Romániai Magyar Szó, 2001. március (13. évfolyam, 3698-3727. szám)

2001-03-01 / 3698. szám

2001. március 1. hírek Ú hírek Ú hírek Ú hírek A dél-szerbiai biztonsági övezet szűkítése A NATO továbbra is támogatja Macedónia stabilitását (Brüsszel / Belgrád / MTI)­­ A NATO brüsszeli székhelyén meg­beszélés kezdődött a szövetség, az ENSZ, az Európai Unió, az EBESZ és az ENSZ menekültügyi főbiztosi hivatala képviselői részvételével a Dél-Szerbiában kiéleződött feszült­ségről, az ott jelen levő nemzetközi szervezetek válságelhárító tevé­kenységének összehangolásáról. Az értekezleten Carl Bildt, az ENSZ főtitkár balkáni különmegbízottja elnökölt. Lord Robertson NATO- főtitkár előzőleg nyilatkozatot adott ki, amely szerint a helyzet alakulása immár a Koszovót is magába foglaló szélesebb térség destabilizálásával fenyeget. A NATO meggyőződése, hogy az ottani problémákat csak közvetlen, építő párbeszéddel lehet leküzdni, s ezt mielőbb meg kell kezdeni. A jugoszláv kormány rendezési terve ehhez jó kezde­ményezés és a NATO sürgeti a ju­goszláv hatóságokat, hogy tegyenek lényeges bizalomerősítő lépéseket, beleértve a Presevo völgyében állo­másozó katonai egységek átcso­portosítását, az albán fegyvereseket pedig felszólította, hogy tartózkod­janak az erőszakcselekményektől. A nyilatkozat szerint a NATO továbbra is támogatja Macedónia stabilitását és biztonságát, beleértve határai biztonságát. A NATO kapcsolatban áll a macedóniai kormánnyal és a KFOR parancsnoka újabb erősítése­ket vezényelt Koszovó és Macedó­nia határára. A szövetség továbbra is eltökélten hozzájárul a térség minden népe igazságos, tartós és biztonságos békéjéhez. A NATO első külügyminiszteri értekezletén Brüsszelben,a­melyen az új amerikai külügyminiszter, Colin Powell is részt vett elhatározták, hogy a dél-szerbiai erőszakcselek­mények fokozódására válaszul fokozatosan csökkentik a Koszovó és Szerbia között húzódó biztonsági övezet 5 kilométeres szélességét. Lord Robertson NATO-főtitkár a kétórás ülés után tartott sajtóérte­kezleten azt is bejelentette, hogy Borisz Trajkovszki macedón elnök kérésére az atlanti szövetség haladéktalanul politikai-katonai missziót küld Macedóniába. A biz­tonsági övezetet illetően Robertson kijelentette: „Elfogadhatatlan, hogy a biztonsági övezet a szélsőségesek afféle biztos búvóhelye legyen, ezért előkészítjük az övezet fokozatos és feltételes csökkentését. Ennek a részletein még most dolgozunk, de a KFOR parancsnoka megtartja az övezet felett a felügyeletet. Egyben arra sürgetjük a szerb hatóságokat, hogy léptessenek életbe mielőbb bizalomerősítő intézkedéseket, hogy Dél-Szerbiában minden etnikai csoport érezhesse, hogy szavát meghallgatják, és érdekeivel számot vetnek." A főtitkár hozzátette, hogy e kérdésről állandó érintkezésben állnak Covic jugoszláv miniszterel­nök-helyettessel. A jugoszláv had­sereg egységeinek oda való belépé­sére csak akkor kerülhet sor, ha a NATO már megfigyelő hálózatot telepített oda. A sajtóértekezleten részt vevő Powell szintén megerő­sítette, hogy a NATO-nak éberen figyelnie kell, kik és mit csinálnak ebben az övezetben. Powell a sajtóértekezleten megnyugtatta az európai szövetségeseket, hogy az új kormány nem szándékozik egyolda­­­­lúan kivonni egységeit a két balkáni békefenntartó erőből, a KFOR-ból és az SFOR-ból. Az elv az marad, hogy „ha együtt mentünk be oda, együtt is jövünk ki”. A szövetség két időszerű, vita kérdésében Powell leszögezte, hogy az Egyesült Államok felelősséget érez azért, hogy a világon újonnan megjelent fegyveres fenyegetésekkel szemben gondoskodjék saját területe és szövetségesei