Ruházati Munkás, 1973 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1973-01-01 / 1. szám
A bölcsődében A Kaposvári Ruhagyár bölcsődéjének barátságos irodájában beszélgettem Novák Lászlónéval, a bölcsőde vezetőjével. A falakon gyermekfotók, ragyogó-nevető arcú kislányok, kisfiúk. A bölcsőde vezetője mindegyikről tud mesélni. Ön mutat egy göndör hajú kislány képére — nagyon nehezen szokta meg a közösséget, a másik nem szeret aludni. Megannyi emlék, élmény. A bölcsőde tizenkilenc éve működik és a Kaposvári Ruhagyár tartja fent. A dolgozók gyermekein kívül területi gyermekeket is fogad. 61 kisgyerek jár három csoportban ide. Ahogy végigvezet a termeken Novák elvtársnő — megigazít egy-egy takarót az alvó gyermekeken, felvesz egy-egy leejtett játékot — látni az arcán a szeretetet, a féltést. A nagycsoportosoknál teljesen új, modern szobabútort láthatunk — ezt ebben az évben cserélték ki. Ugyanúgy, új piros műbőrrel bevont székeket találunk az ebédlőben, mindenhol új szőnyegek és szép játékok. A diafilmvetítés mostanában a legnagyobb élményük a nagycsoportosoknak, de ugyanígy szeretik a bábokat is. A paplanhuzatok, lepedők is újak, a szocialista brigádok és a KISZ-fiatalok készítették ezeket, társadalmi munkában. A brigádokra és a fiatalokra mindig lehet számítani — mondja Novák elvtársnő — akár a bölcsőde körüli kert gondozásáról, akár más társadalmi munkáról van szó. A csoportokkal szakképzett gondozónők foglalkoznak. A bölcsőde orvosa naponta látogatja a gyermekeket. Ez évben fogászati felmérést végeztek és ennek tanulságaként januártól bevezetik a fogápolást a nagycsoportosoknál. A nagycsoportosokkal már úgy igyekeznek foglalkozni, hogy elkészítsék őket az iskolára. Önállóságra szoktatják a piciket, és bevezették a napos rendszert, bővíteni szeretnék ismereteiket és ügyességüket fejleszteni. A bölcsőde vezetője elmondta, hogy 1973 tavaszán lesz felújítva teljes egészében a bölcsőde. A gyár karbantartói, szerelői, kőművesei, festői végzik el ezt a munkát. Nagyon örül, hogy sor kerül erre a felújításra, részben, mert indokolt, és megvan az a remény, hogy még jobb körülmények között fogadhatják a gyerekeket. 1972. I. félévében a Ruházatipari Dolgozók Szakszervezetének munkavédelmi főfelügyelője megvizsgálta a Kaposvári Ruhagyár bölcsődéjének helyzetét, tevékenységét, és több bíráló észrevételt tett. Az észrevételek részben indokoltak voltak és a hiányosságokat igyekeztek felszámolni. Teljes egészében mindenre nem kerülhetett sor, de a jövő évben folyamatosan kívánják megoldani a még fennálló problémákat. Ehhez a munkához a vállalat társadalmi, politikai és gazdasági vezetése minden segítséget megad. A gyerekek a szobákban mélyen alszanak. Álmukban el-elmosolyodnak. A szülők a gyárban a gépek mellett nyugodtan dolgoznak, tudják, hogy gyermekük jó helyen van, a gyár bölcsődéjében. Vértes Elemérné Vas Sándor a Divattervező Vállalat új igazgatója A könnyűipari miniszter helyettese Vas Sándor elvtársat nevezte ki a Divattervező Vállalat új igazgatójának. Az állami ruhaiparban huszonhárom év óta vezető beosztásban dolgozott. Legutóbb a Május 1. Ruhagyárban végezte munkáját. Köszöntjük Vas elvtársat kinevezése alkalmából és munkájához sok sikert kívánunk. Szocialista brigádmozgalom a Debreceni Ruhagyárban A szocialista brigádvezetők és műszaki vezetők vállalati szintű közös tanácskozását a Debreceni Ruhagyárban az elmúlt év végén tartották meg. A mozgalom értékelését és a feladatok meghatározását Kapossy László igazgató