Ruházati Munkás, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1986-01-01 / 1. szám
Ajánlások a középtávú tervezéshez, véleményezéshez A ruhaipari vállalatok is megkezdték már az 1986—1990. évekre szóló középtávú, VII. ötéves terv koncepciójának összeállítását. A VII. ötéves terv részletesebb kidolgozására, a szakszervezeti szervek által történő véleményezésre, a vállalati tanács, illetve közgyűlés által történő jóváhagyásra 1986. I. félévében fog sor kerülni. E cikk keretében a szakszervezeti bizalmi testület, a vállalati tanács, illetve közgyűlés igénye nélkül — figyelmükbe ajánlok néhány olyan központilag kiadott állásfoglalást, irányelvet, amelyeket a középtávú, VII. ötéves vállalati komplex tervek kidolgozásában való részvétel, illetve a véleményezés során célszerű megismerni. A Ruházatipari Dolgozók Szakszervezete központi vezetősége 1985. október 31-i ülésén ismertette, illetve tárgyalta meg a VII. ötéves tervfeladatokat, majd kialakította azzal kapcsolatos állásfoglalását. Az Ipari Minisztérium által ismertetett előterjesztésben foglaltak szerint az ipar egészének fő feladata a VII. ötéves tervidőszakban, az intenzív fejlődési pályára való átállás felgyorsítása, hatékonyság fokozásával; fokozottabban hozzájárulni a nemzeti jövedelem termeléséhez a belső és külső egyensúly javítása érdekében; rugalmasan alkalmazkodni a gyorsan változó bel- és külföldi igényekhez; erősíteni az innovációs tevékenységet. A fentiekhez kapcsolódóan a könnyűipar, és ezen belül a ruhaipar fő feladatai: a mindjobban differenciálódó belföldi, lakossági fogyasztási igények magasabb színvonalú kielégítése; az exportorientáltság fokozása, egyrészt szocialista relációban az energiahordozó és nyersanyag ellentételező szerep erősítésére, másrész konvertibilis relációban a devizaszerző pozíció erősítéséért. A feladatoknak való megfelelés a termelés mennyiségi növelését és a minőség — tágan értelmezett — javítását igénylik. A ruházatipar, mint ágazat egészével — minisztériumi, tanácsi, szövetkezeti vállalatokkal — szemben az elvárás, az öt év alatti növekedés mértéke a következő: a termelést 6—13%-kal, a nagy- és kisker-értékesítést 5%-kal, a szocialista exportot 17-22%kal, a konvertibilis exportot 14—20%-kal emelni. A termékszerkezet korszerűsítésében folytatni kell a felsőruházati részarány növelését. Célszerű specializálódni az úgynevezett céltermékek (sport, szabadidő, alkalmi ruházat) gyártására. A műszaki fejlesztés során törekedni célszerű: a varró- és vasalóautomaták, a mikroprocesszor vezérlésű gépek, a számítástechnika és az anyagtakarékos módszerek alkalmazására, a gyártáselőkészítő és szabászati munkák korszerűsítésére. A központ vezetőség a ruhaipar VII. ötéves tervi feladatokhoz kialakította állásfoglalását, amely a Ruházati Munkás 1985. évi novemberi számában megjelent. Az állásfoglalás egyebek mellett tartalmazza, hogy a vállalatok a belső tartalékok feltárásával törekedjenek a jövedelemteremtő képességük javítására, ezáltal saját erőből is fokozzák a létszámmegtartó és -fejlesztő képességüket. Fontosnak tartja, hogy a fejlesztési koncepció több változatban készüljön. A létszámmegtartás fontos tényezőjének tartja, hogy a vállalatok dolgozzák ki középtávú bérpolitikai koncepciójukat, ebben a bérfejlesztés konkrét mértékétől függetlenül is rögzítsék az alapelveket. Kerüljön sor a kiemelkedő munkát végzők, az alkotó tevékenységet folytató műszaki-gazdasági értelmiségiek kiemelt anyagi elismerésére. Szükséges, hogy a bérpolitikai tervben helyet kapjon több, nem fizikai munkakörben dolgozó bérfeszültségének csökkentése is. A szociális tervek álljanak összhangban a vállalat gazdasági fejlődésével, dolgozóink élet- és munkakörülményeinek javítását szolgálják. A vállalati szakszervezeti testületek a tervkészítés valamennyi fázisában vegyenek részt és érvényesítsék a munkavállalói érdekek képviseletét, demokratikus jogainak maradéktalan betartását. A testületi állásfoglalások a