Katolikus főgimnázium, Rozsnyó, 1915
Ünnepi beszéd. Elmondotta: Kiss Kolos Jenő, főgimn. igazgató az 1916. május 1-én tartott Kárpát-ünnepélyen. „Méltóságos Főispán úr, mélyen tisztelt közönség, kedves tanuló ifjak ! A bibliai történet vizözöne és bábeli nyelvzavara óta a geológiai kutatások és eredmények, az emberiség történetében nemzedékről nemzedékre híven őrzött hagyományok, a történelem által felderített s fenntartott adatok szomorú és rémes képét, sorozatát rajzolják azoknak a megpróbáltatásoknak és szenvedéseknek, miket az Istennel s önmagával meghasonlott emberiségnek átszenvednie és túlélnie kellett. A túlcsapongó természeti erők, félrevezetett elemek , a rettenetes víz, a föld mélyéből előtörő tűz, a milliárdok milliárdjaira szaporodó sáskák, a népeket megtizedelő, megfelező, sokszor majdnem teljesen megsemmisítő járványok s más csapások évezredekre vetették vissza az emberiséget ; lokális körzetben örökké hangzó „Mementó“-ban figyelmeztették késő nemzedékek fiait „Ne tovább!“. A mindeneket teremtő, fenntartó, kormányzó, jutalmazó és büntető isteni gondviselés hatalmának eme borzasztó megnyilatkozásánál kicsiségünk, semmiségünk tudatában tehetetlenül hajlunk meg az előtt, kit a bölcs lángesze föl nem érhet s kinek útjai, végzései kifürkészhetetlenek. Szomorú, dermesztő érzések fogtak el Pompei útr