Ruházati Munkás, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1984-01-01 / 1. szám

Eredményes év után,­­ új feladatok előtt (Folytatás az 1. oldalról) Támogatjuk a szervező munka folytatását a vállala­toknál. Az elmúlt évi tapasz­talatok alapján azonban fel­hívjuk a figyelmet arra, hogy a szervezés legyen emberköz­pontú, javuljon az együttmű­ködés a szervezők és az érin­tettek között. A középpontban a gyártás-előkészítés korsze­rűsítése álljon. Lényeges, hogy erősödjön az anyagi ér­dekeltség a szervezések so­rán. Előre kell lépni a vállalati belső irányítási rendszer kor­szerűsítésében. Elsősorban a több gyáregységes, több te­lephelyes vállalatok, de a töb­biek is tekintsék át a döntési lánc rövidítésének, a helyi ön­állóság növelésének, érdekelt­ségi rendszerének fejlesztési lehetőségeit. Ehhez a munká­hoz a szakszervezeti mozga­lom nyújtson támogatást. Az anyag- és energiataka­rékossággal összefüggő kor­mányprogram végrehajtása továbbra is legyen központi feladat. Elsősorban az anyag­hányad csökkentésében és a belső hulladék csökkentésé­ben, illetve újrafelhasználásá­ban meglévő tartalékokat hasznosítsák. Törekedni kell a bevált jó módszerek gyors elterjesztésére vállalaton be­lül és vállalatok között. Az MT—SZOT—KISZ KB együttes határozata nagyobb önállóságot biztosít ahhoz, hogy a munkaverseny­­mozgalom helyi jellege erő­södjön. Növekszik a vállala­tok önállósága, a szervezeti feltételek, az értékelési rend­szer kialakításában. Jobbak a feltételek a feladatokhoz való rugalmasabb alkalmazkodás­ra, a gyors értékelésre és elis­merésre. Ennek jegyében szükséges még az I. negyedév végéig a vállalati lehetőségek áttekintése és a munkaver­­seny-szabályzatok módosítá­sa. Központi vezetőségünk ko­rábbi felhívása alapján válla­lataink csatlakoztak a hazánk felszabadulásának 40. évfor­dulójára indított munkaver­­seny-felhíváshoz. Azt ajánl­juk, hogy ez a szakasz épüljön be az eddigi gyakorlatunkba. Ahol erre lehetőség van, már az év elején induljon rövid tá­vú versenyszakasz az első hó­napok tőkés export kiszállítá­sainak teljesítéséhez kapcsol­va. A következő hetekben ke­rült sor az 1984. évi vállalati terveket tárgyaló bizalmi tes­­tületi­ ülésekre. Lényeges, hogy a gazdasági terv mellett a szociális terv megtárgyalá­sára is kerüljön egy időben sor. Fokozott figyelmet fordít­sanak arra, hogy az üzem­egészségügyi ellátás és a munka biztonságának feltéte­lei ne romoljanak. Törekedje­nek általában is a szociális juttatások szinten tartására. A szakszervezeti bizottságok csak a bizalmiak számára ért­hető, jól kezelhető írásos anyagokat engedjenek kiadni. Ajánljuk, hogy a testületek foglaljanak állást a bérpoliti­kai koncepció fő irányaival kapcsolatosan. A szociálpoliti­kában alakítsanak ki rang­sort. Egyeztessék a 40 órás munkahét bevezetésének vár­ható időpontját. Szorgalmaz­zák, hogy a ki­eső munkaidő­­alap pótlására megalapozott műszaki szervezési intézkedé­sek készüljenek. A ruhaipar előtt álló 1984. évi feladatok teljesítéséhez a központi vezetőség vala­mennyi dolgozó, szakszerve­zeti tisztségviselő aktív támo­gatását kéri. Bizalmiak jutalmazása Minden szakszervezeti bizalmi tárgyjutalmat kapott az év utolsó oktatási napján a Kaposvári Ruhagyárban. Ki ki­sebb, ki pedig nagyobb csomaggal térhetett haza a végzett munka arányában. Képünk az ünnepségen készült, ahol Horváth János vszb-titkár Gál Józsefné bizalminak köszöni meg eredmé­nyes munkáját. Találkozó a Dorottyában Hagyomány már a Kapos­vári Ruhagyárnál, hogy min­den évben megrendezzük a nyugdíjastalálkozót. Leg­utóbb a meghívó a Dorottya­­szálló nagytermébe szólt. A nyugdíjasokat a szak­­szervezeti bizottság képviselői fogadták, majd a virággal fel­díszített terembe kísérték. Bevezetőként a Táncsics Gimnázium irodalmi színpa­da kedveskedett