Romániai Magyar Szó, 1996. november (8. évfolyam, 2178-2208. szám)
1996-11-01 / 2178. szám
Küldjétek 3 rajzot! Mai számunkban a belényesi SZATMÁRI DÁNIEL (10 éves), DIGNISTO RÓBERT (10 éves), WAKKER NORBERT (8 éves) munkáit közöljük, következő alkalommal a belényesi Vura Ottilia (10), Horváth Enikő (11) és Kocsor Tibor (11) egyegy rajzát „állítjuk ki“ rovatunkban. Küldjétek továbbra is címünkre a legjobb gyerekrajzokból: Romániai Magyar Szó, 79776 Bucuresti 33, Piața Presei Libere nr. 1, sector 1, Gyereksarok. Radikálpolitikareálpolitika Nem akarom a kedves olvasót tévedésbe hozni, amikor azt mondom, hogy nem vagyok politikus, politológus, és mégis, mint az ezer éve Erdély földjén élő székely-magyar népnek egyik leszármazottja, a politikával kapcsolatos elképzelésemet próbálom megosztani másokkal is. Sajnos, Erdély székely-magyar népe az évszázadok folyamán a politikának mindig függvénye, szenvedő alanya volt, és ma is az! Ezt alátámasztja e század politikusainak irányunkban gyakorolt minden tevékenysége, döntéshozatala. Mint laikus, nem szólhatok, főleg értékelőként, a Világ vagy európa politikusainak helyes vagy helytelen megnyilvánulásairól, bár az egyszerű ember igaz, józan észjárása sokszor értékmérceként fogadható el, de népünk, nemzetünk vezetőinek politikai tévedéseit látnunk kell, mégha utólag is. Amikor politikáról, politizálásról beszélünk, néhány szóban meg kell említenünk, hogy főleg két, alapjában különböző irányzat jött létre: radikálpolitika és reálpolitika. A radikálpolitika gyökeres, mélyreható, végleges megoldásokra törő, erélyes törekvés, mely bizonyos esetekben erőszakos, szélsőséges irányba terelődhet, konfliktushelyzetet teremthet Ez a politikai irányzat, megnyilvánulás legtöbbbször ellenszenvet, ellenállást vált ki azon területeken és népek körében, melyek hatása, térhódítása alá kerültek. Megtörténhet, hogy ez a politika éppen az ellenkezőjét éri el, mint amire irányul és akkor a nép, a nemzet ’’issza meg a levét”. Nem sorolom fel ennek negatív eredményeit világi, európai, de nemzeti vonatkozásban sem. Ezt látjuk, ennek vagyunk szenvedő alanyai annyi más néppel együtt. A reálpolitika a szubjektív vágyaktól, erkölcsi megfontolásoktól, a közvélemény állásfoglalásától függetlenül a mindenkori adott helyzettel és lehetőségekkel számoló politika. Figyelembe veszi a tényleges erőviszonyokat és tendenciákat, a törvényszerűségeket és szükségszerűségeket, igazodik hozzájuk, és azoknak megfelelő eszközöket és módszereket alkalmaz. Ellenzi a meggondolatlan konfliktushelyzetek kialakulását, kialakítását. Én a rideg, józan ész politikájának nevezem, mely sem rövid, sem hosszú távon nem járhat helyrehozhatatlan következményekkel, begyógyíthatatlan sebekkel. Szerintem századunk hangadói a radikálpolitikusok voltak, de a jövő század alakítói, népek vezetői a reálpolitikusok lesznek. Nem lehet másként. A további és még nagyobb háborúk veszélye, vagy éppen kirobbanása elkerülhetetlen, a népek, a világ békéje elérhetetlen lesz és a jólét helyett a katasztrofális nyomor lesz úrrá a földön. Kétségtelen, hogy sokkal könnyebb jópofáskodva, szellemeskedve csúsztatni, mint gondolkozni, elemezni; ha csak egy kicsit is túlnéz az ember az odadobott