Romániai Magyar Szó, 2001. március (13. évfolyam, 3698-3727. szám)
2001-03-01 / 3698. szám
2001. március 1. honi valóságos honi valóság Mikor? (Folytatás az I. oldalról) kisgyermek közül 49,4 meghalt, addig 1998-ban ez a szám közel két és félszer kevesebb, 20,5 volt. Azt lehet mondani, hogy gyökeresen megváltozott a helyzet. Minden szülő aggódik, és véletlenek, tradégiák ma is lehetségesek, de ma már szüléskor és a gyereknevelés első évében sokkal kisebb a (statisztikai) esélye annak, hogy egy kisgyereket elveszítsen a család. HU Egy másik jelenség: még egy korosztály lépett be abba a csoportba, amelybe azok tartoznak, akiknek közül a legkevesebben távoznak. 1994 óta stabilan az egy százalék alatt vannak a 30-34 év közötti korosztály mutatói. A fordulat éve 1993. Úgy látszik, ez a korosztály már élvezi az „új világ” áldásait - ha mást nem, a jobb étkezés(?), a jobb gyógyszerellátás, meg az aerobic-fitnessipar előnyeit. 40 és 54 év közötti korosztályoknál már aggasztóbb, mert negatív irányban változik a helyzet. Egyre inkább ezek a korsztályok azok, amelyek „elhasználódnak”. 1970-ben a 40-44 év közöttiek vesztesége a teljes veszteség 2,3, a 45-49 közöttiek 3, és a 50-54 közöttiek 2,8 százaléka volt. 1998-ra ez a következőképpen módosult: 2,9, 4 és 4,2 százalék. 1970-ben ezekből a korosztályokból került ki a veszteség 8,1, 1998-ban pedig 11,1 százaléka ! Mi történt közben? 1970- ben azok tartoztak ezekhez a korosztályokhoz, akik 1930 előtt születtek, tehát leginkább falun nőttek fel! 1998-ban az 1958-ban és azelőtt, de mindenképpen 1944 után születettek, bár az új világban szocializálódók, az „új világ építői” kerültek ebbe a korba. Hogy az ország hova jutott, miré épült, az köztudott. Ez lenne az építésnek az az ára, amit az új világ első korosztályai a legdrágábbal, életükkel fizetnek? Mert, a statisztika szerint, az ezután következő két korosztályoknál nincs lényeges változás. 1970-ben a teljes veszteségből a 55-59 közöttiek 6,1, a 60-64 közöttiek 9, a 65-69 közöttiek 11,8 százalékot mondhatnak magukénak. Ez 1998-ban 6,2, 9,3 és 11,9 százalék, tehát, mint látható, alig változik. IS. Hosszú, csendes, nyugodt öregkor, békés családi körben, gondoktól mentesen, hosszas készülés az utolsó útra - mennyire ábránd ez ma? Hogy jobb az öregkor, mind egykor, avagy sem, azt igen sokféleképp, igen szubjektíven lehetséges megítélni. Soha, semmikor nem volt jó megöregedni, egyre kiszolgáltatottabbnak lenni, végül a házastárs elvesztése után egyedül maradni. Az öregkor minőségét mindig azzal együtt kell vizsgálni, hogy milyen a család, milyen a társadalom, milyen lehetőséget biztosít idős tagjainak. Ebből a szempontból pedig a romániai helyzet egyáltalán nem bíztató. Hogy hosszabb az öregkor, az világosan kitűnik a statisztikákból. A 85 fölötti halálesetek 1998-ban a teljes veszteség 14,7 százalékát teszik ki, és az 70 év fölötti korosztályokból kerül ki együttesen a teljes veszteség 51,2 százaléka. Tehát az ezredforduló végén a Romániában születettek több mint a fele úgy indulhatott az életnek, hogy tudhatta: megéri a nyugdíjas kort (ha ők személy szerint nem is tudták, meg nem is érdekelte őket, de a statisztikával bíbelődök tudhatták). Sok ez vagy kevés? Mihez képest sok vagy kevés? Újra csak nyugat-európai adatokat kellene ismerni ahhoz, hogy erre válaszolni lehessen. §jjj£: Már el is telt farsang farka, az