Romániai Magyar Szó, 1998. július (10. évfolyam, 2754-2784. szám)
1998-07-01 / 2754. szám
■ SS las £ £§ ! S i BUS'S 5 MAGYAR SZÓ !* A Postafiók az olvasók nyílt közlésfóruma. A szerkesztőség nem feltétlenül ért egyet a közölt levelek tartalmával és fenntartja magának a jogot, hogy helyszűke esetén a beküldött leveleket szemelvényesen, rövidítve közölje, esetleg csak ismertesse. Célunk az, hogy minél több levélíró minél gyorsabban nyomdatérhez jusson. A levelekben foglaltakért kizárólag a szerző felel. Ezért csak kellően megcímzett (pontos név, lakhely, lakcím, telefonszám) ellátott küldeményeket veszünk figyelembe; névtelen, hiányosan címzett küldeményekkel nem foglalkozunk! Köszönetek az ajándékkönyvekért Az RMSZ ebben az évben is különdíjat - Times Atlasz Világtörténelem - nyújtott át a végzős diákok legjobbjainak. Levelek érkeztek tőlük,amelyekben magukról, további vágyaikról vallanak. A Szerkesztőség nevében sok sikert kívánunk az érettségi, majd felvételi vizsgákhoz is jov. A kolozsvári Apáczai Csere János Elméleti Líceum aranydiplomás végzőse vagyok. Óriási megtiszteltetés számomra, hogy ebben az évben én vehettem át az RMSZ különdíját a Times Atlasz Világtörténelem című könyvet. Eddigi munkám olyan elismerése ez, amely jóval fölülmúlja anyagi lehetőségeimet. Néhány szót magamról: négy éve vagyok az Apáczai Líceum tanulója, s ez idő alatt különböző tevékenységekben vettem részt: drámapedagógia-, nyelvművelő- és vitakör, s nem utolsó sorban az iskolaújság - Világnégyzet - főszerkesztője voltam másfél évig. Sikeres érettségi után tovább szeretnék, tanulni a Babes-Bolyai Tudományegyetem szociológia szakán. Leginkább az oktatáshoz fűződő kérdések érdekelnek, később is ilyen téren szeretnék dolgozni. A szociológiával szorosan összekapcsolódik a történelem, ezért is örvendek annyira az ajándéknak. Tizenegyedik osztályban történelem olimpián is részt vettem, az idén pedig „A magyarság a harmadik évezredben” című dolgozatommal első díjat nyertem. A könyvet hetekig lehet forgatni, s utána is találni benne újat. Szeretném hinni, hogy valóban megérdemeltem e csodálatos ajándékot. . GEAMBASU RÉKA Kolozsvár OOO Engedjék meg, hogy köszönetet mondjak a jutalomkönyvért, amellyel megajándékoztak engem. Nagy meglepetés volt számomra, hogy én vehet-tem át ezt a könyvet, amelynek nagy hasznát fogom venni. A kolozsvári református kollégium végzős diákja vagyok. Négy évvel ezelőtt azért jöttem a Kollégiumba, mert úgy hallottam, ez egy színvonalas iskola, amelyben komoly oktatás folyik mind a világi, mind az egyházi tantárgyak terén. Sokat tanultam ebben az iskolában, és hiszem, hogy nem volt hiábavaló ez a négy év. Rátaláltam egy olyan közösségre, amelyben jól éreztem magam, s hálás vagyok Istennek, hogy itt lehettem, s alkalmam adódhat majd tanulmányaim folytatására a pszichológia egyetemen. TAMÁSI ADÉL Kolozsvár OOO Néhány szóban szeretném megköszönni azt, hogy méltónak találtak arra, hogy iskolám, a Brassai Sámuel Elméleti Líceum záróünnepségén az RMSZ díjjal tüntetett ki. Mivel a Babes-Bolyai Tudományegyetem történelem-filozófia karának művészettörténelmi szakát választottam „úticélomul”, valószínűleg a díj tárgyát képező Világtörténelmi Atlasz segítségemre lesz későbbi pályafutásom alatt, amely felé - remélem - biztos ösvényen haladok. Egyúttal engedtessék meg nekem, köszönetet mondjak osztályfőnökömnek is, Fazakas István tanár úrnak, akinek