szavakon, azonnal kiderül a turpisság. A ’’szocialista” szóhoz ragasztott ’’nosztalgiázás” azt akarná sugallni, hogy a célba vett egyén a letűnt diktatúrába vágyik vissza. Azon túl, hogy ez a sanda vád többnyire otromba ráfogás, maga a vád is hamis, a fogalomnak tudatlanságból származó vagy tudatosan rosszhiszemű, téves használatából adódik. Az elmúlt rendszernek ugyanis vajmi kevés köze volt a szocializmushoz azon kívül, hogy annak nevezték. Ilyen alapon Hitler diktatúráját is szocializmusnak kellene nevezni, mert a Führer magát nemzeti szocialistának mondta. A közép- és kelet-európai diktatúrák a sztálinizmus különböző változatait képviselték, és nagyon távol álltak a szocialista eszméktől, amelyek Ausztriában, Svédországban, Franciaországban, Angliában és más fejlett államokban meghatározóan pozitív szerepet töltöttek be és töltenek be. Nincs itt helye annak, hogy ezt a kérdést bővebben kifejtsem, de ennyi is elég annak a sunyi törekvésnek a leleplezésére, hogy a szocialista, szociáldemokrata elveket és áramlatokat a sztálinizmussal egybemosva a hozzá nem értők szemében kompromittálja. Hasonló a helyzet a "Magyar Népi Népszövetségi svihákoskodás” gúnyolódó kifejezéssel is. Az ilyen otromba címkézéssel félre lehet vezetni a fiatalokat, akik nem tudják, mit is jelentett számunkra a Magyar Népi Szövetség, vagy csak ilyen tisztátalan forrásból hallottak róla. Nem az én feladatom, hogy az MNSZ kétségtelen érdemeit és eredményeit méltassam, sem az, hogy rámutassak azokra az okokra és körülményekre, melyek folytán a cselekvőképessége fokozatosan beszűkült, végül ellehetetlenedett. Ha azt mondják, hogy az MNSZ tevékenységében voltak hibák is, egyes vezetői téves úton jártak, ezt kétségesen elismerem, de a fürdővízzel a gyermeket is kidobni több mint tévedés. Az RMDSZ-ben is vannak szélsőséges egyének, mégsem lehet az egész szervezetet szélsőségesnek bélyegezni, ahogyan azt Funar és társai teszik. A sajtóban is vannak tehetségtelen alakok, olyanok is, akik ilyen-olyan érdekeket kötve, akarva-nem akarva káros tevékenységet fejtenek ki; ezt a negatív megítélést azonban nem szabad az egész sajtóra kiterjeszteni. Az ilyen cédulázás, skatulyázás nem méltó a komoly sajtóhoz, mérgezi a közvéleményt. Az olvasóközönség jóérzésű része nem szereti a sok személyeskedést, igaztalan támadást; a tények elferdítése, a valóság és valótlanság összekeverése megtévesztheti az olvasókat. Ezért azt ajánlom a fintorgó uraknak, ne kavarják..., hogy senkinek se kelljen fintorogtatni az orrát. FEY LÁSZLÓ Kolozsvár Megyei Házának szervezésében Hargita Megyei Tanácsa elnökének, Kolumbán Gábornak, illetve Szász Jenő Székelyudvarhely megyei jogú város polgármesterének a védnöksége alatt. Ennek keretében neveléstörténeti konferenciára és iskolatörténeti kiállításokra került sor Csíkszeredában, illetve Székelyudvarhelyen. A rendezvénysorozat díszvendége volt dr. Mészáros István egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia doktora, aki a tudományos konferenciákon való részvételén kívül több helységben - Gyergyóalfalu, Székelyudvarhely, Székelykeresztúr, Korond, Szováta, Sepsiszentgyörgy, Kézdivásárhely - találkozott a pedagógusokkal, diákokkal, és neveléstörténeti előadásokat tartott. A