és Szabó Bálintné, a szakszervezeti termelési felelőse tartotta meg. A tanácskozáson részt vett Balogh Mihályné, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának tagja, az üzem pártbizottságának titkára Tóth Róbert, szakszervezetünk titkára, Kovács Károly, az SZMT közgazdasági osztályának vezetője, Posgay Boldizsár, a vállalat főmérnöke, Kelemen Endréné, a vszt titkára. Kapossy elvtárs vitaindító előadásában hangsúlyozta, hogy a jelenlegi tanácskozásnak — a munka értékelésén túl — az a feladata, hogy a legfontosabb kérdésekben egységes álláspontot alakítsanak ki szocialista brigádvezetők és műszaki vezetők egyaránt. Ezen túl világosan meg kell határozni a feladatokat. Az 1972-re szóló szocialista munkaverseny széles körű alkalmazásának feltételeit a párt-, szakszervezet, a KISZ és a gazdasági vezetés összehangolta és intézkedési tervekben rögzítette. Az év során több esetben értékelték a helyzetet. Nagy gondot fordítottak — még az év elején — a munkaverseny-célkitűzések megismertetésére, a közérthetőségre, amelyhez a szükséges feltételeket a versenybizottság dolgozta ki. A célok közel álltak a dolgozókhoz. A verseny értékelése rendszeressé vált. A versenyformákat nem tartották elég hatásosnak, ezért a II. félévtől havi versenyszakaszokra bontották a célokat, s ezek a korábbiakkal szemben hatékonyabbnak bizonyultak. A rövidtávú versenyek során néhány szalagegységnél a telesítmények 20—30 százalékkal is emelkedtek egyik napról a másikra. Az eredmények mellett azonban feltétlenül észre kellett venni olyan hiányosságokat, mint az esetenként jelentkező munkavisszatartás, rossz munkaszervezés, vezetésbeli hiányosságok. A vállalások teljesítéséhez szükséges feltételek biztosításában történt előrelépés 1972- ben, azonban még közel sem kielégítő. A termelési tanácskozások visszatérő témája volt a munkafegyelem megszegése, különösen a munka befejezésénél. Három munkateremben dolgozó szocialista brigád figyelmét hívta fel erre a hiányosságra az igazgató elvtárs. Más termelési egységnél a takarékossággal voltak bajok, kellékekkel, cérnákkal gondosabban kell bánni. Jogosnak ítélte Kapossy elvtárs azt a bírálatot, hogy a gépekhez nincs tisztítófelszerelés, vagy ha kiadják, akkor napokon belül eltűnik. Fel kell figyelni arra a jelenségre is, hogy a nehezebb modelleknél és átállásoknál gyakori a 2—3 napos táppénzre menetel. Bár javulás tapasztalható a munka előkészítésében és a feltételek biztosításában az előkészítő részlegeknél, de még mindig sok a laboratóriumi, technológiai, szabászati és karbantartási tevékenységből eredőhibaszázalék, a szalagon történő kísérleti munkák, ezek csökkentik a termelés hatékonyságát. Az eredmények bátorítanak a további munkára A Debreceni Ruhagyár 1972-ben — az előző évvel szemben — jelentős eredményeket ért el. Szállítási kötelezettségüket minden piaci viszonylatban teljesítik. Éves nyereségtervüket — amely 55,1 millió — várhatóan 56—58 millióra teljesítik. Minőségi I. osztályos termelésük az elmúlt év 96,1 százalékával szemben 97,9 százalékra, várhatóan 1,7 százalékkal fog javulni. A pénzügyi és eszközgazdálkodásban, az anyagtakarékosság területén javulást értek el. Termelékenységük várhatóan 15 százalékkal lesz magasabb a bázisidőszaknál. Bérfejlesztési, illetve hatékonysági mutatóik a tervezettnél kedvezőbben alakulnak és így lehetőségük nyílik a tervezettnél magasabb bérfejlesztés és jövedelemszint növelésére. A bérfejlesztés és nyereségrészesedés mellett a kollektív szerződésben