Romániai Magyar Szó, 2001. szeptember (13. évfolyam, 3879-3908. szám)

2001-09-01 / 3879-3880. szám

2001. szeptember 1­2. honi valóság fi honi valóság Európa szeme előtt Helyszíni tudósítás a ProEtnica napokról Romániai kisebbségek talál­kozóját, nem is egyet szervez­tek eddig. A Hom­oródfürdőn és a Székelykeresztúr melletti Sóskúton tartott diáktáborokra emlékszem hirtelen, ahol estén­ként nemzeti viseletbe öltözött gyerekek énekelték énekeiket, táncolták táncaikat, s ahonnan - gondolom - azzal az érzéssel távoztak, hogy más nemzeti­ségek népi kultúrája is szép, ér­tékes, hogy az is megismerésre és tiszteletre méltó. Valami ilyesmire gondoltam, esetleg felnőtteknek való kiadásban, midőn elmentem a Segesváron tartott ProEtnica 2001 rendez­vénysorozat nyitóünnepségére. Közös Európa himnusza • A vár piacán 10 nemzetiség kép­viselői voltak felsorakozva: a ro­mán, bolgár, horvát fiatalok; velem szemben éppen most bontanak ki egy piros-fehér­­zöld zászlót. A fehéregyházi fúvószenekar a közös Európa himnusza után a románt játssza, s lám, a zászló csücskét fogó szemrevaló leányzó önfeledten fújja a szövegét; olasz tehát a zászló, s olasz a leányzó, mert a „magyarok" az olasz s a roma csoport között állnak. No, de miről ismerni meg őket, ha a tábla feliratát csak a magyarul tudók értik meg a többszázas nézőseregből! Talán arról a szalmakalapról, amit a Kikerics tánccsoport egyik tagja visel? Esetleg a csizmaviseletről? Lipovan oroszok, szerbek, törökök és ukránok csoportja áll még felsorakozva, s ebben a sorrendben lép fel egy-egy képviselőjük a színpadra s mutatkozik be románul és ki­sebbégének nyelvén, hozzá­­tévén: - Bine ati venit! - Benvenuto! - Sz preszdom! Nyakas magyarok ! A ma­gyar csoport bemutatkozása elüt a többiekétől: csak ma­gyarul hangzik el a szöveg és az Isten hozott. E disszonanciát nemcsak a széplélek újságíró érzékeli: a helyi RMDSZ egyik vezetője is úgy vélekedik ké­sőbb, hogy nem ide való ez a rátartiság és arrogancia. A színpadon felsorakozott előkelőségek és üdvözlő beszé­deik jelzik, hogy most itt Seges­váron többről van szó, mint négy napon át tartó népi tánc­­bemutatóról. Közös gödörbe­n Danescu Dórin polgármester a városve­zetés sikeres törekvéséről beszél, amelynek köszönhetően a nemrég ugyanitt tartott „Középkori művészet" fesztiválja után, ím, újra „Erdély gyöngyére", Segesvárra irányul a közfigyelem, ahol első ízben rendezik meg a ProEtnica napokat. - Az ország ideálja a közös gödörbe kerülni - mondta a polgármester úr - s csak később jöttem rá, hogy félreértettem a szavait: „Europa unita"-t mon­dott, amit én „rapa"-nak hallot­tam. Szólt a nagyszámú jelen­levőhöz Peter Adamek, Német­ország szebeni főkonzulja, Vol­ker Reiner, a német külügy­minisztérium tisztségviselője, a külföldre irányuló támogatások egyik irányítója, e találkozó kigondolója, amelyet a német állam 70%-ban finanszírozott. jó a kisebbség a háznál ® Ovidiu Gant helyettes államtit­kár Vasile Danea köztájékoz­­tatási miniszter üzenetét tolmá­csolta, aki szerint kisebbség­­védelmi szempontból Románia európai modell. Egy sor kisebb­ség él Romániában, ami jó jel­nek tekinthető. Meg kell való­sítani a toleranciát, ami köl­csönös kell hogy legyen, és senki ne higgye, hogy amiért valaki toleráns, az bunkó is, és nem lát át a szitán. Magam is sejtem csupán, hogy kikre gon­dolhatott. Nemzetiségek téglácskái . Nagyon szépen beszélt Carol König, a művelődési és kultusz­minisztérium keretében mű­ködő kisebbségek igazgatósá­gának igazgatója, aki többek között ezeket mondta:­­ Romá­nia kultúrája azon kis téglács­­kákból is áll, amelyeket (az itt élő) nemzetiségek építettek bele. Mindenki tapsolt illendőkép­pen. Verőfényes augusztus 2S-e volt, szombat, a délnek ideje. A toronyban megszólalt a harang. A legszebbek készülnek az EU-ba.