Romániai Magyar Szó, 1999. július (11. évfolyam, 3108-3139. szám)

1999-07-17 / 3124-3125. szám

(MTI-Press) • A denevér éjszakai vadászatra indul. Moly­lepkét készül fogni. Látszólag minden nehézség nélkül repked a sötétben. Egyedülálló tájékozó­dási képességének köszönheti, hogy nem ütközik semmiféle akadályba, s végül céltudatosan kaparintja meg kiszemelt zsák­mányát. Egyfajta visszhangrend­szer segítségével tájékozódik, szinte „letapogatja” környezetét. Repülés közben hangokba üt­közik, melyek az ultrahang tar­tományába tartoznak (20 kilohertz felett), s e hangok a közelében lévő tárgyakról visszaverődnek. A denevér többszáz éves érzékelési tudományát az ember csak a XX. században tudta hasznosítani. Hogy a jövőben a Titanic elsüllyedéséhez hasonló tragédiát elkerülhessenek, Alex­ander Behm fizikus a hangon alapuló helymeghatározó eljá­rással foglalkozott, és kifej­lesztette a visszhangos mély­ségmérőt. A hajózásban hasz­nálatos navigációs eszköz, az echolot, szintén az ultrahang el­vén alapul. Megdöbbentő, hogy milyen sok a természetből, állatoktól, nö­vényektől ellesett trükk határozza meg mindennapi életünket. Például a ruhákon, cipőkön alkal­mazott tépőzárat a bogáncstól vettük. A rakéták a visszalökődés el­vén működnek. A túlhevített gázokat nagy erővel egy por­­lasztócsövön keresztül nyomják át, és ugyanolyan ellenerő hat­­az űrhajóra és löki ki (sugárhajtás). Ezt a medúzától lestük el, aho­gyan a vizet kilöki, s azáltal jut előre a vízben. A helikopterek forgó propellere a­ juharfa magjainak mozgását utánozza, melyek lassan kering­ve, forogva hullanak le a fáról, formájuknál fogva fékezett esésben érnek földet. Ha megfigyeljük a delfin hosz­­szú keskeny orrát, láthatjuk, hogy rendkívül jól szeli a vizet. A hajók orra előtt kiképzett boltosodás a delfin orrának mintájára készül. Ez az áramvonalas forma biz­tosítja a csökkenő vízellenállást, s nagymértékben csökkenti az energiaszükségletet, az üzem­anyag kb. 20 százalékát lehet megtakarítani. A cápa bőrének hosszirányú barázdái hasonlóan csökkentett súrlódási ellenállást biztosítanak. Évente 150 ezer liter hajtóa­nyagot lehetne megspórolni, ha a repülőgépek külsejét bordázott (recés) fóliával ragasztanák be. A méhek lépsejtje rendkívül anyagtakarékos, amellett igen stabil, ez szolgált példaként a könnyűszerkezetes épületelemek készítésénél. A madarak pikkelyes tollaza­tának mintájára - mely az eső ellen is kiválóan véd - alakították ki a zsindelytetőt. Az injekcióstű a „szúnyog­csípés mintájára" készült. A ro­varok leheletvékony szipókájukat beleszúrják az áldozat bőrébe, közben alvadásgátló szérumot fecskendeznek be, és vért szív­nak fel. Immár harminc éve létezik egy speciális tudományág, a bionik (a biológia és a technika szavakból képzett műszó), amely rendsze­resen tanulmányozza a természet ötletgazdagságát, és kutatja az állatok és növények titkait. Ins­pirálóan hatnak az emberre a természet által kifejlesztett mechanizmusok, melyek lehe­tőleg kevés energiát használnak fel, vagy kevés anyagból erős szerkezeteket hoznak létre. ­ Hétvégi mozaik , 1999. július 17-18. Esküvő cápák között (MTI-Panoráma) • Merész vállalkozásra adta fejét két angol amatőr búvár: nem csak a házasság kötelékébe