Ruházati Munkás, 1973 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1973-01-01 / 1. szám

A bölcsődében A Kaposvári Ruhagyár bölcsődéjének ba­rátságos irodájában beszélgettem Novák Lász­­lónéval, a bölcsőde vezetőjével. A falakon gyermekfotók, ragyogó-nevető arcú kislányok, kisfiúk. A bölcsőde vezetője mindegyikről tud mesélni. Ö­n mutat egy göndör hajú kislány képére — nagyon nehezen szokta meg a kö­zösséget, a másik nem szeret aludni. Meg­annyi emlék, élmény. A bölcsőde tizenkilenc éve működik és a Kaposvári Ruhagyár tartja fent. A dolgozók gyermekein kívül területi gyermekeket is fo­gad. 61 kisgyerek jár három csoportban ide. Ahogy végigvezet a termeken Novák elvtárs­nő — megigazít egy-egy takarót az alvó gyermekeken, felvesz egy-egy leejtett játé­kot — látni az arcán a szeretetet, a féltést. A nagycsoportosoknál teljesen új, modern szobabútort láthatunk — ezt ebben az évben cserélték ki. Ugyanúgy, új piros műbőrrel be­vont székeket találunk az ebédlőben, minden­hol új szőnyegek és szép játékok. A diafilm­vetítés mostanában a legnagyobb élményük a nagycsoportosoknak, de ugyanígy szeretik a bábokat is. A paplanhuzatok, lepedők is újak, a szocialista brigádok és a KISZ-fiatalok ké­szítették ezeket, társadalmi munkában. A brigádokra és a fiatalokra mindig lehet számítani — mondja Novák elvtársnő — akár a bölcsőde körüli kert gondozásáról, akár más társadalmi munkáról van szó. A csoportokkal szakképzett gondozónők foglalkoznak. A bölcsőde orvosa naponta lá­togatja a gyermekeket. Ez évben fogászati fel­mérést végeztek és ennek tanulságaként ja­nuártól bevezetik a fogápolást a nagycsopor­tosoknál. A nagycsoportosokkal már úgy igye­keznek foglalkozni, hogy elkészítsék őket az iskolára. Önállóságra szoktatják a piciket, és bevezették a napos rendszert, bővíteni szeret­nék ismereteiket és ügyességüket fejleszteni. A bölcsőde vezetője elmondta, hogy 1973 tavaszán lesz felújítva teljes egészében a böl­csőde. A gyár karbantartói, szerelői, kőműve­sei, festői végzik el ezt a munkát. Nagyon örül, hogy sor kerül erre a felújításra, rész­ben, mert indokolt, és megvan az a re­mény, hogy még jobb körülmények között fo­gadhatják a gyerekeket. 1972. I. félévében a Ruházatipari Dolgozók Szakszervezetének munkavédelmi főfelügyelő­je megvizsgálta a Kaposvári Ruhagyár böl­csődéjének helyzetét, tevékenységét, és több bíráló észrevételt tett. Az észrevételek részben indokoltak voltak és a hiányosságokat igye­keztek felszámolni. Teljes egészében minden­re nem kerülhetett sor, de a jövő évben fo­­lyamatosan kívánják megoldani a még fenn­álló problémákat. Ehhez a munkához a vál­lalat társadalmi, politikai és gazdasági veze­tése minden segítséget megad. A gyerekek a szobákban mélyen alszanak. Álmukban el-elmosolyodnak. A szülők a gyárban a gépek mellett nyugodtan dolgoz­nak, tud­ják, hogy gyermekük jó helyen van, a gyár bölcsődéjében. Vértes Elemérné Vas Sándor a Divattervező Vállalat új igazgatója A könnyűipari miniszter helyettese Vas Sándor elv­társat nevezte ki a Divattervező Vállalat új igazgatójá­nak. Az állami ruhaiparban huszonhárom év óta vezető beosztásban dolgozott. Legutóbb a Május 1. Ruhagyárban végezte munkáját. Köszöntjük Vas elvtársat kinevezése alkalmából és munkájához sok sikert kívánunk. Szocialista brigádmozgalom a Debreceni Ruhagyárban A szocialista brigádvezetők és műszaki ve­zetők vállalati szintű közös tanácskozását a Debreceni Ruhagyárban az elmúlt év végén tartották meg. A mozgalom értékelését és a feladatok meghatározását Kapossy László igazgató és Szabó