Ruszinszkói Magyar Hírlap, 1921. január-június (2. évfolyam, 1-147. szám)
1921-01-13 / 10. szám
2. «Idái RUSZINSZKOI MAGYAR HÍRLAP 1921. január 13 A város újéve. Válasz faar Ivánnak. A város újéve cím alatt e lap hasábjain meg-jelent cikkében Gaar Iván a feloszlatott képviselőtestületnek érdemes tagja — megnyergeli az ő kedvenc paripáját és rendes szokásához híven neki megy a városi tanácsnak, mintha ez volna az oka a világháború következményeképpen reászakadt sok nyomornak és szenvedésnek. Cikkében végkonklúzióképpen a városnak nagy ú községgé való alakulását kívánja. Nekünk mint tisztviselőknek ebbe a kérdésbe sok beleszólanivalónk nem lehet. Nem értjük azonban, hogy tartja összeegyeztethetőnek erős magyar elvével, hogy egy magyar város autonóm jogairól önként lemondjon. Igaz, hogy ez az autonómia ma csak papiroson létezik. Ámde nem lesz mindig ilyen az állapot és így az autonóm jogáról való le-mondását egyenesen bűnnek kell minősítenünk. Rendes szokásához híven Gaal Iván a tisztviselői fizetés nagysága miatt panaszkodik és azt vitatja, hogy az államsegély elmaradása folytán a városi tisztikar nem jogosult az államtisztviselőket megillető fizetés élvezetéhez. Ez merőben téves felfogás. Az 1912. évi L.VIII. t. c. értelmében a városi tisztviselői kar jogot nyert az államtisztviselőkével egyenlő fizetés élvezetéhez. і A mostani tisztikar túlnyomó részét már ezen a fizetési alapon választották. Ezzel ellentétes ál- і láspont a tisztikarnak szerzett jogait sérti. Az állami tisztviselőkkel való egyenlő elbánás , elve teljesen független attól, hogy az állam a j ■törvény által biztosított államsegélyt elismeri, vagy folyósítja-e. Példa erre, hogy maga a feloszlatott képviselet is elfogadta 1918-ban felemelt családi pótléknak, úgyszintén a várakozási időnek a leszállítására vonatkozó államtörvénye і ket és rendeleteket, még mielőtt az államsegély, vagy az állami hozzájárulás kérdése rendezve lett volna. Azután pedig hogy gondolja, minő fizetése legyen a városi tisztikarnak. Az 1918 év végén volt fizetés, azaz a békeidőbeni fizetés néhány százalék drágasági pótlákkal, mikor is egy VIII. fsz. osztályú főjegyző fizetése a (500 )-t túl nem haladja? Igen csakhogy Gaal Iván úr okoskodása szerint ehhez sem volna joga, mert hisz az államsegéllyel nem ismerése folytán akkor csak az 1912 év előtti fizetés élvezetéhez volna joga a városi tisztikarnak. Hiszi-e tehát, hogy 2000 fizetés mellett kapna-e városi főjegyzőt, ma, amikor a borbélysegéd fizetése is túlhaladja a másfélezer koronát. Megnyugtatjuk egyébként Gaal Iván urat. A városi tisztikarnak önönmaga részére megálla-pított fizetése a tanácsosokat értve alatta és nem az alsórendűeket, ma sem haladja felül például a női szabó-, vagy elsőosztályú gépmunkás fizetését. Megnyugtatjuk továbbá, hogy az államsegély kérdésében a városi tanács élén a városnak a kormánybiztosával, aki minden egyes alkalommal a leghatásosabban védi a város anyagi érdekeit — minden lehetőt elkövetett a város jogainak és követelésének a védelmére. 1919-1920- ban egy milliónál nagyobb államsegélyt kapott a város és jövőre is kilátás van arra, hogy a város úgy a tisztviselői fizetéseknél, mint pedig az utak fentartása és a közmunkák terén sokkal nagyobb anyagi támogatásban fog részesülni, mint aminőt Szlovenszkó vagy Ruszinszkó bármelyik városa kapott, vagy kapni fog. Ami pedig a házbérfillér kövezetvám felemelését illeti, hogy a fentiek szerint nyilvánvaló, hogy ezen adótételek felemelése nem a tisztviselők „önkényesen megállapított fizetésének“ a biztosítását célozza, hanem azt, hogy a városi háztartás a pótadótól függetlenítessék és hogy a városi terhek viselésének egy része olyanokra háríttassék, akik a város terheihez egyáltalában nem járulhatnak hozzá. A képviselőtestületének és a városnak törzspolgára lehet az utolsó, aki azért a városi tanácsnak szemrehányást tesz. Merem állítani, hogy 