Katolikus főgimnázium, Rozsnyó, 1852
PÓTLÉKLEVÉL a görög remekíróknak a római irodalom kifejlödésérel befolyásáról. — — — Vos exemplaria Graeca Nocturna versate manu, versate diurna. Horat. de arte Post. V. 268—9. Kedves Márkom! Az 1858-iki iskolai év bezártával hozzád intézett levelemnek elszakitlan része leendett volna: a görög nyelvnek a rómainál előbb kifejlődettnek, s virágzóbbnak ez utósó kifejlődéséből jótékony befolyását nem csak érintenem, hanem hasonló idézményekkel — mint a latin s honi nyelvünket észrevetőleg — állításom igazságát támogatnom. Éreztem barátom ennek szükséges voltát, s az akarat nem is hiányzott; de ez a körülmények elhárithatlan akadályán megtöretett. Azonban úgy hiszem, sokkal méltányosabb vagy irántam, hogysem ezen hiányt szigorú bonczkés alá vetted — s vizsga szemekkel azt kerestél volna ott, hol az úgy is könynyen fellelhető. — A népnek századok — mig a tökély tetőpontjára — az egyesnek évek kellenek, mig a tudományok eme vagy ama ágában csak néma fokra is vergődhetik. Egy évnek leküzdött fáradalmai pedig barátom vajmi csekély eredményüek ! — S miért ez ? — A tudományok tengere megmérhetlen — mint a nagy óceán, mellynek habjai alatt a ragyogó gyöngyök — a hiú test ékei — rejlenek, s vetélkedve kutatja azokat ki a halandó mulékony ékszerül, mig a lélek — a megbecsülhetlen isteni szikra — keresztül törve az akadályok durva szirtein, erősítéssel halászhat ki csak parány nagyságú igaz gyöngyöt az ember szellemi ékéül. Egy év tehát ismét elrepült, s a nehézségek leküzdése után ennek végén a nyugalom révpartja, áll előttünk, hol reánk enyh, s rövid ideig tartó szünet várakozik. Minekelőtte azonban a viszonlátás örömeit, mellyek előre egész valóm érzéssel elárasztják, élvezhetnék: még egy baráti kötelesség vonz vissza a munka terére, s ez nem egyéb , mint kölcsönös megállapodásunk következménye, egy te hozzád írandó levél, mellynek tárgya „a görög remek íróknak, nevezetesen a költészetnek a római költészetbei beolvasztását nézendi.“ E tárgy csekély fontosságú leend ugyan, magasra törekvő lelked előtt, de úgy hiszem, méltányos szived elismerendi barátod jó szándékát. Atalában véve Hellas a tudományok, és szellemi műveltség első honának s bölcsőjének tekinthető. — Itt a bölcselet, itt a történészet, itt a szónoklat, itt a költészet és zenészet, itt a mathematica, s minden egyéb ágai a tudományok — szép művészetek — és mesterségeknek előbb virágzottak, mint az e részben századok múlva óriási haladást tevő Rómában. Mert — hogy egyebekkel ne untassalak, világosak erre nézve Cicero szavai, ki a tudományok minden ágait illetőleg, Hellasról a műveltség honáról, eme részrehajlatlan ítéletet mondá: „Doctrina Graecia nos, et in omni litterarum genere superabat.“ (Disp.Tusc. Lib. lo.) Részletesen pedig a tudományok és művészetek azon ágait leginkább kiemeli Cicero, mellyek korában Göröghonból, vagy még előbb Rómába átszivárogtak, s a római műveltség előmozdítására hatályos tényezők valónak. Igy p. o. hogy a bölcselet csak Cicero korában kezdő latin nyelven éledezni, világosak erre ismét a fáradhatlan férfiú eme szavai: „Philosophia iacuit usque ad hanc aetatem, nec ullum habuit lumen litterarum Latinarum. Quam ob rem hortor omnes, qui facere id possunt, ut huius quoque generis laudem iam languenti Graeciae eripiant, et perferant in hanc urbem-----------philosophia nascatur Latinis quidem litteris ex his temporibus, eamque nos adjuvemus, nosque ipsos redargui, refellique patiamur. (Disp. Tuscul. Lib. l-o et 2-o.) A zenészeiről dicsérőleg ekkép szól: „Ergo in Graecia musici floruerunt, discebantque id omnes, nec, qui nesclebat, satis excultus doctrina putabatur.“ A mathematicáról imigy: „In summo apud illos honore geometria fuit, itaque nihil mathematicis illustrius.“ Melly szavaiból Cicerónak kitetszik , hogy az általam említett műveltség ágai Göröghonban egykor virágzó — Rómában ellenben Cicero korában satnya vagy egészen elhanyagolt állapotban valónak; s miért is a fenébb idézett szavai által inti Cicero kortársait a tudományok s művészetek e részébeni előhaladásra. A mi pedig a költészetet, melly körül — mint fennebb mondám — leginkább levelem tartalma forog, illeti: ennek, mind a rómainál előbbi kifejlődéséről s mind pedig annak becséről Cicero ekkép nyilatkozik: „Nam quum apud Graecos antiquissimum e doctis genus sit poetarum, siquidem Homerus fuit, et Hesiodus ante Romam conditam, Archilocus regnante Romulo, serius poeticam nos accepimus“ (Disp. Tuse. Lib. lo.l ..Nam siquis minorem gloriae fructum putat