bizalmiak, bizalmi csoportok javaslataira támaszkodjanak. Segítsék jobban a célok közötti rangsorolás kialakítását, a vállalaton belüli rétegérdekek érvényesítését. A vállalati szakszervezeti szervek a dolgozók élet- és munkakörülményeit érintő kérdésekben a kollektíva helyzetének ismeretében önálló javaslatokkal is segítsék a terv kidolgozását. Mindenütt el kell érni, hogy az illetékes testületeink a döntés előtt kifejtsék véleményüket. Ennek érdekében igényeljék a tervezőmunka olyan ütemezését, amely időt biztosít a szakszervezeti bizalmiak felkészülésére, a megalapozott testületi állásfoglalások kialakítására. Az Országos Tervhivatal elnöke április, majd szeptember hónapban tett közzé irányelveket a gazdálkodó szervezetek középtávú tervezőmunkájához, illetve a gazdaságirányító szervek feladatairól. Az irányelvek a Tervgazdasági Értesítő 1985. évi 2-es, 5-ös számaiban jelentek meg. Az utóbbi irányelv többek között tartalmazza: „a gazdálkodó szervezetek színvonalas tervezőtevékenységgel alapozzák meg, hogy — alkalmazkodva a piaci követelményekhez és feltételekhez, a gazdasági szabályozás által befolyásolt közgazdasági környezethez, ezek hatásait figyelembe véve és a népgazdasági tervekben rögzített gazdaságpolitikai célokat, különösen ezek rájuk vonatkozó közvetlen döntéseit érvényesítve — saját belső lehetősé(Folytatás az 5. oldalon) VILÁG EGYESÜLJETEK! A RUHÁZATIPARI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK LAPJA Az elmúlt időszakban szakszervezetünk a párt XII. kongresszusának és szakszervezetünk XXVI. kongresszusa határozatainak végrehajtásáért dolgozott, felelősségteljesen, politikailag éretten. XXVI. kongresszusunk határozatai megfelelő alapot adtak a gazdaságsegítő munka, az érdekképviselet és érdekvédelem fejlesztéséhez, a nevelő munka erősítéséhez, a mozgalmi élet javításához. Kongresszusi határozatunk megvalósítása — ha nem is sikerült minden gondot megol d. A termelés és a feltételek alakulása. A VI. ötéves terv a textilruházati iparban — a lakosság igényeinek javuló választékban történő kielégítését, — a szocialista államközi hani — alapvetően sikeresnek ítélhető meg. A beszámolási időszakban elért termelési-gazdasági eredményekhez jelentős mértékben hozzájárult központi vezetőségünk, szakszervezeti alapszervezeteink — a tisztségviselők és aktivisták — felvilágosító, mozgósító munkája, példamutató magatartása. A feszített feladatok — amelyeket nehéz körülmények között kellett megoldani — jelentős áldozatvállalást igényeltek a dolgozóktól, vezetőktől egyaránt. kötelezettségekben szereplő rubelelszámolású export teljesítését, — a népgazdaság külgazdasági egyensúlyának javítása érdekében a konvertibilis export növelését irányozta elő. Ennek érdekében célul tűzte ki a termelés volumenének mérsékelt növelését, a szervezési tevékenység folytatásával a termelékenység további emelését, az elért kedvező jövedelmezőségi és gazdasági színvonal tartását, illetve fokozását. Egyidejűleg előirányozta a dolgozók élet- és munkakörülményeinek folyamatos javítását — összhangban a rendelkezésre álló forrásokkal. Az ipar fejlődését az elmúlt négy évben a külső és belső körülmények jelentősen befolyásolták. A termelést kedvezőtlenül befolyásolta — a konvertibilis exportpiacokon a tervidőszak első felében bekövetkezett dekonjunktúra, — a létszámcsökkenésnek az előreláthatót lényegesen meghaladó mértéke, — a fejlesztési lehetőség beszűkülése. A termelés értékben 10 százalékkal volt magasabb 1984- ben, mint 1980-ban. Ez az emelkedés azonban lényegében az 1984. évben következett be, az előző 3 évben stagnált. A tervidőszak első felében a tőkés országok gazdasági recessziója kedvezőtlenül hatott a konvertibilis exportra. Arra törekedtünk, hogy a piacokon megtartsuk elért pozíciónkat. Részben a külpiaci helyzet romlása miatt, részben az exportvolumen növeléséhez fűződő nem kielégítő érdekeltség következtében az export az első években visszaesett, az 1983. évtől — összhangban