ugrottak fejest, de egy cápákkal teli óriás akváriumba is, amely az esküvő színhelyéül szolgált. A fiatalok, akik búvárszenvedélyüknek köszön­hetik megismerkedésüket, a víz alatti esküvőn különleges hallókészüléket viseltek búvárgisakk­jukban, hogy hallhassák egymást és az eskető pa­pot, amikor ki kellett mondani a boldogító igent. A menyasszony természetesen ragaszkodott ahhoz, hogy búvárruhája fölé hagyományos hosszú, fehér ruhát öltsön. Az esküvői vendégek ugyan nem vállalkoztak a fürdőzésre, de ők is a víz alól, az akvárium egyik alagútjából követték figyelemmel a szertartást, amelyet a birminghami tengeri élet akváriumába hirdették meg a fiatalok. Az esküvői ebédet azért mindenki - kivéve persze a cápákat - szárazon, egy közeli vendég­­fogadóban fogyaszthatta el. Az ifjú párnak nem kell sokáig nélkülöznie a boldogító vizet, nászút­­juk egy Maldív-szigetek körüli búvárparadicsomba vezet. Carlo Bergonzi 75 órás (MTI-Panoráma) • Énekesi pályafutásának csúcsán Olaszország legkiválóbb Verdi-tenorjaként ünnepelték. Fél évszázadon keresztül gyönyörködtette, nemzetközi hallgatóságát a legcsodálatosabb áriákkal. Énekelt a New York-i Metropolitanban, a londoni Covent Gardenban és a veronai Arénában. Július 13-án töltötte be 75. életévét Carlo Bergonzi, akit a The New York Times „az évszázad szenzá­ciójának" nevezett. A világhírű tenor csak 70 éves korában búcsúzott el a nagy operaházaktól és koncerttermektől. Annak idején úgy nyilatkozott, hogy minden esetre szeretne még Berlinben fellépni, hiszen oly sok szép emlék köti őt a városhoz, mindenekelőtt az együttműködés Herbert von Karajannal. A Parma közeli kis faluban, Polisenében paraszti családban született ifjú karrierje csak második nekifutásra indult el. Miután a parmai konzervatóriumban énekelni és zongorázni tanult, Bergonzi 1948-ban debütált Rossini A sevillai borbély című operájának bariton szerepében. Három évvel később újra tanulni kezdett, és hangfekvést változtatott - tenor lett. „Világos volt számomra, hogy baritonistaként soha nem jutok a csúcsra. Megkockáztattam tehát a hangfekvés-változtatást, ami cseppet sem volt könnyű" - emlékezett vissza. Tenoristaként Bariban indult diadalútjára, és az olasz rádió révén rövid időn belül igen népes hallgatóság ismerkedett meg vele. 1953-ban énekelt először a milánói Scalában, majd sorra spanyol, portugál, angol és német operaházakban. Együtt lépett fel Maria Callasszal és Verdi Aidájának Radameseként meghódította a New York-i Metropolitan közönségét. „A belcanto nagymestere" 1958-tól 1964-ig állandó vendége volt a Veronai Ünnepi Játékoknak. Számos lemezfelvétel készült vele. Repertoárja több mint hatvan szerepből áll. Honfitársáról, a sztártenor Luciano Pavarottiról így vélekedik: „Pavarotti nagy művész, egyike azoknak, akik az eszükkel is énekelnek". Bergonzi énektanárként az utánpótlás számos tagjának útját egyengette a sikerhez. Emellett énekesként sohasem szűnt meg követni nagy mesterének, Giuseppe Verdinek útmutatását. „Verdi-operákat csak úgy lehet énekelni, ahogyan a maestro­ elképzelte azokat, csak úgy és nem másként" - hangoztatta. (MTI-Press) • Tóth Pál rajz­filmrendező egy szegedi pa­nellakás parányi szobájában rendezte be „műtermét”, ahol az