személye mélyrehatóan ihletett a pályaválasztásban. Amikor célhoz érek, köszönetemet tudom majd nyilvánítani ezért a különleges ajándékért, amelyet nem vártam, és amely így, végzős diákként, nagyon kellemesen érintett. Bár a művészettörténelem nem foglalkozik az egyes népek politikai történetével, gondolom, a történelem ezen esztétikusabb ágával is szolgálni vagy legalábbis segíteni fogom nemzetemet abban, hogy megmaradjon a „népek zajló tengerén”. MÁRTON ADÉL EVELIN Kolozsvár 0, 17 . OOO Köszönöm a Romániai Magyar Szónak, hogy díjra érdemesnek találta munkámat. Remélem, a Báthori Líceum Kotta Nélkül című lapjának újabb szerkesztői jobban kiérdemlik majd. Az iskolaújsághoz kötődő munka során szerzett ismeretek és tapasztalatok magukban is fontosak számomra. Ha hosszabb ideig foglalkozhattam volna ezzel, valószínűleg színvonalasabb iskolaújságot szerkeszthettem, szerkeszthettünk volna. PÁSZTOR ISTVÁN Kolozsvár barátja, játszótársa, szülőkkel töltött vidám órája, élménye, kirándulási emléke is ilyen sok van ennek a kislánynak? Kedves, nagyon szerény, iparkodó régi tanítványommal találkoznak egyik nap. Fiatalon, egy kislánnyal maradt özvegyen, második házassága jól sikerült, dolgos, ügyes emberre talált, aki sajátjaként szereti mostohalányát is. Tanítványom a most VIII. osztályt végzett kislányáról beszélt, jól tanult végig, ennek ellenére tanárt is fogadtak melléje, hogy középiskolai felvételije biztosan sikerüljön. Most szervezik a búcsúünnepélyt, a bankettet, aznap hozták haza a ruhákat a varrodából, sok ajándékot is kapott a gyerek a rokonságtól, tőlük, a szülőktől ékszereket, gyűrűt, láncot, fülbevalót. Mindezt egy szuszra, megelégedve, büszkén mondta el, csak az ékszereknél váltott hangot. Talán eszébe jutott az ő diákköri nagy szegénysége, szerénysége? Szinte restelkedve még csak annyit mondott, hogy ő nem vett volna ékszert, de az ura - látva a többi osztálytárs, illetve azok szüleinek igényét - döntött így, nem akarta, hogy mások megszólják: mostohaként kezeli a leánykát. Pedig hiányzik az a millió, amibe a ruha került meg az aranylánc - a tavaly földet kaptak vissza, a traktor árából vették el a pénzt, de majd jövőre..., akkor nem lesz talán ekkora kiadás. Amikor elköszöntünk, csak annyit mondott: ez a felnövekvő gyermektársadalom más, mint ők voltak annak idején, igényesebb, követelőzőbb, s a szülő nem tehet semmit. Valóban tehetetlenek vagyunk? Valóban késő lenne az igazi értékek tudatosítására és annak a folyamatnak a megállítására, amelynek kimenetele romboló hatással lehet egyénre, családra, közösségre egyaránt? HORVÁTH PÓCSIK GABRIELLA Kolozsvár Szerk.megj. Várjuk útiélményeivel kapcsolatos írásait! Osztályavatás Egyedülálló esemény történt az Áprily Lajos Líceumban. Felavatták a dr. Wildt József nevet viselő tantermet. Az érdekes az, hogy semmi nem volt előre megtervezve, minden spontánul történt. A Wildt József tanterem, a X.A. informatika szakos diákjai, valamint az osztályfőnök, Bencze Mihály matematika tanár úr szívvel-lélekkel készült a nagy eseményre: feldíszítettük az osztályt, tészták és hűsítők is előkerültek, s mint minden avatásnál, a pezsgőbontás itt sem hiányzott. Ünnepélyes keretek között beszédet mondott Encze Mihály osztályfőnök, Kiss Magda igazgatónő, Farka Anikó tanfelügyelőnő és más meghívottak is. Egyesekben felmerült a kérdés: „minek ez a nagy felhajtás”? Hogy minek? Azért, mert olyan