Bálintné, a szakszervezeti termelési felelőse tartotta meg. A tanácsko­záson részt vett Balogh Mihályné, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságá­nak tagja, az üzem pártbizottságának titkára Tóth Róbert, szakszervezetünk titkára, Ko­vács Károly, az SZMT közgazdasági osztályá­nak vezetője, Posgay Boldizsár, a vállalat fő­mérnöke, Kelemen Endréné, a vszt titkára. Kapossy elvtárs vitaindító előadásában hangsúlyozta, hogy a jelenlegi tanácskozás­nak — a munka értékelésén túl — az a fel­adata, hogy a legfontosabb kérdésekben egy­séges álláspontot alakítsanak ki szocialista brigádvezetők és műszaki vezetők egyaránt. Ezen túl világosan meg kell határozni a fel­adatokat. Az 1972-re szóló szocialista munkaverseny széles körű alkalmazásának feltételeit a párt-, szakszervezet, a KISZ és a gazdasági vezetés összehangolta és intézkedési tervekben rögzí­tette. Az év során több esetben értékelték a helyzetet. Nagy gondot fordítottak — még az év elején — a munkaverseny-célkitűzések megismertetésére, a közérthetőségre, amely­hez a szükséges feltételeket a versenybizottság dolgozta ki. A célok közel álltak a dolgozók­hoz. A verseny értékelése rendszeressé vált. A versenyformákat nem tartották elég hatásos­nak, ezért a II. félévtől havi versenyszakaszok­­ra bontották a célokat, s ezek a korábbiakkal szemben hatékonyabbnak bizonyultak. A rö­vidtávú versenyek során néhány szalagegy­ségnél a teles­ítmények 20—30 százalékkal is emelkedtek egyik napról a másikra. Az ered­mények mellett azonban feltétlenül észre kel­lett venni olyan hiányosságokat, mint az ese­tenként jelentkező munkavisszatartás, rossz munkaszervezés, vezetésbeli hiányosságok. A vállalások teljesítéséhez szükséges felté­telek biztosításában történt előrelépés 1972- ben, azonban még közel sem kielégítő. A ter­melési tanácskozások visszatérő témája volt a munkafegyelem megszegése, különösen a munka befejezésénél. Három munkaterem­ben dolgozó szocialista brigád figyelmét hívta fel erre a hiányosságra az igazgató elvtárs. Más termelési egységnél a takarékossággal voltak bajok, kellékekkel, cérnákkal gondo­sabban kell bánni. Jogosnak ítélte Kapossy elvtárs azt a bírálatot, hogy a gépekhez nincs tisztítófelszerelés, vagy ha kiadják, ak­kor napokon belül eltűnik. Fel kell figyelni arra a jelenségre is, hogy a nehezebb model­leknél és átállásoknál gyakori a 2—3 napos táppénzre menetel. Bár javulás tapasztalható a munka előkészítésében és a feltételek biz­tosításában az előkészítő részlegeknél, de még mindig sok a laboratóriumi, technológiai, sza­­bászati és karbantartási tevékenységből ere­dő­­hibaszázalék, a szalagon történő kísérleti munkák, ezek csökkentik a termelés haté­konyságát. Az eredmények bátorítanak a további munkára A Debreceni Ruhagyár 1972-ben — az elő­ző évvel szemben — jelentős eredményeket ért el. Szállítási kötelezettségüket minden piaci viszonylatban teljesítik. Éves nyereség­­tervüket — amely 55,1 millió — várhatóan 56—58 millióra teljesítik. Minőségi I. osz­tályos termelésük az elmúlt év 96,1 százalé­kával szemben 97,9 százalékra, várhatóan 1,7 százalékkal fog javulni. A pénzügyi és eszköz­­gazdálkodásban, az anyagtakarékosság terü­letén javulást értek el. Termelékenységük várhatóan 15 százalékkal lesz magasabb a bá­zisidőszaknál. Bérfejlesztési, illetve haté­konysági mutatóik a tervezettnél kedvezőb­ben alakulnak és így lehetőségük nyílik a tervezettnél magasabb bérfejlesztés és jöve­delemszint növelésére. A bérfejlesztés és nye­reségrészesedés mellett a kollektív szerző­­­­désben vállalt pénzbeni