elmúlt néhány évben sorra készültek három dimenziós ani­mációs filmjei. Az új technikával végzett úttörő munkája elis­meréseként a tavasszal Balázs­ Béla díjjal tüntették ki, s i azóta már az Egy újabb nap című film­jével elnyerte a győri MEDIA­­WAVE Nemzetközi Vizuális Művészeti Fesztivál legjobb animációs film díját is. S a leg­utóbbi, június eleji kecskeméti animációs filmfesztiválon a rövidfilmek kategóriában lett a legjobb. Különös hangulatú, egyéni látásmódú, már-már filozofikus rajzfilmjei a nem­zetközi fesztiválokon is sorra sikert aratnak. Jugoszláviában élt egy rokon, aki rajzfilmeket készített, az ő hatására lett rajzfilmrendező. A budapesti Pannónia Filmstúdió kecskeméti animációs akadémiá­ján ismerkedett meg a pályával. Ott a Pannónia munkatársai a kifestéstől az animációig az egész szakmát megtanították, sőt Pethő Zsolttól még zeneszerzést is tanultak a hallgatók. Három végzős fiatalt választottak ki a Mézga-sorozat főcímének meg­rajzolásához. Amikor befejezték, Tóth Pál Pesten dolgozott tovább az első egész estés magyar Téves kapcsolás: „betonfürdő az autóúton (MTI-Panoráma) • Egy be­tonkeverő autó vezetője „beton­­fürdőben" részesített több gép­kocsit Stájerország B-74-es szá­rny autóútján. Téves kapcsolás következtében 11 autót sikerült betonnal leöntenie. A Gleinstätten felé haladó munkagép vezetője a keverőkar helyett tévedésből az „Üríteni!" jelzésű kart hozta működésbe, aminek következtében nagy mennyiségű folyékony beton ömlött az úttestre. Ráadásul a sofőr eleinte semmit nem vett észre, és tovább hajtott, mintha mi sem történt volna. Nem így a nyomában haladó 11 gépkocsi, amelyek részesültek a nem kívánt öntet „élvezetéből". Végül egy csendőrségi járőr­­kocsi figyelmeztette a sofőrt balfogására. Közben azonban a kiömlött beton már két kilométer hosszú nyomott hagyott... és a csendőrségi autó is részesült a „betonfürdőből". A csendőrség szerint szerdán csak a zuhogó eső akadályozta meg, hogy súlyosabb követ­kezménye legyen a dolognak. A „lebetonozott" autókat sikerült lemosni, az útszakasz szabaddá tétele néhány órát vett igénybe. (Joss-t Bacskáll) §§ (MTI - Panoráma) • A rock­történet legjobb gitárosai között valahol az élmezőnyben van a helye Robbie Robertsonnak, a The Band együttes szólógitárosá­nak és énekesének. Ötvenötödik évét is betöltötte, s legendás együt­tesének feloszlása óta keményen dolgozik, de hiába remélte, sztár nem lett belőle. Robertson Ontarióban, felte­hetően 1944. július első napjai­ban látta meg a napvilágot zsidó apa és indián anya fiaként. Szü­letésnapja a különböző források szerint július 5-e vagy 8-a lehet, s elképzelhető az 1943-as esz­tendő is. Hamar otthagyta az iskolát a zenélés kedvéért, 14 évesen összetalálkozott Ronnie Hawkinsszal, s csatlakozott kí­sérőegyütteséhez, a Hawkishoz. Ennek az együttesnek a zené­szeiből - Levon Helm, Rick Danko, Richard Manuel és Garth Hudson - alakult meg 1960 táján a The Band. John Hammond fehér blues­­zener 19­­5 körül összehozta a fiúkat Bob Dylannal, akivel azután évekig megmaradt a szorosabb-lazább­ kapcsolat. Azok azonban tévedtek, akik úgy állították be, mintha egyszerűen Dylan kísérőegyüttese lenne a Band. Kitűnő saját lemezeik sorával - The Band, Music From Big