tanácskozások előadói a Román Oktatásügyi Minisztérium (dr. Murvai László főosztályvezető), történelmi egyházaink képviselői és az iskolatörténettel elmélyülten foglalkozó tanügyi káderek voltak Hargita, Kovászna, Brassó (Barnaság) és Szatmár megyéből. A tudományos ülésszakokon és találkozókon elhangzott 32 előadás átfogta a magyar iskola kezdeteitől, az erdélyi fejedelmek iskolapolitikáján, a különböző korok reformtörekvésein, iskoláink belső életén, a felekezeti iskolák helyzetén át iskoláink, neveléstörténetírásunk mai helyzetéig a romániai magyar oktatásügy 1000 évének legfontosabb területeit. A tanácskozásokat a Csíkszeredai Nagy István Művészeti Középiskolává székelyudvarhelyi Dr. Palló Imre Művészeti Középiskola és a Benedek Elek Tanítóképző diákjainak műsorai tették ünnepélyessé. Úgy vélem, megszívetelendő a rendezvénysorozat programjának alapgondolata: ”az elmúlt ezer év eredményei, tanulságai túlmutatnak az iskolák falain és átívelve az országhatárokon erőt, hitet adó példaként szolgálnak az egész magyarságnak a jövőért folytatott küzdelméhez.” SZABÓ K. ATTILA Székelyudvarhely DR. ÁGOSTON ALBERT ________________________Marosvásárhely Fintorgók Némely újságírónk abban jeleskedik, hogy egy-egy felületesen megírt cikkecskében ideoda lövöldözik mérgezett szónyilakkal. Ezt olvashatjuk például: ’’Elfintorogjuk magun■ hát, amikor például szocialista nosztalgiázást vagy Magyar Népi Népszövetségi svihákosíkodást tapasztalunk” (Szabadság 1996. okt.1), így, fejedelmi többesben. Avagy milyen kotéria nevében nyilatkozik a szerző? Iskolák az évszázadok sodrásában A magyar iskola 1000 éves fennállásáról gazdag és változatos rendezvénysorozattal emlékeztek meg október első hetében Székelyföldön Hargita megye Tanfelügyelőségének, a Pedagógusok Hargita Megyei Házának, a székelyudvarhelyi Benedek Elek Tanítóképző, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének, a Pedagógusok Kovászna Szabadságharcaink Népek, nemzetek szabadságharcai. Amióta a világ, valahol a föld valamelyik részében mindig lángolt a szabadság utáni vágy lobogó fáklyája. Kurdok, kelet-timoriak, csecsenek - hogy csak egy párat említsek közülük. Mi, magyarok, már a mohácsi vésznél elkezdtük. Mert a szabadságunkról volt szó. Már akkor kimutatta a Nyugat a fogafehérét. Tétlenül nézte az egyenlőtlen harcot. A pápa is imádkozott a magyarok győzelméért. Pedig tudták, hogy a magyar seregnek csak maroknyi a létszáma. De tudták a török létszámát is. 1686 - Budavár felszabadítása. Savoyai Jenő herceg vezetésével osztrák és bajor seregek felszabadították, és a törökök visszahúzódtak a Délvidékig. De ennek ára volt. Megkezdődött a német betelepülés. Évtizedek, két évszázad múlva Buda német város lett, Dunántúl pedig megtelt svábokkal. Szatmár, Nagykároly, Bánát és még a Délvidék is fogadta a német fölösleget. Igen, a magyarság kipusztult, és dolgozni kellett valakinek. Arra való a paraszt meg az iparos. Ezt hozta a Nyugat. II. Rákóczi Ferenc szabadságharca. Tragikus harc volt. Csak az egyszerű pórnep követte, mert istenítette. A főnemesség egyáltalán. Le volt kötve a dinasztiának. Talpnyalás volt a főfoglalkozásuk. Még magyarul sem beszéltek. Jobbágynak tekintették a magyar népet. A francia uralkodó csak hitegette segítségével. Meghiúsult az is, hogy legalább Erdély legyen szabad. Rodostó lett a része és a magyar történelem egy szomorú fejezete. 