utolsó farsangi hétvége, meg húshagyókedd, hamvazószerda. A mulatósnak vége. A témának folyt. köv. Értékmentés A XIX. század első felében az erdővidéki Bodvajban beindult a vasércbányászat, és az itt létesült vasgyár látta el e vidéket vaseszközökkel és vasszerszámokkal. Gábor Áron itt öntötte első két ágyúját, melyek segítségével a székelyek első sikereiket érték el a harctéren. A székelyek ügyességét és tehetségét bizonyítja, hogy itt, Bárót városának közelében, a Bodvai-hegység tövében, szinte minden, az öntéshez szükséges felszerelés nélkül készültek az ágyúk. A kortársak joggal állították Gábor Áronról, hogy mintegy „másodszor találta föl az ágyúöntést”. A bodvaji, valamint az erdőfülei vasgyárak látták el nagyobbrészt ágyúgolyóval a háromszéki ágyúkat, s ennek a tevékenységnek csak az ellenség pusztítása vetett véget. A bodvaji vashámort utoljára az 1970-es években restaurálták. Mára jelentős része leomlott. Mit kellene tenni egy - lehetőleg -végleges „konzerválás” ügyében és érdekében?! Erre az igen nehéz kérdésre kísérel meg válaszolni a baróti Gaál Mózes Közművelődési Egyesület, amely nemrég felvállalta a hu mor restaurálási munkálatainak levezetését, mely munkálatokra a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma részéről kapott egymillió forintot, mely összegből - a restaurálási bizottság szerint - elkészült a dokumentáció, és be lehetett szerezni a restaurálási engedélyeket is. A közös cél érdekében a baróti Gaál Mózes Közművelődési Egyesület felhívja a segítő szándékú polgárokat, hogy lehetőségeikhez mérten támogassák az ügyet, mivel ezáltal az egész nemzeti közösség egyik jelentős értékét örökítenék át az utókor számára. Adományokat a következő bankszámlára lehet küldeni: Banca Comerciala Romana, Agentia Baraolt. Lei: 259.11/ROL; EURO: 259.2./EUR; Dollár/Márka: COD SWIFT ANCBROBU - Asociatia Culturala Gaál Mózes. KISGYÖRGY RÉKA Első szatmárnémeti farsangi felvonulás: Kócbaban Fotó: SCHUPLER ARNOLD / SZFU Első szatmárnémeti farsangi felvonulás: Tarka sereg a főtéren • Fotó: SCHUPLER ARNOLD/SZFU MIKULICZYNTÓL JÓ MÁSFÉL KILOMÉTERRE találkoztam az Ungar szakaszvezető rajával. Ungár keskeny, intelligens arcú, civilesen jó modorú tisztes volt. Sohasem hallottam sem kiabálni, sem ká-tromkodni. Mint amolyan született vezéregyéniséget, az emberei teljes bizalommal követték. Pedig minden teendőt rendkívül i igényesen követelt meg. De valahogy pontosan tudta, hogy kitől mit várhat, s milyen munkára tegye oda. Az ügyetlenke- időknek készséggel ő maga mutogatta meg a műveletet vagy fogást, amit az nem tudott, vagy nem jól tudott. Pár évvel volt idősebb nálam. Igyekeztem, amit csak lehet, ellesni a munka-s módszeréből, de én sajnos szangvinikus vagyok,s az alárendeltjeim közül egyik-másik balláger könnyen kihozott a sodromból, vagy megnevettetett, s egyik se jó nevelői magatartás. Ungár jelentette, amit én is sejtettem, hogy Tatarovtól idáig több rendbeli megfeketedett rézvezeték van kihúzva. Akár három rend kenősvezeték is kitelne belőlük. Ők persze - parancs szerint - csak egy kettősvezetéket szedtek rendbe. Tudtam, rendben van az, ha Ungár mondja. De azért ellenőrzés címén végigmotoroztam a vonalat Tatarovig. Az igazat megvallva meg akartam látogatni Janitseket, hogy valami marhaságon, ami épp az eszünkbe jut, kiröhögjük magunkat. Már jó délután volt, mire megérkeztem a tatarovi hírközpontba. De