Ruházati Munkás, 1963 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1963-01-01 / 1. szám
A MAGYAR RUHÁZATIPARI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK LAPJA VII ÉVFOLYAM, 1. SZÁM. ÁRA 50 FILLÉR VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK* Bizakodással tervezhetünk Magunk mögött hagyva az 1962-es évet, jogos bizakodással tervezhetünk és építhetünk az új évben eddigi eredményeinkre, mert tudjuk, terveinket meg tudjuk valósítani. A szocialista tábor egyre nagyobb ütemben növekvő ereje, gazdasági, politikai és kulturális sikerei évről évre növelik a dolgozók létbiztonságát, szilárd hitét a béke teljes biztosításában, az élet szebbé, jobbá tételének lehetőségeiben. Ez a szilárd hit és meggyőződés tette lehetővé számunkra is, hogy hazánk a Magyar Szocialista Munkáspárt vezetésével, a forradalmi munkás-paraszt kormány által helyesen alkalmazott gazdasági politikával néhány év alatt a leghaladóbb országok sorába léphetett. E nagyszerű fejlődést lemérhetjük mi ruhaipari dolgozók saját munkánkon keresztül is, hiszen az 1962-es évben számos nehézség leküzdésével iparágunk eleget tett a bel- és külkereskedelem igényeinek. Gyártmányaink szebbek, korszerűbbek lettek, mint a korábbi években. Jelentős eredményeket értünk el a konfekcióipar technikai, műszaki színvonalának emelése, a gyártásszervezés vonalán is. A gyárak profiljainak fejlesztésével, a kooperáció szélesítésével már elértük, hogy 1963- ban 9 nagy vállalat küzd a jobb eredmények eléréséért. Nyugodtan állíthatjuk, a ruhaipar biztosítani tudja a megfelelő választékot az összes ruházati cikkekből. E gondos munkáért elismerés illeti a ruhaipar valamennyi dolgozóját és vezetőjét, a modellezőket és tervezőket, a gyárak, üzemek igazgatóit, főmérnökeit, a tervezőket, adminisztratív dolgozókat és művezetőket, akiknek közvetlenül a szalagokon dolgozókkal együtt kellett megküzdeniük a sokszor nem kielégítő anyag- és szabványellátással, és az ebből adódó problémákkal. Elismerés jár a munkaügyi és technológiai osztályok dolgozóinak is, akik mind szorosabban együttműködve az üzemi szakszervezeti bizottsággal, meg tudták oldani az olyan nagy feladatokat is — sokszor a gyakori átállásoktól zavartan —, mint az egységes technológiák alkalmazása és bevezetése. Az elismerésre méltó és egész további fejlődésünkre kiható feladatok megoldása mellett örömmel állapíthatjuk meg azt is, hogy szakszervezeti bizottságaink javuló munkájával sikerült elérni, hogy több üzemünkben jelentősen növekedett a dolgozók átlagkeresete. Általában helyesebben gazdálkodtak az üzemek a béralapokkal. A takarékosságot általában a termelés minden területén jól alkalmazták és nem igyekeztek szépíteni azt a béralap megtakarításával. Ez a helyes gazdálkodás lehetővé teszi azt is számunkra, hogy 1963-ban tovább javítsuk üzemeinkben a bérarányokat és hogy ezzel egészségesebb feltételeket teremtsünk a termelés szolidabb, megfontoltabb, de mindenképpen magasabb színvonalú növekedéséhez. Köszönet illeti az eredményes munkáért az üzemek karbantartóit, az újítások kivitelezőit, a műszerészeket, villanyszereket, az áruforgalom dolgozóit és vezetőit, hiszen az ő jó munkájuk nélkül el sem lehetett volna képzelni a munka folyamatosságát. És végül, de nem utolsó sorban köszönet illeti az eredményes munkáért azokat, akik saját termelő munkájuk példás végzése mellett, nap, mint nap ott vannak dolgozótársaik között és törődnek a munkaszervezéssel, az anyagellátással, gondoskodnak a munkatörvények betartásáról, ha kell védelmezik dolgozótársaik jogos érdekeit. Gondolunk itt a bizalmiakra, a szakszervezeti tisztségviselőkre. Szakszervezetünk központi vezetősége most készül a XXII. kongresszusra. Ez alkalommal készíti el számadását az elmúlt évekről. Számadásunk a ruhaipar fejlődésének számadása is lesz. Az elért eredményekre méltán lehetünk büszkék valamennyien, hiszen az elért eredmények a szakszervezeti munka színvonalának növekedését is bizonyítják. Szakszervezeti bizottságaink helytállását igazolják azok a közben végrehajtott feladatok is, mint pl. a vezetőségválasztó küldöttközgyűlések lebonyolítása, az aktivitás növekedése, a