Katolikus főgimnázium, Rozsnyó, 1885

kitartó szorgalommal futja meg. A magasabb osztályokban munkás tagjává lön a kollégium kebelében virágzó önképző­körnek ; megbarátkozik Kazinczy Gáborral és Szemere Miklóssal, kik költői tehetségét csakhamar észreveszik, üdvözlik és élesztgetik. Ezen időre esik Tompa első nyilvános szereplése az Atheneum czímű lapban. — 1845-ben bevégezvén a kollégiumi tanfolyamot, Eperjesre megy nevelőnek. Itt találkozik a három költő barát (Petőfi, Keré­­nyi és Tompa) s összejövetelüket egy-egy szép költeménynyel örökítik meg. Eperjest még azon évben elhagyván, Pestre megy, hogy ügyvédi vizsgálatot tegyen, hol azonban megbetegszik s a Rókus-kórházba kerül. — A követ­kező 1846-ik év nagyon nevezetes Tompára. Ekkor jelennek meg még Sá­rospatakon írt Népregéi és Népmondái, melyek költői hírnevét egyszerre megalapították. A mű oly nagy kelendőségnek örvendett, hogy husz nap alatt az ezer példányt elkapkodták s új kiadást kellett rendezni. — 1847-ben meghivást kap a bejei lelkészi állomásra. Tompa Sárospatakon tanulmányozta a theologiát is ; elfogadta tehát a meghívást annál is inkább, mivel szelíd hajlamainál fogva gyermekkora óta előszeretettel viseltetett a papi pálya iránt. Hogy mennyire boldogította őt ez új állás, mutatja Pogány Karoliná­hoz írt levele : „Én az egyszerű nép őre vagyok ! Enyém jó és balsorsának fele, Örülök, sírok részvevőn vele , S az elhagyott népet, mi isteni Nevelni, oktatni, deríteni . . . !“ Boldogságában csak az nyugtalanította, hogy lelkésztársai idegenke­déssel viseltettek iránta ; de ezek szeretetlenségét bőven kárpótolta a megye értelmiségének rokonszenve, mely őt készségesen fogadta közébe. 1849-ben Kelemér’ község hívja meg lelkészéül, hol „ Az én lakásom“ czimü költeményt írja, melyben megkapó hűséggel s gazdag humorral írja le primitiv lakását. Ugyanezen évben veszi nőül Zsoldos Emíliát, egy régi nemes család leányát, ki neki halálig hü hitestársa s »földi léte valódi őrangyala« volt. — 1851-ben Ha­nvára költözködik át s itt marad egész haláláig, 1868-ig. Tompa — a­mint említettük — nagy hatást keltett Népregéivel és Nép­mondáival. Dicsőségét csakhamar emelte a Kisfaludy-társaság dicsérete, mely­­lyel „Lauhay Mátyás“ cz. költői elbeszélését kitüntette. A siker és elisme­rés buzdítólag hatottak reá; ezentúl is hévvel műveli az epikát. A Tompát igen sokáig mint epikust szerették magasztalni, pedig nem ezen a téren aratta legszebb babérait. Lássuk csak részletesen, mily értékűek elbeszélő művei : regéi, mondái és költői elbeszélései ! A rege-költőnek nagy szabadalmai vannak. Bátran követheti képzelme játékát ; nem kell ragaszkodnia való történethez, helyhez vagy időhöz ; em­bereken kívül szerepeltethet felsőbb lényeket, állatokat, növényeket ; a cso­dás elemet a legnagyobb szabadsággal használhatja, s forma tekintetében sincs megkötve. Mindazonáltal a regére vonatkozólag is vannak törvények.

Next