1848. Nem térek ki a szabadságharc egyik fejezetére sem. Ezt már mindenki tudja vagy legalább hallott róla. Csak szeretjük hangoztatni, hogy az egész világ csodálta a magyar népet, ahogy harcolt és majdnem elvérzett, de semmit sem tett érette. Hogyan segítsen egy forradalmat Európa valamelyik királya? Leverni, azt igen, leverték! 1867 - a kiegyezés. Kossuth megjósolta azt, hogy a Habsburg-ház összeomlik, a romok maguk alá temetik Magyarországot. Úgy lett. A kiegyezés még azt is meghozta, hogy a többi nemzetiség meggyűlölte a magyarságot. Nem beszélek Trianonról. Minek? A nagyhatalmak Magyarországot sújtották, büntették meg a legjobban. És végül az 56., Ahogy most van divatban: 1956, te csillag! És újból mindenki a magyarokat emlegette. Micsoda hős nép, nem hagyja magát! Inkább meghal, de nem hagyja ma Kozmikus környezetvédelem A II. világháború nem robban ki, ha 1938- ban a Földünkhöz szédítő közelségben haladó meteorittal ütközünk. Talán az I. vh. sem tör ki, ha 1908. június 30-án egy ugyancsak nagyméretű meteorit nem a lakatlan Szibériára, hanem Szentpétervárra esik - a város léte csak hajszálon múlott volna! Valószínű, elment volna a kedvük a nagyhatalmaknak háborút indítani. 1947-ben is meglátogatta Dél- Szibériát egy idegen égitest. 1989-ben megúsztunk egy ütközést, a legutóbbi 1992. december 7-én fenyegetett. Csodálatos módon nem történt ütközés. Ha megtörtént volna, 90%-ban elpusztul az élet a Földön. Jellemző, hogy az amerikai hírközlő szervek csak a veszély elmúltával közölték az eseményt, és azt is csak röviden, mintha csak egy jelentéktelen hétköznapi eseményről lett volna szó. Egy vallási szekta annál jobban kihasználta a helyzetet: a világ végét jósolta! Damoklész kardja függ a fejünk fölött, és nem tudunk pontos jóslatot adni, mikor tu Romániai Magyar Szó * Milyen politikusokra van szükségünk? * Otromba címkézések * A székelyföldi magyar iskola milleneuma * Hol van a vátesz? * Miért kell éhbérért dolgozni? * Alkalmazkodtunk a Természet törvényeihez * Morgó holtan feküdt... * Vörös nászból hófehér gyermek * Rejtvényt - de másképp * Lakásprobléma gát! És haltak elegen. A kis nemzetek tragédiája az, hogy a nagy vérveszteséget soha nem tudják kiheverni. A Nyugdt le volt kenyerezve Keletről, és hagyta a nagy jegesmedvét, hogy tiporja a kis magyar dámvadat. Mi haszna lett a magyarságnak abból, hogy annyit vérzett? Semmi! Csak az, hogy három szomszédja még most is gyűlöli. De még mennyire! A gyűlölet megöl minden barátságot, minden egyeztetést. És végre elértem az alapszerződéshez. A gyulafehérvári egyzmény mi volt? Mi lett az eredménye? Egy nagy semmi! És ez lesz az alapszerződésből is. Mert politizálni tudni kell. A magyarok nem tudnak politizálni. Annál jobban a románok. Szeretnék sokat élni, hogy lássam, mi lett az alapszerződéssel. Szabadságharc ez is a javából. De még mennyire az. Vértelen szabadságharc. Vezetőinkre nagy felelősség hárul. De nem egyeznek, mindig csak marakodnak. Megosztják társadalmunkat. Egy vátesz, egy fáklyavivő kellene nekünk, aki mutatná a helyes utat. Hol van ez a