­­ Rövid bemutatók kö­vetkeztek a színpadon: az olasz Allegria kórusmuzsikát, a Zur­­bolo együttes magyar táncot adott elő. Hej,­rengett a szín­pad, és a csizmaszár csatto­gásából is ítélve nem lehettünk utolsók a téglavetésben és hor­dásban sem, amikor a román kultúra falát rakták. És nem lehet nem szólni a lipován oroszok Slovenska együttese vezetőjének - közép­korú nő - jóízű bemondásairól, aki bevallotta, hogy a legszebb táncaikkal jöttek, a nők feketére festett hajjal, mert bizony sok már az ősz hajszáluk. De azért a legszebb lipován nők jöttek el Segesvárra. A legeslegszebbek viszont otthonmaradtak: ké­szülnek az Európai Unióba. Akit érdekelt a dolog, a dél­után 3 órakor kezdődő meg­beszélésre készült, amelynek legfontosabb témája a kisebb­ségek anyanyelvi oktatása volt. Helyszíni tudósításunk má­sodik részében erről számolunk be, megemlítve, hogy a talál­kozó második napján a kisebb­ségek szociális­, harmadik napján pedig vallási jellegű problémáikról tartottak kerek­­asztal-beszélgetést. INCZEFI TIBOR A nyugdíjas zsaru intézkedik... T­alán a sors fintora, hogy épp augusztus 23-án füstölgök a következő témán, amúgy azonban véletlen egybeesés... A szatmárnémeti tömegközlekedési vállalat, a Transur­­ban két eléggé fontos és forgalmas autóbuszjárata a 11-es és a 12-es. Útvonaluk átszeli a belvárost, a fontosabb csomópontok között teremtenek összeköttetést. Az utóbbi időben sokszor változott már az útvonal, s az utasok nem minden esetben voltak képesek a módosításokat nyomon követni. Nem, mert nem voltak elég „értelmesek” hozzá! Egyre többször fordult elő, hogy lemaradtak, mert a busz pár száz méterrel odébb állt meg, mivel a megállót áthelyezték, vagy meg sem állt, mert megszűnt a megálló. Nemrég eszement, „nyolcasra” emlékeztető városnéző útvonalat jelöltek ki a két járatnak. Leitner János, igazgató szerint a közlekedésrendészet utasítására. Az újabb és nyakatekert módosítás mindenki nemtetszését váltotta ki, ezek javarészt a vállalat alkalmazottain, a kasszásnőkön, a buszvezetőkön csattantak. Néhány hét múltán vissza kellett állítani a régi útvonalra a két járatot. De az intéz­kedő elvtárs sem hagyott a magáéból! (Mert nehogy azt higgye bárki is, hogy nem valaki személyes intézkedése borítja fel a busszal közlekedő „pórnép” napi menetrend­jét...) Az egyik legfontosabb megállót ugyanis nem tették vissza az állomásra vezető sugárút sarkánál. A hétfő reggeli buszon a munkába igyekvők, akik már évek óta itt szállnak le, nagy meglepetéssel konstatálhatták, hogy a busz már nem teszi le őket a megszokott helyen, hanem a belvárosi villanyóráig zötyögteti, ahonnan 20-30 perces késéssel futhattak be a gyárakba, a hivatalokba (pl. az Electroluxhoz, a bútorgyárhoz, a RomTelecomhoz stb). Méltatlankodtak is rendesen, mire a magából kikelt sofőr rájuk rivallt, hogy a sajtóból kellene tudniuk a változáso­kat. Erről csak az jut eszembe, hogy a busszal közlekedő réteg sok esetben a buszjegyrevalót is úgy kapargatja össze a zsebeiből, arra valószínűleg kevesebb pénz marad, hogy a sajtóra is áldozzon­­ A kasszásnő egykedvűen