még össze tudtak szedni valami sárgaborsót marhapaprikással. Molnár is kapott egy csajkával. Röhögtünk is egy verset Jenővel, de aztán engem a kimaradt éjszaka után úgy megcsapott az álmosság, hogy rövidesen berúgattam Molnárral a kecskét, s azzal visszadurrogtam Mikuliczynbe. Janitsekkel csak egy hónap múlva találkoztam. Akkor ő már a 25. gyaloghadosztály hírközpontjának volt a parancsnoka Luczkyban. Tatarovba a VI. hadtestparancsnokság települt, s a hírtengelyt Mikuliczynből a terepet uraló Rokieta hegycsúcs alatt vitték a hadosztály parancsnokságig. Engem még vagy egy szűk hónapra ottfelejtettek Delatynban, ahol egy amolyan utánpótlási hírközpont parancsnokaként még várt rám egy szép galíciai háborús emlék.... Visszafelé Mikuliczynben a kis ellenőrző állomáson Fazakas őrvezető, Ungár és Bartha szakaszvezetővel a távbeszélőszoba mellett üldögélt. Fazakas valahonnan rumot vételezett. Csinált egy jó rumos feketét. Persze, engem is megkínált. Kedélyesen beszélgettünk erről-arról, ami éppen eszünkbe jutott otthonról. Volt közös ismerős is elég. JÓL NÉZTÜNK VOLNA KI, ha hirtelen közénk pottyan egy, a mesterségét jól értő, de egyébként kotnyeles jövendőmondó, s imigyen lebbenti fel előttünk a jövő fátyolét. Ungár szakaszvezető úr! Mikor borotválkozik, úgy nézze meg magát a tükörben, hogy nem sok esztendő múltával Kolozsváron ön lesz a kisebbik bőrgyár igazgatója. Ön pedig, Bartha szakaszvezető úr, jól teszi, ha a délatyni semmittevés heteiben megtanul a hadapródjától deriválni. Enélkül ugyanis meggyűlne a baja az érettségi vizsgán. Ugyanis ön, tisztelt Cula Gyuri műszerész szakaszvezető úr, a mai Dermata, de a majdani Herbák János cipő- és bőrgyár költségén beiratkozik az éppen akkor induló kolozsvári műegyetemre, ahol mérnöki diplomát szerez, és egyik vezető mérnöke lesz a gyárnak, amelyik kitaníttatta. És elárulom azt is, ki javasolja magát az egyetemre! Ez a Fazekas őrvezető, itt nő, aki házigazdái minőségében töltögeti az alumínium kulacspoharainkba azt a rumos fekete levet, aminek az illatától a szájukban összefut a nyál. Persze, akkor már egyik sem lesz maguk közül „úr”, valamennyien elvtársak lesznek, függetlenül attól, hogy mit gondolnak a Vörös Hadsereg felszabadította világ folyásáról. Nos, akkor az őrvezető úr, mint Fazekas elvtárs a Herbák János gyár legfőbb káderese lesz, de azért sohasem feledkezik meg a hajdani bajtársairól. Ami pedig magát illeti, kedves hadapród úr, nincs már messze az idő, hogy nem lesz kedve olyan legényesen félrecsapni a sapkáját, mint a jelen pillanatban. Mert lehet maga szocialista egy életen át, ha az a meggyőződése, hogy az igazság mindig egy ember fejében születik meg, de a hatalmat mégis a félelem nélkül megnyilvánuló közakaratnak kell gyakorolnia. Mert a közhatalom bölcsességét sohasem szabad a „bölcsek” hatalmává átalakítani. S ha már mindezt olyan szépen kiakumulálta, mikor látta, hogy a világ másfelé megyen, befogott szájjal mi a fenéért nem vágott jó képet a rossz vicchez. Sőt, amilyen szépen tudja kanyargatni a szavakat, hellyel-közzel egy-két elismerő, esetleg hízelgő mondatot is elejthetett volna a felszabadított világ hatalmasságairól, mert családos embernek a mindennapi kenyér mellé a néhanapi kalácsot is illik megkeresnie. Pláne, hogy az extrakeresetre nem csak félvállról invitálhatták, de nagyon szép ajánlatokat is kapott. De ha magának végig