vátesz, erdélyi magyarok? DEBRECZENI ISTVÁN Kisilva Kollaborálni kellene (vi.) Most, amikor már aláíródott a román-magyar alapszerződés, és már csak a ratifikációt kell megejteni, azon kell lennünk, hogy az Európai Unióban és a NATO-ban helyet kapjunk, és egy komoly, rátermett demokratikus kormánnyal lépjünk be! Most minden erőnkből harcolnunk kell az igaz ügyeinkért, a demokratikus megújhodásért, a Demokratikus Konvencióval, a Szocialista Demokrata Unióval, a Parasztpárttal és a Liberális Fronttal. Meg kell hogy értse mindenki, hogy kollaborálni kell, mivel csak együtt tudjuk és együtt fogjuk átvenni a hatalmat a sovinizmus ellen! Itt nincs szó külön román, magyar, német, cigány ember sorsáról, az emberi igazságnak kell győzedelmeskednie. Meg kell kérdezni a felelősöket arról, hogy egy ilyen gazdag ország láncói miért kell éhbérért dolgozzanak? És a munkanélküliek miből éljenek? Miért kellett a beteg embereket elhanyagolni? Miért kellett annyi román, magyar, cigány stb. embert megalázni? Nem lehetett volna értelmesebben, okosabban, emberibb módon vezetni egy ilyen szép, gazdag országot, ahol még a gyászos kommunizmusban is nagyobb kenyér jutott a népnek? Nem volt ennyi szemét az úton. Mennyi blokklakást építettek! Mindenkinek jutott munka, aki dolgozni akart! De mégsem volt jó! Most talán jobb az élet? Igen, jobb 10%-ának, a többi 90%-nak mi jutott? Ígérgetés, csalás, hazugság, és a bűnözés aggasztó módon elterjedt! Az elszegényedésből kicsíráztak a betegségek, a járványok. » Hol volt eddig a Demokratikus Konvenció, a Parasztpárt, a liberalisták? Hol voltak, és hol vannak most is? Kérdezzük meg a jó román többséget, a hívő ortodox embereket! Hol voltak, hogy hagyták így elfajulni, elsüllyedni az embereket? Kik vezették bele ebbe az áldatlan, átkos szűk esztendőbe ezt a jó népet? Megmondom nektek, oktalan romániai emberek, hogy kik a hibásak. Elsősorban az oktalan soviniszta vezetők, a részrehajló kapzsi emberek, a kommunizmus hívei, akiknek még mindig nem volt elég a haszonlesésből. Nem volt elég két választási időszak, most még egy harmadikra is vásik a foguk! Ha nem mennek, félre kell állítani őket, olyan nyugdíjjal, mint amit a mai öregek is kapnak. Nagyon rossz, együgyű, kapzsi, soviniszta vezetés volt eddig - ebben hibás maga a választó nép is! Ilyen parlamentet, képviselőket, ilyen soviniszta szenátust kellett választani? Nem lehetne most már félreállítani őket, és egy valódi demokratikus, sovinisztamentes képviselőtestületet választani? Nem lehetne-e egy becsületes, szaktudáson alapuló minisztereket, igazgatókat és főleg jó közgazdász szakembereket kijelelölni a vezető posztokra? Dehogynem! - csak előbb ezt a sovenkommunista generációt kellene kicserélni fiatalabb, becsületes Istenfélő emberekkel! Ehhez viszont a legnagyobb szükség lenne egy okos, józan, becsületes össznépi akaratra, a kollaborálásra! Egy emberibb koalíciót kell megszervezni, és átvenni a jelenlegi kormányból is a becsületes, rátermett embereket, egy jobb, emberibb jövendő érdekében... TORJAI RÁCZ ZOLTÁN Marosvásárhely han a fejünkre. Földünk ütközésének valószínűsége más égitestekkel állandóan fennáll. Apró testek állandóan bombázzák Földünket, azokat mi hullócsillagokként