dünnyög, hogy valaki kényelme és befolyása miatt naponta el kell viselniük az utasok inzultusait. Mert egy közismert - immár nyugdíjazott - közlekedési rendőr közbenjárására módosították az útvonalat, majd vették ki a sokak számára fontos buszmegállót, ugyanis amaz háza előtt zavaró volt. Nem is­ lennénk Caragiale országa, ha mindez nem így lenne. Annak idején a párttitkárasszony utcájából terelték el a buszokat meg az egész forgalmat, aztán polgármesterünk Teleki (most Avram lánca) utcájából száműztek járatokat (épp az emlegetett kettőt), de most már egy nyugdíjas rendőr intézkedései sem maradnak nyomtalanul. Engem is zavar egy-két dolog, vajon mikor intézked­hetnék?... DANCS ARTUR Gyermekotthon Gyergyószentmiklóson Augusztus 25- én ünnepélyes ke­retek között avatták fel Gyergyószent­­miklóson azt az új, korszerű gyermekotthont, melyet a német Óra International segélyszervezet épített a gyergyói árva gyermekeknek. Az avatóünnepséget több németországi vendég tisztelte meg, köztük Arnold Eber professzor, az építkezés egyik fő támogatója és Heinrich Floreck úr, a német segélyszervezet vezetője. Ők vágták el a szalagot, a gyermekotthont Hajdu István főesperes úr szentelte fel. Dr. Jeszenszky Géza kórházigazgató a gyergyószentmiklósi Óra International segélyszervezet vezetője beszédében köszönetet mondott mindazoknak, akik hozzájárultak a gyermekotthon megvalósításához. Az eseményt meleg hangon méltatta Eber professzor, Heinrich Floreck úr, Pál Árpád polgármester, Dézsi Zoltán alprefektus és Páll Károly református lelkipásztor, az új gyermekotthon igazgatója. A alábbiakban dr. Jeszenszky Géza főorvos úr kérdéseimre válaszolva tájékoztatta lapunkat a gyermekotthon rendeltetéséről és építési körülményeiről. - Tapasztalataink szerint az állami árvaházakban felnövő gyermekek nem részesülnek megfelelő bánásmódban és neve­lésben. Több éven keresztül támogattuk a maroshévízi gyermek­­otthont, ahol elég­ sok gyergyói gyermek is élt, és a nem megfelelő bánásmód mellett azt is tapasztaltuk, hogy nem veszik figyelembe a gyermek nemzetiségét, a gyermek nem sajátítja el anyanyelvét, csak románul tanul meg beszélni. Az otthon építésének gon­dolatához nagymértékben hozzájárult, hogy a németországi Óra International vezetője háborús időszakban volt kisgyermek, az édesanyját orosz fogságba hurcolták, s egyedül maradva egy ideig árvaházban nevelkedett, és éhezett. Már akkor elhatározta, hogy ha teheti, segíteni fogja az elhagyott gyermekeket. Többször járt Romániában, látta az itteni árvaházi viszonyokat, így született meg a feleségem, Jeszenszky Terézia javaslatára az ötlet, hogy árvaházat építsünk Gyergyószentmiklóson. Ennek a terve kilenc évig vajúdott, mert a város nem tudott területet adni az építéséhez, sőt, az elmúlt választási ciklusban az akkori tanács gátolta is a megvalósítást. Végül magánszemélytől vásároltunk területet. Az árvaház egész épületkomplexuma adományokból épült fel, melyeket a segélyszervezeten keresztül kaptunk Németországból. Összesen másfél millió márkába került, s az egészet németországi magánemberek adakozták. Kiemelendő Eber professzor úr hozzájárulása Münchenből, aki 400 000 márkát adományozott, és Breinike úr 200 000 márkás hozzájárulása. • Hány gyermeknek fog otthont adni az árvaház? - 30 gyermeknek, ebből az elképzelések­ szerint 10 csecsemőnek, 10 hét év alatti kisgyermeknek, és 10*iskolás korúnak. Kicsi a létszám, ezért azt tervezzük, hogy egy idő után