biztonságáról. A másik kérdésben Powell kijelentette, hogy az Egyesült Államok üdvözli az Európai Unió önálló védelmi és biztonsági politikáját mint ami erősíteni fogja az atlanti szövet­­­­séget, főleg az európai fegyveres erők lényeges fejlesztésével. A külügyminiszter természetesnek tartotta, hogy időnként felmerülnek viták, nézeteltérések a szövetség­ben, de a NATO eddigi 51 éve alatt mindig a helyzet magaslatára tudott emelkedni, s bizonyosra veszi, hogy ezután is így fog történni. A jugoszláv politika feltételes győzelmeként értékelte Zoran Zivkovic jugoszláv belügyminiszter, hogy a dél-szerbiai erőszak kiterje­dése nyomán a NATO külügy­miniszterei készségüket fejezték ki a Koszovó menti biztonsági övezet fokozatos és feltételekhez szabott leszűkítésére. Zivkovic a jugoszláv parlament ülésének szünetében újságíróknak nyilatkozva kézenfek­vőnek nevezte, hogy elfogadták a biztonsági övezet szűkítésére vonatkozó jugoszláv kezdeménye­zéseket, és hogy felülkerekedett az az álláspont, mely szerint az övezet Európa legkevésbé biztonságos része. Angliában azokban a gazdaságokban, ahol a hét végéig ütötte fel a fejét a száj- és körömfájás vírusa, folyik az állatállomány megsemmisítése. A hét közepéig feltárt újabb megbetege­désekkel legalább 15-16 ezer állat kerül kényszervágásra Nyílt levél Izraelnek Inkább a templomokat lőjék szét (Jeruzsálem / Gáza / Kairó / MTI)­­ Jeruzsálem latin pátriárkája azt ajánlotta az izraeli katonaságnak, hogy a palesztinok lakóházai helyett inkább a templomokat lőjék szét. Michel Szabbah latin pátriárka nyílt levelet tett közzé, és ebben felszólította Izraelt, hogy hagyja abba a pa­lesztin lakhelyek lövetését és lerombolását. „Ha minden áron kollektív büntetést akarnak alkalmazni, és ha váltságdíjat kell fizetni az ártatlan gyermekek és családjuk nyugalmáért, felajánljuk a templomainkat. Rombolják le ezeket, majd más helyet találunk az imádkozáshoz, és tovább imádkozunk magunkért és önökért” - írta a főpap. Szabbah ugyanebben az üzenetben a palesztin harcosokat is felszólította arra, hogy ne lövöldözzenek lakott helyekről, mert ezzel rendszeresen kipro­vokálják az izraeli visszavágást. A pátriárka a keresztényeket arra kérte, hogy ne meneküljenek el Ciszjordániából és a gázai övezetből, még ha az izraeli zárlat miatt súlyos gondjaik is vannak.­­ A gázai övezetben nagyarányú élelmiszerosztásba kezdett az ENSZ Élelmezési Világprogramja. A tervek szerint 250 ezer embernek juttatnak havonta 50-50 kilogramm lisztet, hogy enyhítsenek az öt hónapja tartó összecsa­pások miatt kialakult­ nyomozúságon. Az emberek már az alapvető javakat sem tudják megvenni, mert kifogytak a tartalékaik - mondta a szervezet gázai illetékese. Jelenleg a palesztinok egyharmada tartja fenn magát napi 2,2 dollárnál kisebb összegből, míg az összecsapások előtt csak egyötödük volt ilyen helyzetben. Izrael Egyiptomból és Szaúd-Ará­­biából érkező segélyek előtt is megnyitotta a gázai övezet határát, amire nem volt példa azóta, hogy Ariel Sáron három hete megnyerte a választásokat. * szerepe volt és van a visegrádi együ­tt­(Pozsony / MTI) - Szlovákiának történelmi esélye van arra, hogy meg­hívást kapjon a NATO-tagországok soraiba - jelentette ki a szlovák mi­niszterelnök. Mikulás,Dzurinda a Szlo­vákia külpolitikája 2000-ben elneve­zésű pozsonyi konferencián beszélt és utalt arra, hogy megítélése szerint az ország felvételéről várhatóan a NATO prágai csúcsértekezletén születik meg a­ kedvező döntés. A tagjelölt Szlová­kiának addig is meggyőzően, tovább kell bizonyítania, hogy aktív tagjelölt­i felvételével a NATO nyerni fog, nem lesz kölönc