észleljük. Néhány a Földre is eljut, de csak helyi veszélyt jelentenek. A veszély forrása máshol van. (...) A Mars és a Jupiter között hiányzik egy bolygó. Ezen az üres helyen százezres nagyságrendben 11 -3 km átmérőjű törmelék észlelhető, amelynek tagjai éppen úgy keringenek a Nap körül, mint a többi bolygók. Arra a következtetésre jutottak a kutatók, hogy valamikor a Mars és a Jupiter között valamilyen bolygó lehetett, de ütközés folytán darabokra tört. E kozmikus törmelék óriási veszéllyel fenyegeti a Földet. Megtörténhet, hogy egy üstökös vagy egy Naprendszeren kívüli égitest megbolygatja a törmelék bizonyos tagjainak a pályáját, és Földünk felé veszik irányukat! Ez lenne az úgynevezett biliárdgolyó-veszély. Még valószínűbb az, hogy a törmelék tagjai gravitációs kölcsönhatások révén ütköznek egymással, ezáltal pályájuk megváltozik és kilépnek a sorból. A közelmúltban, mintegy két éve, a Jupiter bolygót valóságos meteoriteső érte. A mai nukleáris fegyverek óriási pénzáldozatokat követelnek az adófizető polgároktól, és csupán a politikusok eddigi józan meggondolásaitól függ, hogy a békés egymás melletti háborúskodásban a nukleáris fegyverek nem nyertek alkalmazást. Ma arról tárgyalnak, hogy ezeket a fegyvereket hatástalanítani kellene, ami szintén óriási pénzösszegbe kerülne. Az elgondolás logikus, de nem helyes. Logikus, mert békét akarunk. Nem helyes, mert megfosztjuk magunkat attól a lehetőségtől, hogy megvédjük magunkat egy esetleges katasztrófától, ugyanis a nukleáris fegyverek egy kozmikus környezetvédelmet biztosítanának. Az interplanetáris rakéták mint ’’határőrök” cirkálnának az űrben, és egy veszélyesen közeledő aszteroidát nukleáris energiával eltérítenének irányából. Ma már közel állunk ahhoz, hogy a Holdon nukleáris bázist létesítsünk, és onnan hárítsuk el a veszélyt. A fenti gondolat nem újszerű. Vannak lapok (pl. Scientific American), amelyek céloznak erre, de nem mernek nyíltan javaslatot tenni, mivel a nagyhatalmak tartózkodnak a nukleáris fegyverek bárminemű felhasználásától. (...) A vad nacionalizmus, vallási ellentétek, rasszizmus és egyéb más ellentétek egyre jobban őrlik az emberiséget; ezek forrásai az irigység, törtetés az anyagiakért, bár semmit sem viszünk át a túlvilágra, és egy szép napon arra ébredünk, hogy már nem létezünk. Emberré úgy lettünk, hogy alkalmazkodtunk a Természet törvényeihez. Vajon képesek leszünk-e ezt tenni továbbra is? (...) Földünk kozmikus védelmének megvalósítása tömegbázist igényel. Ne nagyhatalmak, hanem Földünk kisebb népei kellene kezükbe vegyék a kezdeményezést, és rákényszeríteni a nagyhatalmakat a kozmikus védelemre. Ha ez megvalósulna, a többi már részletkérdés lenne. Bár azt mondják, hogy az ördög is fél a teljes pusztulástól, de a közös veszély a ma még farkasszemet néző népeket is egymáshoz közelítené. MÁTHÉ SÁNDOR Budapest Rossz szomszédság - török átok Sajnos, ez az átok életem folyamán többször is megérintett. Szinte azt kell mondanom, hogy ’’sújtott”. * Egy jó barátom két kiskutyát hozott ajándékba: Morgót és Fürgét. Kora tavasszal a szomszédasszony csirkéi közül az egyik átbújt a kerítés alatti résen. Morgó, aki ilyen ’’lényt” még nem látott, elkapta, s addig játszott vele, amíg a csibe