kötelezettségeiket , mint a prémiumok, jutalmak, lakásépítési hozzájárulás, a nem pénzbeni részesedések összegeit és a szociális-kulturális célok tá­mogatását várhatóan túlteljesítik. Az ered­mények bátorítást adnak a vállalat kollektí­vájának a további munkára. A tanácskozás időpontjában már kialakultak az 1973-as év feladatai. Az 1973-as évre szóló eladásaik jól sikerültek, kapacitásuk mintegy 70 száza­léka eladásra került, 10 százalékos árbevétel­növekedést terveznek. A belkereskedelmi ter­melésüket 20—25 százalékkal, a szocialista ex-­­portjukat 6—10 százalékkal, tőkés termelés­ben 100 százalékot, közületi termelésnél 10— 14 százalékos növekedést terveznek. A vál­lalati eredményt 65 millióra tervezték. A hatékonysági mutatót 109,3 százalékra terve­zik, ez lehetőséget nyújt mintegy 4 százalé­kos bérfejlesztésre, a személyi jövedelmek 4,5 —5 százalékos növelésére. Létszámtervük igen mérsékelt, 1 százalékos létszámnöveléssel szá­molnak, de ugyanakkor összetett intézkedé­sek hatására a termelékenység 8 százalékos növelését tervezik, tehát a növekedés 90 szá­zalékát a termelékenység emelkedése bizto­sítja. A továbbiakban Kapossy elvtárs részletesen ismertette a gyáregységek termelési felada­tait. Végezetül a vállalat vezetőinek aján­lásait sorolta fel a szocialista brigádok vál­lalásaihoz. Szinte minden területről szó volt Több segítséget kérünk a gazdasági vezetőktől A szakszervezet nevében Szabó Bálintné értékelte a szocialista brigádok munkáját. Szavai megerősítették, kiegészítették mindazt. 2 Ruházati munkás Első a közösséghez való tartozás A Női Fehérneműgyár vál­lalati szakszervezeti bizottsá­gának ülésén december 12-én a vállalat homokterenyei tele­pének szb-titkára, Szabados Józsefné számolt be a szak­­szervezet vezető, nevelő tevé­kenységéről. Felkészült a be­számolóra, szépen, logikusan felépített előadásából megis­mertük az üzem fejlődését, a dolgozók munkáját, a szak­­szervezet tevékenységét. Indulás nyolcvan emberrel A telephelyen 1967 májusá­ban nyolcvan személlyel in­dult meg a munka. Az eltelt öt év alatt 600 főre emelkedett a létszám. A dolgozóknak többsége előzőleg a saját ház­tartásában dolgozott, csak a férje által ismerte a termelő­­munkát, a munkásmozgalmat. A szakszervezeti bizottságnak elsősorban ezt a tényt kellett felismernie, és ehhez alkal­mazkodva meghatározni mun­káját, nevelő tevékenységének tartalmát. Homokterenyére 15 helyről járnak be a dolgozók, akik falujukban, családi, bará­ti kapcsolataik révén különbö­ző hatásoknak vannak kitéve. Erkölcsi, világnézeti, társadal­mi kérdéseikben különböző né­zeteket vállalnak. Valamilyen egységes állás­­foglalást kellett kialakítani kö­zöttük, hogy megvalósuljon a kollektív munka. Ez az egy­séges cél a közösség kialakítá­sa volt. Megértetni az asszo­nyokkal, hogy az egyéni érdek mellett van egy közös üzemi, vállalati, társadalmi érdek, hogy az „enyém” mellett van egy „mienk” is. Megismertetni és megszoktatni az embereket a zárt helyiségben folytatott munkára. Megértetni, hogy a munkaidő alatt dolgozni kell, hogy a folyamatos munka a nagyüzemi termelés alapja. Csak a közösség kialakítása adhatta meg az alapot a szak­szervezeti munka szervezeti kiépítésére, a nevelő, felvilágo­sító munka kilakítására. A közösség kialakítása és a szakszervezeti munka meg­szervezése nem különálló tevé­kenységet jelentett az üzem­ben, hanem összefüggő egé­szet. A szakszervezeti munka erősödésével alakult, formáló­dott a közösség is. Szinte lát­ható, érzékelhető volt Szaba­­dosné elvtársnő szavai nyo­mán, hogy a