osztály, mint Wildt József tanterem még nincs az Aprily líceumban, talán még a városban sem. Erre az osztályra mondhatjuk, hogy igazi osztály! Ha csak annyit említek, hogy a tanterem falait faburkolat borítja, s Ábrahám Jakab festményei díszítik, az ablakon pedig a Bálint kft. jóvoltából reluxa-sötétítők vannak, akkor érthető, hogy nem csekély fáradozásba került. Hogy hogyan valósult meg mindez? Sok, nagyon sok munkával és összetartással. Az első lépés a tanterem kiharcolása volt Osztályfőnökünk részéről, de akkor mi még nem tudtuk, hog milyen folyamat indult el. Osztályfőnökünk lassan rávezetett arra, miben is áll egy tanterem kellemesebbé való átalakítása. Rájöttünk és éreztük is, hogy nem gyerekjátékba és szórakozásba kezdtünk, mint ahogyan mi azt előre gondoltuk. Szórakoztunk is, de ugyanakkor nehézségekben is volt részünk - ezeket összetartásunknak, együttműködésünknek köszönhetően vészelhettük át, s nem utolsó sorban, a szülők segítségével fejeződött be ez a kitartó munka. Az osztály több mint egy megszépített tanterem, mert vele együtt mi is sok átalakuláson mentünk át, megtanultunk egymásra figyelni, és sikerült kialakulnia egy nagyszerű osztályfőnök-diák kapcsolatnak. A Wildt Jószef tanterem számunkra olyan, mint egy emlékdoboz, amelyben mindenikünk emlékei vannak és lesznek megörökítve. Nem volt egyszerű a kivitelezés, de boldogít az eredmény: kitűnő osztály és osztályközösség jött létre. Persze, voltak elégedetlenségek, nézeteltérések is, de fontos az, hogy osztályavatást ünnepelhettünk. SZABÓ KATALIN Brassó Felvételi tájékoztató Az Erdélyi Református Egyházkerület marosvásárhelyi Kántor Tanítóképző Intézete ökumenikus jelleggel működik. Az iskola létrejöttét és tantervét a Vallásügyi Államtitkárság - Secretariatul de Stat pentru Culte - és a Tanügyminisztérium hagyta jóvá az 1993. április 29-i 2359-es számú átiratában. Az Intézetbe akadályoztatás nélkül jelentkezhetnek felvételre református, római katolikus, unitárius és evangélikus felekezetű ifjak az ország bármely részéről. Intézetünk célja és feladata magyar kántor tanítók képzése; evangéliumi szellemű, szolgáló életre nevelés; a pedagógus- és kántorképzésnek megfelelő széleskörű, korszerű szakmai ismeretanyag és általános műveltség közvetítése. Céljait és feladatait posztliceális, illetve főiskolai formában valósítja meg. Tanmenete mind az állami intézményben folyó képzésnek, mind az egyházi követelményeknek megfelel. A tanulmányok befejeztével végzettjeink általános iskolai tanítók, egyben gyülekezeti kántorok lehetnek. Speciális képzettségük (ének, zene, angol, informatika) révén más munkaterületeken is elhelyezkedhetnek. Intézetünket az Erdélyi Református Egyházkerület és a felekezetek képviselőiből, valamint szaktanárokból álló kuratórium vezeti. A Kuratórium fenntartja magának a jogot, hogy az első évi teljesítmény és magatartás alapján eltanácsolja azokat a hallgatókat, akik alkalmatlanoknak bizonyulnak e felelősségteljes hivatás gyakorlására, valamint azt a jogot, hogy az időközben megjelenő egyházi vagy tanügyi rendelkezések értelmében a fenti tájékoztató tartalmában változásokat tegyen. Tudnivalók: helyek száma: 25. A beiratkozáshoz szükséges iratok: típuskérés (a beiratkozás alkalmával töltenek ki a titkárságon); önéletrajz; lelkészi ajánlólevél és konfirmációi (reformátusok, unitáriusok, evangélikusok) és bérmálási (római katolikusok) igazolás; érettségi