Romániai Magyar Szó, 2003. november (15. évfolyam, 4648-4677. szám)

2003-11-01 / 4648-4649. szám

2. OLDAL Indulás reménnyel (Sepsiszentgyörgy / flóra) • Nagy a sürgés-forgás Baconban, Háromszék immár negyedik magánerdészeti gondnoksága november elejével kezdi el tevékenységét. Az Olt-völgyi erdővidéki közbirtokosságok szövetkezése révén a megye legnagyobb erdőkerülete jött létre. A „keresztelés” is megtörtént, a tízezer hektár erdőbirodalmat ügykezelő gondnokság a Murgó nevet viseli, jelezve, hogy a Hargita délnyugati hegyvonalán elterülő fás-füves területek szakszerű művelését vállalták fel. Az új erdőgondnokság az erdőbirodalom kiterjedtsége dacára, Nagybacont jelölte ki székhelyéül. A megalakulás körüli viták elkerülése példájából az övezethez tartozó helyi tanácsok erdőterületei egyelőre nem tartoznak a magánerdészethez, megelőzve a prefektusi gáncsoskodást, ám a kérdés tisztázása után számottevően bővülhet a gondnoksághoz tartozó erdőterület. ___________ Mikolán ezer hektár földet vásárolna egy magáncég (Szatmár / EMH) • Egy tövisi magánvállalat nem kevesebb, mint ezer hektár szántóterületet vásárolna meg a mikolai határban — közölte Dobos István polgármester. Ezen a cégen kívül egy másik, olasz érdekeltségű kft. is meg szeretne telepedni a községben - mindkettő mezőgazdasággal akar foglalkozni -, így az utóbbi időben emelkedtek az itteni szántóföldek árai. A tövisi vállalat képviselői heti két alkalommal a polgármesteri hivatalban tartózkodnak, további eladási ajánlatokra várva. Egyes statisztikák szerint olasz cégek már több mint 100 000 hektár földet vásároltak Erdélyben. ___________ifk.__________ A TAROM menetrend szerinti járatai New Yorkba és vissza november 1-17 között A helyi és az országos sajtóban megjelentekkel szemben a tengerentúli járatok november 1-től való felszámolására vonatkozóan elmondanánk: a Tarom Nemzeti Légitársaság Igazgatótanácsában mindezidáig nem született a New York-i menetrend szerinti járatok megszüntetésére, illetve a New York-i képviselet felszámolására vonatkozó döntés. Kereskedelmi okok miatt a november 1-17. között a Romániából New Yorkba (s onnan visszafelé) közlekedő járatok közül törölték a november 5, 12, 14, illetve 17-re tervezett légijáratokat. November 3-án, 7-én, illetve 10-én menetrend szerint közlekednek majd a TAROM- járatok New York felé. Azokat az utasokat, akiknek valamelyik menetrendből törölt járatra szólt a jegyük, más járatokra irányítják át díjmentesen. (Danes Artur) MEGEMLÉKEZÉS „Milyen volt hangja selyme sem tudom már” (Juhász Gyula), ám a lélek csendjében a sóhajaidat visszahallom - életednek utolsó négy évében sok volt a sóhajod, a gyötrelmed. S öt évvel ezelőtt, október 30-án Kháron ladikja átvitt a túlsó partra, „Honnan nincsen visszaút” (Francois Villon - Faludy átköltésében). A sirató azóta is bennem zajlik. - Ezen a földi világon, életedben NEGREANU KORNÉL-nak hívtak... Ma és mindenkoron rád gondolok és rád emlékezem. Reád, aki olyan jó és melegszívű ember voltál, nemcsak a családodnak, hanem minden embertársadnak. Nyugodj békében. Mutuic (Magda) Amatőr festőknek alkotótábor (Marosvásárhely / bögözi) • Október 25 és november 2 között Szovátán a Maros megyei táborigazgatóság nyaralójában a Népi Alkotások Maros Megyei Központja, valamint a Műkedvelő Képzőművészek Maros Megyei Egyesülete közös szervezésében 16. alkalommal zajlik amatőr festőknek szervezett alkotótábor. Idén 15 műkedvelő festő - Ana Calugaru, Alecu Erica, Dorel Cozma, Fábián Margit, Kulcsár Erzsébet, Marton Agatha, Monica Dohotariu, Petz József, Sabina Purcariu, Liviu Stef, valamint Nicolae Tunaru - vesz részt a táborban, akik Vasile Muresan, valamint Cristina Petria hivatásos képzőművész-tanár irányításával a portréfestés technikájában tökéletesítik tudásukat. Az olajjal vászonra készült munkákat a nagyközönség október 31-én a helyszínen tekintheti meg. -----------fighr___ Nyolc halott egy Daciában (Nagyenyed / győrfi) • Az utóbbi két évtized legborzalmasabb közúti tragédiájának színhelye volt a Fehér megyét átszelő D 81-es nemzetközi műút Tövis-Alsógáld közötti szakasza október 24-ről 25-re virradólag. A késő éjszakába nyúló diszkózás után, éjjeli 2-kor degeszre tömött Dacia - öt fiú és 3 leány - robogott Tövisről a közeli útszéli motelhez, állítólag mitstett enni. Erre viszont már nem kerülhetett sor. Állítólag előzni akarván, teljes gőzzel rohant bele a szembejövő TIR-be. Hárman a roncsok között lelték halálukat, míg a többieket az úttestről s a szántásról szedegették össze. Kettőt a gyulafehérvári kórházba, egy leányt pedig III. fokú kómával a nagyszebeni sürgősségire szállítottak. Mindketten belehaltak súlyos sérüléseikbe. A vizsgálóbizottság egyik lány szüleinél érdeklődvén a reggeli órákban leányuk felől, az édesanya a legnagyobb természetességgel jelentette, hogy lánya a szomszéd szobába alussza álmát. Azt sem tudta, otthon van-e vagy nincs otthon... ______frkk_________ Perspektíva - Mi dereng az alagút végén? - Lidércfény. (net) ____________JH*.________ Lapárban - apróhirdetés • Eladó Zsibó város Hussa részében 30 ha kaszáló és 1 ha belterület. Idején 0261-861-114. Galambos Árpád, Nagykároly. • Magyar alapítvány támogatásával termőföldet vásárolunk Brassó környékén. Hatékonyabb megművelés érdekében a nagyobb, vagy egymás szomszédságában levő parcellák előnyben. Kedvező vételár, egyezség alapján! Tel: 470 997! Brassó. ............. .............................. 11. Még egy baleset a Tordai úton (Kolozsvár / turós-Jakab) • Tíz tonna káposzta szóródott szét az úttesten egy szerda délelőtti balesetben, s a terményből jutott a Vulcan utcába is, hiszen az utánfutós szállítókocsi a Tordai útnak a város egyik legmeredekebb utcájával való kereszteződésénél borult fel. A 48 esztendős Ilie Stacu vezette jármű fékrendszere adta be a kulcsot, s szerencse, hogy a baleset nem egy forgalmasabb belvárosi útkereszteződésnél történt. Az elszabadult fémtömeg egy védőkorlátot végigsúrolva döntött le egy villanyoszlopot, majd egy kőrakáson megperdülve kisodródott az úttestről, s miután végighajtott egy leparkolt Dacián, azon rendje s módja szerint fölborult (képünkön). A Szoborról, nyugati szemmel