Katolikus főgimnázium, Rózsahegy, 1894
A pyrenaei félsziget keresztény és mór műveltségének rövid párhuzama. A pyrenaei félsziget a történelmi korszak kezdete óta versengés tárgya volt. Az őslakóknak a gyarmatosító phoeniciaiak és görögök üzennek hadat, majd Karthago és Róma versenyez Hispania leírásáért. Róma győz és megveti lábát a félszigeten s csak a népvándorlás hullámai távolítják el. Az első s a második népvándorlás itt nyer határt. De míg az elsőben szereplő népek itt örökös hazát alapítanak, addig a délről jövő áramlat csak néhány századra nyomja saját jellegzetes bélyegét. Az előbbi nép a gótok és rokonaik, a második a mórok. Kr. u. 711. április 30-án hangzik el a pyrennei félsziget földjén legelőször az imára hívó müezzim szava, hogy a 15. század végéig folytonosan kísértsen. A gótok szabad királyválasztási joga (nem említve a többi nem kevésbbé fontos okokat) dönti a félszigetet a mórok karjaiba. A mórok keleti műveltséget hoznak magukkal s egyes uralkodóik különös pártfogása s tudományszeretete folytán sok történész állítása szerint a nemzet szellemi hatalmának a kor minden tudósa ünnepélyesen hódol. Ezalatt a meghódított keresztény népek anyagi sorsuk javulására, vallásosságuk emelésére s műveltségök előrehaladására kísérleteket tesznek, melyek a fáradozást később a győzelem dicsőségével jutalmazzák. A harcz hosszú, a fegyverek nem egyformák s a czél is különböző; az egyik országot akar alapítani, a másik az elveszettet viszszaszerezni; az egyik háta mögött van az anyagi segély, a másik szelleméből merít vigasztalást, és a kitartásra erőt. Mór vagy keresztény legyen-e a félsziget, képezi minden mozgalomnak lüktető kérdését. A következő sorokban a hosszú, 711 — 1492-ig terjedő harcz idejében mutatkozó mór és keresztény műveltséget akarom tanítványaim számára párhuzamba állítani, hogy a pyrennei félsziget műveltségének középkori állapotáról maguknak teljes képet alkossanak. Azonban mielőtt ezt tenném, kötelességemnek tartom, hogy a 1*