Romániai Magyar Szó, 1998. július (10. évfolyam, 2754-2784. szám)

1998-07-01 / 2754. szám

■ SS las £ £§ ! S i BUS'S 5 MAGYAR SZÓ !* A Postafiók az olvasók nyílt köz­lésfóruma. A szerkesztőség nem fel­tétlenül ért egyet a közölt levelek tar­talmával és fenntartja magának a jo­got, hogy helyszűke esetén a bekül­dött leveleket szemelvényesen, rövi­dítve közölje, esetleg csak ismertesse. Célunk az, hogy minél több levélíró minél gyorsabban nyomdatérhez jusson. A levelekben foglaltakért ki­zárólag a szerző felel. Ezért csak kel­lően megcímzett (pontos név, lak­hely, lakcím, telefonszám) ellátott küldeményeket veszünk figyelembe; névtelen, hiányosan címzett külde­ményekkel nem foglalkozunk! Köszönetek az aj­ándékköny­vekért Az RMSZ ebben az évben­ is különdí­­­­jat - Times Atlasz Világtörténelem - nyújtott át a végzős diákok legjobbjai­nak. Levelek érkeztek tő­lük,amelyekben magukról, további vágyaikról valla­nak. A Szerkesztőség nevében­ sok si­kert kívánunk az érettségi, majd felvé­teli vizsgákhoz is j­ov. A kolozsvári Apáczai Csere János Elméleti Líceum aranydiplomás vég­zőse vagyok. Óriási megtiszteltetés számomra, hogy ebben az évben én vehettem át az RMSZ különdíját­­ a Times Atlasz Világtörténelem című könyvet. Eddigi munkám olyan elis­merése ez, amely jóval fölülmúlja anyagi lehetőségeimet. Néhány szót magamról: négy éve vagyok az Apáczai Líceum tanulója, s ez idő alatt különböző tevékenységek­ben vettem részt: drámapedagógia-, nyelvművelő- és vitakör, s nem utolsó sorban az iskolaújság - Világnégyzet - főszerkesztője voltam másfél évig. Sikeres érettségi után tovább szeret­nék, tanulni a Babes-Bolyai Tudo­mányegyetem szociológia szakán. Leginkább az oktatáshoz fűződő kér­dések érdekelnek, később is ilyen téren szeretnék dolgozni. A szociológiával szorosan összekapcsolódik a történe­lem, ezért is örvendek annyira az aján­déknak. Tizenegyedik osztályban tör­ténelem olimpián is részt vettem, az idén pedig „A magyarság a harmadik évezredben” című dolgozatommal első díjat nyertem. A könyvet hetekig lehet forgatni, s utána is találni benne újat. Szeretném hinni, hogy valóban megérdemeltem e csodálatos ajándékot. . GEAMBASU RÉKA Kolozsvár OOO Engedjék meg, hogy köszönetet mondjak a jutalomkönyvért, amellyel megajándékoztak engem. Nagy megle­petés volt számomra, hogy én vehet-­­tem át ezt a könyvet, amelynek nagy hasznát fogom venni. A kolozsvári református kollégium végzős diákja vagyok. Négy évvel eze­lőtt azért jöttem a Kollégiumba, mert úgy hallottam, ez egy színvonalas is­kola, amelyben komoly oktatás folyik mind a világi, mind az egyházi tantár­gyak terén. Sokat tanultam ebben az­ iskolában, és hiszem, hogy nem volt hiábavaló ez a négy év. Rátaláltam egy olyan közösségre, amelyben jól éreztem magam, s hálás vagyok Istennek, hogy itt lehettem, s alkalmam adódhat majd tanulmányaim folytatására a pszichológia egyetemen. TAMÁSI ADÉL Kolozsvár OOO Néhány szóban szeretném megkö­szönni azt, hogy méltónak találtak ar­ra, hogy iskolám, a Brassai Sámuel Elméleti Líceum záróünnepségén az RMSZ díjjal tüntetett ki. Mivel a Babes-Bolyai Tudománye­gyetem történelem-filozófia karának művészettörténelmi szakát választot­tam „úticélomul”, valószínűleg a díj tárgyát képező Világtörténelmi Atlasz segítségemre lesz későbbi pályafutá­som alatt, amely felé - remélem - biz­tos ösvényen haladok. Egyúttal engedtessék meg nekem, köszönetet mondjak osztályfőnököm­nek is, Fazakas István tanár