vállalt pénzbeni kötelezettségeiket , mint a prémiumok, jutalmak, lakásépítési hozzájárulás, a nem pénzbeni részesedések összegeit és a szociális-kulturális célok támogatását várhatóan túlteljesítik. Az eredmények bátorítást adnak a vállalat kollektívájának a további munkára. A tanácskozás időpontjában már kialakultak az 1973-as év feladatai. Az 1973-as évre szóló eladásaik jól sikerültek, kapacitásuk mintegy 70 százaléka eladásra került, 10 százalékos árbevételnövekedést terveznek. A belkereskedelmi termelésüket 20—25 százalékkal, a szocialista ex-portjukat 6—10 százalékkal, tőkés termelésben 100 százalékot, közületi termelésnél 10— 14 százalékos növekedést terveznek. A vállalati eredményt 65 millióra tervezték. A hatékonysági mutatót 109,3 százalékra tervezik, ez lehetőséget nyújt mintegy 4 százalékos bérfejlesztésre, a személyi jövedelmek 4,5 —5 százalékos növelésére. Létszámtervük igen mérsékelt, 1 százalékos létszámnöveléssel számolnak, de ugyanakkor összetett intézkedések hatására a termelékenység 8 százalékos növelését tervezik, tehát a növekedés 90 százalékát a termelékenység emelkedése biztosítja. A továbbiakban Kapossy elvtárs részletesen ismertette a gyáregységek termelési feladatait. Végezetül a vállalat vezetőinek ajánlásait sorolta fel a szocialista brigádok vállalásaihoz. Szinte minden területről szó volt Több segítséget kérünk a gazdasági vezetőktől A szakszervezet nevében Szabó Bálintné értékelte a szocialista brigádok munkáját. Szavai megerősítették, kiegészítették mindazt. 2 Ruházati munkás Első a közösséghez való tartozás A Női Fehérneműgyár vállalati szakszervezeti bizottságának ülésén december 12-én a vállalat homokterenyei telepének szb-titkára, Szabados Józsefné számolt be a szakszervezet vezető, nevelő tevékenységéről. Felkészült a beszámolóra, szépen, logikusan felépített előadásából megismertük az üzem fejlődését, a dolgozók munkáját, a szakszervezet tevékenységét. Indulás nyolcvan emberrel A telephelyen 1967 májusában nyolcvan személlyel indult meg a munka. Az eltelt öt év alatt 600 főre emelkedett a létszám. A dolgozóknak többsége előzőleg a saját háztartásában dolgozott, csak a férje által ismerte a termelőmunkát, a munkásmozgalmat. A szakszervezeti bizottságnak elsősorban ezt a tényt kellett felismernie, és ehhez alkalmazkodva meghatározni munkáját, nevelő tevékenységének tartalmát. Homokterenyére 15 helyről járnak be a dolgozók, akik falujukban, családi, baráti kapcsolataik révén különböző hatásoknak vannak kitéve. Erkölcsi, világnézeti, társadalmi kérdéseikben különböző nézeteket vállalnak. Valamilyen egységes állásfoglalást kellett kialakítani közöttük, hogy megvalósuljon a kollektív munka. Ez az egységes cél a közösség kialakítása volt. Megértetni az asszonyokkal, hogy az egyéni érdek mellett van egy közös üzemi, vállalati, társadalmi érdek, hogy az „enyém” mellett van egy „mienk” is. Megismertetni és megszoktatni az embereket a zárt helyiségben folytatott munkára. Megértetni, hogy a munkaidő alatt dolgozni kell, hogy a folyamatos munka a nagyüzemi termelés alapja. Csak a közösség kialakítása adhatta meg az alapot a szakszervezeti munka szervezeti kiépítésére, a nevelő, felvilágosító munka kilakítására. A közösség kialakítása és a szakszervezeti munka megszervezése nem különálló tevékenységet jelentett az üzemben, hanem összefüggő egészet. A szakszervezeti munka erősödésével alakult, formálódott a közösség is. Szinte látható, érzékelhető volt Szabadosné elvtársnő szavai