a nyakán. Dzurinda meggyőződése szerint Szlovákia uniós csatlakozásának 2004-re kitűzött dátuma is „reális távlatnak bizonyul." Dzurinda szólt arról, hogy Szlová­kia jó esélyeinek kialakulásában nagy működés keretében kialakított kétol­dalú kapcsolatok kedvező állásának. A partnerországok közül elsősorban Csehországot emelte ki, mondván, hogy a szlovák-cseh­ kapcsolatok soha nem voltak jobbak, mint most. Sietve tette hozzá, hogy hasonló mondható el a szlovák-magyar és a szlovák-lengyel viszonyról, s országa kapcsolatai a szomszédos Ausztriával is jól alakul­tak, hiszen olyan vitás kérdésekben sikerült Bércsei dűlőre jutni, mint a Jaslovské Bohunice-i szlovák atome­rőmű üzemeltetésének kérdése és 2006-ra, 2008-ra tervezett bezárása. A konferencián szintén felszólaló szlovák külügyminiszter, Eduard Kukan az ország­ külpolitikájának mor­manista párt vezetője kifejtette, hogy nincs szó a területi beolvadásról, hanem csak „egy Európai Unió­típusú gazdasági integrációról", amelyről az orosz gazdaságtól való nagy függősége miatt Moldova nem mondhat le. • Európai uniós „alkot­mányozási folyamat” megkezdését javasolja az Európai Parlament 28 szocialista párti képviselője, akik egy „új föderalizmus" zászlóvi­­vőiként lépnek fel. A képviselők szerint a nizzai csúcson „minimális­legét megvonva kijelentette: Szlovákia külpolitikájának jelenleg „saját arca" van és olyan vonásokkal bír, amelyek megkülönböztetik más országokétól. Mint mondta: Szlovákia sikeresen ha­lad előre a NATO- és EU-csatlakozást célzó stratégiai teendők teljesítésében. Kukán is nagy jelentőséget tulajdoní­tott az ország kétoldalú kapcsola­tainak, aláhúzva, hogy Washington és Pozsony kapcsolatai soha nem voltak olyan kiemelkedően jók, mint mosta­nában , hogy a szlovák diplomácia az EU-országokkal folyó kapcsolatépítés­nek is kiemelt figyelmet szentel, még­hozzá eredményesen. Kukán az orosz­szlovák viszonyra is kitérve azt mond­ta, hogy ez is „kezd stabil keretek közé jutni." ■ George Bush amerikai elnök a kongresszus két háza előtt elmondott beszédében megerősítette: az adócsökkentésre sürgősen szükség v­an a lelassult gazdasági növekedés ismételt fellendítése érdekében NÉHÁNY SORBAN (Az MTI nyomán)­­ Az elsöprő választási győzelmet arató moldovai kommunisták megerősítették, hogy népszavazást tartanak az orosz­fehérorosz unióhoz való csatlakozás­ról, és ugyancsak referendumot ter­vez az orosz nyelv hivatalossá téte­léről is. Vlagyimir Voronyin, a kom­ta, törékeny, bonyolult és a közvé­lemény számára nehezen érthető megállapodás született”, pedig az unió polgárai ambiciózusabb célo­kat, nagyobb átláthatóságot és de­­mokratikusabb legitimáción alapuló döntéshozatali folyamatokat szeret­nének látni. E várakozások kielégí­tését szolgálná a most meghirdetett „új föderalizmus”, amelynek célja „az európai államok és­ népek föderációjának megteremtése” lenne. • Az Európai Bizottság bővítési kérdésekért felelős tagja megnyug­tatta Törökországot, hogy válságosra fordult pénzügyi helyzete nem lesz hatással az EU-hoz fűződő kapcso­lataira, és taggá válásának kilátásait sem rontja. Ismail Cem török kül­ügyminiszterrel tartott találkozója után Günter Verheugen úgy véleke­dett, hogy éppenséggel a török EU- tagság kilátása fog hozzájárulni az ország gazdasági helyzetének újbóli megerősödéséhez. Közel-Keleten a helyzet változatlan (Folytatás az 7. oldalról) telepesek védelmére alakult) „Haganah” (védekezés) nevű fegyveres szervezet akciói már a kezdeti időkben sok száz civil áldozatot kértek. Az ENSZ 1947 novemberében békés megoldást javasol, és ennek értelmében Palesztinát egy arab és egy zsidó részre osztanák, de az elképzelést az első világháború után feloszlatott nagy Oszmán Birodalomból létesült arab államok rendre visszautasították. (Az akkor paleszti­noknak ígért terület sokkal nagyobb volt, mint ami ma egyáltalán lehetséges volna.) 