úrnak, aki­nek személye mélyrehatóan ihletett a pályaválasztásban. Amikor célhoz érek, köszönetemet tudom majd nyilvánítani ezért a külön­leges ajándékért, amelyet nem vártam, és amely így, végzős diákként, nagyon kellemesen érintett. Bár a művészettörténelem nem fog­lalkozik az egyes népek politikai törté­netével, gondolom, a történelem ezen esztétikusabb ágával is szolgálni vagy legalábbis segíteni fogom nemzetemet abban, hogy megmaradjon a „népek zajló tengerén”. MÁRTON ADÉL EVELIN Kolozsvár 0, 1­7 . OOO Köszönöm a Romániai Magyar Szó­­nak, hogy díjra érdemesnek találta munkámat. Remélem, a Báthori Líce­um Kotta Nélkül című lapjának újabb szerkesztői jobban kiérdemlik majd. Az iskolaújsághoz kötődő munka so­rán szerzett ismeretek és tapasztalatok magukban is fontosak számomra. Ha hosszabb ideig foglalkozhattam volna ezzel, valószínűleg színvonalasabb is­kolaújságot szerkeszthettem, szer­keszthettünk volna. PÁSZTOR ISTVÁN Kolozsvár barátja, játszótársa, szülőkkel töltött vidám órája, élménye, kirándulási em­léke is ilyen sok van ennek a kislány­nak? Kedves, nagyon szerény, iparkodó régi tanítványommal találkoznak egyik nap. Fiatalon, egy kislánnyal maradt özvegyen, második házassága jól sike­rült, dolgos, ügyes emberre talált, aki sajátjaként szereti mostohalányát is. Tanítványom a most VIII. osztályt végzett kislányáról beszélt, jól tanult végig, ennek ellenére tanárt is fogad­tak melléje, hogy középiskolai felvéte­lije biztosan sikerüljön. Most szerve­zik a búcsúünnepélyt, a bankettet, az­nap hozták haza a ruhákat a varrodá­ból, sok ajándékot is kapott a gyerek a rokonságtól, tőlük, a szülőktől éksze­reket, gyűrűt, láncot, fülbevalót. Mind­ezt egy szuszra, megelégedve, büszkén mondta el, csak az ékszereknél váltott hangot. Talán eszébe jutott az ő diák­köri nagy szegénysége, szerénysége? Szinte restelkedve még csak annyit mondott, hogy ő nem vett volna ék­szert, de az ura - látva a többi osztály­társ, illetve azok szüleinek igényét - döntött így, nem akarta, hogy mások megszólják: mostohaként kezeli a le­ánykát. Pedig hiányzik az a millió, amibe a ruha került meg az aranylánc - a tavaly földet kaptak vissza, a trak­tor árából vették el a pénzt, de majd jövőre..., akkor nem lesz talán ekkora kiadás. Amikor elköszöntünk, csak annyit mondott: ez a felnövekvő gyer­mektársadalom más, mint ők voltak annak idején, igényesebb, követelő­zőbb, s a szülő nem tehet semmit. Valóban tehetetlenek vagyunk? Va­lóban késő lenne az igazi értékek tuda­tosítására és annak a folyamatnak a megállítására, amelynek kimenetele romboló hatással lehet egyénre, csa­ládra, közösségre egyaránt? HORVÁTH PÓCSIK GABRIELLA Kolozsvár Szerk.megj. Várjuk útiélményeivel kapcsolatos írásait! Osztályavatás Egyedülálló esemény történt az Áp­­rily Lajos Líceumban. Felavatták a dr. Wildt József nevet viselő tantermet. Az érdekes az, hogy semmi nem volt előre megtervezve, minden spontánul történt. A Wildt József tanterem, a X.A. informatika szakos diákjai, vala­mint az osztályfőnök, Bencze Mihály matematika tanár úr szívvel-lélekkel készült a nagy eseményre: feldíszítet­tük az osztályt, tészták és hűsítők is előkerültek, s mint minden avatásnál, a pezsgőbontás itt sem hiányzott. Ünne­pélyes keretek között beszédet mon­dott Encze Mihály osztályfőnök, Kiss Magda igazgatónő, Farka Anikó tan­felügyelőnő és más meghívottak is. Egyesekben felmerült a kérdés: „mi­nek ez a nagy felhajtás”? Hogy minek? Azért, mert olyan osztály, mint