A szobrot soha nem láttam, pedig 29 évet éltem Aradon. Nem láttam csak képeken, de túléltem, kibírtam, nem is volt különösebb hiányérzetem. Más dolgokat hiányoltam és hiányolok most is! Talán nem is vagyok egyedül. Jó, jó, a szobor a miénk, egy gyönyörű alkotás és jogos lehetne aradi visszaállítása eredeti helyére. Mi, magyarok, ezt nagyon szeretnénk, sőt, akarjuk, szinte a megszállottság erejével küzdünk igazunkért. A helyzet az én szememben leegyszerűsödhetne, de tudom, sokan másképp gondolkodnak. Lássuk jogilag: a szobor a miénk, magyaroké, a mi tulajdonunk, a mi szomorú történelmünk egy ereklyéje, azt csinálhatnánk vele, amit szeretnénk, ismét nyugodtan állhatna Aradon, a Szabadság téren. De a tér, a város, az országrész, már nem a miénk, a terület jogilag másnak a kezében van, ők pedig nem akarják a szobrot. (A szomszéd kertjében nem tudom a diófámat felállítani, pedig mindketten hűsülhetnénk a lombja alatt...) Mit lehet ilyenkor tenni? Tovább tárgyalni, érvelni, huzavona jobbra és balra? Kérni, könyörögni, fenyegetőzni, felrúgni az egyezséget, vagy nyelni egyet, és hallgatni a másik oldal bődületes hülyeségeit, és erre még válaszolni is, és így tovább?! A hivatalos román álláspont nem lehet elutasító, mert ez nem fér be a jelen Európa „diplomáciai illem-kódexébe”. Ezért fogja Nastase ígérgetni, hogy lesz szobor. (Pedig ő se szereti a szobrot, és minket sem). A román közvélemény, tisztelet a kivételnek, egyenesen utálja a szobrot, s most hálás a sorsnak, hogy végre valaminek az ürügyén, nyíltan szidhatja a magyarságot. Eltávolodom egy percre a szobortól, és felteszem a kérdést: szeretjük, vagy tiszteljük-e mi annyira egymást, hogy egy ilyen kényes ügyet emberileg megbeszéljünk? Ugyan kérem! Az átlagmagyarnak a román még ma is csak „bocskoros oláh”, ha nem is mondja ki, ezt gondolja, a románok szemében mi pedig „bozgorok”, ázsiai betolakodók maradunk. A világ változik, a Kárpát-medence érzelmei kevésbé. (Világunkat még mindig nem a józanul, toleránsan gondolkodó értelmiségiek uralják.) Még egyszer: mit is tegyünk szobor-ügyben? Szerény véleményem: zárjuk le gyorsan és elegánsan. Mi és ne ők! Kész, pillanatnyilag nem érdekes a téma! Megy az élet tovább, jönnek majd a kétoldalú gazdasági tárgyalások, autópálya, magyar befektetések és a többi, a román rész jövő májusától igencsak érdekelve lesz és rá lesz utalva magyar partnerére. Végre meg kell tanulnia a magyar diplomáciának is, hogyan kell bizonyos esetekben tárgyalni! Adott pillanatban ők fogják kérni, hogy végre állítsuk fel azt a szobrot, hiszen ők már rég megígérték, ugye... Végezzünk mi is némi felvilágosító munkát. Külföldi, semleges történelmi szakértővel írassunk szakdolgozatot a 13 aradi tábornokról, akik idegenek voltak és mégis harcoltak egy ügyért: a szabadságért, az egyenlőségért, a zsarnokság ellen. Mindez nem fér össze a nacionalista gyűlölködéssel. Ne a románoktól várjuk, hogy saját népüket tanítsák, ezt nem fogják megtenni, nem fér a tarisznyájukba, tegyük meg mi és talán, egyszer meglesz az eredménye. Több higgadtságot és sok-sok diplomáciát