Katolikus főgimnázium, Rozsnyó, 1908

Levelek, amiket a főgimnázium VIII. osztályába járó öcsémnek az 1908—9. iskolaév folyamán írtam. I. 1908. szeptember hava. Kedves Öcsém ! Amikor egy szép enyhe nyárutói estén búcsút vettünk egy­mástól és téged útnak indítottunk, hogy gimnáziumi tanuló pályád legutolsó évére a székvárosba siethess, komoly ígéretet tettünk egy­másnak arra, hogy hónapról-hónapra levelet váltunk. Te megírod az iskola légkörében átélt fontosabb eseményeket és szerzett tapasz­talataidat, én meg az itthon csendjéből a családi kör fontosabb mozzanatainak megemlítése után az én életem hosszú folyama alatt gyűjtött tapasztalataim tárházából küldök majd jó tanácsokat neked, hogy azokat megszívlelve és követve, könnyebben járhass utaidon és erkölcsi támogatásommal végezhessd ama dolgokat, amiket az iskola elédbe szab. Leveleimnek ez lesz a közvetetlen céljuk, de a­mikor megírom esetről-esetre neked intelmeimet, távolabb fekvő célomal azt jelölöm ki, hogy téged előre elkészítselek az élet nagy iskolájába való belépésre. Szeretném, hogy azon a napon, amelyen Isten segítségével az érettségi bizonyítványt a kezedbe kapod, ne­­csak ez az okmány, hanem gondolkozásmódod és tetteid is igazol­ják érettségedet s hogy ezekkel mutathassd be azt, hogy a közép­iskola falaiból érett ésszel, teljesen kialakult erkölcsi önállósággal .

Next