Katolikus főgimnázium, Rózsahegy, 1887
I. A vallásos nevelésről. (Eszmetöredékek). „Si diligenter a teneris annis pueri pietate et litteris imbuantar, felix totius vitae cursus proculdubio sperandus est“. Kal. sz. József. *) Az embert kiképezni és valódi rendeltetése czéljához idomítani, fönséges föladat. — Már maga a gondolat, hogy az embert értelmesebbé, jobbá, erényesebbé tenni, a földnek hasznosabb, az égnek jogosultabb polgárává fejleszteni. Isten után, a mi hatalmunkban áll, — maga e lehetőségnek meggondolása is képes öröm, sőt némi boldogság érzetével eltölteni a magasabb hivatási j egyéinek kebelét. Hátha még meggondolja, hogy e lehetőségnek megvalósítására eszközül oly általánosan ismert, s oly mindennapi és köznyelven forgó dolog, a nevelés ajánlkozik: nem kell-e nemével a szent sürögésnek ezen eszközhöz nyúlnia, hogy másokat minél előbb részesítsen e nagyszerű s mégis oly egyszerűnek mutatkozó jótéteményben ? Azonban, bár évezredek tűntek immár le a múlandóságtengerébe, a nevelés ügye ,mily messze áll még sok helyütt, nem mondjuk a tökélytől, de azon foktól is, mely emberi számítások és alapos remények szerint valóban elérhető?! És vajon miben található fel ennek oka? Abban, hogy mindenkor akadnak olyanok, kik, a hit s erkölcsi élet főkérdéseiben elfogultak lévén, teendőikről hibás eszmékkel telvék el; abban, hogy, míg egynémelyek iparkodnak birtokba ejteni azt, mit az emberiség évszázadok alatt kitanult, tapasztalt, és mint elévülhetetlen bizonyságokon nyugovót gyakorolni megszokott, mások, kiknek elméjét megrögzött téves nézetek, tudatlanságon, sőt olykor bűn mellében szülemlett előítéletek zsarnokokig nyűgözik le, épen azzal büszkélkednek, ha ellenkezőjét állítják s teszik annak, mit a józan ész általánosan helyesel. V. ö. Constit. Scholar. Piarum Part. I. Cap. 1. 1*