Ruházati Munkás, 1970 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1970-01-01 / 1. szám
TERMELÉS-1970 A harmadik ötéves terv utolsó éve Az elmúlt év utolsó hónapjában — december 23- án — központi vezetőségünk ülést tartott. Értékelte az elmúlt év munkaverseny helyzetét, és meghatározta az 1970. év legfontosabb feladatait. A jelentés feltárta az elmúlt év termelési problémáit, részletesen értékelte az eredményeket, és kiemelte az üzemekben tapasztalható jó kezdeményezéseket. Külön foglalkozott a szocialista brigádmozgalom helyzetével. Központi vezetőségünk megállapította, hogy az elmúlt évben jelentős eredményeket hozott a munkaverseny. A szakszervezeti bizottságok és a gazdasági vezetők kapcsolata kedvezően fejlődött, és ennek eredménye a munkaversenyben is megmutatkozott. Nagyobb időt fordított a központi vezetőség a feladatok meghatározására. Rendkívül jelentős, hangsúlyozta központi vezetőségünk, hogy a vállalat gazdasági vezetői és szakszervezeti bizottságai együttesen határozzák meg — a vállalat előtt álló feladatok ismeretében azokat a főbb célkitűzéseket —, melyekre a szocialista munkaverseny szervezése irányuljon. Együttesen határozzák meg ez „élüzem’’ címért folyó verseny feltételeit. A kitűzött feladatok sikeres teljesítése szükségessé teszi a szocialista munkaverseny-mozgalom továbbfejlesztését. El kell érni, hogy a felső gazdasági vezetés a gyáregységen, telephelyen, üzemegységen belül a gazdasági vezetők hatáskörét tovább növeljék, a verseny szervezése és a jutalmak odaítélése terén. A szakszervezeti szervek az előbb említett kérdésekben szorosan működjenek együtt a gazdasági vezetőkkel, kezdeményezően lépjenek fel elsősorban a versenycélok meghatározásában. A szocialista brigádok részére adjanak szempontokat, hogy mire irányuljanak vállalásaik, a hármas célkitűzés figyelembevételével. 1970-ben még inkább követelmény, hogy a munkaverseny célkitűzéseinek és nyilvánosságának alapvető fórumai — az üzemi demokráciának megfelelően a műszaki értekezletek, szocialista brigádvezetők tanácskozásai, termelési tanácskozások, osztályértekezletek legyenek. Fontos feladat ez azért is, mivel a termelési tanácskozás dönt a munkaverseny-vállalások elfogadásáról, a helyileg legmegfelelőbb versenyformák alkalmazásáról. A termelési tanácskozások jó előkészítésével, és a beszámolók tartalmának és színvonalának javításával fokozni kell a tanácskozások szerepét és jelentőségét. El kell érni, hogy ezek legyenek a legfontosabb és legeredményesebb fórumai az üzemi demokráciának. Nevelő és szervező munkával érjék el, hogy a dolgozók időben megismerjék a teendőket. A gazdasági vezetőknek és a szakszervezeti bizottságoknak határozott intézkedéseket kell hozni a dolgozók által felvetett hiányosságok felszámolására, reális javaslataik megoldására. A gazdasági és szakszervezeti vezetők együttesen gondoskodjanak a munkaverseny értékelésének és nyilvánosságának megszervezéséről. Az iparági és vállalati célkitűzések megvalósítását az anyagi ösztönzők javításával elő kell segíteni. A dolgozókat jobban érdekeltté kell tenni a termelésben, differenciáltabban kell alkalmazni az anyagi és erkölcsi ösztönzőket. A jutalmazást összhangba kell hozni a versenyformával, valamint az anyagi ösztönzés egyéb formáival. Tegyék érdekeltté az egyéneket és a csoportokat egyéni és csoportos célprémiumokkal egy-egy lényeges feladat megoldásában. A jól végzett munkát közvetlenül kövesse az elismerés, az anyagi és erkölcsi elismerés mértéke álljon arányban az elvégzett munkával. Tovább kell szélesíteni az „élüzem” címért folyó versenyt, valamint a