kimúlt. Este, amikor a szomszédasszony beterelte éjszakára a kotlót, észrevette, hogy egy csibe hiányzik. Átnézett a kerítésen és meglátta a kis, összemarcangolt csibét a földön és Morgó szájában. Reggel, amikor vittem az ételt a kutyának, Morgót a kerítés mellett holtan találtam. * Lányunknál töltöttük régebb a teleket, Vásárhelyen. Csak úgy kora tavasszal jöttünk haza. Kimegyek a kertbe, s hát a kis fiatal kétéves meggyfám törzse ketté volt törve, lelógott a földre, mellette egy nagy gránitkocka. Ezt is ő követte el, hogy a fa ne vessen árnyékot az ő szőlőjére. Kérdésemre azt felelte, hogy biztosan egy sofőr dobta át a kerítésen a követ és véletlenül eltalálta. * 1981-ben történt: augusztus végén hazajöttünk Magyarországról, s a szomszéd ablakára ráhajló Zala Gyöngye szőlőm falra futott hajtásait leszáradva találtam. Kerestem, hogyan száradt le, s rövidesen rájöttem. A lépcsők alatt a csatorna mellett a hajtások végei el voltak vágva. Miért? Hogy ne árnyékolja a szobáját! * E három szomorú eset után mit ad az Isten! 1990 februárjában szintén a lányunknál voltunk. Csenget a telefon, a szomszédom keres. Kérdezi, hogy nem akarjuk-e bevezetni a földgázt? Nem jószívűségből történt, hanem azért, mert ha én nem vezetem be, akkor ő sem vezetheti be, mert a fővezeték a mi utcánkban volt, így csak rajtunk keresztül juthatott hozzá. Beleegyeztem, hogy az én nevemben is adja be a kérést. Ő beszerezte számomra is az összes csöveket és a szereléshez szükséges elemeket. Azóta vígan zümmög a gáz, s a szomszéddal szervusszervusz vagyunk. Visszagondolva erre, szégyenkezve kell bevalljam az elmondottak alapján, hogy nem a Mi Atyánk keresztényi, isteni adottsága volt a megbocsátás alapja, hanem egy alsóbbrendű anyagi érdek! Ilyen az ember! HORVÁTH ZOLTÁN Nagyenyed. A Biblia üzenete az alapszerződés utánra Dávid királynak felgerjedt a kívánsága a palotától nem messze fürdőző Batsabé iránt. Minden csodálatosnak indult, gyönyörű szerelmi vallomások hangzottak el, és megszületett a találkozó gyümölcse - a gyermek. Szép volt, mint az anyja, eltökélt, mint az apja. Csupán egyetlen baja volt: a gyermekben mintha titkos féreg foga rágott volna. Beteg volt. Dávid ragaszkodó szeretetében a földre feküdt, sanyargatta magát, böjtölt és imádkozott. A palotában suttogva beszélgettek, és lábujjhegyen jártak a szolgák. Már szinte mindenki tudta, hogy a gyermek gyógyíthatatlan, de a király nem adta fel. Amikor bekövetkezett az, amitől remegve remegtek, nem merték megmondani: ”... mert ezt modják vala, íme, még mikor a gyermek élt, szólottunk néki és meg sem hallotta szónkat, hogyan mondanánk meg néki, hogy meghalt a gyermek, hogy magának bajt szerezzen? Látván pedig Dávid, hogy az ő szolgái suttognak, eszébe véve Dávid, hogy meghalt a gyermek, és mondá Dávid az ő szolgáinak: Meghalta a gyermek? Azok mondának: Meghalt. Felkelvén azért Dávid a földről, megmosdék és megkené magát és más ruhát von magára, és bemenvén az Úr házába, imádkozék. Azután beméne a maga házába, és kérésére kenyeret vivének eleibe, és övék. Akkor mondának az ő szolgái néki: Mi dolog ez, a mit míveltél? Míg a gyermek élt, böjtöltél és sírtál; most pedig, hogy meghalt a gyermek, felkeltél és kenyeret ettél. Monda ő: Míg a