Katolikus főgimnázium, Rozsnyó, 1908
Levelek, amiket a főgimnázium VIII. osztályába járó öcsémnek az 1908—9. iskolaév folyamán írtam. I. 1908. szeptember hava. Kedves Öcsém ! Amikor egy szép enyhe nyárutói estén búcsút vettünk egymástól és téged útnak indítottunk, hogy gimnáziumi tanuló pályád legutolsó évére a székvárosba siethess, komoly ígéretet tettünk egymásnak arra, hogy hónapról-hónapra levelet váltunk. Te megírod az iskola légkörében átélt fontosabb eseményeket és szerzett tapasztalataidat, én meg az itthon csendjéből a családi kör fontosabb mozzanatainak megemlítése után az én életem hosszú folyama alatt gyűjtött tapasztalataim tárházából küldök majd jó tanácsokat neked, hogy azokat megszívlelve és követve, könnyebben járhass utaidon és erkölcsi támogatásommal végezhessd ama dolgokat, amiket az iskola elédbe szab. Leveleimnek ez lesz a közvetetlen céljuk, de amikor megírom esetről-esetre neked intelmeimet, távolabb fekvő célomal azt jelölöm ki, hogy téged előre elkészítselek az élet nagy iskolájába való belépésre. Szeretném, hogy azon a napon, amelyen Isten segítségével az érettségi bizonyítványt a kezedbe kapod, necsak ez az okmány, hanem gondolkozásmódod és tetteid is igazolják érettségedet s hogy ezekkel mutathassd be azt, hogy a középiskola falaiból érett ésszel, teljesen kialakult erkölcsi önállósággal .