bizonyítvány (eredeti és másolat); születési anyakönyvi kivonat (eredeti és másolat); a körzeti vagy a községi orvosi rendelő által kiállított egészségügi lap; beiratkozási díj. Alkalmassági vizsgák: orvosi és pszichikai ellenőrzés; zenei képesség felmérése - egyházi ének és népdal éneklése, ritmusérzék és zenei memória ellenőrzése (az V-VII. osztály zenei anyaga a tankönyv alapján); egyházi elbeszélgetés - bibliaismeret, általános egyházi tájékozottság; beszéd és kifejezőkézség ellenőrzése is jelölt által választott vallásos vagy más tárgyú vers elmondása, beszélgetés a szaktanárral); fizikai képesség felmérése (fiúk: 1000 m síkfutás 4,25 perc alatt, lányok: 800 m síkfutás 4,25 perc alatt); kézügyesség, szín- és formaérzék felmérése (szabadon választott vagy megadott téma utáni rajz, adott szöveg másolása). Az alkalmassági vizsgák kizáró jellegűek. Osztályzatok „megfelelt”, illetve „nem felelt meg”. Írásbeli tantárgyi vizsgák: magyar nyelv és irodalom (IX-XII. o.); román nyelv és irodalom (IX-XII. o.); matematika (IX-X-es algebra, IX-X-es mértan). Az írásbeli vizsgák tematikáját az érettségi program alapján állítják össze. Megjegyzés: a beiratkozás, az alkalmassági- és tantárgyvizsgák időpontja megegyezik az állami posztliceális iskolák számára előírt időponttal (szeptember); a felvételi eredményébe beleszámítják az érettségi jegyeinek általánosát is (25%); a bejutási jegy tantárgyanként 6-os, a bejutás a legmagasabb általános jegytől sorrendben történik. Érdeklődni a következő címen lehet: 4300-Tg-Mures, Piata Bernády nr.3, jud. Mures, tel: 065-216278 vagy 216514. A Kántor- és Tanítóképző Intézet Kuratóriuma Marosvásárhely rizzük a magyar anyanyelvű oktatást és biztosítsuk a megfelelő színvonalat. Az elért eredmények között megemlíthetjük a magyar tannyelvű számítástechnika osztály beindítását a szükséges számítógépek beszerzésével, a rászoruló és a kiváló tanulmányi eredményt elért vidéki és segesvári tanulók anyagi támgatását, kiskönyvtár létrehozását, a tudományos és a művelődési tevékenységek támogatását, bel- és külföldi kapcsolatok ápolását. Az osztályok megtartásához szükséges létszám biztosításának érdekében feltétlenül szükségünk van egy önálló magyar bentlakás létrehozására, amely egy ifjúsági művelődési központ szerepét is betöltené. Terveink szerint a közeljövőben olyan művelődési központtá alakíthatnánk, amely az egész segesvári és környékbeli magyarág céljait szolgálná. Jelentős külföldi támogatással a segesvári Gaudeamus Alapítvány megvásárolt egy minden szempontból megfelelő ingatlant, a vételár 135.000 DM, amelyből 100.000 DM összeget kifizettünk és az ingatlant átírattuk az Alapítvány nevére. Az adósság kifizetése nagy terheket ró ránk, amellyel - reményeink szerint - megbirkózunk, ellenben nem maradt pénzünk az épület felújítására és berendezésére és a bentlakásnak 1998. szeptember 15-én már működnie kell. Ezúton kérjük volt tanítványainkat és mindazokat, akik szívükön viselik a szórványoktatás gondjait, hogy adományaikkal járuljanak hozzá annak az óriási pénzösszegnek az előteremtéséhez, amely a felújításhoz és berendezéshez szükséges. Adományaikat az alábbi bankszámlánkra küldhetik el: Fundatia „Gaudeamus” - Sighisoara, BANCA AGRICOLA S.A. Filiala Sighisoara, Cont. nr. 4596860700 - LEI, cont.nr. 251104796807301 - DEM, cont.nr. 2511047968607300 - USD. Köszönettel a Gaudeamus Alapítvány Kuratóriuma