szocialista üzem, munkahely címért folyó minkutversenyt. A gazdasági vezetők és a szakszervezeti bizottságok együtt gondoskodjanak a megfelelő feltételek biztosításáról. Küzdjenek az MTA SZOT elnökségének vándorzászlójáért, valamint az 1970-es évre meghirdetett Ruhaipari Dolgozók Szakszervezete központi vezetősége által a legjobb vállalat részére a „felszabadulási emlékzászlóért”, továbbá a vállalatok, gyáregységek és telephelyek legjobb szocialista brigádjainak részére adományozandó emlékoklevélért. Az 1970-es esztendő a harmadik ötéves tervünk utolsó éve, melynek sikeres befejezése, egyben kedvezőbb feltételeket teremt a negyedik ötéves tervünk megvalósításához. Célszerű, hogy a felszabadulási munkaverseny az 1970. évi népgazdasági és vállalati célkitűzésekkel összhangban azok teljesítéséért folljon egész éven át. A felszabadulási verseny segítse elő a legfőbb gazdasági célkitűzések megvalósítását. Ezek közül kiemelünk néhányat. Iparágunk termelési volumenének 1969. évhez viszonyítva 8%-kal kell emelkednie. Fő feladat a fogyasztói igények kielégítése, emellett gondot kell fordítani az export rendelések kielégítésére. A műszaki fejlesztési feladatok megoldása érdekében jobban kell támaszkodni az újítómozgalomra. A célfeladatok meghatározásánál fektessenek súlyt a gyártmányfejlesztési tevékenység színvonalának emelésére, a gyártmányösszetétel figyelembevételével tűzzenek ki feladatok kisgépesítési eljárások kidolgozására, korszerű gyártástechnológia kialakítására, minőséget javító anyagtakarékosságot elősegítő megoldásokra. Ehhez kérték a szocialista brigádok segítségét. A termelékenység emelése érdekében fokozottabb gondot fordítsanak az élő munkával való gazdálkodásra, a munkaerőgazdálkodás javítására. A termelés gazdaságosabbá tétele érdekében továbbra is törekedjenek a meglevő berendezések optimális kihasználására. Segítsék elő a lakosság zavartalan, jobb áruellátását, a kereskedelmi vállalatokkal kötött szerződésekben vállalt kötelezettségek teljesítésével. Teremtsenek szorosabb kapcsolatot a textilipari és kereskedelmi vállalatok vezetőivel és dolgozóival. A szakszervezeti bizottságokkal együtt kezdeményezzék a „szocialista szerződés” kiszélesítését. A piaci hatások és a verseny várható kialakulása érdekében fokozottabban törekedjenek arra, hogy a termékek minősége egyenletesen, jó színvonalú legyen. Ezt csak úgy lehet elérni, ha megfelelő mennyiségű és minőségű szabványt biztosítanak folyamatosan a termelő üzemrészeknek, továbbá azzal, ha a vezetés minden szinten határozott. Tovább kell fejleszteni a dolgozók szakmai és elméleti oktatását. Ahhoz, hogy a munka minden területén a kívánt eredményeket elérhessük, valamennyi területen fel kell mérni a meglevő tartalékokat, azokat eredményesen felhasználni. Központi vezetőségünk a továbbiakban foglalkozott fő Férfi Fehérneműgyár vállalati szakszervezeti tanácsának jelentésével, a ruházatipari dolgozók szakszervezete 1970. évi költségvetésével, a központi vezetőség is elnökség 1970. I. félévi munkatervével. VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLETEK. A MAGYAR RUHÁZATIPARI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK LAPJA XIV. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM. ÁRA: 50 FILLÉR 1970. JANUÁR Őszinte barátunk A második világháborúban a szovjet hadsereg katonái 194 napos küzdelemben szabadították fel Magyarországot, és ezáltal megnyitották népünk előtt az önálló nemzeti fejlődés és társadalmi haladás útját. 