Ruszinszkói Magyar Hírlap, 1920. augusztus-december (1. évfolyam, 1-118. szám)

1920-09-16 / 33. szám

2. oldal. RUSZINSZKOI MAGYAR HÍRLAP 1920. szeptember 16. A cseh tőke monopolizálása.­ A Zemská Druzstevna Jednota a többi leg­­­ újabban bevándorolt cseh cégekkel együtt az államvasutaknál 65 százalék szállítási díjkedvez­ményben részesül. Értsük meg jól: csak a cseh vállalatok, ame­lyek még nem rég Podkarpatska Rus területétől, mint piactól annyira távol estek, hogy létezéséről is alig vettek tudomást. És nem a magyar, rutén vagy német kereskedelmi ágak, tehát nem az e földön született, fejlődött s ezt a földet ellátó vállalatok. Ha ezt a példátlan favorizálást azzal akarnák menteni, hogy az állam igy akar módot nyújtani az egészséges kereskedelmi verseny megterem­tésére s vele az áruuzsora megtörésére, úgy a hibára rádupláztak. Mert meg kell állapítanunk, hogy a cseh vállalatok portékái egy fillérrel sem olcsóbbak, mint a szomszéd magyar üzlet azo­nos minőségű árui. Árszabályozó célról vagy hatásról tehát szó sincs. Mi hát a célja annak, hogy amíg a kereske­delem egyik tekintélyes része a szállításnak több­szörösen felemelt díjat fizetni köteles, addig a másik dédelgetett részre mindennek alig egy­harmad terhe esik? És mi célja lehet annak, hogy az állam az egyik részen csak a tartozik, a másik részén pedig csak a követel oldal meg­terhelésére törekszik ? Ha hozzávesszük még, hogy Ungvár és a ke­leti részeknek a központtól való nagy távolsága folytán ez a nagy tarifakülönbözet még nő s hogy ezáltal az itt már gyökeret vert kereske­delmi vállalatok ebbeli megterhelése s másrészről a cseh cégek kedvezménye között a különbség az egész Csehszlovák Köztársaság területén a legnagyobb s az ellentét a legélesebb, akkor már közel járunk ahhoz a ponthoz, amely ezt a helyzetet megvilágítja. Tény még, hogy e cseh cégek alkalmazottai a legnagyobb részben nem szakemberek. Nem azért nem azok, mintha szándékosan ezekből válo­gatták volna össze őket, nem is azért, mintha ilyeneket itt nem találtak volna. Hanem azért, mert cseh szakember elegendő számban a távol keletre már nem jutott és mert más nemzetiségűt alkalmazni annyira nem akartak, hogy helyben is csak egyetlen magyar alkalmazott jutott be közéjük, aminthogy a kereskedelmi szaktudást teljesen meg sem nélkülözhették. Mindezekből nyilvánvaló, hogy az új cseh vállalatok kezdő és tapasztalatlan embereikkel élükön nem jöttek szorosan vett kereskedelmi missiót teljesíteni. Hogy nem jöttek üzleti ver­senyre kelni, áruuzsorát letörni, a közönséget olcsó áruval ellátni. Hogy szorosan vett keres­kedelmi céljaik nincsenek, hanem hogy csupán eszközök valami más célnak szolgálatában. Más célnak, amely az állam által nyújtott ked­vezmény nagyságának aránya szerint szintén nagyarányú. Nem tehetünk az ellen, ha a cseh tőke itt ér­vényesülést keres. De az ellen az üzleti tisztes­ség s a demokratikus világfelfogás nevében tilta­kozunk, hogy régi, becsületes. Felhívjuk erre a kormány figyelmét és elég­tételt kérünk! Vár. Lu­liten­pisipKrt Titkári hivatal: Szobránczi­ u. 11. sz. aj .Általános sztrájk fenyeget Angliában­ — E héten a villamossági munkások és postások is csatlakoznak. — London, szept. 15. A bécsi „Korrespodenz Bureau“-nak jelentik, hogy a válság, amely az angol ipart fenyegeti, egyre komolyabb arányokat ölt. A bányamunkások, a vasutasok és a szállító­munkások szolidaritása mellé most a gyapotmunkásoké is csatlakozik. Azt beszélik, hogy a hét végére általános sztrájk tör ki. A postások és a villamossági munkások is sztrájkba lépnek. A prágai kormányválság még tart. Prága, szept. 15 Ez a hét fontos katonai tanácskozásokkal telik el. Az érdeklődés homlokterében a cseh szociáldemokraták kongresszusa van. Ma a párt elnöksége ül össze, mely a har­madik internacionáléra való áttérésről értekezik. Tegnap Masaryk elnök részvételével értekezlet volt, amelyen Tusar miniszterelnök, dr. Benes és Svehla miniszter vett részt. Ezután minisztertanács volt, amely azonban politikai ügyekkel nem foglalkozott. A mi­nisztereknek is az a véleményük, hogy be kell várni a szociáldemokraták határozatát, amely kulcsa lesz a többi politikai kérdések megoldásának is. Leszerelik az 1895-ös évfolyamot. Prága, szept. 