nevében: FARKAS MIKLÓS Segesvár Hibaigazítás Az RMSZ június 17-i számában a „Mi a véleménye?” címen közölt észrevételemben sajnos, az én hibámból eredő elírás jelent meg. A havi hozzájárulás nem 350.000 lej, hanem csak 35.000 lej. ASCHNER IMRE Szatmárnémeti Válasz az olvasónak Az elmúlt hetekben, hónapokban Törvénytár-oldalunk visszatérő témája a lakótársulások átalakításához jogi keretet biztosító alsóbb szintű jogszabályok ismertetése volt. Mindezek alapjogszabálya az 1996. évi 114. lakástörvény, amelyet az 1997. december 31-i 393. Hivatalos Közlönyben ismételten megjelentettek. A fentiek kapcsán BENEDEK GYULA szatmárnémeti olvasónk a következő két kérdést fogalmazta meg, a lapban kérve a választ: 1. a tömbházi lakások földszintjén vagy akármelyik szintjén működő üzlethelyiségek, kfzszékhelyek tulajdonosai, bérlői tagjai vagy sem a megalakult vagy megalakuló tulajdonosi társulásoknak? 2. Mi a helyzet azokkal a bérlőkből lett tulajdonosokkal, bérlőkkel, akik ezekbe a társulásokba nem léptek be, hogyan alakul a viszonyjogi, elsősorban polgári jogi értelemben a társulás, mint jogi személy és az ezen kívül maradt tulajdonosok, bérlők között? A fentiekre egyértelmű válasz most, az átalakulás, az egységes bírósági gyakorlat kialakulása előtt nem adható. Ezért az itt következő válaszunk csak az 1996. évi 114. törvény és a tulajdonosi társulások keret-alapszabálya néhány, a kérdésekhez kapcsolható általános előírásán alapszik. Az 1996. évi 114. törvény 2. számú függeléke a tulajdonosi társulás alapszabályának keretszövege. Ettől el lehet térni, mint ahogy ezeket az előírásokat akár szó szerint is be lehet emelni a társulási közgyűlés elé terjesztett alapszabály szövegébe, amelyet aztán ez a szerv véglegesít és fogad el jogi érvénnyel. Ebből egyértelműen kiderül például az is, hogy a társuláshoz nemcsak lakások és azok tulajdonosai tartoznak, hanem a más felületek tulajdonosai is, legyenek ezek személyek, csoportok, helyi közigazgatási intézmény, tehát az állam is. Amikor a 12. szakaszban az alapító (társulási) okirat módosításáról beszél a keretjogszabály, azt mondja ki, hogy ilyen értelmű érvényes határozatot a lakástulajdonosok és a más rendeltetésű felüleletek tulajdonosai együtt hozhatnak, ha legalább 80%-uk igent mond erre. Mindezek alapján és túl az írott szövegen, tehát a szabályozás szelleméből kiindulva, véleményem szerint a társulásnak „de facto” mindenki tagja, aki egy tömbházban lakás vagy egyéb felület tulajdonosa, ugyanis ez az együttlét, kényszer-együttmaradás az épület közös jellegéből fakad. S ha ez így van, hiába a tulajdonos ellenkezése, állítja, hogy ő a társulásnak nem tagja, az alapító okiratot nem írta alá, ha ez formálisan is így van, a közös költségek viselését el nem kerülheti, a szolgálatások megfizetése elől ki nem térhet. Hogy aztán mindebből mi lesz, az a későbbiekben fog kiderülni. OOO Hargita jeligére a levélben közölt tényállás szerint a sértett a Btk 193. szakaszában foglalt bűncselekény elkövetésének gyanúja miatt (fenyegetés) magánvádra beinduló bűnvádi eljárást kezdeményezett gyanúsított ellen az ügyben elsőfokon eljárni illetékes bíróságon. Többszöri elnapolás után a tanácsvezető bíró a bűnvádi eljárást a Büntető Perrendtartási Törvénykönyv 11. szakasza 21. pontja és a 10. szakasza h. pontja alapján megszüntette. A döntés ellen benyújtott felfolyamodást a másodfokon eljáró törvényszék