gyermek élt, addig böjtöltem és sírtam, mert ezt mondtam: Ki tudja, talán az Úr könyörül rajtam, és megél a gyermek. De most, hogy meghalt, vájjon miért böjtölnék? Vájjon visszahozhatom-e azzal? Én megyek őhozzá, de ő nem jő ide vissza én hozzám.” (II. Sám. 12, 18-23) Mi is azt hittük, vörös nászból születhet hófehér gyermek. Miután a szó böjtjével meghívták néma leventéinket a süketek párbeszédére, a magyar parlamentbe, már mindenki tudta az igazat a ’’palotában”, csak nem merték kikapcsolni a lélegeztetőt. A gyermeknek az a neve, hogy él, holott halott. Mi a teendő? - kérdeztük sokan. Szegényebben egy álommal, megizmosodva az igazságban, mossuk meg az arcunkat, kövessük Dávid példáját. Vessük le a kicsinyhitűség, csüggedtség darócát. öltsünk királyi ruhát, mert a Királyok Királya és Uraknak Ura üzenetében ez áll: ’Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek Annak hatalmas dolgait, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket. Aki hajdan nem nép voltatok, most pedig Isten népe vagytok, aki nem kegyelmezettek voltatok, most pedig kegyelmezettek vagytok." (I Pér. 2,9-10) Üljünk asztalhoz, mint a király. Az angyalok és idvezült lelkek társaságában ott ülnek velünk mindazok, akik emberként nemcsak kenyérrel éltek: Bethlen Gábor, Bocskai István, Lorántffy Zsuzsanna és Rákóczi György ! - és még sokan mások, akiknek mindennapos táplálékul szolgált az Isten beszéde és fegyi vérük a belé vetett hit volt és maradt. Előttünk álló példájuk mutatja azt is, hogy ez a hit és Istenre hagyatkozás nem ’’sült galamb” várást jelent. Bocskai lobogóira akkor került oda, hogy ’’Velünk az Isten”, amikor hajdúival kiállt hitünk igaza mellett, hogy megszülessen a bécsi béke. Rákóczi György vezérigéje: ”... nem azé, aki akarja, sem nem azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené” (Róm. 9,16) - nem tette őt pipázgató otthonülővé. Bethlen Gábor nagyságos fejedelem sok kétes kimenetelű tárgyalás és békeszerződés után hagyta ránk testamentumát: ”Ha az Isten velünk, kicsoda ellenünk? Senki, bizonyára senki.” Ősök helytállása, példája, szelleme kötelez a helytállásra. Mi haszna a szerződésnek? Egyértelművé tette, hogy ismét csak magunkra számíthatunk. Isten segítségével. Mit üzen nekünk és az együttélő népeknek a szerződés? Sorsunkat Isten, a történelem Ura ismét kezünkbe adja. Választások jönnek. Az aradi 13 emléke, október 6 szelleme figyelmeztet, nincs ”... ha még egyszer azt üzeni”, csak egy üzenet van: "Mindnyájunknak el kell menni!” GAVRUCZA TIBOR ref lelkipásztor Székelyhíd Iktató * GALL GYULA szászsebesi olvasónk szerint pénteki és szombat-vasárnapi rejtvényeink kívánnivalót hagynak maguk után. Ezt, sajnos, mi is tudjuk, de jelenleg nem látjuk még a javítás módozatát. Addig is próbálkozunk. * HADNAGY SAROLTA Székelyudvarhelyen keltezett levelében lakásgondjáról számol be. Levelét eljutottuk székelyudvarhelyi munkatársunkhoz, aki majd utána néz a levélben leírtaknak. * A Postafiók az olvasók nyílt közlésfóruma. A szerkesztőség nem feltétlenül ért egyet a közölt levelek tartalmával és fenntartja magának a jogot, hogy helyszűke esetén a beküldött leveleket szemelvényesen közösenís azt a célt is szolgálja, hogy mi levélíró minél gyorsabban ,e:S