalább 10 munkát küldjenek be akkor, ha komoly választ szeretnének költői esélyeiket illetően. * A Postafiók az olvasók nyílt közlésfóruma. A szerkesztőségbem feltétlenül ért egyet a közös levelek tartalmával és fenntarti magának a jogot, hogy helyszűke esetén a beküldött leveleke szemelvényesen közölje, így azt a célt is szolgálja, hogy minél több levélíró minél gyorsabban nyomdatérhez jusson.