nyomán, hogy a közösségben hogyan formálódtak, fejlődtek az egyének. Bár a termelő munka, a politikai, társadalmi tevékenység nem volt ismeretlen előttük, ennek gyakorlása, az ebben való személyes részvétel nem ment olyan könnyen. Az önálló szakszervezeti bizottság A szakszervezeti bizottság kezdettől fogva helyesen ismerte fel feladatát, szerepét az üzem életében. Munkájukban komoly fejlődést jelentett, amikor 1969-ben önálló szakszervezeti bizottságként 9 választott taggal folytathatták munkájukat. Első legfontosabb feladatuknak tekintették a határozatok megismerését. Szbüléseken, a bizalmiak tanácskozásain ma is minden esetben ez az egyik napirend. Első időben az szb tagjai és a reszortfelelősök nem érezték a munkájukkal járó felelősséget, nem végezték el a kapott feladatokat. Szinte minden az szb titkárára maradt. Ma már más a helyzet. Vannak reszortosok, akik kiválóan végzik munkájukat. Rendszeresen részt vesznek a központ által rendezett tanfolyamokon és utána szemlátomást javul a munkájuk. Nő az önbizalmuk, hiszen szakszerűbben végzik tevékenységüket. Jók és hasznosak a reszortmunkákra vonatkozó kézikönyvek is. Ahogyan nő a reszortfelelősök „szakmai” tudása, úgy emeli a követelményeket az szb munkájukkal kapcsolatban. Minden aktivista részt vesz az oktatásban. Az idén jól készítették elő a politikai iskolát. A szakszervezeti oktatásban 137-en vesznek részt és megszervezték a 38 bizalmi részére is a tanfolyamot. Az oktatások után megváltozott a véleményük országos politikai, gazdasági kérdésekben. A foglalkozások vezetőit sokszor meglepték a hallgatók tartalmas, hozzáértő, érdekes kérdései. Kialakult a nagyüzemi munka Az üzem dolgozói már túlvannak azon, hogy barátkozzanak a közösség gondolatával, a társadalmi tevékenységgel. Nagyüzemi munkássá váltak, aktív, tevékeny közösségi emberré. Szívesen végzik a társadalmi munkát. A szakszervezet nevelő tevékenysége azonban nem csökkenhet. A szakszervezeti bizottság arra törekszik, hogy magasabb szinten tovább fejlessze agitációs és propaganda munkáját. Szabadosné elvtársnő nagyon szépen fogalmazta meg az szb programját: „Kialakítani a szocialista embert jellemző vonásokat, az igényt a kulturálódásra.” Jobban kell foglalkozni a brigádokkal, hiszen a nevelés sajátos szakszervezeti feladat — mondotta. Ez így igaz, de a nevelés nemcsak a szakszervezet kötelessége. Az üzemben a gazdasági vezetőknek is vannak politikai, nevelő feladatai és nem is másodrendű szerepben. A dolgozókra minden hat, ami környezetükben történik. A vezetők emberi magatartása, szakmai tudása, igazságossága feltétlen nevelő hatással van a dolgozókra — és ezt sem szabad figyelmen kívül hagyni. Felismerték Homokterenyén is, hogy a nevelő munkában nagy szerepe van a könyvtárnak. Letéti könyvtárt kaptak Salgótarjánból az SZMT- től. Jó a könyvtárosuk is. Eddig csak egy szekrényük volt a könyveknek, most az átépítés után egy sarkot is kap a könyvtáros, ahol lebonyolíthatja a könyvcseréket, ahol foglalkozhat az olvasókkal. A brigádok vállalásaiban szerepel, hogy — a fokozatok elérésére — meghatározott számú könyvet is el kell olvasniuk. A Munka, a Brigádélet, a Válaszolunk a dolgozók kérdéseire, több példányban jár az üzembe. Szellemi vetélkedőket szerveznek a fiataloknak, 1971- ben és 72-ben Csehszlovákiában és Lengyelországban voltak, körülbelül 12-en. Húsz színházbérletet vásároltak. Alkalmasak műszaki vezetőnek A vállalati szakszervezeti tanácsülésen mindössze négyen vettek részt, mert a pápai telep