Wildt József tanterem még nincs az Aprily líceumban, talán még a városban sem. Erre az osztályra mondhatjuk, hogy igazi osztály! Ha csak annyit említek, hogy a tante­rem falait faburkolat borítja, s Ábra­­hám Jakab festményei díszítik, az ab­lakon pedig a Bálint kft. jóvoltából re­luxa-sötétítők vannak, akkor érthető, hogy nem csekély fáradozásba került. Hogy hogyan valósult meg mindez? Sok, nagyon sok munkával és össze­tartással. Az első­ lépés a tanterem kiharcolása volt Osztályfőnökünk részéről, de ak­kor mi még nem tudtuk, hog milyen folyamat indult el. Osztályfőnökünk lassan rávezetett arra, miben is áll egy tanterem kellemesebbé való átalakítá­sa. Rájöttünk és éreztük is, hogy nem gyerekjátékba és szórakozásba kezd­tünk, mint ahogyan mi azt előre gon­doltuk. Szórakoztunk is, de ugyanak­kor nehézségekben is volt részünk - ezeket összetartásunknak, együttmű­ködésünknek köszönhetően vészelhet­tük át, s nem utolsó sorban, a szülők segítségével fejeződött be ez a kitartó munka. Az osztály több mint egy meg­szépített tanterem, mert vele együtt mi is sok átalakuláson mentünk át, megta­nultunk egymásra figyelni, és sikerült kialakulnia egy nagyszerű osztályfő­nök-diák kapcsolatnak. A Wildt Jószef tanterem számunkra olyan, mint egy emlékdoboz, amely­ben mindenikünk emlékei vannak és lesznek megörökítve. Nem volt egy­szerű a kivitelezés, de boldogít az eredmény: kitűnő osztály és osztálykö­zösség jött létre. Persze, voltak elége­detlenségek, nézeteltérések is, de fon­­­tos az, hogy osztályavatást ünnepelhet­tünk. SZABÓ KATALIN Brassó Felvételi tájékoztató Az Erdélyi Református Egyházkerü­let marosvásárhelyi Kántor­ Tanító­képző Intézete ökumenikus jelleggel működik. Az iskola létrejöttét és tan­tervét a Vallásügyi Államtitkárság - Secretariatul de Stat pentru Culte - és a Tanügyminisztérium hagyta jóvá az 1993. április 29-i 2359-es számú átira­tában. Az Intézetbe akadályoztatás nélkül jelentkezhetnek felvételre református, római katolikus, unitárius és evangéli­kus felekezetű ifjak az ország bármely részéről. Intézetünk célja és feladata magyar kántor­ tanítók képzése; evan­géliumi szellemű, szolgáló életre neve­lés; a pedagógus- és kántorképzésnek megfelelő széleskörű, korszerű szak­mai ismeretanyag és általános művelt­ség közvetítése. Céljait és feladatait posztliceális, illetve főiskolai formá­ban valósítja meg. Tanmenete mind az állami intézményben folyó képzésnek, mind az egyházi követelményeknek megfelel. A tanulmányok befejeztével végzettjeink általános iskolai tanítók, egyben gyülekezeti kántorok lehetnek. Speciális képzettségük (ének, zene, an­gol, informatika) révén más munkate­rületeken is elhelyezkedhetnek. Intéze­tünket az Erdélyi Református Egyház­­kerület és a felekezetek képviselőiből, valamint szaktanárokból álló kuratóri­um vezeti. A Kuratórium fenntartja magának a jogot, hogy az első évi tel­jesítmény és magatartás alapján eltaná­csolja azokat a hallgatókat, akik alkal­matlanoknak bizonyulnak e felelősség­­teljes hivatás gyakorlására, valamint azt a jogot, hogy az időközben megje­lenő egyházi vagy tanügyi rendelkezé­sek értelmében a fenti tájékoztató tar­talmában változásokat tegyen. Tudnivalók:­­ helyek száma: 25. A beiratkozáshoz szükséges iratok: típus­kérés (a beiratkozás alkalmával töltenek ki a titkárságon); önéletrajz; lelkészi ajánlólevél és konfirmációi (reformátusok, unitáriusok, evangéli­kusok) és bérmálási (római katoliku­sok) igazolás; érettségi