1945 tavaszán, mire a háború Európában befejeződött, Magyarországon is eldőlt az ezeréves per, végbe ment az antifeudális agrárforradalom. Nincs arra lehetőség, hogy részletesen fejtegessük ennek az időszaknak mozgósító, társadalmat és embert formáló nagy nekirugaszkodását. Helyette hadd idézzek egy részletet Kádár János elvtársnak az MKP 1945. május 20— 21-én megtartott országos értekezletén mondott beszámolójából: „A szakszervezetek és az üzemi bizottságok a munkásosztálynak új, hatalmas vívmányai, az első hónapokban rohammunkával, és az összes megmozdítható eszköz felhasználásával életet teremtettek ebben az országban, megindították az ipari termelést, megteremtették magának a munkának feltételeit. Van még ezenkívül egy nagy érdeme szakszervezeteinknek és az üzemi bizottságoknak. Tudjuk jól, hogy a magyar nemzet, sajnos, igen jelentős mértékben támogatta a fasiszták rablóháborúját a Szovjetunió ellen. Nemzetünk szerencsétlen helyzetén, amelyben a fasiszták oldalán folytatott háborúval kerültünk, némileg enyhítettük azzal, hogy a magyar nép legalább munkájával sietett a harcoló Vörös Hadsereg segítségére. Azzal az eredménynyel, amelyet a termelés, az első hónapokban fel tudott mutatni —, legalább is egy részével — járult hozzá a dolgozó magyar nép a fasiszták leveréséhez. Ez a magyar munkásosztálynak, és azon belül a szakszervezeteknek és az üzemi bizottságoknak elévülhetetlen történelmi érdeme. A termelés gyors megindulása, a felszabadulás után és a szakszervezetek nagy szerepe ebben, a legjobb reményekre jogosít bennünket a jövőt illetőleg”. A magyar dolgozók — munkások, parasztok és értelmiségiek — a teljes felszabadultság tudatával állították csatasorba képességüket, hogy valóra váltsák a kommunista párt biztató felhívását, amelyben meghirdette: „lesz magyar újjászületés”. Önzetlenül, szinte fizetség nélkül vállalták azt a temérdek munkát, amelyet az első hónapokban el kellett végezni. Ebben a nehéz munkában számíthattunk a Szovjetunióra, amely az első pillanattól kezdve segítette népünket az újjáépítésben. Már 1945 júliusában szerződést írtak alá az ideiglenes kormánnyal gyapjú és gyapot, valamint különbözőércek szállítására, melynek ellenértékeként főleg bérmunkát adtunk. A Szovjetunió ma is sokoldalúan segíti hazánk fejlődését. Nincs olyan területe országunkban a gazdasági építésnek, a tudományos kutatásnak, a közoktatásnak, a a kultúrának, a közegészségügynek, általában az egész társadalmat átfogó termelési, műszaki előrehaladásnak, amelyben nem lenne jelen az a gazdag tapasztalat, amelyet a Szovjetunió önzetlenül átad számunkra. A Szovjetunió támogatásával fejlődött a könnyűipar is. Az új textilgyárak, valamint a régi gyárak rekonstrukciói lehetővé tették az iparág termelésének gyorsabb növekedését, a lakosság jobb áruellátását. Az állami ruhaipart szintén szovjet tapasztalatok útján hozták létre, mely 1948 májusáig a legtipikusabb kisárutermelő ipar volt. Jelenleg tíz nagyvállalat 45 gyáregységében több mint 30 ezer dolgozóval élenjáró, modern gyáripari termeléssel biztosítja népünk ruhaellátását. Jó minőségű, gazdaságos exportjával segíti népgazdaságunk fejlődését. Úgy, mint a népgazdaság egészében, sokoldalú támogatást kapott a szovjet emberektől, a ruhaipar is. A ruhagyárak szervezéséhez műszaki, technológiai berendezéséhez felhasználtuk a szovjet ruhaipar műszaki dokumentumait, szakirodalmát, valamint számos ipari, speciális gépeket, gyártási eljárásokat, amely megkímélt minket attól, hogy feleslegesen kísérletezzünk. Komoly segítség volt számunkra az is, hogy még az illegális mozgalom idejéből a Szovjetunióba emigrált szaktársaink részt vehettek a szovjet ruhagyárak munkájában, és ott elsajátították a gyáripar