elutasította. A levélíró azt kérdezi, hogy a döntések ellen további jogorvoslatnak van-e helye vagy nincs, és ha igen, hová lehet fordulni? A válasz egyértelmű: nincs, tekintettel arra, hogy a magánvádas ügyekben csak egyszeri jogorvoslatnak, éspedig felfolyamodásnak (recurs) van helye. Mivel ezzel a jogával a sértett már élt, igaz, sikertelenül, az eljárás tovább már nem folytatható. Ami pedig az elsőfokú döntésben szereplő törvényszakaszokat illeti, all. szakasz 2/b. pontja alapján, a 10. szakasz h. pontjára történő hivatkozással, akkor lehet / kell megszüntetni a bűnvádi eljárást, ha 1) a sértett a magánvádat visszavonta; 2) vagy amikor a felek kibékültek. Hogy az ügyben mi is történt valójában, az a levélből nem derül ki. Ezt csak az ügycsomó áttanulmányozása után lehetne megállapítani. (A Büntető Eljárási Törvénykönyv legutóbb az 1997. április 30-i 78. Hivatalos Közlönyben jelent meg.) DEÁK LEVENTE jogtanácsos, Déva Gombamérgezések Az RMSZ Postafiók oldalán olvastam a múltkor Zsigmond Győző (általam is nagyrabecsült etnomikológus) írását, utóbb pedig a szatmárnémeti Benedek Gyuláét. Mindketten érdemesnek tartják az Erdélyi Gombász Egyesület megalakítását, az amatőr gombászok valamiféle baráti-szakmai hobbi szövetségét. A gondolatot nem is szabad elaludni hagyni, hozzá kell fogni a létrehozásához. Sőt, hagyománytisztelőként javasolnám, hogy a nemrég elhunyt két neves mikológus nevét - László Kálmánét és Pázmány Dénesét--viselje. Persze, e szövetkezés-féle is megold valamit, de társadalmi mértékben igen keveset. Ehhez ugyanis nem nélkülözhető az állami támogatás, a szervezett felügyelet. Sepsiszentgyörgyön alig „nyílt meg” a gombaszezon, egy jó ismerősöm súlyos mérgezési tünetekkel (sajnos, nem azonnal!) került kórházba. Alkalmi árustól vett „szekfűgombát”. A szekfűgombát (Marasmius oreades) majd mindenki ismeri. Hogyan eshetett meg mégis a fiatal férfivel (szerencsére gyerekeknek nem adott az ételből) e tévedés? A szekfűgomba szabadtéri, mezei fű között található (persze, van más, ehető, erdei szekfűgomba is), ám ebben az időszakban ugyanott nő a mezei- illetve parlagi tölcsérgomba is (Clitocybe dealbata var. corda), sőt néhány susulyka faj is. A fiatalemberen észlelt tünetek (gombamaradék nem volt újabb hiba!) egyértelműen muszkarin mérgezésre utaltak. (A paraszimpatikus idegvégződés izgatása következtében nagyfokú izzadás, nyálfolyás, hányás, hasmenés, látási zavarok, kiszáradás stb.). Ha a tapasztalatlan (vagy figyelmetlen) gyűjtő a szekfűgombához hasonló termetű, de fehéresebb, éretten okkersárga gomba egyéb - de eltérő - jellegeit nem veszi figyelembe (sűrűn álló lemezek, amelyek lefutók, törékeny tönk) könnyen az intenzív osztály vendége lehet néhány napra. Ami a tudományos igényű tájékoztatást illeti, nemrég jeleztem az RMSZ- ben, hogy megjelent Dr. Pázmány Déni Gombahatározója. Ezidáig nem volt túl hangos sikere. Újólag leírom, hátha valakit érdekel, hol lehet megrendelni: BON AMI S.A. 4000- Sf. Gheorghe, Piata Mihai Viteazul nr.2, casuta postala 7 - tel./fax: 067-315- 039. Ára 24.000 lej. A könyv a nemlemezes gombák kimerítő, alapos határozója, a szerző poszthumusz munkája. PUSKÁS ATTILA Sepsiszentgyörgy ! # Óriási megtiszteltetés számunkra # Valóban tehetetlenek vagyunk?A # Ez egy igazi osztály! # Felvételi tudnivalók # A környékbeli magyarság céljait szolgálná # Saját elírásom miatt... # Jogi válaszok # Nem nélkülözhető