tehát a szobor ügyében, kevesebb felháborodást és felesleges szópárbajt. HOLLACHEHL OTTO Németország Morfondír Salyos A Vicinális Dugóhúzó a Budapesti Műegyetem gépészhallgatóinak évkönyve. Hogy él-e még, nem tudom, én a hetvenes évek elején láttam az egyik számát. Finom gúny és minőségi humor jellemezte a kiadványt, két apróság maradt meg az emlékezetemben. Az egyik egy fénykép a menza hirdetőtáblájáról, melyen a következő étel szerepelt második fogásként: „tarhonyás csirkecsont”. A másik egy idézet volt, a névre és egyéb adatokra nem emlékszem, csak a lényegre: N... N..., a műszaki tudományok doktora, professzor, 19... év, ... hó ... napján, ... óra ... perckor, a tananyag ismertetése közben azt mondta: „Tíznek a négyzete az körülbelül harminc”. Nem dőlt össze a világ, a profot nem dobták ki az állásából, a diákok pedig nem hagyták ki a ziccert. Ugyanígy én sem hagyom ki, hogy ne közöljem a Tisztelt Olvasókkal és az Utókorral, hogy Kántor Lajos, bölcsészdoktor, a Korunk főszerkesztője, egyetemi tanár, több irodalmi díj kitüntetettje stb. A Hét című hetilap új folyama első száma (megjelent 2003. október 23-án) 7. oldalán a következő címmel közölt cikket: „Ha úgy akarja a muszályság...” A macskakörmök az eredeti közlésben is ott voltak, ez azt jelenti, hogy a cikkíró valakitől idézett. Szerencsére az idézet forrása is megtalálható a cikkben, Ady Endre Intés szegény legényeknek című verséről van szó. Nem voltam rest, föllapoztam a Szépirodalmi Könyvkiadónál 1974-ben megjelent, Ady összes verseit tartalmazó kiadványt, ahol „muszájság” olvasható. Majd fölhívtam Ferenc komámat, aki az Osirisnél megjelent kritikai kiadásban ellenőrizte a szó írását. Nyilván ott is j-vel és nem ly-nal szerepel. Nem dőlt össze a világ, Kántor megmarad annak, ami volt, én nem hagytam ki a ziccert, ez a kis szeplő pedig csak hercigebbé teszi A Hét első számát. Ahhoz képest, hogy Déva várának falait milyen áldozat árán sikerült maradásra bírni, egy elipszison igazán semmiség. A szerkesztőség tagjai észlelték ugyan a hibát, derosszul értelmezett) tekintélytiszteletből nem javították ki. Mondják ők, de - úgy hiszem - titokban nekem akartak kedveskedni... Kántor Lajos - akár az oldalpár másik két szerzője: Mester Béla és Szilágyi Júlia - Gáli Ernő nemrégiben megjelent naplójáról ír. Mindegyikük más szemszögből nézi a tárgyat, nézőpontjaik különbözősége okán az írások mondandója is változó. Ha az idézett három szerzőhöz még hozzávesszük Nagy László kritikáját is (Gáli Ernő meglepő naplója. Erdélyi Napló, okt. 21.), akkor a kép sokkal árnyaltabb lesz. Tökéletes méltatást amúgy sem lehet írni egy ilyen naplóról, mert minden olvasó másképp viszonyul a napló tényanyagához. A többször idézett mondás szerint: ha meglőnek egy medvét, azt másként tálalja a Vadászok Lapja és másként a Medvék Közlönye. Itt ugyanez a helyzet: mást emel ki Mester, mást vesz észre Szilágyi, másként ítél Nagy László, másról szól Kántor. Talán egyszer én is leírom a véleményem Gáli Ernő naplójáról, most csupán néhány apróságot emelnék ki. Az egyik: örülök, hogy a könyv napló