Ruszinszkói Magyar Hírlap, 1921. január-június (2. évfolyam, 1-147. szám)

1921-01-01 / 1. szám

2. «illat. RUSZINSZKO! MAGYAR HÍRLAP 1921. január 1. Levél az elhagyott hazából.­ ­ - A külföldi magyar“. — Az emberiség természetrajzában kü­lün feje­zetet érdemel a „külföldi magyar1. Külön egyé­niség. Önnálló karakter. Össze nem tévesztendő semmiféle más nemzetbelivel. Sőt még az „óha­zai magyar°-val sem. Ha Plutarchos élne, ki pár­huzamos sellemrajzokat irt, ilyen párhuzamos karakterfestéssel tudná csak megmagyarázni, hogy mi különbség van a kétféle magyar között ? Akkor tűnnék csak ki igazán, hogy mennyivel különb a külföldi magyar, mint az itthon maradt. Ezt nem hízelgésből mondom, hanem meggyőződés­ből. És be is bizonyítom. Hasonlítsuk csak össze ugyanazon a pályán mennyi akadállyal kell egy magyarnak megküzdeni itthon és mennyivel a külföldön. Itthon a legszamarabb diákot is át lehet húzni minden vizsgán egy kis protekcióval. Oda­­künn nincs pártfogás. Idehaza a család, a ro­konság valamivel mégis csak segíti az embert. Odakünni a magyarnak nincs családja s ha van, akkor az csak terhére van mindaddig, mig fül nem vergődik. Itthon azt a nyelvet, melyen ke­nyerét keresheti, az anyatejjel szívja magába. Künn a külföldön mennyi kínnal, fáradsággal kell megtanulni az idegen nyelvet. Akármit tanult is itthon a kivándorló, külföldön sok újat kell meg­tanulnia, minden egyes fillérért tíz fillérnyit is kell dolgoznia. Itthon méltányolják a tehetségét az ismerősök s az ismeretség maga szárnyat ad a boldoguláshoz. Idegenek között kemény mun­kával, lágy alázatossággal csak lassan tud eljutni odáig, hogy megismerjék és elismerjék. Odakünn minden kivándorló újra születik s újra kell ma­gából embert csinálnia. Ezért különb maga a fajta, a „külföldi magyar“. Az emberek fajsúlyát s egyéni értékét csak most mérik meg igazán, mikor a leégett hazát újra kell építeni. Eleve kimondhatjuk az ítéletet, hogy az ó­ hazai magyar magára hagyatva nem tudja fölépíteni régi otthonát. Sőt százezrével akarja kezébe venni a vándorbotot. Ezért szük­ség volna ember­cserére. Az új kivándorlók he­lyébe jöjjenek visszavándorlók. De majd csak akkor, ha itthon minden visszavándorlónak minden joga és kötelezettsége, adóügye­s katonai szol­gálata tisztába jött. Bizonytalanra ne jöjjön haza senki. A Külföldi Magyarok Szövetsége azért alakult s azért akar majd a posta­forgalom meg­nyíltával újságot juttatni a külföldi magyarokhoz, hogy mindenkinek őszinte tanáccsal szolgáljunk. Ezt az árva levelet az elhagyott hazából csak azért küldöm hozzátok külföld magyarjai, hogy az egyetlen igazi emberi érzésnek, az irigységnek adjak kifejezést: irigyelünk benneteket, kik egy idegen világban becsületes kenyeret tudtatok magatoknak szerezni. A mi kenyerünk keserű. A mi kenyerünk kevés. A ruhánk rongyos fosz­lányokban szakad le rólunk. Pénzünk nincs. Ami van, az is értéktelen. A ti példátokra van szük­ségünk, hogy megtanuljunk dolgozni, takarékos­­kodni. Adjatok nekünk leckét a kivándorlás tu­dományából, amiben ti már letettétek az érettségi vizsgát. Nekünk is „ki kell vándorolnunk“ —­­még ha itthon is maradunk a régi hencegő, tunya életünkből. Szállj kis levélke messze idegenbe, bánatos hazából boldog otthonokba. Külföldi édes test­véreink, kik még nem felejtették el zengzetes szép magyar nyelvünket, kik emlékeztek még falutok fehér házikóira, a fatornyos templomokra, gondoljatok néha-néha