bizonyítvány (eredeti és másolat); születési anya­könyvi kivonat (eredeti és másolat); a körzeti vagy a községi orvosi rendelő által kiállított egészségügi lap; beirat­kozási díj. Alkalmassági vizsgák: orvosi és pszichikai ellenőrzés; zenei képesség felmérése - egyházi ének és népdal éneklése, ritmusérzék és zenei memó­ria ellenőrzése (az V-VII. osztály zenei anyaga a tankönyv alapján); egyházi elbeszélgetés - bibliaismeret, általános egyházi tájékozottság; beszéd és kife­jezőkézség ellenőrzése is jelölt által választott vallásos vagy más tárgyú vers elmondása, beszélgetés a szakta­nárral); fizikai képesség felmérése (fi­úk: 1000 m síkfutás 4,25 perc alatt, lá­nyok: 800 m síkfutás 4,25 perc alatt); kézügyesség, szín- és formaérzék fel­mérése (szabadon választott vagy megadott téma utáni rajz, adott szöveg másolása). Az alkalmassági vizsgák kizáró jellegűek. Osztályzatok „megfe­lelt”, illetve „nem felelt meg”. Írásbeli tantárgyi vizsgák: magyar nyelv és irodalom (IX-XII. o.); román nyelv és irodalom (IX-XII. o.); mate­matika (IX-X-es algebra, IX-X-es mértan). Az írásbeli vizsgák tematiká­ját az érettségi program alapján állítják össze. Megjegyzés: a beiratkozás, az alkal­massági- és tantárgyvizsgák időpontja megegyezik az állami posztliceális is­kolák számára előírt időponttal (szep­tember); a felvételi eredményébe bele­számítják az érettségi jegyeinek általá­nosát is (25%); a bejutási jegy tantár­gyanként 6-os, a bejutás a legmaga­sabb általános jegytől sorrendben tör­ténik. Érdeklődni a következő címen lehet: 4300-Tg-Mures, Piata Bernády nr.3, jud. Mures, tel: 065-216278 vagy 216514. A Kántor- és Tanítóképző Intézet Kuratóriuma Marosvásárhely rizzük a magyar anyanyelvű oktatást és biztosítsuk a megfelelő színvonalat. Az elért eredmények között megem­líthetjük a magyar tannyelvű számítás­­technika osztály beindítását a szüksé­ges számítógépek beszerzésével, a rá­szoruló és a kiváló tanulmányi ered­ményt elért vidéki és segesvári tanulók anyagi támgatását, kiskönyvtár létre­hozását, a tudományos és a művelődé­si tevékenységek támogatását, bel- és külföldi kapcsolatok ápolását. Az osztályok megtartásához szüksé­ges létszám biztosításának érdekében feltétlenül szükségünk van egy önálló magyar bentlakás létrehozására, amely egy ifjúsági művelődési központ szere­pét is betöltené. Terveink szerint a kö­zeljövőben olyan művelődési központ­tá alakíthatnánk, amely az egész seges­vári és környékbeli magyarág céljait szolgálná. Jelentős külföldi támogatással a se­gesvári Gaudeamus Alapítvány meg­vásárolt egy minden szempontból megfelelő ingatlant, a vételár 135.000 DM, amelyből 100.000 DM összeget kifizettünk és az ingatlant átírattuk az Alapítvány nevére. Az adósság kifize­tése nagy terheket ró ránk, amellyel - reményeink szerint - megbirkózunk, ellenben nem maradt pénzünk az épü­let felújítására és berendezésére és a bentlakásnak 1998. szeptember 15-én már működnie kell. Ezúton kérjük volt tanítványainkat és mindazokat, akik szívükön viselik a szórványoktatás gondjait, hogy adományaikkal járulja­nak hozzá annak az óriási pénzösszeg­nek az előteremtéséhez, amely a felújí­táshoz és berendezéshez szükséges. Adományaikat az alábbi bankszám­lánkra küldhetik el: Fundatia „Gaude­amus” - Sighisoara, BANCA AGRI­­COLA S.A. Filiala Sighisoara, Cont. nr. 4596860700 - LEI, cont.nr. 251104796807301 - DEM, cont.nr. 2511047968607300 - USD. Köszönettel a Gaudeamus Alapít­vány Kuratóriuma