megpróbáljuk csalá­doknál elhelyezni a gyermekeket, hogy újabbakat fogadhassunk be. A román törvények ezt lehetővé teszik, sőt, a családokhoz került gyermekeket tovább kell támogassa az állam. A gyermekotthon igazgatója Páll Károly fiatal református lelkipásztor, őrá bízzuk a személyzet toborzását. A tervek szerint református johannita nővérek gondozzák majd a gyermekeket, vagy ha ez nem sikerül, egészségügyi káderek. GÁL ÉVA EMESE Keserű­ édes a támogatottnak Küszöbön az ősz és azzal egy időtlen a terménybetakarítás. Régebben a cukorgyá­rak is készen álltak ilyentájt az édesgyö­kerek fogadására, ám ezúttal cukorgyártási időben is zárva maradnak. Szilágy me­gyében széltében-hosszában egyetlen par­cellán sem látni cukorrépát, noha korábban kétezer hektárnál nagyobb területen vertettek ebből az ipari növényből. Sza­vahihető források szerint Romániában háromnegyedével csökkent a cukorrépa termőterülete, ennek ellenére nincs cukor­hiány az országban. A fejadag helyett ki-ki pénztárcája, szükséglete függvényében jut cukorhoz a gomba módra elszaporodott ABC-boltokban vagy a piacokon. Csakhogy az­­ importcukor, amire vé­dővámot készül kivetni a kormány­­ akár az olcsóbb magyar pecsenyecsirkére. Állítólag támogatást nyújt a hazai répatermesztőknek, hogy - a kormányfő szerint - román gyárak termékével fedezzék a hazai cukorfogyasz­tást. Önmagában dicséretes, de későn érke­zett a felismerés, intézkedni hamarabb kel­lett volna. Kétlem viszont, hogy annak lett volna eredménye, emlékezetem szerint ugyanis jó előre, a mezőgazdasági munkálatok kezdete előtt ilyen értelmű lépésekről esett szó legfelső végrehajtói körökben az öntözőrendszerek rehabilitációját illetően. Rémlik az is, bizonyos finanszírozási összegeket emlegettek még a tavasz érkezte előtt. Nyárvég előtt viszont katasztrofális szárazság okozta terméskiesésről hallani híreket. Ott sújtott leginkább az aszály, ahol öntözéses művelésre lett volna szükség, ám az­ öntözőrendszereket tönkretették, minden mozdíthatónak lába kelt - enyhébb kife­jezéssel élve. A cukorrépát pedig öntözni kell, éppen a termesztéséhez kedvező déli övezetben. Az állami támogatás ettől függetlenül jól jönne a termesztőnek, természetesen a maga idejében. Az ország cukorellátásának fede­zése viszont nemcsak ettől függ, a tapasz­talatok erre intenek. Kísérleti állomásaink vannak, viszont olyan fajták, melyek cukor­­kinyerési foka magasabb százalékú, nin­csenek, ugyanis nem a mennyiség, a szál­lítási költségeket növelő sok-sok tonnás hozam számít. Kormányfőnk aggódik a cukorellátás veszélye miatt, szólt erről távértekezletén a prefektusoknak. Kevésbé érződött ki az aggodalma amiatt, hogy a búza felvásárlási ára alacsonyabb a tavalyinál, ugyanakkor azért nem, hogy a termelési költségek az elmúlt évinél nagyobbak. A milliós támo­­gatás ez­ esetben is késett vagy többfelé meg sem érkezett. Félő, ez lesz a cukorrépával is, s ettől lesz keserű az édes a támogatott gazdáknak. FEJÉR LÁSZLÓ Szapáryfalvi Napok, 2001 Az idén ugyanazon ma­roknyi ifjú pozitív hozzáállása révén harmadszorra sikerült megrendezni a falunapokat. A szervező ifjú csapat tagjai Sza­­­nyiszló Krisztina, Erdődi End­re, Faragó Kinga, Elek Gábor, Erdődi Tímea, Fajkics Mihály, Erdei Anikó és Fajkics Andrea. A háromnapos rendezvény bővelkedett különböző prog­ramokban. Gyerekek, fiatalok, idősebbek, sport-, zene- vagy színházkedvelők egyaránt ta­láltak maguknak kellemes idő­töltést. Az első