ránk, kik itthon a hideg télben úgy gunnyasztunk összehúzódva, mint a fészkeden, tört szárnyú fecskék a táviró dróton, melyek szeretnének messze szállni meleg tájak felé, de itt tartja őket a tragédiájuk... Porzsolt Kálmán: Boldogabb újévet földművelőim ! Csak az összetartás, tapasztalatgyűj­tés, áldozni tudás hoz szebb jövőt. Kisgejőcz, 920. dec. 30. Kedves Gazdatestvéreim! Itt van az újév, a magábaszállás, az elszámolás, a megújhodás ünnepe. Eljött, mint minden éven, hogy megrázza, fölzaklassa, gondolatokra fakasz­­sza az embereket, ha csak egy napra is, ha csak egy pillanatra is. Nem hiszem, hogy lenne kö­zöttünk csak egy is, aki ez ünnepelt gondola­taival be ne nézne a múltba és a jövőbe. Ti mindnyájan a természet ölén nevelkedtetek. Nap nap után látjátok, tapasztaljátok ama titok­zatos erő munkáját, amely kiemeli a gyenge csirát a föld nehéz rögei közzül, hogy halásszá, hogy kenyérré ízlelje azt. Ti látjátok minden reggel a bíborban kelő napot. Tapasztaljátok azt az összhangzó természeti erőt, melynek neve : Isten, isten és újra Isten. Az újévet a karácsony előzi, mint a szeretet az abból fakadó erőt. A­­ szeretet gondoskodását látjuk mindenben, ami­­ a természetben történik, ahol szinte erőszakkal­­ tör elő az élet, hogy soha soha vége ne le-­­­hessen. A világ boldogító érzést, a hitet, a szeretetet van hivatva ápolni bennünk a karácsony ünnepe. A hitet, a világot mozgató isten­ hatalmában igaz­ságosságában. A szeretetet, a rossz útra tévedt, egymást gyötrő emberiség között. Amint nagy és végtelen az isten hatalma, olyan igazán be kell következni az emberszeretet diadalának is. Semmi sem fog megmaradni abból, amit az emberi rosszindulat hozott létre. Csakis a sze­retet isteni érzése képes maradandót alkotni és semmi más. Minden más alkotás csak szenvedést­­ hozhat, úgy az egyesekre, mint a nemzetekre.­­ Ezt mi szomorúan tapasztalhattuk minden téren. E szomorú tapasztalat terhe tolult elő ka­rácsonykor, hogy eltompítsa ünnepi hangulatun­kat, hitünket Istenben, hitünket az emberiség megváltásában, hitünket az igazság győzelmében, embertársaink szeretetében, jóságában. Tompítja egy percre, egy hóra, egy évre, de szikráját szívünkből kioltani lehetetlen, mert az isteni, örök és annak győzni kell. Eljön, el kell jönni egyszer a népek boldogságának, amikor nem lesz egymásnak ellensége, gyilkosa az ember, amikor — bár nem értve egymás szavát — egybe fog forrni jóindulatban, megértésben,­­ krisztusi igazságban. Amikor mindenki megérti azt, hogy a földön joga van élni és boldognak lenni mindenkinek, aki született és hogy a közös jólét felett őrködni, azt biztosítani, mindenkinek і kötelessége lesz. De csak úgy, ha szeretjük egy­­­­mást, ha összetartunk, ha erőre jutunk. De hajd' mennyi könny és vérnek kell kifolyni addig, míg minden ember úgy fog cselekedni, ahogy azt a megváltó Krisztus hirdette. Sok erő, sok szeretet szükséges ahhoz, hogy a mai szomorú idők végét bevárhassuk és annak eljövetelében munkálkodhassunk. Ezért van szükségünk az új átakarás ünnepére az újévre. Elsősorban szükséges kedves testvé­­­­reim, hogy lelki szemeink nyitva legyenek, hogy ■ megtudjuk különböztetni a jót a rossztól, a he­­l­­yeset a helytelentől, hogy jól megismerjük az utat, amelyen a közös jólét, a közös boldogság І felé kell haladni. Látnunk kell, hogy ne térjünk rossz útra, honnan nincs visszatérés csak meg­semmisülés van. Értelmünkkel úgy kell, irányít­suk