közösségben ho­gyan formálódtak, fejlődtek az egyének. Bár a termelő mun­ka, a politikai, társadalmi te­vékenység nem volt ismeret­len előttük, ennek gyakorlása, az ebben való személ­yes rész­vétel nem ment olyan könnyen. Az önálló szakszervezeti bizottság A szakszervezeti bizottság kezdettől fogva helyesen is­merte fel feladatát, szerepét az üzem életében. Munkájukban komoly fejlődést jelentett, amikor 1969-ben önálló szak­szervezeti bizottságként 9 vá­lasztott taggal folytathatták munkájukat. Első legfontosabb feladatuknak tekintették a ha­tározatok megismerését. Szb­­ü­léseken, a bizalmiak tanács­kozásain ma is minden esetben ez az egyik napirend. Első időben az szb tagjai és a re­szortfelelősök nem érezték a munkájukkal járó felelősséget, nem végezték el a kapott fel­adatokat. Szinte minden az szb titkárára maradt. Ma már más a helyzet. Van­nak reszortosok, akik kiválóan végzik munkájukat. Rendsze­resen részt vesznek a központ által rendezett tanfolyamokon és utána szemlátomást javul a munkájuk. Nő az önbizalmuk, hiszen szakszerűbben végzik tevékenységüket. Jók és hasz­nosak a reszortmunkákra vo­natkozó kézikönyvek is. Aho­gyan nő a reszortfelelősök „szakmai” tudása, úgy emeli a követelményeket az szb mun­kájukkal kapcsolatban. Min­den aktivista rész­t vesz az ok­tatásban. Az idén jól készí­tették elő a politikai iskolát. A szakszervezeti oktatásban 137-en vesznek részt és meg­szervezték a 38 bizalmi részére is a tanfolyamot. Az ok­tatá­sok után megváltozott a véle­ményük országos politikai, gazdasági kérdésekben. A fog­lalkozások vezetőit sokszor meglepték a hallgatók tartal­mas, hozzáértő, érdekes kérdé­sei. Kialakult a nagyüzemi munka Az üzem dolgozói már túl­vannak azon, hogy barátkoz­zanak a közösség gondolatával, a társadalmi tevékenységgel. Nagyüzemi munkássá váltak, aktív, tevékeny közösségi em­berré. Szívesen végzik a tár­sadalmi munkát. A szakszer­vezet nevelő tevékenysége azonban nem csökkenhet. A szakszervezeti bizottság arra törekszik, hogy magasabb szinten tovább fejlessze agi­­tációs és propaganda munká­ját. Szabadosné elvtársnő na­gyon szépen fogalmazta meg az szb programját: „Kialakí­tani a szocialista embert jel­lemző vonásokat, az igényt a kulturálódásra.” Jobban kell foglalkozni a brigádokkal, hi­szen a nevelés sajátos szak­­szervezeti feladat — mondot­ta. Ez így igaz, de a nevelés nemcsak a szakszervezet köte­lessége. Az üzemben a gazda­sági vezetőknek is vannak po­litikai, nevelő feladatai és nem is másodrendű szerepben. A dolgozókra minden hat, ami környezetükben történik. A vezetők emberi magatartása, szakmai tudása, igazságossága feltétlen nevelő hatással van a dolgozókra — és ezt sem sza­bad figyelmen kívül hagyni. Felismerték Homokterenyén is, hogy a nevelő munkában nagy szerepe van a könyvtár­nak. Letéti könyvtárt kap­tak Salgótarjánból az SZMT- től. Jó a könyvtárosuk is. Ed­dig csak egy szekrényük volt a könyveknek, most az átépí­tés után egy sarkot is kap a könyvtáros, ahol lebonyolíthat­ja a könyvcseréket, ahol fog­lalkozhat az olvasókkal. A bri­gádok vállalásaiban szerepel, hogy — a fokozatok elérésére — meghatározott számú köny­vet is el kell olvasniuk. A Munka, a Brigádélet, a Vála­szolunk a dolgozók kérdéseire, több példányban jár az üzem­be. Szellemi vetélkedőket szerveznek a fiataloknak, 1971- ben és 72-ben Csehszlovákiá­ban és Lengyelországban vol­tak, körülbelül 12-en. Húsz színházbérletet vásároltak. Alkalmasak műszaki vezetőnek A vállalati szakszervezeti tanácsülésen mindössze négyen vettek rész­t, mert a pápai te­lep szb-titkára