nap, pénteken délu­tán ünnepi istentisztelettel kez­dődött a rendezvény. Czapp István nagybodófalvi lelkész - aki Szapáryfalván is beszolgál - hirdetett igét. Utána a gyerekek rajzfilmeket néztek Mátyás királyról, a fiatalok a kocsma teraszán különböző társasjátéko­kat játszottak: sakk, romi,­os­tábla alkotta a palettát, majd a lányok - Andi, Móni és Gyöngyi - népdalokat énekeltek és tanítottak. Szombaton reggel kezdetét vette a Szapáryfalvi Napok Kupáért focimeccsek sorozata. Az ifj. Fajkics Mihály szerve­zésében kialakult három csapat versengett a kupáért az iskola focipályáján. A legidősebbek alkotta csapat lett a győztes, amely elvitte Balázs Gergely köröndi fazekasmester kerá­miakupáját. Ezzel párhuza­mosan a szemközti kultúrott­­honban megkezdődtek a gye­rekek ügyességi versengései, melyeket Erdei Anikó vezetett le az állatutánzás (bégetés, bőgés, nyávogás, röfögés, stb.), gyorsfutás, talicskázás, habe­vés, kuglizás kategóriákban. Mindenki kapott díjat, édes­séget, játékokat. A palacsin­tasütő versenyen 10 jelentkező közül első helyre került Török Tünde húsos palacsintája, má­sodik Varga Klementina csokis palacsintája, harmadik Oláh Tímea diétás palacsintája lett. A díjak a versenyhez igazodtak, az első díj 2 palacsintasütő, virág és oklevél, II. és III. díj 1-1 méreteiben is kisebb palacsin­tasütő, virág és oklevél. Déltáj­ban összeállt a falu legszebb háztájának elbírálására a háromtagú bizottság - Varga Irénke, Balázs Bécsi Gyöngyi és Illés József -, elindultak a falu­ban megtekinteni a benevezett ingatlanokat. Máthé Árpád háztája nyerte el tetszésüket. A ház kapujára odakerült „A falu legszebb háztája", második helyre Jáger Bálint és Erzsébet portája került. Késő délután az igazfalvi presbitérium vendég­játéka szórakoztatta a közön­séget két színdarabbal, verssel és nótás-táncos összeállítással. Az igazfalvi Angelis 96 húzta hajnalig a talpalávalót a bálban. Tíz perc erejéig fellépett a makói zeneiskola több mint 40 tagú fúvószenekara Csikota József vezényletével. Vasárnap délután istentisz­teletre került sor, utána a sza­páryfalvi gyerekek és ifjak lép­tek színpadra. A kultúrotthon a szó szoros értelmében megtelt nézőkkel. Az alsó tagozatos kisiskolások - tanító Fajkics Andrea - a Csalóka Pétert adták elő. Szereplők: László Tünde, Oláh Károly, Márton Enikő, Elek Róbert, Végh Beat­rix, Sterhán Angéla, Kovács Erzsi, Kovács József és Kiss Tivadar. A gimnazisták Varga Irénke irányításával Police Show 2 címen tréfás jeleneteket adtak elő. Szereplők: Varga Klementina, Hornyák Mónika, Oláh Károly, Égető Melinda, Bálint Andrea és Márton Enikő. Erdődi Endre, Erdei Anikó és Faragó Kinga előadták az Őnagysága műveli magát című darabot, Fajkics Mihály Rom­­hányi József-verset mondott élethű előadásban. Nagy sikere volt a helybeli amatőr és fiatal színészeknek. Vasárnap este a falu végén hatalmas tábortűz­zel záródtak a falunapok. A falu apraja-nagyja a falu vége felé tartott, a víztorony kö­zelében gyújtott tábortűzhöz. A szervezők itt is gondoltak a jelenlevők szórakoztatására. Sörivóversenyre és lufifújásra hívták a vállalkozó kedvű fia­talokat és gyerekeket, majd hajnalig tartó nótázással fejez­ték be a rendezvényt.. Végül, de nem utolósorban köszönet a támogatóknak, aki önzetlen hozzájárulása előse­gítette a szapáryfalvi falunapok megszervezését: E-Rom Kft., Kelemen Kft., Gramy Cerealis Kft., Jáger Erzsébet, Bojtos Dán, valamint Balázs Gergely, KIRÁLY ZOLTÁN

Next