műsorral, ez­után a megjelent 300 nyugdí­jast a vállalat igazgatója, dr. Vámy János köszöntötte me­leg szeretettel. Beszámolójá­ban ismertette a gazdasági eredményeket és szólt a válla­lat előtt álló feladatokról, a tervekről. Az ízletes vacsora elfo­gyasztása után már oldott hangulatban beszélgettek a résztvevők a régi munkatár­sakkal, ismerősökkel, felele­venítve a munkáshétközna­pok örömeit és gondjait. Végezetül pedig a szakszer­vezeti bizottság ajándékcso­magokkal kedveskedett a volt munkatársaknak, kívánva ne­kik további jó erőt, egészséget és hosszú, boldog nyugdíjas életet. Csokonai Györgyné tudósító 2 RM Munkaprogram két esztendőre CIPRUSON ÜLÉSEZETT AZ UIS RUHAIPARI BIZOTTSÁGA Cipruson, Larnacában járt december 12. és 17. között Czerván Mártonna dr., szak­­szervezetünk főtitkára. Az UIS, a Textil-, Ruházati-, Bőr­és Cipőipari Szakszervezetek Nemzetközi Szövetsége ruha­ipari bizottságának alakuló ülésén vett rész, amelynek ve­zetőjévé már korábban meg­választották. Visszatérését követően er­ről a szakmánkkal szorosab­ban foglalkozó nemzetközi bi­zottságról beszélgettünk. — Milyen országok szak­­szervezetei képviseltetik ma­gukat a munkabizottságban? — Tagja a bizottságnak Savvas Christodoulou, a Cip­rusi Ruházati és Cipőipari Dolgozók Szakszervezete, Nagda Elganem, Szíriai Tex­til- és Ruházatipari Szövetség, valamint Michelle Doussiea­­nu, a francia textil- és ruhá­zatipari szakszervezetek kép­viseletében. Ülésünket rész­vételével megtisztelte Anato­lij Kolmakov, az UIS titkára és Vassos Chrostodoulou, a Ciprusi Ruházati és Cipőipari Dolgozók Szakszervezeti Szö­vetségének főtitkára is. — Az alakuló ülésnek nyilván az volt a feladata, hogy meghatározza a bizott­ság tennivalóit. — Két évre szóló munka­tervet fogadtunk el. Megálla­podtunk abban, hogy foglal­kozunk a ruhaiparban dolgo­zó nők, anyák és leendő anyák egészségvédelmével. Ezt a témát mi, magyarok dol­gozzuk fel, kiegészítést a fran­ciák képviselője ad hozzá. El­határozásaink közé tartozik, hogy ajánlásokat dolgozunk ki az ázsiai szabadkereskedel­mi zónában dolgozók helyze­tének javítására, ennek a té­mának Kolmakov elvtárs a fe­lelőse. Nagy munkánk lesz, hogy felmérjük a foglalkozta­táspolitikával, a munkanélkü­liséggel összefüggő problémá­kat. Ehhez a kérdőívet a mi szakszervezetünk dolgozza ki. A kialakított szempontok alapján Ázsiában, Indiában, Afrikában A. Kolmakov, Nyu­­gat-Európában Vassos Chrostodoulou, az arab világ­ban N. Elganem, Latin-Ame­­rikában pedig az UIS elnöke, Gilberto Morales gyűjt ta­pasztalatokat. Ugyancsak a következő időszak feladata lesz, hogy felmérjük a­ transz­nacionális társaságok tevé­kenységét, befolyását a ruha­iparban. — A felsorolt munkák meghatározásán kívül mi­lyen állásfoglalások születtek még a bizottság ülésén? — Felkértük Kolmakov elvtársat, közvetítse a Szak­­szervezeti Világszövetségnek: hasznosnak tartanánk, ha a különböző nézetű európai szakszervezetek képviselői összeülnének és megvitatnák a két világrendszer gazdasági együttműködésének hatását a dolgozó emberekre és kialakí­tanák saját együttműködésük lehetőségeit. Állást foglaltunk abban is, hogy a Helsinkiben tavaly februárban elfogadott nyílt levélben foglaltakat tá­mogatja a bizottság, tehát szorgalmazza a béke melletti, a fegyverkezési hajsza ellen irányuló egységes fellépést.­­ Milyen fogadtatásban részesültek Cipruson a mun­kabizottság tagjai? — Annak ellenére, hogy éppen akkor készültek a pa­lesztin sebesültek fogadására, s ezért vendéglátóink nagyon elfoglaltak voltak, mégis min­dent megtettek azért, hogy rö­vidke szabad időnkben meg­ismerhessük az országot. Fogadtak bennünket a cip­rusi szakszervezetek vezetői, és a szakszervezet lapja nyi­latkozatot kért tőlünk. Mi pe­dig ismételten azzal fejeztük ki rokonszenvünket, hogy ál­lást foglaltunk a ciprusi szu­verenitás helyreállítása, az egységes, el nem kötelezett politikát folytató Ciprusi Köz­társaság mellett. 