nevében: FARKAS MIKLÓS Segesvár Hibaigazítás Az RMSZ június 17-i számában a „Mi a véleménye?” címen közölt ész­revételemben sajnos, az én hibámból eredő elírás jelent meg. A havi hozzá­járulás nem 350.000 lej, hanem csak 35.000­ lej. ASCHNER IMRE Szatmárnémeti Válasz az olvasónak Az elmúlt h­etekben, hónapokban Törvénytár-oldalunk visszatérő témája a lakótársulások átalakításához jogi keretet biztosító alsóbb szintű jogsza­bályok ismertetése volt. Mindezek alapjogszabálya az 1996. évi 114. la­kástörvény, amelyet az 1997. decem­ber 31-i 393. Hivatalos Közlönyben is­mételten megjelentettek. A fentiek kapcsán BENEDEK GYULA szatmárnémeti olvasónk a kö­vetkező két kérdést fogalmazta meg, a lapban kérve a választ: 1. a tömbházi lakások földszintjén vagy akármelyik szintjén működő üzlethelyiségek, kfz­­székhelyek tulajdonosai, bérlői tagjai vagy sem a megalakult vagy megala­kuló tulajdonosi társulásoknak? 2. Mi a helyzet azokkal a bérlőkből lett tulaj­donosokkal, bérlőkkel, akik ezekbe a társ­ulásokba nem léptek be, hogyan alakul a viszony­­jogi, elsősorban pol­gári jogi értelemben­ a társulás, mint jogi személy és az ezen kívül maradt tulajdonosok, bérlők között? A fentiekre egyértelmű válasz most, az átalakulás, az egységes bírósági gyakorlat kialakulása előtt nem adha­tó. Ezért az itt következő válaszunk csak az 1996. évi 114. törvény és a tu­lajdonosi társulások keret-alapszabálya néhány, a kérdésekhez kapcsolható ál­talános előírásán alapszik. Az 1996. évi 114. törvény 2. számú függeléke a tulajdonosi társulás alap­szabályának keretszövege. Ettől el le­het térni, mint ahogy ezeket az előírá­sokat akár szó szerint is be lehet emel­ni a társulási közgyűlés elé terjesztett alapszabály szövegébe, amelyet aztán ez a szerv véglegesít és fogad el jogi érvénnyel. Ebből egyértelműen kiderül például az is, hogy a társuláshoz nem­csak lakások és azok tulajdonosai tar­toznak, hanem a más felületek tulajdo­nosai is, legyenek ezek személyek, csoportok, helyi közigazgatási intéz­mény, tehát az állam is. Amikor a 12. szakaszban az alapító (társulási) okirat módosításáról beszél a keretjogsza­bály, azt mondja ki, hogy ilyen értel­mű érvényes határozatot a lakástulaj­donosok és a más rendeltetésű felüle­­letek tulajdonosai együtt hozhatnak, ha legalább 80%-uk igent mond erre. Mindezek alapján és túl az írott szö­vegen, tehát a szabályozás szelleméből kiindulva, véleményem szerint a társu­lásnak „de facto” mindenki tagja, aki egy tömbházban lakás vagy egyéb fe­lület tulajdonosa, ugyanis ez az együtt­­lét, kényszer-együttmaradás az épület közös jellegéből fakad. S ha ez így van, hiába a tulajdonos ellenkezése, ál­lítja, hogy ő a társulásnak nem tagja, az alapító okiratot nem írta alá, ha ez formálisan is így van, a közös költsé­gek viselését el nem kerülheti, a szol­gálatások megfizetése elől ki nem tér­het. Hogy aztán mindebből mi lesz, az a későbbiekben fog kiderülni. OOO Hargita jeligére­­ a levélben közölt tényállás szerint a sértett a Btk 193. szakaszában foglalt bűncselekény el­követésének gyanúja miatt (fenyegetés) magánvádra beinduló bűnvádi eljárást kezdeményezett gyanúsított ellen az ügyben elsőfokon eljárni illetékes bíró­ságon. Többszöri elnapolás után a ta­nácsvezető bíró a bűnvádi eljárást a Büntető Perrendtartási Törvénykönyv 11. szakasza 21­. pontja és a 10. sza­­­kasza h. pontja alapján megszüntette. A döntés ellen benyújtott felfolyamo­dást a másodfokon eljáró törvényszék elutasította. A