szb-titkára nem tudott részt venni az ülésen. Baráti beszélgetés alakult ki a beszámoló után. Megtudtuk, hogy Homokterenyén rendszeresen beszélgetnek a dolgozókkal a termelésben jelentkező problémákról. Szabadosné elvtársnő elmondotta, hogy a hangosbemondón közük: jöjjenek le az irodára a 95 százalék alatt teljesítő dolgozók. Sokan már ilyenkor szégyellik magukat, amíg vonulnak le az irodára, mint a rossz gyerekek. Általában az ilyen beszélgetéseknek van eredménye, javulnak a termelési százalékok — mondotta Szabadosné elvtársnő. Valami rossz érzés támad az emberben mégis a hallottak alapján. Nem lehetne ezt egy kicsit másképpen csinálni? És talán nem minden esetben csak a dolgozó a hibás. Talán más oldalról is meg kellene nézni ezt a problémát. Az viszont kitűnő, hogy a szakszervezeti aktivisták közül tizenöten kerültek műszaki beosztásba. Szalagvezetők, munkamódszerátadók, meósok kerültek ki közülük. Bár jó dolog, hogy a szakszervezet nevelő munkájának hatása ilyenformában is érvényesül, de ugyanakkor nagy gondot jelent a szakszervezeti bizottságnak a műszaki beosztásba került dolgozók pótlása a szakszervezeti munkában. A szakszervezeti taggyűlések megtartása nagy nehézségekbe ütközik a bejárások miatt. Előbb nem tudnak bejönni, később nem tudnak hazamenni a dolgozók az autóbuszok indulása és érkezése miatt. A telephely — adottságai folytán — komoly problémákkal küszködik. Itt elsősorban a dolgozók utazása vetődött fel. A vszb-ülés napirendje ezzel véget is ért. A Jász utcai és a Tűzoltó utcai telep szbtitkára is beszámolt a náluk folyó nevelő tevékenységről. Szabados Sándorné — aki az iskolán levő Nagy Mátyásné vszt-titkárt helyettesíti —, a tétényi gyáregységben folyó nevelő munkáról számolt be, majd néhány feladat teljesítésére hívta fel a figyelmet. Az ülésen sok érdekes dolgot hallottunk Homokterenyéről, de valahogyan az egésznek nem volt összefoglalója. Szabados Józsefné elvtársnő talán kicsit csalódottan, szinte üres kézzel ment haza. A beszámoló alapján jó lett volna összefoglalni a pozitív eredményeket és a tennivalók közül kiemelni a legfontosabbakat, a nevelő munka területéről. Zsigmond Magda NEM FELEDKEZTEK MEG RÓLUNK A Kaposvári Ruhagyár szakszervezeti bizottsága december elején hívta meg a vállalat nyugdíjasait a már lassan hagyománnyá váló találkozóra, melyen közel 100 nyugdíjas jelent meg. A kultúrteremben szépen terített asztalok mellett foglaltak helyet az idős emberek, és beszélgettek a régi szép időkről. A vállalat igazgatója, Müller László elvtárs ismertette a vállalat fejlődését és az 1972. év várható gazdasági eredményét. Elmondotta, hogy a már nyugdíjkorban levő dolgozók jó munkája nagyban hozzájárult a jelenlegi fejlődéshez. Ma már nemcsak az országban, hanem szerte Európában jól ismerik a Kaposvári Ruhagyár termékeit. A beszámoló után Halász Vilmosné köszönte meg a nyugdíjasok nevében a szívélyes vendéglátást. Ezután Frányó Mária elvtársnő, a szakszervezeti bizottság titkára ajándékcsomagot nyújtott át Iriínden nyugdíjasnak, amelyben bor, cigaretta, kávé és különböző édességek voltak. A késő esti órákig maradtak együtt a nyugdíjasok nagyon jó hangulatban. Borús Gábor bácsi — a gyár egyik régi dolgozója —, még nótára is gyújtott, ami úgy szólt, hogy a „Bíró uram, Bíró uram...” A jó hangulat után, amikor hazafelé menet beszélgettünk, elmondották a nyugdíjasok, hogy mégiscsak érdemes volt becsületesen dolgozni, mert a gyár vezetői nem feledkeznek meg az idős dolgozókról. Bíró Lajos nyugdíjas