Katolikus főgimnázium, Rózsahegy, 1891
— 4 létre ezen kifelé tüneményekben megjelenő molekuláris mozgást? A növényi szervezet megköti a fény erélyét s a carboniumban óriási helyzeti energiát raktároz el. Ezen helyzeti erélyt felszabadítani, újra elevenné változtatni s igy saját szükségleteire alkalmazni — feladata az állati organismusnak. Ezt pedig saját teste rovására teszi , hogy erőt nyerjen, áldoznia kell a legkérlelhetetlenebb pusztítónak, az oxygénnek. Az elveszett anyagok pótlását a folytonos táplálkozás teszi lehetővé, mely főleg szénhydrátokat és zsírokat ad a szöveteknek, hogy az építésre szolgáló fehérjék meg legyenek kimérve az elégéstől, mi azonban nem zárja ki azt, hogy a fehérjék is ne égnének a szervezeten belül, így a légzés ezen legfőbb tüneménynek kiegészítő részéül tűnik föl a többi összes élettüneményekkel s működésekkel együtt. Arra a kérdésre nézve már, hogy a fehérjének melyik része használatik energia felszabadításra, Pflüger és Voit ellentétes nézete áll előttünk, mint az élettan nyílt kérdése. Pflüger következtetve a szervezeti albummatok könnyebb bomlási képességéből s abból, hogy az ureum cyan gyököket tartalmaz, míg a holt fehérje bomlási termékei amidok*) vagy zsírsavgyökök, de soha sem sónemző radikálok, minek a CN vegyek — bizonyítja, hogy a protoplazma molekulái bomlanak C. H. és O. atomok lehasadása folytán, s a támadt hiányok kiegészülését eszközli a vegyi vonzás alapján az O. társulása. Ellenében Voit azt állítja, hogy csak a holt fehérje, mely zsírok és szénhydrátok társaságában circulál a plazma gerendázatai közt , bomlik, sőt hosszasan éheztetett állatokon kimutatta, hogy végső szükségben, midőn már csak a saját fehérje maradt rendelkezésre, az előbb holt fehérjévé alakult s csak akkor bomolhatott. Apáthy conciliálva a két véleményt oda nyilatkozik, hogy a metaplazmás anyagok létrejötténél az élő protopl. alakul át, míg a nagyobb részt képező állati munka szükségletei a tápfehérjéből eszközöltetnek. AzA-nek hivatása lévén a szerves anyagokban felhalmozott helyzeti erélyt mozgási erélylyé változtatni, természetes, hogy ezen feladatát az organismus javára csak két esetben teljesítheti : ha be less vezetve az élő organizmusba és ha abban jelen vannak az égethető anyagok. Az előbbiről a külső, emerről pedig a belső légzés fog tárgyalni. Az a légzés, mint életműködés, ez pedig mint élettünemény. A külső légzés alapja a belső, mely energia felszabadítás által hozza létre az életműködéshez megkívánt izomerőt, mely ismét a mellkas emelésében, a gerincz kiegyenesedésében s a diaphragma elváltozásaiban nyilatkozik. Látjuk tehát, hogy egyik a másik kiegé- olyan vegyek, melyekben az ammónia (HSN) egy H. paránya helyére hasonló aequivalensű savgyök lép be, pl. Cal.O1 H,N ==benzamid.