Romániai Magyar Szó, 2004. január (16. évfolyam, 4706-4733. szám)
2004-01-05 / 4706. szám
2004. JANUÁR 5., HÉTFŐ Az udvarhelyiek kávéznak . Szabó Dezső azt üzente Jó darab ideje a múzeummal átellenes épületben (amely tulajdonképpen képtár, és a múzeumhoz tartozik) látható egy szokatlan kiállítás. A kiállításnak már a címe is szokatlan: Az udvarhelyiek kávéznak. E nem szokványos (vagy megszokott) címet még csak nem is székelyudvarhelyi illető adta, hanem az egyben-másban, de inkább mindenben rivalizáló város, Csíkszereda egyik kiérdemesült polgára, akinek posztumusz kötetében (Városkép és ami hozzátartozik, Csíkszereda, 1995) olvasható egy várostörténeti, esetleg annál is több: viselkedéstipológiai észrevétel. „Azt mondták: a szentgyörgyiek mulatnak, a gyergyóiak üzletelnek, az udvarhelyiek kávéznak, a szeredaiak körbe szaladnak és fortyognak” - írja dr. Nagy András, a szerző, és e jellemzés esetleg a falucsúfoló versikéket is emlékezetünkbe idézi, mert ugyanarról a tőről fakadnak, legfönnebb az egyik termése csípősebb, mint a másiké. Szóval az udvarhelyiek kávéznak, s ezt már akkor tudni lehetett, amikor nem mindenütt kávéztak, mert ha történetesen mindenütt kávéznak, akkor semmi különös abban, hogy épp az udvarhelyiek kávéznak. Ez a téma nem oka, inkább ürügye a tárlatnak, annak bemutatásához, hogyan festett egy kicsiben polgári lakás nappalija, s hogyan a hálószoba. Aztán, hogy történetesen Diadal pörkölt kávét ittak e néhány négyzetméteren berendezett kisvárosi biedermeierben, szecesszióban, vagy más egyebet, s hogy Gergely János utódánál, Tamás Balázs fűszerkereskedőnél vették meg a kávét, vagy egyebütt, teljesen mindegy. S ez még csak az otthoni kávézás, aminek hangulatos, olykor unalomig ismert díszletvilágából ki kellett mozdulni, s akkor az ember beült a Szilágyi-féle kávéházba, mert néhány nappal korábban olvasta a helyi híradóban, hogy a tulajdonos „teljesen újonnan, fényesen berendezett kávéházát a színházi katonazenekar közreműködésével ünnepélyesen, megnyitotta. - Ha a nagyérdemű közönség becses pártfogását kérte Szilágyi József, a tulajdonos, akkor pártoljuk is fel egy délutánra - mondta a felső piactér vagy a törvényszék melletti ház lakója, és tényleg úgy eltűnt a koradélutánban, hogy csak este jött haza, kávé- és szivarszagot hordozva a hajában és kabátja redőiben. Aztán Szabó Dezsőt is láttam, szerencsére csak a túlsó oldalon bújt a kávéházi dongó a dunyha alá. Szabó Dezső, akit imigyen emlegetett, főleg a dunyhát előmelegítő hitves szerint „egy rettenetes pojáca, egy botrányhős, akit száműzni kellene ebből a rendes és pedáns kisvárosból”. A száműzetés megtörtént, utána Székesfehérváron, Nagyváradon, Sümegen, Ungváron, Lőcsén tanított, és mindenhonnan botrányos körülmények közt helyezték tovább. 1909-től szerencséltette Udvarhelyt, s 1913-ban már pályája következő stációján találjuk. Az egyszer biztos, hogy a kávézó kicsi város sok kispolgára széltolónak, egyenesen anarchistának mondja az akkor harmincéves Szabó Dezsőt, aki egy néplélektani felismerését, hogy, hogy nem, épp székelyudvarhelyi éveiben fogalmazza meg: „...A magyar szeret jó fiú lenni. Hiszen ezért fizetett rá Istenre, királyra, államra, rendiségre, demokráciára, mindenre, ezért lett a világ leghűségesebb altisztnemzete. Minden szolgálatra kész, minden buzgóságra képes, minden tűrést elbír, ha parancsolója szemében ott látja ama minősítést: jó fiú vagy. És ha hiheti, hogy parancsolója hozzá való viszonyában a szigorúság mellett mindig ott van a jóindulat” - írja eléggé találóan a paternalisztikus társadalmi és családi berendezkedettség bűvöletében keletkezett nagy magyar vonzódásról, még akkor is, ha előtte meg utána is évszázadonként legalább egyszer bebizonyosodik: nem jófiúskodik a