1984 januárjától Bérkiegészítés helyett bérpótlék A munkabérből, fizetésből élő dolgozók a havi keresetük elszámolásakor 290 forint bér­­kiegészítést kaptak az 1983. év végéig. (A dolgozók egy­más között „tejpénz-húspénz­­nek” nevezték.) A bérkiegé­szítést az állami költségvetés terhére fizették a vállalatok, s ezt nem vették számításba a dolgozók részéről fizetendő nyugdíjjárulék megállapításá­nál, de a havi átlagkereset megállapításánál sem. 1984. január 1-től — a Mi­nisztertanács 42/1983. (XI. 12.) MT számú rendelete alapján — a munkabér-kiegészítést be kell építeni a bérrendszer­be. Ez azt jelenti, hogy a vál­lalatok dolgozóinak 310 forint bérpótlékot kötelesek fizetni. A bérpótlék arra a hónapra jár — első ízben az 1984. janu­ár hónapra járó munkabérek kifizetésekor —, amelyben a dolgozó munkabérre, munka­díjra, a tartalékos katonai szolgálat miatti kereset (jöve­delem) kiegészítésének meg­térítésére, táppénzre, baleseti táppénzre (táppénzpótló se­gélyre) vagy terhességi, gyer­mekágyi segélyre jogosult. A bérpótlék csak egyféle jog­címen és havonta egy ízben jár. A bérpótlékot a munkabér részének kell tekinteni, és a dolgozó által fizetendő nyug­díjjárulék megállapításánál figyelembe veszik. Hogy a változtatás — nyugdíjjárulék­levonás — lehetőleg ne hozza hátrányos helyzetbe a dolgo­zókat, ezért egyrészt 310 fo­rint a bérpótlék összege, más­részt a nyugdíjjáruléknál fi­gyelembe vett kereseti ösz­­szeghatárokat 300 forinttal megemelték 1984. januártól. (így például 3% a nyugdíjjá­rulék, ha a kereset a 2100 fo­rintot nem haladja meg, 4% 2101-2600 Ft, 5% 2601-3300 Ft, 6% 3301-4300 Ft, 7% 4301-5300 Ft stb. kö­zött.) A bérpótlék az úgynevezett munkajogi átlagkereset szá­mításánál nem vehető figye­lembe, így például, ha gyer­mekintézmény (bölcsőde, óvo­da, iskolai napközi otthon) té­rítési díjának megállapításá­hoz, lakásigénylés vagy egyéb hivatalos célra szüksé­ges havi átlagkereset megál­lapításához szükséges, nem lehet számítás alapja a 310 forint bérpótlék. To­vábbá nem képezi az átlagke­reset-kiszámítás alapját a nyugdíj meghatározásánál sem, mert aki már jelenleg nyugdíjas vagy ezután lesz nyugdíjas, az a 290 forint ösz­­szegű bérkiegészítést kapja. Ugyanez a helyzet azoknál, akik gyermekgondozási se­gélyben vagy egyéb rendsze­res szociális juttatásban része­sülnek. Tekintettel arra, hogy a ru­haiparban foglalkoztatott dol­gozók hozzátartozói máshol tevékenykedhetnek, közöljük: a szóban forgó rendelet hatá­lya kiterjed minden munkál­tatóra és az azokkal munkavi­szonyban, szövetkezeti tag­sági, illetőleg szolgálati vi­szonyban vagy biztosítási kö­telezettség alá eső bedolgozói munkaviszonyban álló dolgo­zókra, valamint a szakmun­kásbérrel foglalkoztatott szak­munkástanulókra. (A felsorolt körbe tartozó dolgozók tehát 1984. januártól bérkiegészítés helyett bérpótlékot kapnak.) Nem terjed ki a rendelet hatá­lya a második vagy további munkaviszonyban álló dolgo­zókra, nyári szünidőben, vala­mint a szorgalmi időben mun­kát végző tanulókra és egye­temi (főiskolai) hallgatókra, az olyan foglalkoztatottakra, akik nyugdíjban, járadékban, gyermekgondozási segélyben vagy egyéb rendszeres szociá­lis juttatásban részesülnek. A bevezetőben említést tet­tem arról, hogy a bérkiegészí­tést az állami költségvetés ter­hére fizették. A bérpótlék a vállalati, munkáltatói bérkölt­séget terheli. A gazdálkodó szervek, vállalatok lehetősé­get kaptak arra, hogy a mun­kabér-kiegészítés 1984. janu­ár 1-i hatállyal bérpótlékká való átalakítása miatt, az 1983. évi bérszínvonalukat 3480 forinttal megemelhetik. Ez a összeg havi 290 forint­nak felel meg. Ezen összeg és a 310 forint