15. A köztársaság elnöke a legközelebb rendeletet ad ki az 1895-ben születettek ka­tonai leszereléséről. Ilyenformán csak két évfolyam marad fegyverben, azonban legké­sőbb a következő év kezdetén, mihelyt az újoncok a kiképzésükön átesnek, ezt a két évfolyamot is haza bocsátják. Nem egyenlő a mérték, kapitány úr? — Amit szabad Jupiternek, azt nem szabad az — UAC.-nak. — Egyik helybeli laptársunk már írt róla, hogy az UAC. athletikai versenyét hirdető plakátot ketté kellett vágni és úgy tenni közzé, mert a magyar szöveg a szlovák szöveg elébe, került. Laptársunk komikusnak találta az egymásnak hátat mutató birkózó alakokat, mi ellenben már akkor is szomorúnak találtuk és mintegy szim­bolikusnak a két dijbirkózó hátat fordítását, jeléül annak, hogy „igy“ nem birkózunk! Bizony, igy nem birkózunk, mert előre tudjuk, hogy mi­ maradunk alul a küzdelemben. Láttuk azt is, hogy a szociáldemokraták „Matiné“ plakátja ellenkező sorrendben hirdette a műsort. Nem szóltunk semmit, de titokban örültünk a „vívmányon“, bizonyos becsüléssel nézve át az ellentáborba, mert már előbb is észre­vettük, hogy onnan indult ki a „tisztán magyar plakát“ első példánya is, még valamikor a nyár folyamán, ismételten , mindezt láttuk, mi tagadás benne, jólesett (hiszen nekünk minden jelentéktelen „engedmény“ jól esik), de a világért sem akar­tuk nyilvános tárgyalgatás alapjává tenni, gon­dolva, hogy felesleges rá a hatóságok „figyel­mét“ felhívni. Nagyon csalódtunk azonban, mert mikor ha­sonló plakát­ragasztásnak kellett kezdődnie az UAC­ céljából, akkor a hatósági „figyelem“ úgy a helyén volt, mint a parancsolat. „Curik“, mint a debreceni talyigás mondta volt egykor a munkácsi vásáron vett lovának, „hátrább az (nem az „agarakkal“, hanem) a ma­gyarokkal“. Tessék előre sétálni: szlovák szö­veg ! stb. És ketté lettek választva a serlegért küzdő athléták a papíron, mert így kívánja ezt a „rendőr reglama“. Rendben lett volna már a dolog így is. Lap­társunk egy cikk keretében elintézte a kapitány úrral ezt a plakát­ügyet. Igen ám, csakhogy­­ uramfia, mit látnak szemeink? A vasárnapi „Matiné“ plakát ismét megjelent! Megjelent, úgy mint előbb is, anélkül, hogy a hatósági „figyelem“ a helyén lett volna. Ebből aztán levontuk a konzekvenciát és egy néhány ezeréves közmondás kaptafájára hoztuk, hogy t. i. „Amit szabad Jupiternek, azt nem sza­bad az UAC- nak“ Helyes! Elvégre nem lehet mindenki Jupiter. A kapitány urat sem vonhatjuk felelősségre, hogy miért van ez így. Legfeljebb figyelmeztet­jük, hogy nem egyenlő a mérték! Tessék a súlyokat kirakni és a mértéket megcsináltatni! A világért sem akarjuk azonban, hogy ezután a „Matiné“ plakátok is úgy jelenjenek meg, mint ahogy az UAC­ jelent meg a múltkoriban. Ha nem lehet valami oknál fogva egyenlő mér­tékkel mérni, m­i örvendünk azon is, ha egye­lőre marad. Elvégre kiállítja azt, hogy minden nyomtat­ványnak az eleje balról jobbra kezdődik? Mi láttunk már ellenkező irányban kezdődőt is! Például a zsidó imakönyvet. Nos? Nekünk magyaroknak ezután hátulról előre kezdődik minden, mint ahogy kezdődik is! No nem? Az ellenkezőjét eddig csak a „Matiné“ plakátok bizonyíthatják. Kucadi. A rejjtélyes Az emberek valósággal zavarban vannak, hogy él-e hát az a „kis entente“ vagy csak amolyan óhaj, melynek megvalósulásáért államférfiak imád­koznak. A szlovenszkói lapok egyike, másika igen jó hírforrásból közli, hogy a kis entente nem valósult meg, amennyiben Románia nem állt kötélnek. Bizonyságul olvastunk egy Bázelből érkező jelentést, mely a román hivatalos lap azon közleményét tartalmazza, mely szerint Ro­mánia mindezideig a Cseh­szlovák köztársaság­gal semmilyen szerződési megállapodást nem irt alá és igy az erre vonatkozó hírek mind koraiak. Mit jelent ez? Nem art-e, hogy a kis entente létrejöttét egy ideig célszerű tagadásba venni a­nnál gyanusabb ez a dolog, minél jobban á­l 1- „kis entente." -­ják az ellenkezőjét. A magyarországi lapok pél­dául már arról írnak. Tehát akkor mégis van kis­entente. És ha van miért tagadják, vagy ha nincs, miért tesznek úgy, mintha volna, csak tagadni akarják, hogy annál jobban gyűljön a ködfelhő e körül a titokzatos akció körül, am­­i egy olyan állam ellen irányul, amely a sebek ezreinek hatása alatt a lábbado­­zóhoz hasonlít. Ha nincs, miért van s ha van miért mondják, hogy nincs ? Vagy talán még mindig divik a titkos diplomácia, amelynek még nem is olyan régen hadat üzentek éppen azok, akik most olyan különleges szeretettel gyakorolják !

Next