Pink, The Weight és Stage Fright - bizonyították ennek az ellenkezőjét. Az együttes sikerei közben 1976-ban bombaként hatott feloszlásuk híre. A bomlást egy sztárparádévá bővült búcsú­koncert előzte meg, Eric Clapton, Muddy Waters, Van Morrison, játékfilmjén, Jankovics Marcell János vitézén. Két év múlva visszakerül Kecskemétre, ahol másfél évtizeden át rengeteg sikeres rajzfilmben működött közre. Többek között a Gusztáv­­sorozat egyik forgatókönyvírója és társrendezője volt. - Mi volt az első nagy önálló munkája? Joni Mitchell, Bob Dylan és mások részvételével. (A koncert filmváltozatát Martin Scorsese rendezte.) Az együttes meg­szűnését Robertson nyakába varrták a társak, s különösen Levon Helm énekes és dobos neheztelt meg annyira, hogy azóta sem hajlandó semmiféle közös produkcióban résztvenni vele. A The Last Waltz című kon­certfilm után is megmaradt Robbie Robertson és Martin Scorsese kapcsolata: filmzenét írt számára (például a Raging Bullhoz), játszott a Carny című filmjében. Egyébként dokumen­tumfilm is készült az énekes­gitárosról. A Band és Bob Dylan mellett is jónéhány „nagy” zenésszel dolgozott. Készített felvételt John Hammonddal, Ringo Starral, Eric Claptonnal, Neil Diamond­­dal, Tom Pettyvel, Van Morrison­­nal, Roy Orbisonnal, Emmylou Harisszel. Önálló lemezei közül külö­nösen, azok érde­kese­k, Jamel­yck félindián származásához kötőd­­nek,,Robertson tud,UPS4n,­ ku­,­tatta az indián zenei gyökereket és ennek nyomán született 1994- ben Music For The Native Ame­ricans, majd az 1998-as Contact from The Underworld Redboy című lemeze, folkzenészek illetve folkban járatos rockze­nészek bevonásával. A Band egykori tagjai többször nekiru­gaszkodtak, hogy felélesszék az együttest. Ezek a kísérletek eddig nem jártak sikerrel, főleg azért, mert Levon Helm még mindig nem küzdötte le ellen­érzéseit Robertsonnal szemben, váratlanul tönkrement a cég. Azután szabadúszóként dolgoz­tam, megismerkedtem a számí­tógépes munkával és a három dimenziós animációs techni­­kával. Egy brüsszeli céggel megcsináltuk a Proverbox című sorozatot, amit itthon a HBO is vetített. - Miért jött haza? felszerelés kell, trükkasztal, festék, ecset, papír, kamera, nyersanyag, laboratórium. A számítógépen viszont végter­méket lehet előállítani, a kész alkotást csak át kell másolni videóra. A 3D-technika látvány­ban is más lehetőségeket nyújt, mint a tradicionális két dimen­ziós. Én egész másként kezelem a 3D-animációt, mint akik még foglalkoznak vele. Általában abból szoktak kiindulni, hogy a szoftver mire képes, és annak megfelelő animációt készítenek. Engem viszont az izgat, hogyan tudom a szoftverből kikény­szeríteni, hogy azt csinálja, amit én akarok. A 3D-animációval idehaza egyelőre a műsorfő­címeken és a reklámokon kívül szinte csak az Amerikából ér­kező egész estés filmekben lehet találkozni. Az amerikaiak fan­tasztikus számítógépeket hasz­nálnak, én viszont szívesebben dolgozom jó értelemben vett amatőrként. A számítógépeim nem nagy teljesítményűek, ezeknél már sok hazai irodában jobbakat, gyorsabbakat lehet találni. Az elmúlt években három filmet készítettem ezzel a technikával, amelyek számos nemzetközi fesztivál verseny­­programjában szerepeltek. Az Egy újabb nap