és nem emlékirat. Ugyanis a napló pontosabb műfaj, mint az emlékirat. Előbbi az eseményeket azon melegében rögzíti, utóbbit a kályha mellett pipázgató vadász meséli tátott szájú unokájának. Annak is örülök, hogy a kötet komoly jegyzetanyaggal jelent meg (az özvegy és a szerkesztő, Dávid Gyula munkáját dicséri), melyhez névmutató is társul - így a jó, így kellene a többit is kiadni. A napló műfajának én-központúsága, szubjektív szemlélete nyilvánvaló hátrányt jelent, ennek kapcsán Benkő Samut idézem, aki a következőket írta Kós Károlyról: „élete vége felé a divatba jött visszaemlékezésekről, önéletírásokról, emlékiratokról meglehetősen kemény szavakkal nyilatkozott. Mint kortárs és szemtanú, egyegy hősi pózt öltő visszaemlékező maga építette piedesztáljáról okkal jegyezhette meg, hogy annak »építőanyagából« jobban kitűnik a hiúság, mint a tényekhez való hűséges ragaszkodás. (Amikor Kós Károly azt mondta Mikó Imrének, hogy a »legtöbb életrajzíró hazudik«, mérges szavaiból valójában a műfaj féltése csendül ki, s alkalmasint a divatnak - a tetszelgés divatjának - is lehetett része benne, hogy elkedvetlenedve végül is befejezetlenül hagyta önéletírását.)” (B. S.: Utószó. In: Kós Károly életrajz. Bp.-Buk., 1991.) Visszatérve az új lapra: kedvelem a tördelését és bízom benne, hogy hamarosan visszaszerzi azokat a Gutenberg-drukkereket, akik még hisznek a kultúra erejében. Bár bennem is él egy nosztalgikus kép (lásd Sebestyén Mihály: Milyen legyen A Hét? , okt. 23.), elfogadom olyannak, amilyennek az új szerkesztőség elképzelte. KUSZÁLIK PÉTER Fotó: Turós-Jakab László / Kolozsvár 2003. NOVEMBER 12., SZOMBAT-VASÁRNAP firmei» :• ; 3 l á ~ ;• ; ,, * as :s t: w .*. : / s: ■ :int. kiadja a Transit Rt. Tel. 224-29-62, 222-58-02,222-94-41, 224-36-68. Fax: 224-28-48. E-mail: imsz@pcnet.ro Internet: http://www.hhrf.org/imsz Postacím: 013701 Bucuresti O.P. 33, C.P.1, Piata Presei Libere Bankszámla: 251101104704009545018 (lej) - BANC POST S.A. Palat CFR 2511.1 -1970.1/ROL (lej) - BCR Ag. W.T.C. 2511.1-1970.2 (valuta) - BCR Ag. W.T.C. Szerkeszti az RIZISZ szerkesztőbizottsága: GYARMATH JÁNOS (főszerkesztő, az igazgatótanács elnöke) CSEKE GÁBOR (szerkesztőségi főtitkár, igazgatótanácsi tag) FERENCZ L. IMRE (főszerkesztő-helyettes, igazgatótanácsi tag) SÍKE LAJOS (igazgatótanácsi tag) DEÁK LEVENTE (jogi tájékoztatás) Gazdasági igazgató, igazgatótanácsi tag: FARKASI ZOLTÁN, MÁTHÉ ÉVA, SZONDA SZABOLCS, VARDZAR ERZSÉBET. Reklámokat, apróhirdetéseket személyesen a Transit Rt. titkárságán, illetve a 224-36-68-as telefonon vagy telefaxon, továbbá vidéki tudósítóink révén lehet feladni. Tarifáink: a napi árfolyamon 1 USA-dollárnak megfelelő lej, négyzetcentiméterenként (kiemelt helyen, illetve első oldalon: 1,2 dollár), illetve apróhirdetések esetében magánszemélyeknek 1500, intézményeknek 3000 lej szavanként (elfogadunk az összértéknek megfelelő postai bélyeget is!) Tarifáink magukba foglalják az értéknövekedési adót is! Szedés: Transit S.A. Számítógépes tördelés (DTP). Claudiu CIOFIAC Nyomda: Tipográfia CROMOMAN, Bucuresti ISSN: 1221-2423.