levélíró azt kérdezi, hogy a döntések ellen további jogor­voslatnak van-e helye vagy nincs, és ha igen, hová lehet fordulni? A válasz egyértelmű: nincs, tekintet­tel arra, hogy a magánvádas ügyekben csak egyszeri jogorvoslatnak, éspedig felfolyamodásnak (recurs) van helye. Mivel ezzel a jogával a sértett már élt, igaz, sikertelenül, az eljárás tovább már nem folytatható. Ami pedig az el­sőfokú döntésben szereplő törvénysza­kaszokat illeti, all. szakasz 2/b. pont­ja alapján, a 10. szakasz h. pontjára történő hivatkozással, akkor lehet / kell megszüntetni a bűnvádi eljárást, ha 1) a sértett a magán­vádat vissza­vonta; 2) vagy amikor a felek kibékül­tek. Hogy az ügyben mi is történt való­jában, az a levélből nem derül ki. Ezt csak az ügycsomó áttanulmányozása után lehetne megállapítani. (A Büntető Eljárási Törvénykönyv legutóbb az 1997. április 30-i 78. Hivatalos Köz­lönyben jelent meg.) DEÁK LEVENTE jogtanácsos, Déva Gombamérgezések Az RMSZ Postafiók oldalán olvas­tam a múltkor Zsigmond Győző (álta­lam is nagyrabecsült etnomikológus) írását, utóbb pedig a szatmárnémeti Benedek Gyuláét. Mindketten érde­mesnek tartják az Erdélyi Gombász Egyesület megalakítását, az amatőr gombászok valamiféle baráti-szakmai hobbi szövetségét. A gondolatot nem is szabad elaludni hagyni, hozzá kell fogni a létrehozásához. Sőt, hagyo­mánytisztelőként javasolnám, hogy a nemrég elhunyt két neves mikológus nevét - László Kálmánét és Pázmány Dénesét-­-viselje. Persze, e szövetke­zés-féle is megold valamit, de társadal­mi mértékben igen keveset. Ehhez ugyanis nem nélkülözhető az állami támogatás, a szervezett felügyelet. Sepsiszentgyörgyön alig „nyílt meg” a gombaszezon, egy jó ismerősöm sú­lyos mérgezési tünetekkel (sajnos, nem azonnal!) került kórházba. Alkal­­mi árustól vett „szekfűgombát”. A szekfűgombát (Marasmius oreades) majd mindenki ismeri. Hogyan eshe­tett meg mégis a fiatal férfivel (szeren­csére gyerekeknek nem adott az étel­ből) e tévedés? A szekfűgomba sza­badtéri, mezei fű között található (per­sze, van más, ehető, erdei szekfűgom­ba is), ám ebben az időszakban ugyan­ott nő a mezei- illetve parlagi tölcsér­gomba is (Clitocybe dealbata var. cor­­da), sőt néhány susulyka faj is. A fia­talemberen észlelt tünetek (gombama­radék nem volt­­ újabb hiba!) egyértel­műen muszkarin mérgezésre utaltak. (A paraszimpatikus idegvégződés­ iz­gatása következtében nagyfokú izza­­dás, nyálfolyás, hányás, hasmenés, lá­tási zavarok, kiszáradás stb.). Ha a ta­pasztalatlan (vagy figyelmetlen) gyűj­tő a szekfűgombához hasonló termetű, de fehéresebb, éretten okkersárga gomba egyéb - de eltérő - jellegeit nem veszi figyelembe (sűrűn álló le­mezek, amelyek lefutók, törékeny tönk) könnyen az intenzív osztály ven­dége lehet néhány napra. Ami a tudományos igényű tájékozta­tást illeti, nemrég jeleztem az RMSZ- ben, hogy megjelent Dr. Pázmány Déni Gombahatározója. Ezidáig nem volt túl hangos sikere. Újólag leírom, hátha valakit érdekel, hol lehet meg­rendelni: BON AMI S.A. 4000- Sf. Gheorghe, Piata Mihai Viteazul nr.2, casuta postala 7 - tel./fax: 067-315- 039. Ára 24.000 lej. A könyv a nemle­mezes gombák kimerítő, alapos hatá­rozója, a szerző poszthumusz munkája. PUSKÁS ATTILA Sepsiszentgyörgy ! # Óriási megtiszteltetés számunkra # Valóban tehetetlenek vagyunk?A # Ez egy igazi osztály! # Felvételi tudnivalók # A környékbeli magyar­ság céljait szolgálná # Saját elírásom miatt... # Jogi válaszok # Nem nélkülözhető