tavaly a pesarói fesztivál világ animáció-tör­ténetét bemutató programjában is nagy sikert aratott. - Hogyan lehet megijeszteni egy oroszlánt? címmel, 1980-ban csináltam meg az első saját rajzfilmemet. Olyan sikere volt, hogy a Magyar Televízió meg­rendelt belőle egy 13 részes sorozatot, amit Leo és Fred címmel el is készítettem. A közönség nagyon szerette, és a szakmának is tetszett - meséli a rendező. - Tíz epizódja kapott nívódíjat, és hat díjat nyertem vele hazai és nemzetközi fesz­tiválokon. 1987-ben meghívtak egy brüsszeli stúdióba, ahol Ötvenkét éves fiatalember címmel egy egész estés ani­mációs filmet akartak csinálni egy kalandos életű belga mun­kanélküliről. Nem volt benne gyakorlatuk, ezért a forgatóköny­vet is én írtam. Fantasztikusan izgalmas rajzfilm lett volna, ha be tudjuk fejezni, ám közben­­ Rájöttem, hogy Belgiumban sohasem fogok tudni saját filmeket készíteni. Ott is létezik ugyan állami támogatási rend­szer, ám a pályázatokat csak a belgák számára írják ki. Sze­geden telepedtünk le, mert két lányunk számára ott találtunk megfelelő két tannyelvű osztályt.­­ Kár, hogy a hazai televíziók nem vetítik 3D-technikával készült legújabb animációs filmjeit, az Egy újabb napot vagy a Szezonvéget, pedig hozzám hasonlóan biztosan nagyon sok néző lelné örömét bennük. Miben különbözik ez a technika a hagyományos rajzfilmtől? - A 3D-animáció nagy előnye, hogy tulajdonképpen egy szá­mítógépen kívül semmi másra nincs hozzá szükség, míg a hagyományos technikával ké­szülő rajzfilmekhez hatalmas Brit orvosok: napozni jó is lehet (MTI-Panoráma) • A nap­fürdőzés és a bőrrák közötti összefüggés jól dokumentált, de brit orvosok szükségesnek tartottak emlékeztetni arra, hogy a Nap hatása azért nem csak ártalmas lehet. Andrew Ness és kollégái, a bristoli egyetem orvosai nem azt javasolták az embereknek, hogy rohanjanak a napra és sü­ttessék magukat rézbőrűre, de úgy vélik, hogy a köz­véleménynek többet kellene tudnia a Nap jótékony hatá­sairól. „Bizonyítékkal rendelkezünk arra, hogy a napsugár poten­ciálisan jótékony hatása túl­tehet a bőrrák előfordulásában megmutatkozó, jól ismert káros­ hatásán" - szögezték le a ku­tatók a The British Medical Journal szaklap hasábjain megjelent tanulmányukban. Nem egy kutatás megál­lapította például, hogy a na­pozás eredményeként a szer­vezetben keletkező D vitamin védelmet nyújthat különböző szívmegbetegedésekkel szem­ben. A Nap kedvezően befolyá­solja a szellemi képességet is. A kutatók megállapították továbbá: „A szív és érrendszeri megbetegedések okozta elha­lálozások számának növeke­dése, továbbá azok erősödő kockázata összefügg azzal, hogy a téli hónapokban az embereket kevesebb napsugár éri". A D vitamin képződése a szervezetben gyermekeknél közismerten csökkenti az 'tirigr­íkt­r (Ylléfíhlst' kockázatát, felnőtteknél pedig' d dSönftőrék fhm­intMin -­ sugárzás - akár természetes, akár mesterséges - különféle bőrbetegségek, mint például a psoriasis kezelésére szolgál. A bristoli orvosok emlé­­keztetésével szemben az egész­ségügyi oktatás brit tanácsa rámutatott, hogy a bőrrák a karcinómás megbetegedések legelterjedtebb formája az országban: évente több mint ötezer fordul elő, s kétezernél többen halnak meg benne.

Next