bérpótlék közötti különbség 20 forint dolgozón­ként, havonta. Ennek éves bérkihatása — a foglalkozta­tott dolgozók számától függő­en — több százezer forint, amelyet a vállalatoknak kell jobb, hatékonyabb munkával kigazdálkodni. Gergelyfi Sándor politikai munkatárs 1983. július 1-én lépett ér­vénybe a Minisztertanács 10/1983. (V. 12.) MT számú rendelete az újításokról. Az új rendelet számtalan előnyös változást jelent az újítómozga­lom és az újítók számára. Ol­vasóink kérésére néhány fon­tosabb módosítást emelünk ki ebből. Az új rendelet több vonat­kozásban korszerűsítette az újítás fogalmát. A munkaköri kötelességet nem az újítás fo­galmi­ elemeként, hanem az újítási díj megállapítása során díjcsökkentő tényezőként kell értékelni. Ez lehetővé teszi a műszaki értelmiségiek foko­zottabb bevonásást az újító­mozgalomba. Az új jogszabályban a „mű­szaki, illetőleg szervezési” jel­leg egyértelműen lehetővé te­szi a hatékonyság növelése szempontjából fontos szerve­zési megoldások újításként való kezelését. A minőségromlást okozó megoldásokat nem lehet újí­tásnak tekinteni, ez a korábbi­akban is kritérium volt, de a rendeletben bővült ez a foga­lomkör — a fogyasztói érde­keket érintő minőségromlást okozó megoldásokkal — és azzal, hogy nem tekinthető újításnak az, aminek haszno­sítása egyéb jogszabályi tila­lomba ütközik. Egyszerűbbé váltak az újító személyére vonatkozó rendel­kezések. Újítónak mindenkor az újítási javaslat benyújtóját kell tekinteni mindaddig, míg ellenkezője bizonyítást nem nyer. Jobban összhangba hozza az új rendelet a népgazdasági, munkáltatói és az újítói érde­keket az újítási javaslatnak más gazdálkodó szervezethez történő benyújtása esetén. A munkáltató számára bizto­sított jogok — elsőbbségi és engedélyezési jogok — az új rendelet szerint nem sérthetik az újítás széles körű hasznosí­tásához és az újító erkölcsi, anyagi elismeréséhez fűződő érdekeket. Az újító díjazására vonatko­zó szabályokat a rendelet je­lentős mértékben továbbfej­leszti. Egyértelművé teszi, hogy az újítás hasznosításá­nak és átadásának milyen for­mája esetén az újítót milyen díjazás illeti. Ezzel lehetővé vált az újítók reális igényekre való orientálása, a gazdálkodó szervezetek felelősségvállalá­sának bátorítása. A díj leg­kisebb összege 300 Ft-ról 500 Ft-ra emelkedett. Az új jogszabály a szakszer­vezeti egyeztető eljárást nem újítási vitaként, hanem a gaz­dálkodó szervezetnél folyó újítási ügy intézéséhez kap­csolódó széles körű érdekvé­delmi feladatként szabályoz­za. Ezzel növekvő hangsúlyt kap e téren az szb-k érdekvé­delmi munkája. Az új rendelet gyakorlati al­kalmazásához az OTH és a SZOT közös irányelveket is közzétett (7001/1983. OTH— SZOT közös irányelve), mely e munka továbbfejlesztéséhez nyújt segítséget. Az új újítási és találmányi jogszabály szükségessé tette a vállalati újítási szabályzatok felülvizsgálatát és korszerű­sítését, melyet a vállalatok­nak 1983. december 31-ig kel­lett megtenni. Ecsédi Károlyné politikai munkatárs OLVASÓINK KÉRDEZTÉK Az újítási rendelet módosításairól Nagyaktívaülés A központi vezetőség tagjai, az iparág párttitkárai, igazgatói, telepvezetői, vszb- és szb-titkárai, KISZ-titká­­rai számára rendezett nagyaktíva ülést szakszerveze­tünk december 12-én. A VII. kerületi pártbizottság nagytermében megtartott ülés előadója Baranyai Ti­bor, az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottságának tag­ja, a Központi Bizottság osztályvezetője volt, aki előadá­sában az MSZMP KB 1983. október 12-i — a szakszer­vezeti munka fejlesztésével, a párt feladataival foglalko­zó — állásfoglalást ismertette. A nagy érdeklődéssel fogadott tanácskozás célja az volt, hogy e fontos állásfoglalást az iparág gazdasági és mozgalmi vezetői jól megismerjék és egységesen értel­mezzék.

Next