magyar. No de most kávézunk, és nem ez a kellő és illő téma. Kávé, máskor meg a Cumó néni kora mellett a totális ideológia imperatívuszairól igazából csak Szabó Dezső tudott társalogni, „egy mindent átfogó gondolat” katonájaként, miközben szükségesnek tartja „kidolgozni az emberi együttélés jövőjére egy egységes gondolatrendszert...”, viszont látja azt is, hogy mindaz, ami a fiatalkori gondolkodás biztos sarkköve, az irrealitás visszfényébe kerül menthetetlenül. Mi a feketelevest isszuk, két kortyintás között minden érdeklődésünket a szemünkbe, mint valami kirakatba kitéve megkérdezzük: No és hogy van a kis Cuncika? Igen? Ó, ne tessék mondani. És Kálmánkáék Svájcból megjönnek karácsonyra? Imoláék Kanadából húsvétra? És Margit néni (aki a középső Kovács lány volt, ott laktak az Éltetőkút környékén, az apjuk 51 -ben öngyilkos lett, az anyjuk másodszor, sőt harmadszor is férjhez ment, s mindez mintha a tegnap lett volna) - szóval Margit néni születésnapjára összejön a család a nagyvilágból (még Svédországból is), és nemcsak azért, mert az udvarhelyiek kávéznak. Az őshonos udvarhelyiek mit sem változtattak kapcsolataik természetén, e lepusztultságukban is szövevényes kapcsolatok szövésén, miközben a világ körülöttük örökös, olykor rettenetes változásokon megy át. De hát ezt is, mást is meg lehetett szokni, ami tudomásulvétele, s nem feltétlen elfogadása a dolgoknak. OLÁH ISTVÁN A budapesti, Damjanich utcai Capri eszpresszóban MTI Fotó: Lajos György Szeretek mindent, amit teszek Laczkó Vass Róbert színész, tanársegéd. Valamikor tanítóképzőt végzett és Gyergyószetmiklóson becsülettel kereste kenyerét, mint tanító. Akkor több pénze volt, mint most. Majd felvételizett Kolozsváron a Babes-Bolyai Tudományegyetem Színházművészeti Tanszékére (BRTESZT). Csiky András osztályába került. Az egyetem elvégzése után meghívták tanársegédnek. Jelenleg mint óraadó tanársegéd dolgozik. - Egy fiatalember a piacgazdaságban miért választja a színészi pályát? -Amikor én választottam, nemigen tudtam, mi az, hogy piacgazdaság, nem mintha ma jobban tudnám. Azt hiszem, vakon vágtam bele ebbe a szakmába, nem mondom azt, hogy a mostani fejemmel mást tennék. Szeretem ezt a pályát. Sokan kérdezték: mi volt az a nyomós ok, amiért színész akartam lenni? Ilyen nyomós ok nem volt. Valahogy ideszoktam. - Kolozsváron milyen új impulzusok érték? - Nincs olyan nagyváros, amit én meg ne tudnék szokni. Falun születtem, ott is nőttem fel 14 éves koromig. Ekkor kerültem Udvarhelyre. Nem kellett nekem ezt a várost megszoknom, és ez Kolozsvárra is érvényes, legalábbis arra az enklávéra, amit színháznak nevezünk. - Szerencséje volt, mert az egyetemes magyar színjátszás egyik kiemelkedő színészétől tanult, aki nemcsak a szakmában kitűnő, hanem mint ember is. - Nekem ebből csak hasznom származott. Abból a viszonyulási módból, amit fel tud mutatni egy bizonyos esemény kapcsán, abból a látásmódból, amivel megpróbál egy helyzetet megvilágítani - csak tanulni lehet. Az egyetemet elvégezve az ember először azzal találja szembe magát, hogy a burok, az üvegház, ami a tanítási évek alatt körülvette, lekerül róla. Ez jó is, meg rossz is. Jó, hogy az ember legalább négy évig védve van a nem rá tartozó külső hatásoktól. Rossz, mert akinek burok vagy bura kell, az bizony gyenge. A Babes-Bolyain a magyar tagozat elég későn indult be, 1992- ben. Tanárai jórészt színészek, akiknek más elfoglaltságaik vannak, így az órarend sajnos sokszor borul. A filológia épületben rendelkezésünkre álló néhány tantermet a román tagozat foglalta el. Gyakorlatilag a Kolozsvári Állami Magyar Színház égisze alatt működtünk, az intézmény próbatermében gyakoroltunk, az Opera baletttermét használtuk, ha netán táncot tanultunk, a korrepetíciós termet, ha éneket