az állami támogatás # Köszönjük leveleiket! # Mi lesz veled, emberke? A már-már elviselhetetlenné forrósodott trolibuszi beltérben, a fáradtan bóbiskoló, feltűnően csendes utasok között akkor figyeltem fel a fiatal anyára, amikor kisgyereke hirtelen felsírt, és sokáig nem is hagyta abba a sírást. A szép, elegáns, kellőképpen felékszerezett fiatalasszony ölében egy év körüli kislány nyűgölődött - valószínűleg butikból vásárolt méregdrága öltözékben, hímzett szoknyácskában, csipkés blúzban. Cipőt nem viselt, csak parányi zoknit, így jól lehetett látni bokája fölött a nem éppen lazán álló aranyláncocskát, mely tökéletes mása volt a kislány kövér csuklóját díszítő láncnak. Fülbevaló egészítette ki az „aranyos” látványt. Ilyen korú gyereket ilyen hivalkodóan felöltöztetve még nem láttam, napokig nem is tudtam elfelejteni. A szülők kialakult ízléséről, anyagi helyzetéről, igényéről, értékrendjéről egy-kettőre képet alkothatott magának mindenki, aki rájuk pillantott. De mi lesz a gyerekkel, az igényeivel, mire felnő? Meg lehet-e lepni, örvendeztetni majd valaha valamivel? Hiszen az aranyat a vagyon, az érték (?) kifejezőjét megszokja magán. Vajon lépést tudnak-e tartani a szülők, nagy- és keresztszülők, rokonok stb. a növekvő igényekkel, elvárásokkal? És ha nem? Akkor nem érzi jól magát a felcseperedő kislány? S ha mindent megkap ezután is, vajon akkor boldog lesz? A véletlen úgy hozta, hogy újból a trolibuszban figyeltem fel egy látszólag boldog, megelégedett, disztingvált külsejű anyukára és kislányra. A kislány ült(!), az anyuka meg állt(!), s a trolibuszi tumultusban az utasok feje fölött tartotta, óvta osztályesső kislányának diplomáját, a jutalomkönyveket, a véletlenül!?) ki-kinyíló ellenőrzőt a csupa tízes oldalakkal. A kislány első-másodikos lehetett - elegáns volt, talán túlágosan is. Két lánc volt a nyakán: az egyik, a rövidebb nagyon szép ötvösmunka, régi darabnak látszott; a másik, a hosszabb egészen újként csillogott. A hosszúkás fülbevaló és a karperec is újként csillogott. A kislány - bár fáradt és unott volt - többször megtapogatta magán ékszereit. Vajon Küldjétek 3 rajzot! ■. x. x • ■ im H fif J........ ■0 ■ Y/yf v. t 0*0 r. Mai számunkban a szatmárnémeti LUKA BOGLÁRKA ESZTER (12 éves), a temesvári MARTI EDINA (8 éves) és MARTI DALMA (12 éves) munkáit közöljük, következő alkalommal a szentegyházi Szőcs Emese (7), a maroshévizi Olti Krisztina Ilona (12) és a szecselei Regman Edina (6) egy-egy rajzát “állítjuk ki” rovatunkban. Küldjétek továbbra is a címünkre a legjobb gyerekrajzokból: Romániai Magyar Szó, 79776 Bucuresti 33, Piata Presei Libere nr.l, sector 1, Gyereksarok. 41 m. )zmL fjwjs.* (fi. f! ,m r A*:*! (i é.n'fr ) Felhívás 1993 őszén a líceum magyar tagozatának tanárai és volt diákjai létrehozták a segesvári Gaudeamu Alapítványt azzal a céllal, hogy az egyre súlyosbodó körülmények között megő Iktató : FERENCZY GYÖRGY szilágycsehi olvasónkat megnyugtatjuk: levele megérkezett, a „Nevessünk együtt 100.000-ért 6 Isis” rejtvény megfejtésével együtt. Észrevételei aktuálisak, köszönjük tanácsát: „Javasolnám a Szerkesztőségnek, hogy a csalás lehetőségének kizárás érdekében valahol a rejtvényen legyen egy hely, ahová beírhatná a megfejtő a nevét és a címét”. O Köszönjük LÉDERED IRMA aradi és IVANICS LÁNYI JÓZSEF temesvári olvasónk leveleit, valamint TRIF JÓZSEF marosvásárhelyi fotós június 17-én postázott képeit. O