nem tudott részt venni az ülésen. Ba­ráti beszélgetés alakult ki a beszámoló után. Megtud­tuk, hogy Homokterenyén rendszeresen beszélgetnek a dolgozókkal a termelésben je­lentkező problémákról. Szaba­dosné elvtársnő elmondotta, hogy a hangosbemondón köz­ük: jöjjenek le az irodára a 95 százalék alatt teljesítő dolgo­zók. Sokan már ilyenkor szé­gyellik magukat, amíg vonul­nak le az irodára, mint a rossz gyerekek. Általában az ilyen beszélgetéseknek van eredmé­nye, javulnak a termelési szá­zalékok — mondotta Szabados­né elvtársnő. Valami rossz ér­zés támad az emberben mégis a hallottak alapján. Nem le­hetne ezt egy kicsit máskép­pen csinálni? És talán nem minden esetben csak a dolgozó a hibás. Talán más oldalról is meg kellene nézni ezt a prob­lémát. Az viszont kitűnő, hogy a szakszervezeti aktivisták közül tizenöten kerültek műszaki be­osztásba. Szalagvezetők, mun­kamódszerátadók, meósok ke­rültek ki közülük. Bár jó do­log, hogy a szakszervezet ne­velő munkájának hatása ilyen­formában is érvényesül, de ugyanakkor nagy gondot je­lent a szakszervezeti bizottság­nak a műszaki beosztásba ke­rült dolgozók pótlása a szak­­szervezeti munkában. A szak­­szervezeti taggyűlések megtar­tása nagy nehézségekbe ütkö­zik a bejárások miatt. Előbb nem tudnak bejönni, később nem tudnak hazamenni a dol­gozók az autóbuszok indulása és érkezése miatt. A telephely — adottságai folytán — ko­moly problémákkal küszködik. Itt elsősorban a dolgozók uta­zása vetődött fel. A vszb-ülés napirendje ez­zel véget is ért. A Jász utcai és a Tűzoltó utcai telep szb­­titkára is beszámolt a náluk folyó nevelő tevékenységről. Szabados Sándorné — aki az iskolán levő Nagy Mátyásné vszt-titkárt helyettesíti —, a tétényi gyáregységben folyó nevelő munkáról számolt be, majd néhány feladat teljesí­tésére hívta fel a figyelmet. Az ülésen sok érdekes dolgot hal­lottunk Homokterenyéről, de valahogyan az egésznek nem volt összefoglalója. Szabados Józsefné elvtársnő talán kicsit csalódottan, szinte üres kézzel ment haza. A beszámoló alap­ján jó lett volna összefoglal­ni a pozitív eredményeket és a tennivalók közül kiemelni a legfontosabbakat, a nevelő munka területéről. Zsigmond Magda NEM FELEDKEZTEK MEG RÓLUNK A Kaposvári Ruhagyár szakszervezeti bizottsága de­cember elején hívta meg a vállalat nyugdíjasait a már lassan hagyománnyá váló találkozóra, melyen közel 100 nyugdíjas jelent meg. A kultúrteremben szépen terített asztalok mellett foglaltak helyet az idős emberek, és be­szélgettek a régi szép időkről. A vállalat igazgatója, Mül­ler László elvtárs ismertette a vállalat fejlődését és az 1972. év várható gazdasági eredményét. Elmondotta, hogy a már nyugdíjkorban levő dolgozók jó munkája nagyban hozzájárult a jelenlegi fejlődéshez. Ma már nemcsak az országban, hanem szerte Európában jól is­merik a Kaposvári Ruhagyár termékeit. A beszámoló után Halász Vilmosné köszönte meg a nyugdíjasok nevé­ben a szívélyes vendéglátást. Ezután Frányó Mária elv­társnő, a szakszervezeti bizottság titkára ajándékcsoma­got nyújtott át Iriínden nyugdíjasnak, amelyben bor, ci­garetta, kávé és különböző édességek voltak. A késő esti­­ órákig maradtak együtt a nyugdíjasok nagyon jó hangu­latban. Borús Gábor bácsi — a gyár egyik régi dolgozója —, még nótára is gyújtott, ami úgy szólt, hogy a „Bíró uram, Bíró uram...” A jó hangulat után, amikor haza­felé menet beszélgettünk, elmondották a nyugdíjasok, hogy mégiscsak érdemes volt becsületesen dolgozni, mert a gyár vezetői nem feledkeznek meg az idős dolgozókról. Bíró Lajos nyugdíjas

Next