az állami támogatás # Köszönjük leveleiket! # Mi lesz veled, emberke? A már-már elviselhetetlenné forró­sodott trolibuszi beltérben, a fáradtan bóbiskoló, feltűnően csendes utasok között akkor figyeltem fel a fiatal anyára, amikor kisgyereke hirtelen fel­sírt, és sokáig nem is hagyta abba a sí­rást. A szép, elegáns, kellőképpen fel­ékszerezett fiatalasszony ölében egy év körüli kislány nyűgölődött - való­színűleg butikból vásárolt méregdrága öltözékben, hímzett szoknyácskában, csipkés blúzban. Cipőt nem viselt, csak parányi zoknit, így jól lehetett lát­ni bokája fölött a nem éppen lazán álló aranyláncocskát, mely tökéletes mása volt a kislány kövér csuklóját díszítő láncnak. Fülbevaló egészítette ki az „aranyos” látványt. Ilyen korú gyere­ket ilyen hivalkodóan felöltöztetve még nem láttam, napokig nem is tud­tam elfelejteni. A szülők kialakult ízléséről, anyagi helyzetéről, igényéről, értékrendjéről egy-kettőre képet alkothatott magának mindenki, aki rájuk pillantott. De mi lesz a gyerekkel, az igényeivel, mire felnő? Meg lehet-e lepni, örvendeztet­ni majd valaha valamivel? Hiszen az aranyat­­ a vagyon, az érték (?) kifeje­zőjét megszokja magán. Vajon lépést tudnak-e tartani a szülők, nagy- és ke­resztszülők, rokonok stb. a növekvő igényekkel, elvárásokkal? És ha nem? Akkor nem érzi jól magát a felcsepere­dő kislány? S ha mindent megkap ezu­tán is, vajon akkor boldog lesz? A véletlen úgy hozta, hogy újból a trolibuszban figyeltem fel egy látszó­lag boldog, megelégedett, disztingvált külsejű anyukára és kislányra. A kis­lány ült(!), az anyuka meg állt(!), s a trolibuszi tumultusban az utasok feje fölött tartotta, óvta osztályesső kislá­nyának diplomáját, a jutalomkönyve­­ket, a véletlenül!?) ki-kinyíló ellenőr­zőt a csupa tízes oldalakkal. A kislány első-másodikos lehetett - elegáns volt, talán túlágosan is. Két lánc volt a nya­kán: az egyik, a rövidebb nagyon szép ötvösmunka, régi darabnak látszott; a másik, a hosszabb egészen­ újként csil­logott. A hosszúkás fülbevaló és a kar­perec is újként csillogott. A kislány - bár fáradt és unott volt - többször megtapogatta magán ékszereit. Vajon Küldjétek 3 rajzot! ■. x. x • ■ im H fif J........ ■0 ■ Y/yf v­. t 0*0 r. Mai számunkban a szatmárnémeti LUKA BOGLÁRKA ESZTER (12 éves), a temesvári MARTI EDINA (8 éves) és MARTI DALMA (12 éves) munkáit közöljük, következő alkalommal a szentegyházi Szőcs Emese (7), a maroshé­­vizi Olti Krisztina Ilona (12) és a szecselei Regman Edi­na (6) egy-egy rajzát “állítjuk ki” rovatunkban. Küldjétek továbbra is a címünkre a legjobb gyerekraj­zokból: Romániai Magyar Szó, 79776 Bucuresti 33, Pia­­ta Presei Libere nr.l, sector 1, Gyereksarok. 4­1 m. )zmL fjwjs.­* (fi. f! ,m r A*:*! (i é.n'fr ) Felhívás 1993 őszén a líceum magyar tagoza­tának tanárai és volt diákjai létrehoz­ták a segesvári Gaudeamu Alapít­ványt azzal a céllal, hogy az egyre sú­lyosbodó körülmények között megő­ Iktató : FERENCZY GYÖRGY szilágy­csehi olvasónkat megnyugtatjuk: leve­le megérkezett, a „Nevessünk együtt 100.000-ért 6 Isis” rejtvény megfejté­sével együtt. Észrevételei aktuálisak, köszönjük tanácsát: „Javasolnám a Szerkesztőségnek, hogy a csalás lehe­tőségének kizárás érdekében valahol a rejtvényen legyen egy hely, ahová be­írhatná a megfejtő a nevét és a címét”. O Köszönjük LÉDERED IRMA aradi és IVANICS LÁNYI JÓZSEF temes­vári olvasónk leveleit, valamint TRIF JÓZSEF marosvásárhelyi fotós június 17-én postázott képeit. O

Next