kongresszusi munkaverseny szervezése és a szocialista brigádmozgalom eredményes segítése, irányítása, a politikai iskolák és más oktatási formák szervezése és segítése. Eredményeink tehát biztatók és jó alapul szolgálnak az 1963. évi terveink valóraváltására is. Optimizmus és derű árad egész népünk eddig elért sikereiből is, melyről pártunk a VIII. kongresszuson számolt be. A szó és tett nálunk ma valóban egyet jelent a politikában. Ma általában minden ember érzékelheti nálunk, hogy a szocializmus alapjainak lerakása több szépet és jót jelent az élet minden területén. Ez ma nálunk már nemcsak a mindennapi kenyér áhítatát idézi fel az emberekben, hanem a gazdagabb, tartalmasabb életet. És mégis, amikor az új esztendő küszöbét átlépjük, arra kell gondolnunk, hogy hogyan tudjuk eredményeinket tovább fokozni, többet, jobbat tenni azért, hogy életünk szebb legyen. Úgy gondoljuk az 1963. évi terveinket elsősorban úgy tudjuk eredményesen megvalósítani, ha a párt VIl. kongresszusán elfogadott irányelvek szellemében munkálkodunk a szocializmus teljes felépítéséért. Többet teszünk napi munkánk során a termelési tervek végrehajtásáért, a szociális érdekvédelem, a közegészségügy megvalósításáért. Eddig elért eredményeink feljogosítanak bennünket arra, hogy iparunk minden dolgozója — vezetők és beosztottak, szakszervezeti tisztségviselők és társadalmi munkatársaink — mindent megtesznek annak érdekében, hogy a ruhaipar termékeivel, a közjavára végzett munkával továbbra is kiérdemelje egész társadalmunk megbecsülését. Ehhez a munkához kívánok az elnökség nevében a szakszervezet minden tagjának, társadalmi munkájának és kedves családjának erőt, egészséget az új esztendőben. Varga József főtitikár Köszönöm 1956. július 18-tól a Női Fehérneműgyár telepének dolgozója voltam. 1961. augusztus 14 óta súlyosan megbetegedtem. Háromszor operáltak és sajnos, jelenleg is munkaképtelen vagyok. 1962. VIII. 13- án táppénzes évemet kimerítettem és azóta minden kereset nélkül élek, mivel teljesen egyedül vagyok. Részben a ház, ahol lakom, a lakók jóindulatából létezem, azonkívül az a szeretetteljes gondoskodás, amit a Női Fehérneműgyár telepvezetője Keleti Ferencné, szakszervezeti bizottságának titkára Hetyei Jánosné és nem utolsó sorban az üzem dolgozói, kedves munkatársaim, tanúsítanak velem szemben, igazán megható. Ez úton mondok köszönetet úgy a fent említetteknek, úgy azoknak, akik szeretetükkel, gondoskodásukkal, hozzájárulnak gyógyulásomhoz, és ahhoz, hogy életem így elviselhetőbb legyen. Kuti Ferencné Az elvtársnő a levél megírása után rövid idő múlva meghalt. Levele közlésével utolsó kívánságának teszünk eleget. (Szerkesztőbizottság) 1963. JANUAR Sikerekben gazdag boldog új esztendőt! Reális étékelést, helyes útmutatást a SZEMÜNKBEN, A NŐI FEHÉRNEMŰGYÁRBAN is kés ,szülünk szakszervezetünk XXII. kongresszusára. Megtartottuk a küldöttválasztó taggyűléseket, ahol a dolgozók többek között engem is megválasztottak küldöttnek. Azóta sokat gondolkoztam azon, hogy miről kellene beszélnem, a kongresszuson és mi az amit várok, és mindannyian várunk a kongresszustól. A legutóbb megtartott szakszervezeti választások óta végzem a szakszervezeti titkár munkáját. 1954-től az üzemben dolgozom társadalmi munkában, pártpropagandista, majd alapszervi párttitkár voltam. Legutóbb 5 hónapos pártiskolán vettem részt. Ennek végezetével kerültem a szakszervezeti bizottságba. 1951-től 54-ig SZOT-iskolán voltam oktató, így a szakszervezeti munka nem volt ismeretlen előttem. Mégis, mint titkár számos feladat megoldásával küzködök. Úgy érzem, hogy szakszervezetünk központjának elsősorban a szervezési munkához kellene több segítséget adni. Több segítséget a taggyűlések előkészítéséhez, a beszámoló anyagának elkészítéséhez. Üzemünkben a szakszervezeti bizottsági ülések megtartásával a napirendek kiválasztásával nincsen különösebb problémánk. Azonban az itt hozott határozatok ismertetésével a taggyűléseken, a bizalmiak tájékoztatásával munkájuk rendszeres segítésével már nehézségeink vannak. Itt úgy érzem szükség lenne a több segítségre, esetleg rendszeresebb tapasztalatcserére az üzemekben