a piac élénkülésével — jelentősen nőtt, így 1984- ben több mint 33 százalékkal volt magasabb az 1980. évinél. A rubelelszámolású export nagyságát az államközi kötelezettségek határozzák meg. A szakágazat kötelezettségén belül a felügyeleti textilruházati ipar aránya mérséklődött, Rbl-exportja volumenben is csökkent. A belkereskedelem igénye általában meghaladta az ipar lehetőségeit. Jelentős váltó(Folytatás a 2. oldalon) I. A textilruházati ipar fejlődése 1980 és 1984 között XXIV. évfolyam, 1. szám Ára: 2,50 forint A Ruházatipari Dolgozók Szakszervezete központi vezetőségének beszámolója a XXVI. kongresszus óta végzett munkáról (Kivonat) 1986. JANUÁR Kongresszus előtt Hosszú folyamat előzte meg a nagy eseményt, szakszervezetünk kongresszusának januári munkáját. Az előkészületek jegyében már ősszel elkezdődtek a választások, amelynek során 1379 bizalmit, 1251 bizalmi helyettest, 187 főbizalmit, és 176 főbizalmi helyettest választott a tagság, majd ez után a gyári, telepi, vállalati választói értekezletek és választások során igyekeztek felmérni a legutóbbi kongresszus óta végzett munkát. Ezen szakszervezeti „találkozások” során megerősítették a résztvevők mindazt, ami jó volt, s a kellő tapasztalatok tanulsága alapján határozták meg, mi az, amin javítani, változtatni kell. A választói értekezleteken a tagság nyolcvanöt-kilencvenöt százaléka vett részt, s az aktivitás felülmúlta az eddigieket. A jelölőbizottságok jól szervezett munkájának is köszönhető, hogy széles körű párbeszéd alakult ki a szakszervezeti munka minőségéről, a választott tisztségviselők feladatairól, kötelezettségeiről. Igazolódott az az elképzelés, hogy a tagság bevonása a tisztségviselők kiválasztásába helyes volt, az előző választásokhoz képest a rátermettebb, a szakszervezeti munkát jobban értő és ellátó képviselőket választottak. A demokratizmus kiszélesedésének egyik bizonyítéka, hogy néhány helyen a tagság véleményének ismeretében a jelölőbizottságok éltek a kettős jelölés lehetőségével. A FÉKON kisújszállási gyáregységében, a Május I. Ruhagyárban Szolnokon, a PÁVA Ruhagyár mátraterenyei gyáregységében, a Magyar Divat Intézetben a választásokon két jelölt „futott”, s biztos, hogy a Jobbik győzött. A választói értekezleteken a vállalati szakszervezeti bizottságok értékelték az ötéves munkát, szóltak azokról a feladatokról, amelyek a mozgalom számára is új tevékenységet jelentettek, azokról, amelyek megoldása új módszereket igényelt. Legtöbbet — természetesen — a termelést segítő tevékenységgel, az élet- és munkakörülmények alakulásával, a szociálpolitika aktuális kérdéseivel, az érdekvédelmi, érdekképviseleti munkával, a rétegpolitikai tevékenységgel, a szakszervezeti élettel foglalkoztak. A tartalmas beszámolókat tartalmas vita követte. A választói értekezletek azt bizonyították, hogy a tagság tenni akar, a feszítettebb feladatok végrehajtására is kész, de ugyanakkor megköveteli a biztonságosabb munkafeltételeket, a jobb előkészítést a folyamatos tevékenység érdekében. Több helyen felvetették, hogy differenciáltabban kell foglalkozni a fiatalokkal, beilleszkedésük segítésével, a gyesen levőkkel és az időskorúakkal. Kapjon érdemibb elismerést a szigorú normarendszerben foglalkoztatottak tevékenysége, amely a hozzászólók véleménye szerint, csak a bérhelyzet javításával, a szabályozók rugalmasabb alkalmazhatóságával oldható meg. Erősen hangsúlyozták, hogy meg kell teremteni annak a lehetőségét, hogy a fő munkaidőben kereshessék meg a dolgozók a megélhetéshez szükséges anyagiakat. Felléptek a szervezetlenség miatti túlóráztatások ellen. Az egyéni beszélgetések és a választói értekezletek tapasztalatai alapján elnökségünk megállapította, hogy a szervezett dolgozók bizalma erősödött a szakszervezeti munka és a választott tisztségviselők iránt. Elismerik azt a folyamatos, kitartó munkát, amelyet a dolgozó ember érdekében tesz a mozgalom és nagy várakozással tekintenek a kongresszus munkája elé.