1948. május 14-én Ben Gurion, a későbbi miniszterelnök kb. a következő sza­vakkal kiáltja ki a zsidó államot: „A mai nappal megszűnik a brit mandátum Izrael felett. A régi zsidó­országban mi kikiáltunk egy új zsidó államot, és ezt az államot Izraelnek nevezzük.” Az egyiptomi, szíriai, iraki és jordániai katonai erőket már másnap mozgó­sították az új szomszéd ellen, melynek akkori katonai ereje tulajdonképpen a már említett Haganah kb. százezer emberére szorítkozott. A háborús összecsapá­sok eredményeképpen közel egymillió palesztin hagyta el országát, a szomszédos arab államokba menekülve. A háborúskodás Izrael és az arabok között azóta, tehát több mint fél évszázada tart. A mai, szinte harmadik izraeli generáció fiataljai talán már nem akarnák ezt a harcot folytatni, ők talán együtt tudnának arab „test­véreikkel” élni. Talán! A legutóbbi izraeli választások mást igazolnak, hiszen a harcias, szélsőségesen nem­zeti, mindenben radikális politikát folytató Ariel Saront, több mint 60%-os eredménnyel választották vezérnek. Lehetséges, hogy ez ténylegesen egy végső kétségbeesés eredménye, vagy új megfélemlítő taktika az arabok ellen, akik nagyon jól tudják, hogy ki Ariel Saron. A Közel-Kelet politikai problémái nem szorítkoznak a zsidók és arabok ellenségeskedésére. Az arab világon belüli egyenlőtlenségek már közvetlenül az első világ­háború után, az Ottomán Birodalom megszűnésével keletkeztek. Ahogy az Osztrák-Magyar Monarchia szétrombolása a Balkánon egy sor életképtelen államocskát hozott létre (áldatlan következményeit ma tapasztaljuk), úgy a Közép- és Közel-Keleten is egyik oldalon gazdaságilag életképten, a másik oldalon aránytalanul gazdag országok keletkeztek, és a közöttük felmerült társadalmi és politikai ellentétek a mai napig nem rendeződtek. A milliárdos vagyonnal rendelkező olajsejkek palotái, és a kairói vagy más nagy arab városok külvárosainak nyomortanyái nem illeszthetők egyetlen közös képbe, így a sokat emlegetett arab egység egyelőre csak álom marad, ami végeredmény­ben Izrael túlélési esélyeit is növeli. Hosszú távon viszont, egy általános világbéke érdekében nemcsak az arab-izraeli, de az arab, muzulmán világ belső problé­máit is rendelni kell. A legnagyobb veszélyt az okoz­hatja, ha az atomfegyverek monopóliumát Izrael el­veszti, és olyan arab nagyhatalmak, mint Irak, Irán vagy esetleg Szíria is tömegpusztító fegyverek birtokába kerül. Irak legutóbbi amerikai „leckéztetése”, az igen határozott közös angol-amerikai álláspont az iraki diktátor fegyverkezési tervei ellen azt bizonyítják, hogy a nyugati nagyhatalmak nagyon is tisztában vannak azzal a veszéllyel, ami egy esetleges közel-keleti háború esetén a világot fenyegeti. A Közel-Kelet jelenlegi válságáról rengeteget írnak, vitatkoznak, de a vélemények, sajnos, igen eltérőek. Békét teremteni mindenáron, ez a jelszó, de mindkét oldal igényeit egyformán és igazságosan kielégíteni szinte lehetetlen. A probléma megvitatás­i módjában sincs megegyezés, hiszen egyesek nemzetközi kon­ferencia összehívását szorgalmazzák az ENSZ rész­vételével, mások viszont csak palesztin-izraeli köz­vetlen tárgyalásokban látják a lehetőséget. Izrael esélyei viszont a világszervezet előtt a legtöbb esetben remény­telenek, ha tekintetbe vesszük, hogy a kb. 200 tagállam kb. háromnegyede Izrael ellenes álláspontot képvisel. A zsidó