tanultunk, az előcsarnokot, ha elméleti óráink voltak. A flamenco tanulásakor a WC csempéjén kopogtattuk ki az ütemet. A diploma megszerzése után, akinek szerencséje van, annak tálcán kínálják fel az állást. Ha kevesebb a szerencséje, versenyvizsgáznia kell. Az osztályomból mindenki abból él meg, amit az egyetemen tanítottak. - Milyen érzés egy nagy múltú színház fiatal tagjává válni? - Nekünk a főiskolán azt mondták, tessék mindent megmutatni, és aztán hozzáértő emberek majd megmondják, mi a jó és mi nem. Amikor az ember bekerül egy ilyen nagyformátumú társaságba, hirtelen nem tud magával mit kezdeni. Azt sem tudja, a színpadon hogyan viszonyuljon hozzájuk, ha folyik a munka, s ha nincs jelenete, kimehet-e szünetre, mit szólnak ehhez a kollegák, etikus-e? Lassan rájöttem: a munka, a szakma ugyanaz egy nagy múltú társulatnál, mint egy most alakulónál. - Az eljövendőkben mint szeretne megvalósítani? - Sokat. Szerepálmom nincs, minden feladatot szívesen fogadok. Ezekben magamból a maximumot adnám. Szeretek mindent, amit teszek: játszani, énekelni. Óriási ajándéknak tartom, hogy a Kolozsvári Magyar Opera - mely kisebbségi operaként egyedi a világon, s ahol alkalmam nyílt kipróbálni magamat, létezik. Ha mindez megvan együtt - a színház, a dalműszínház -, az én koromban az ember azon kívül, hogy többet szeretne játszani, ne is kívánjon többet. CSOMAFÁY FERENC , , ' _ _ " Névnap: Simon. Egyéb névnap: Amáta, Árpád, Deli, Il ETr O Ede, Ellák, Emília, Emiliána, Gáspár, Simeon. Simon a Simeon rövidülése. Az eredetileg héber név görög és latin közvetítéssel érkezett hozzánk. Jelentése: pisze. Az „Angyal", vagyis Simon Templar, az úri betörő figuráját Roger Moore filmszínész tette a képernyőn híressé. Simon Bolivar a dél-amerikai függetlenségi háborúk legendás vezetője volt, a spanyolok ellen harcolt a XIX. század húszas éveiben. A később Kolumbiára, Venezuelára, Ecuadorra és Panamára szétesett Nagy- Kolumbia, majd Peru köztársasági elnökévé választották, neve, a bolivár, egyúttal pénz is volt. Katolikus naptár: Szt. Simon, Szt. Emília, Szt. Amáta. Református naptár: Simon. Evangélikus naptár: Simon. Unitárius naptár: Simon, Árpád. Zsidó naptár: Tévét hónap 11. napja. Jó vicc! A bankba belép egy férfi: - Önök keresnek új pénztárost? - Igen, és a régit is - mondja a biztonsági őr. (tvr-hét) Emlékezés Petőfire (Marosvásárhely emke) • Petőfi Sándor születése 181. évfordulója alkalmából, az elmúlt évek hagyományát követve az EMKE Maros megyei szervezete január elsején megemlékezést tartott a föltő marosvásárhelyi szobránál. Dr. Ábrám Zoltán EMKE- elnök Petőfi szellemiségére emlékeztető szavait követően Nagy László unitárius lelkész az egyház közösségmegtartó erejét hangsúlyozta. Ünnepi beszédet tartott Fodor Imre polgármester-helyettes, aki a szabadságra és kivívása mindenkori időszerűségére tért ki. Bensőséges ünnepi és újévköszöntő hangulatot teremtettek Engel Olga középiskolás diák és Kozsik József színművész szavalatai, valamint a Csíki Ágnes karnagy vezette Bernády Kamarakórus fellépése. A megemlékezés koszorúzással, néhány Petőfi-dal és a himnuszok eléneklésével ért véget. _____________uTR PALLAS-AKADÉMIA KÖNYVKIADÓ új könyve: Páll Lajos: Hódara. Gyermekversek Rácsodálkozás a világ apró részleteire: kökénybokorra, szederindára, leánykamadárra... Páll Lajos verseiben az a szépség jelenik meg, amely a gyermek számára még eleven csoda és a felnőtt már rég elfelejtette észrevenni. Páll Lajos, a költő nem ezek közé a felnőttek közé tartozik. Nemcsak „gyermekszemmel látja”, de azzal is láttatja az apró csodákat, a látvány mögé azt is odarajzolja, amit az alkotó képzelet teremt. A könyvet Csillag István illusztrálta. A könyv terjedelme 90 oldal +10 oldal illusztráció, ára 85 000 lej. Megvásárolható a Pallas-Akadémia Könyvkiadó üzleteiben, illetve megrendelhető postai utánvéttel a következő címen: 530210 Miercurea Ciuc, Str. Petőfi, Nr. 4, Pf. 140, Jud. Harghita. Tel/Fax: 0266-371036. Mobil: 074-5005544. E-mail: pallas@nextra.ro ____fMb____ A bukaresti Petőfi Ház januári szerda estéi (Bukarest) • A Petőfi Ház felhívja a fővárosi magyarság figyelmét arra, hogy a szokásos, 18 órakor kezdődő rendezvényeit a 2004-es esztendő folyamán is megtartja. 