különvéleménye volt, akkor mi a fenéért nem állt az eresz alá, egy olyan munkahelyre, ahol senki sem kérdezi meg, hogy ideológiai szempontból mi a véleménye a cserebogár halhatatlanságáról. Látja, ezek a fiúk besegítették volna, valami „békés” kisüzemi munkahelyre. Csakhogy maga, tisztelt hadapród úr, aki olyan fennen hangoztatja, hogy milyen lelkes szocialista és demokrata, mióta az eszét bírja, világéletében úgy félt a gyári és más dudával, belépéssel és kilépéssel szervezett munkahelyektől, nem beszélve a fizikai munkáról, mint a közmondásbeli ördög a tömjénfüsttől. Hát ezért nem fordul majd élete nehezebb éveiben ezekhez a dérés a fiúkhoz. Sőt a felajánlott segítségüket is elhárítja. Inkább kimegy falura tanárnak, minthogy dudaszóra beügessen valamelyik kolozsvári üzembe például a jogi osztály vezetőjének. Szerencsére ilyen messzire látó jós még a legnépibb népi eposzokban vagy legendákban is csak elvétve akad. Az mn. kir. honvédség keretében pedig ilyen szolgálati ágra szakosodott tiszttel vagy honvédegyénnel sohasem találkoztam. De kinek is lett volna kedve 1944 tavaszán jövőt láttatni egy-egy közénk tévedt táltossal? Ilyenformán - a jövőre mit sem gondolva - vidáman kihörpölgettük a jó forró kávét. Aztán elküldtem Barthát a híd mellett hagyott kis Kadetthoz, hogy Benáczcal és Szilágyival vonuljanak be Délatynba. Magam pedig úgy döntöttem, hogy Molnárral végigmotorozok a Bereczki szakaszvezető építette vonal mentén. Ez a szakaszvezetőm is kifogástalan munkát végzett. Pedig ő civilben nem volt műszaki ember. Csak háromszéki földművelő fiú, és az emberei is leginkább olyan hozzá hasonló derék népfiak voltak. De aki híradó, tudja, hogy ezek a falusi fiúk megbízható építők, és a sűrű becsapódások idején is bátor vonalvizsgáló, javító járőrök. A terepen jól tájékozódtak, ahol egyszer megfordultak ott erdőn, mezőnyréteken keresztül másodszorra is, még éjjel is visszataláltak. Igaz, távírász vagy rádiótávírász csak kevés került ki közülük. (Folytatjuk) ! Kolozsvár kóbor kutyái (Folytatás az 1. oldalról) hogy minden élőlénynek joga van az élethez. Ne bonyolódjunk most bele ebbe a dologba, mert hosszan lehetne vitatkozni azon, hogy egy elszegényedett, anyagiakkal nem rendelkező országnak hogyan is kellene megoldania ezt az immár országossá dagadó problémát. Csak Bukarestbenegyes becslések szerint több mint 200 000 a kóbor kutyák száma. Nem kétséges, hogy tenni kell valamit Tessék-lássék alapon Kolozsváron is létrehoztak egy kirakatszerű intézményt, amely a kutyák menhelye kellett volna hogy legyen. De ez a valóságban néhány ólat, elkerített kifutót jelentett egypár kutyának. Közel sem oldotta meg a gazdátlan ebek problémáját. A Kolozsvári Rádió adásában elhangzott állatorvosi vélemény szerint az ivartalanított kutyák nagy része belepusztult az operációba. Közben a helyzet kezelésére és megoldására létrehozott bizottság megbízatási ideje lejárt. A polgármester Boros János alpolgármestert bízta meg a feladattal, hogy a bizottságot újraszervezze, tevékenységét egybehangolja és javaslatokat terjesszen elő az ügy megoldására. Boros János a tőle megszokott operativitással hozzá is kezdett a feladat megoldásához. Amint elmondta, kiderült, ő az egyedüli civil a pályán, építészmérnök. A többiek mind állatorvosok, állattenyésztő mérnök, kitűnő szakemberek, akik ráadásul szeretik az állatokat. A Közterület Fenntartó