állam létesítése egy eszmei, ideológiai törekvés eredménye, a cionizmusé. Az Egyesült Nemzetek Szervezete egyszer egy határozatában a cionizmust a faji megkülönböztetéssel tette egyenértékűvé, és így Izrael állam jogszerű voltát is megkérdőjelezte. Ilyen helyzetben nem csodálkozhatunk, ha a közvetlenül érintett arab államok nagy része sem hajlandó Izrael létjogosultságát elismerni. De mit tudunk tulajdonképpen a cionizmusról (Folytatjuk) Martonyi sajtóértekezlete „A bővítés lendületét fenn kell tartani” (Brüsszel / MTI)­­ Martonyi János külügyminiszter szerint a NATO Budapesten tartandó májusi külügyminiszteri érte­kezletének egyik fontos témája a szövetség bővítésének követ­kező szakasza lesz. Ez a kérdés a brüsszeli egynapos külügy­miniszteri tanácskozáson még nem szerepelt a kiemelkedő té­mák között. A brüsszeli kül­ügyminiszteri értekezlet után Martonyi a magyar sajtó képvi­selőinek nyilatkozva kijelentet­te: „A bővítés lendületét fenn kell tartani, ez a vélemény feje­ződött ki a keddi ülésen. A ma­gyar külpolitika célkitűzése, hogy 2002-ben a bővítési folya­mat folytatódjék, tehát újabb meghívásokra kerüljön sor. Ezt segítjük elő itt is, de legalább ilyen fontosnak tartom, hogy az elmúlt hónapokban is sok segít­séget nyújtottunk a tagjelölt or­szágoknak - például a szlová­kokkal és a szlovénokkal foly­tattunk erről megbeszélést. Ezek az országok értékelik is ezt a segítséget, amely egyál­talán nem formális. Tartalmi tájékoztatást adunk nekik arra nézve, hogyan tudnak felké­szülni s olyan helyzetbe ke­rülni, hogy a tagsági akcióprog­ram értékelése alapján meg­feleljenek a feltételeknek. Ugyanezt a segítséget felaján­lottuk és megadjuk másnak is, mert alapvetően érdekeltek vagyunk a NATO bővítésében” -jelentette ki Martonyi János. A külügyminiszter elmondot­ta, hogy a brüsszeli, félnapos értekezleten három téma­­kapott nagy hangsúlyt. A dél-szerbiai helyzet elmérgesedése, az albán kisebbségek erőszakcselekmé­nyei nyomán az a vélemény domborodott ki, hogy politikai, tárgyalásos megoldás kell, s úgy tűnik, hogy ehhez lesz is albán tárgyaló fél. Ha ez a po­litikai megoldást célzó kísérlet nem jár eredménnyel, akkor fokozatosan és feltételekkel módosítani kell a biztonsági övezetet, mert ha a feszültség tovább súlyosbodik és átterjed Macedóniára, veszélybe sodor­hatja az egész, nehéz munkával telepített építményt.­­­ Az új amerikai külügy­miniszter egyik legfontosabb üzenete ma az volt, hogy támo­gatja az európai védelmi és biztonsági politikát. Aláhúzta, hogy ezáltal a szövetség egésze erősödik, főleg ha ez a politika a katonai kapacitások erősíté­sére összpontosít. Most kedve­ző lehetőség van arra, hogy tovább fejlesszük az EU és a NATO közti együttműködést, s megvan a kilátás arra, hogy a még nyitott kérdéseket rendez­zék a felek. Nem szeretnénk, ha a budapesti értekezlet hasonló formát öltene, mint a decem­beri Brüsszelben. Ez a kedvező légkör arra is jó alapot ad, hogy az EU-ban a hat, még nem tagország, köztük Magyaror­szág bevonása is folytatódjék, vagyis ezen országok ténylege­sen részt vehessenek az európai védelmi politika alakításában. Végül a rakétaelhárító rend­szert illetően Martonyi szerint senki sem vitatja, hogy a kö­vetkező években elterjedhetnek a világban a tömegpusztító fegyverek és a célbajuttató ra­kéták is. Erre valamilyen vá­laszt kell adni, s Powell jelezte, hogy Washington kész a ko­moly megbeszélésre, egyezte­tésre a szövetségesekkel, de Oroszországgal és Kínával is. „Magyar részről jeleztük, hogy olyan megoldást szeretnénk, amely nem sérti a szövetsé­gesek összetartását, szolidari­tását.” .

Next