szervezésének és vezetésének tudományát, és azt idehaza hasznosíthatták, így már a ruhagyárak szervezését képzett mérnökökkel, technikusokkal kezdhettük el. Ez lehetőséget adott arra, hogy viszonylag rövid idő alatt a tapasztalatok felhasználásával megkezdhettük a szakemberképzést. Fejlődésünket gyorsította a KGST útján éppen a Szovjetunió közreműködésével létrehozott rendszeres nemzetközi tapasztalatcsere is. Ezek már az ötvenes éveik elején kialakultak a hét európai szocialista ország ruhaipara között, melynek lényege, hogy szélesebb körű ruhaipari, műszaki dokumentációt készít minden résztvevő ország. Ezt több szakmai bemutató, divatbemutató és szakelőadás egészíti ki, így mind a hét szocialista ország ruhaipara rendkívül dinamikusan fejlődik, lépést tud tartani, sőt kezdeményező is tud lenni a nemzetközi öltözködési kultúra fejlesztésében. Rendkívül széles ma már a magyar és a szovjet ruhaipar között a kapcsolat. Kiterjed ez a kapcsolat a miniszterektől a szocialista brigádokig, a dolgozókig. Igazgatók, mérnökök, tervezők és technikusok, különböző műszaki vezetők utaznak, leveleznek szovjet kollégáikkal, vagy vendégül látják kedves szovjet barátaikat. Munkások utaznak a Szovjetunióba, szocialista brigádvezetők, tagok tartanak elvtársi kapcsolatot a szovjet ruhagyárak kommunista brigádjaival. E sokoldalú barátság során alakult, fejlődött kapcsolatunk a szovjet szakszervezetekkel is. Szakszervezetünk rendszeresen vendégül látja a Szovjetunióból hazánkba látogatott szakembereket, delegátusokat. Ezenkívül kölcsönösen részt veszünk minden olyan munkában, melyet az SZVSZ Textil, Ruházati és Bőripari Nemzetközi Szövetsége szervez. Évenként rendszerein találkozunk különböző szintű delegációk útján is. Mindez hozzájárult ahhoz, hogy iparágunk területén is bensőséges és szívélyes baráti kapcsolat alakuljon ki a szovjet szakszervezetiekkel, a szovjet emberekkel. Varga József, szakszervezetünk elnöke Boldog új évet! Mire lapunk az olvasókhoz került, már ledolgoztunk néhány napot az új esztendőből. Túl vagyunk az ünnepeken, a szilveszter vidám hangulatán és a sokszor kívánt boldog új esztendő köszöntésen, amelyet oly sokszor mondtunk munkatársnak, barátnak, rokonnak. De talán érdemes még néhány percre visszatekinteni az elmúlt esztendőre. Eredményekben és eseményekben gazdag évet hagytunk magunk mögött. Megerősödtek üzemeinkben a szakszervezeti bizottságok, megtalálták helyüket és helyesen éltek hatáskörükkel a vállalati, üzemi szakszervezeti tanácsok. Az új gazdasági mechanizmus gazdagabban, szélesebben kiteljesedett üzemeinkben. A gazdasági vezetők a párt- és a szakszervezeti bizottságokkal együtt megoldották a termelésben jelentkező problémákat. Megkötötték ismét a kollektív szerződéseket, melyek az első szerződések tapasztalatainak felhasználásával jól sikerültek. Szakszervezetünk eredményesen foglalkozott a termékek árának és minőségének alakulásával. Megoldottuk a 44 órás munkahetet, javult — bár még mindig nem kielégítően —, a dolgozók keresete. Az új esztendő is eseményekben gazdagnak ígérkezik. Ez az év a jubileum éve. Hazánk felszabadulásának 25. évfordulója. Üzemeink dolgozói a felszabadulás tiszteletére munkaversenyt kezdeményeztek, szakmai vetlekedőket szerveznek, amelynek eredményes hozzájárulás a jubileumi évforduló sikeréhez. De az ünneplés mellett meg kell oldanunk a hétköznapok problémáit is. Adottságaink, feltételeink kedvezőek ahhoz, hogy 1970-ben további előrehaladást érjünk el. Ehhez kívánunk jó egészséget és sok sikert. RUHÁZATIPARI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETE elnöksége