Vállalatnál levő iratokból kiderült, hogy a kutyaközpontalkalmazottai nem nagyon figyeltek a költségvetési tételekre és többek közt pl. Chappyval etették a rájuk bízott ebeket. A pénz látványosan fogyott. Megszületett egy 22 pontból álló akcióterv. Egy bizottság állapítaná meg, melyek az elaltatandó ebek. A befogott ebeket 17-18 napig tartanák a kutyaközpontban, a fejadagot a testsúly határozná meg. Ezalatt féregtelenítenék és ivartalanítanák őket, majd egy bizonyos nyakörvvelengednék szabadon. A fajkutyáknak árverés útján találnának gazdát. A korcsokat ingyen adná a városháza a jelentkezőknek. A szerintünk egy kicsit fellegekben járó tervnek van egy olyan javaslata, hogy kibővítenék a kutyapanziót 1500 férőhelyesre. Kolozsvárnak nincs ekkora szállodája, de még kórháza sincs ekkora. Erre rengeteg pénz szükséges, alaposan meg kellene gondolni, valamint azt az elképzelést is, hogy a síntereket altatópisztollyal (Mennyibe kerül a lövedék?; Nem lehet-e emberek ellen is felhasználni?; Hogyan biztosítják használhatósági körét? Ezek mind megválaszolásra váró kérdések, vagy a kutyákat ideiglenesen megbénító ultrahangos készülékekkel látnák el. Boros János szerint, ha lesz rá pénz és megvalósulnak az elképzelések, akkor Kolozsvárról eltűnnek a kóbor ebek. Kerettörvény és közelítései Németh Zsolt külügyi államtitkár többedmagával Bukarestbe látogatott, s e látogatással hosszú napokon keresztül foglalkozott a sajtó. Kollégám, Székely Sándor fotóriporter kapta lencsevégre a magyar vendéget. Cristian Diaconesscu román külügyi államtitkár társaságában, s a képanyaghoz csakhamar beugrik a szöveg. Asztalos Ferenc parlamenti képviselő mondja: - Az államtitkár úr részletesen kitért a határon túli magyarok törvényére, a státustörvényre, ami sajátos jogkört teremt számunkra Magyarországon. Elmondta azt is, hogy a törvény 2002 nől lép életbe, ha a korábbi ütemterv szerint minden úgy alakul, ahogy azt elképzelték, és ez év tavaszán az Országgyűlés elfogadja a törvénytervezetet. Eddig sem a hazai, sem pedig a magyarországi sajtóban nem figyeltek fel arra, holott a törvénytervezet szövegéből kiderül, hogy legalább nyolc paragrafusnál a belefogalmazott jogkör kibontását átutalják egy ezután megfogalmazandó jogszabályra. Ezek szerint legalább nyolc más jogszabály megteremtésére van szükség, hogy a határon túli magyarok jogállásáról szóló törvény működhessen. Csak egy példa: külön jogszabályt kell kidolgozni a társadalombiztosítási járulék befizetéséről, hogy tulajdonképpen hogyan kell a tb-t fizetni, és hogy a befizetés eredményeként hogyan lesz az illető e járulék haszonélvezője. Külön jogszabály kell az utazási kedvezményekre, vagy arra, hogy a diákigazolvánnyal járó jogosítványokat élvezni lehessen. A peda-gógusok képzésére és továbbképzésére szintén külön jogszabály várható, akárcsak a munkavállalás engedélyezésére és nyilvántartására, az ügyvitelre. Megkérdeztem Németh Zsolt államtitkár urat, e jogszabályokat a kerettörvénnyel egy időben terjesztik az Országgyűlés elé, mert ha nem, a törvény alkalmazása több mint bajos, míg nincsenek kézügyben a kiegészítő szabályzók. S a kérdésre mi a válasz! A magyar kormány elképzelése szerint nem szükséges, hogy az összes jogszabály törvény, és csak törvény legyen. Elegendő, ha egy kormányhatározat, miniszteri rendelet vagy utasítás tartalmazza a gyakorlat módszertanát. OLÁH ISTVÁN