dolgozó szakszervezeti bizottságok között. , EMLÍTETTEM MÁR, hogy a szakszervezeti munka nem is volt ismeretlen számomra, hisz nemcsak a SZOT-iskolán, hanem itt az üzemben is ismertem, azonban mint titkárnak más feladatokat kellett megoldanom, másképpen foglalkozni az üzem és az emberek problémáival, mint előzőleg. Számtalan kérdéssel hozzám fordulnak és segítséget kérnek. Ez nagyon érdekessé és széppé teszi a munkámat. Megismerem az emberek életét, gondolkodását, örömeiket, és bánataikat, nemcsak a munkával kapcsolatban, hanem magánéletüket is. Jól eső érzés, ha a dolgozóknak segíteni tudok. Eddigi munkám során, már jó néhány esetben sikerült. Úgy érzem, hogy a dolgozók problémáival való törődés a szakszervezeti munkának egy jelentős részét teszi ki. Szokatlan volt az első hónapokban, hogy az üzemvezetés munkáját is közelebbről megismerhettem. Így ma már a dolgozók érdekeit — úgy érzem helyesen, ha nem is minden esetben — össze tudom egyeztetni a vállalatvezetés, a népgazdaság érdekével. It M IT VÁROK ÉS MIT VÁRNAK üzemünk dolgozói a feb- február 9-én és 10-én megtartandó szakszervezetünk kongresszusától? Elsősorban is azt, hogy határozza meg világosan azokat a feladatokat melyek pártunk VIII. kongresszusa után a szakszervezeti bizottságokra hárulnak. Mindannyian figyelemmel kísértük a kongresszus tanácskozását és sokat beszélgettünk, vitatkoztunk a hallottakról. Úgy gondolom, hogy egyik legfontosabb feladatunk a párt határozatainak ismertetése, a kongresszuson elhangzott elvi meghatározások magyarázása. Ezen túl a párt határozatainak és a SZOT elnökségének határozatai alapján elkészíteni munkaterünket úgy, hogy annak végrehajtása során nőjön a szakszervezeti munka hatékonysága, színvonala. Itt elsősorban a termelési kérdések megoldásának segítését, a munkaverseny eredményének fokozását tartom fontosnak. Üzemünkben a profitváltozás után végre elértük, hogy tervteljesítők lettünk, hogy nőtt a dolgozók átlagkeresete és hosszú szünet után ismét nyereségrészesedést kapnak dolgozóink. Az eredményekhez csak kis mértékben járult hozzá a szakszervezeti bizottság munkája. Felismertük ezen a területen hiányosságainkat és a jövőben arra törekszünk, hogy a szakszervezet bérbizottsága és termelési bizottsága eredményesebben dolgozzon. Legutóbb a bérbizottság vezetője beszámolt munkájukról a szakszervezeti bizottság ülésén. A KONGRESSZUSUNK az eredmények mellett a feladatokat i is meg fogja határozni és bizonyára szerepelni fog a határozatok között a dolgozók politikai öntudatának, képzésének problémája is. A termelési feladatok mellett ezt tartom a másik igen lényeges feladatnak. Az elmúlt év végén megindult politikai iskolák lényeges segítséget adnak ehhez a munkához. Azonban ez nem elégséges. A szakszervezeti bizottságnak, az aktivistáknak, a bizalmiaknak minden alkalmat fel kell használni arra, hogy népszerűsítsék pártunk helyes politikáját, hogy ismertessék és magyarázzák kormányuknak azokat a határozatait, melyek népünk életszínvonalát növelik, kulturáltabb, jobb életét biztosítsák. Kongresszusunk értékelte a jelenlegi helyzetet — ebben a kérdésben is — és határozza meg azokat a feladatokat, melyek a kulturális nevelőmunkában reánk várnak. Végezetül azt várjuk a kongresszustól, hogy határozataival segítse a ruházati üzemek vezetőit, hogy tovább javuljanak a szociális körülmények. Ezen a területen még nagyon sok a tennivaló. Üzemünkben is az öltöző, fürdő kicsi, közel sem tudjuk biztosítani azokat a szociális körülményeket, melyeket a szocializmus építésében becsületesen részt vevő dolgozók joggal elvárnak vezetőinktől összefoglalva az eddig elmondottakat, sokat várunk szakszervezetünk kongresszusától és biztosak vagyunk abban, hogy a tanácskozás és a hozott határozatok jelentős segítséget adnak munkánkhoz. Lovas Lászlóné a Női Fehérneműgyár szb titkára NÉHÁNYAN A KONGRESSZUSI KÜLDÖTTEK KÖZÜL * * Készüljünk szakszervezetünk kongresszusára! * * DOBOS ISTVANNÉ Május 1. Ruhagyár BÖGRE JUDIT Vörös Október Férfiruhagyár DÁVID ÉVA Női Fehérneműgyár VELŐ JÓZSEFNÉ Vörös Október Férfiruhagyár GYŐZŐ IMRÉNÉ Férfifehérneműgyár KOCSI LÁSZLÓNÉ Női Fehérneműgyár