Katolikus főgimnázium, Rózsahegy, 1887

I. A vallásos nevelésről. (Eszmetöredékek). „Si diligenter a teneris annis pueri pietate et litteris imbu­­antar, felix totius vitae cursus proculdubio sperandus est“. Kal. sz. József. *) Az embert kiképezni és valódi rendeltetése czéljához ido­mítani, fönséges föladat. — Már maga a gondolat, hogy az embert értelmesebbé, jobbá, erényesebbé tenni, a földnek haszno­sabb, az égnek jogosultabb polgárává fejleszteni. Isten után, a mi hatalmunkban áll, — maga e lehetőségnek meggondolása is képes öröm, sőt némi boldogság érzetével eltölteni a magasabb hivatási j egyéinek kebelét. Hátha még meggondolja, hogy e lehetőségnek megvalósítá­sára eszközül oly általánosan ismert, s oly mindennapi és köz­nyelven forgó dolog, a nevelés ajánlkozik: nem kell-e nemével a szent sürögésnek ezen eszközhöz nyúlnia, hogy másokat minél előbb részesítsen e nagyszerű s mégis oly egyszerűnek mutat­kozó jótéteményben ? Azonban, bár évezredek tűntek immár le a múlandóság­­tengerébe, a nevelés ügye ,mily messze áll még sok helyütt, nem mondjuk a tökélytől, de azon foktól is, mely emberi számí­tások­ és alapos remények szerint valóban elérhető?! És vajon miben található fel ennek oka? Abban, hogy mindenkor akadnak olyanok, kik, a hit s erkölcsi élet főkér­­déseiben elfogultak lévén, teendőikről hibás eszmékkel telvék el; abban, hogy, míg egynémelyek iparkodnak birtokba ejteni azt, mit az emberiség évszázadok alatt kitanult, tapasztalt, és mint elévülhetetlen bizonyságokon nyugovót gyakorolni megszokott, mások, kiknek elméjét megrögzött téves nézetek, tudatlanságon, sőt olykor bűn mellében szülemlett előítéletek zsarnokokig nyű­gözik le, épen azzal büszkélkednek, ha ellenkezőjét állítják s teszik annak, mit a józan ész általánosan helyesel.­ ­ V. ö. Constit. Scholar. Piarum Part. I. Cap. 1. 1*

Next