dolgainkat, hogy azok jó helyett rosszra ne vezessenek. Szóval kedves gazdatestvéreim, ta­nulni kell, tapasztalatokat kell gyűjteni, olvasni kell a szellemi munkákat, a lapokat. Figyelemmel kell kísérni ellenfeleitek gondolkodását. A ti értelmetek tiszta világos. Lássatok meg mindent, értsetek meg mindent ami körülöttetek történik. Számoljatok mindennel józan eszetek szerint és szivetekben a szeretettel, válasszátok meg azt a pártot, amelyiknek törekvése legkö­­­­zelebb áll Ti hozzátok. Ne legyetek zsugoriak jövőnk megalapításának munkájában. Nem lenne szabad megtörténni an­nak, hogy asztalunkról hiányozzék a szellemi táplálék, legalább is egy újság, amely a Ti ér­­­­dekeiteket szolgálja és amellett néha olvassátok mást is, hogy összehasonlíthassátok, kinek van igaza. • A gazdák lapját okvetlenül olvassátok, hogy a jövő nagy munkájában el ne tévedjetek. És le­gyetek erősek, okosak az újév ünnepére, mely titeket velem együtt arra kényszerít, hogy vissza­nézve a múltba, előrelássatok a jövőben. Lás­sátok be azt, hogy nektek, kik magyar anyától születtetek, ez uj világban is magyarnak kell maradnotok. Magyar fejjel, magyar kézzel és magyar becsülettel kell dolgoznotok. De a mun­kán kivül áldoznotok is kell tudni. A magyar­ságnak ma maga magát kell eltartani s ezért, ha magyar célért tenni, adni kell, ti se maradjatok el a sorból. Ezen intelemmel, — és a krisztusi szeretet világot átalakító hatalmának erejében bízva, — egy boldog jövendő reményében kívánok nektek boldogabb újévet. Egry Ferencz, az Vasmegyei Kisgazdapárt elnöke. Titkári hivatal: Szobránczi­ u. 11. sz. a. Harding általános leszerelést kiván. Páris, dec. 20. Harding a New-York Héraldban, mely lap az általános leszerelés érdekében mozgalmat indí­tott, a következő nyilatkozatot tette: Az általános leszerelés a békeprogramm leg­fontosabb része. A hatalmak, melyeknek had­serege a legnagyobb, járjanak elöl jó példával. A háborúellenes közvélemény folytonos erősbödése, továbbá a népeknek béke utáni állandó vágyó­dása azt a meggyőződést keltik föl benne, hogy­­ az időpont nincs messze, amikor a jog és nem az erőszak fognak uralkodni és a leszerelés nem lesz többé üres álom, hanem ténynyé fog vál­tozni , ilyen a különbség. A napokban lapunk felelős szerkesztője címére a prágai állami sta­tisztikai hivataltól átirat érkezett. Címezve magya­rul volt. Kibontottuk. Benne a válaszadásra szük­séges nyomtatott boríték címzésén kivül minden szó magyarul, így: „Állami statisztikai hivatal. 1920. év. Összeíró iv az újság statisztika céljára. A hátoldalon olvasható megjegyzések szer­int töl­tendő ki: 1) a hírlap pontos neve. És igy tovább végig minden magyarul. Lám Prágában tudnak magyarul s tudják azt, hogy magyarokhoz, ha célt akarnak elérni, magyarul kell szólni. Ott is­merik a kisebbségi jogokat ott közel a köztár­saság elnöke, ott közel vannak a vezető emberek, ott figyelembe veszik, hogy tenni is kell a ma­­­­gyarság kötelezettségeivel szemben. Itt nem. Itt­­ minden kishivatalnok imperialista, itt a hivatalok csak csehül vagy ruszinul tudnak. Itt kicenzu­­rázzák azt, ha megírjuk, hogy a lakáshivatal el­nöke a magyar közönséghez cyrillbetűs orosz rendeleteket ad ki s hogy a szinmagyar Bereg­szász árvaszéke cyrilbetűs rendelettel értesíti a magyar ügyvédet. Ilyen a különbség. ?é* Н1ІІТІ if ш'і ÉRSEKÚJVÁR OEL­I készít: férfi-, női- és gyermekcipőket, bakkancsokat, csizmákat la anyagból.

Next