7-én Balogh József írónak, az írószövetség titkárának költői estjében gyönyörködhet a látogató. 14-én Csortán Ferenc, a Művelődési Minisztérium tanácsosa ismerteti amerikai élményeit és tapasztalatait. 21-én A sajtó a globalizáció korában című aktuális előadásával Mag Péter köti le az érdeklődők figyelmét. 28-án a Boros Zoltán készítette, rendezte, Magyarok a Balkán kapujában című film bemutatására kerül sor, amit egy szintén Boros Zoltán által irányított fórum követ. Témája: a szórványmagyarság és az autonómia-törekvések. A bukaresti Petőfi társaság valamennyi tagjának, valamint a Petőfi Ház látogatóinak boldog és sikerekben gazdag új évet kíván! (Petőfi Ház) 3. OLDAL Méray-díj 2004 Méray Tibor Párizsban élő író és újságíró, az Irodalmi Újság főszerkesztője, 1995 augusztusában azzal a céllal alapított díjat, hogy az erdélyi magyar írott sajtó jövőjét szolgálja. A díj évente március 15-én kerül kiosztásra Kolozsváron. Olyan tehetséges fiatal újságíró kaphatja meg, aki valamelyik napi- vagy hetilap munkatársa, és a jövőben is az erdélyi magyar sajtóban kíván tevékenykedni. A díj segítségével a nyertes három hónapot dolgozhat az egyik nagy budapesti napilap szerkesztőségében, ahol az újságírói mesterséggel behatóbban megismerkedhet. Ezt az időtartamot megszakítás nélkül Budapesten kell töltenie, és belső munkatársi fegyelemmel kell részt vennie az általa választott szerkesztőség munkájában és életében. A díj összege 2004-ben 240 000 (kétszáznegyvenezer) Ft, a nyertes ezt három havi részletben (80-80-80 ezer) kapja kézhez. Odaítéléséről az alapító által felkért háromtagú bizottság dönt. Pályázni lehet személyesen, de szerkesztőségek és közéleti személyiségek is javasolhatnak a díjra érdemes fiatalokat. A pályázathoz (javaslathoz) szakmai (ön)életrajzot és legalább öt megjelent írást kell mellékelni. Beküldési határidő (postabélyegző dátuma): 2004. február 10. Postacím: Tibori Szabó Zoltán, 3400 Cluj-Kolozsvár, Str. Aurel Vlaicu nr. 2/56. Közbirtokossági kézfogások (Sepsiszentgyörgy / flóra) • Indulásra kész Háromszék immár negyedik magánerdészeti gondnoksága; a „keresztelő” már megtörtént a felsőháromszéki erdőközösségek - a már sikeresen működő Veresvíz gondnoksága mellett - ezúttal a berecki székhelyű Feketeügy magánerdészetbe tömörülnek, mely a Feketeügy forrásvidékein elterülő fás-füves övezetek adminisztrálását vállalja fel. Megállapodás született a Zabola, Csernáton, Gelence, Maksa, Réty közbirtokossági erdőit adminisztráló „Orbai” magánerdészet létrehozásáról is, az indulást februárra tervezik. A zágoni erdészeti hivatal indulása mellett - melynek jogi bejegyzését a prefektusi betartások gáncsolják - szerveződéiben van a Bika magánerdészeti gondnokság is. A Román Nemzeti Bank hivatalos devizaárfolyamai 2003. december 31-én Devizanem Árfolyam 1 egységre, lejben 1 ausztráliai dollár 24472 1 kanadai dollár 2524 1 svájci frank 26380 1 csen korona 1266 Í dán korona 5523 1 egyiptomi líra 5279 1 euro 41117 1 angol font 58058 1 magyar forint 157 100 japán jen 3049 1 moldovai lej 2490 1 norvég korona 4895 1 lengyel zloty 8701 1 svéd korona 4531 000 török líra 23 1 USA dollár 32595 1 arany 437404 1 DST 48719 A Magyar Nemzeti Bank hivatalos devizaárfolyamai 2003. december 31-én: 1 euró = 262,23 1 USA dollár = 207,92 HUF.