1921-ben a városi pótadó kisebb lesz „az önkényesen felemelt fizetések dacára“ mint az utolsó 2 évben és hogy az utak építése, javítása, meg más közmunka terén több fog történni mint amennyi az utolsó évben történt. Ha pedig igy áll a dolog ne sajnálja a tanács tagjaitól, ha héke-korba hivatalos ügyeik ellátása közben kocsit vesznek igénybe a szemlékhez. Ma az utolsó községnek is van saját fogatja. Annál inkább lehet Ungvárnak, amely teljesen ingyen jutott egy pár lóhoz. A tanácsnak eddigi viselkedése pedig nem jogosítja fel Gaál Ivánt arra, hogy a szemétfuvarozás házi kezelésbe vételét a tanácstagjainak kocsikázási passzióira vezesse vissa. Végül még egyet. A városi szemétfuvarozási vállalatnak teljes berendezése nem került sokkal többe, mint amennyit az eddigi bérlő egy évi bér fejében kapott. Ezek után nyugodt lelkiismerettel várjuk a majdan összeülendő városi közigazgatási választmányt, mert sokkal rendezettebb viszonyok között levő városi vagyonállapotot fogunk tudni felmutatni, mint aminőben a képviselőtestület gyámkodása idejében volt. Dr. Ackermann Fnl6p. » —— Miért tiltották be a pöstyényi gyűlést. Formahiba a beadványban. — A gyűlést Lelley uj beadványa alapján engedélyezték. Sok találgatásnak lett okozójává az, hogy az ellenzéki pártok Pöstyénbe összehívott gyűlését mért tiltották be. Némi megnyugvással adhatjuk hírül, hogy a betiltásnak nem elvi, csak alaki okai voltak. Szilassy Béla u. і, a közös bizottság elnöke a gyűlés engedélyezését „a szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok közös bizottsága“ nevében kérte, mire Stefánik dr. zsupánhelyettes, a nyitrai zsupánság vezetője, azon az alapon tiltotta be a gyűlést, hogy a bejelentés nemlétező párt nevében történt. Lelley Jenő dr. nemzetgyűlési képviselő erre közbenjárt a nyitrai zsupán hivatalban, új bejelentést nyújtott be, mely a közös bizottságban képviselt pártok, két. szoc. magyar kisgazda- és kisiparospárt, ruszinszkói magyar pártok szövetsége, szepesi német pártok nevében kérelmezi a gyűlést. A zsupáni hivatal ennek az új beadványnak az alapján tudomásul vette a bejelentést és megadta az engedélyt az értekezlet megtartására. Az értekezletet tehát még e hónap folyamán meg fogják tartani s remélhető, hogy a pártok kooperációja elé nem fog újabb akadály gördülni. Teleki Pál gróf, magyar miniszterelnök üzenete A R. M. H. bécsi . i.„. . ., szerkesztőségétől. bécs, 1921. jan. 11. Teleki Pál gróf, Magyarország miniszterelnöke, egy kolozsvári deputáció előtt ma a következő nyilatkozatot tette: — Nektek megmarad, bárhol legyetek is a magyar kultúra ereje. Ezt a kultúrát a békeszerződés, de azon túlmenőleg is a legelemibb emberi jogok biztosítják számotokra. Mi pedig még a mai megtépázott állatunkban is mindent megteszünk, ami módunkban áll és meg fogunk tenni szavunknak mindenkori legteljesebb súlyával, a világ közvéleménye és intézői előtt, hogy megtarthassátok magyarságtokat, kultúrátokat és évszázados otthonotokat, amelytől senkinek sem szabad elszakadnia és számkivetésbe mennie. Mindenütt maradhat az ember jó magyar, ha számol is a változott körülményekkel. Végzetes hiba és a nemzetnek még súlyosabb gazdasági válságát, sőt megrázkódtatását jelentené, ha az egész magyarság összezsúfolódnék arra a kis területre, amelyen ma magyar maradt az állam-i hatalom. Mert itt többen már nem találhatnak megélhetést és így sokkal messzebb kellene elszakadtak otthonuktól és hazájuktól is, távol , más világrészekbe, mint amennyire most az új államhatárok elszakítanak bennünket egymástól. A Ruszinszkói Magyar Hírlap révén közlöm ezeket az útmutatásnak beillő nagyjelentőségű szavakat Szlovenszkó és Ruszinszkó magyarság igával. Szemere Pál: Elbocsátottak állásából egy ruszin tisztviselőt Ehrenfeld alkormányzó úr figyelmébe! Alsószelistye, jan. 10. A huszti járás régi jegyzője Podolcsák Miklós, volt alsóvereckei körjegyző.Pontos, szorgalmas hivatalnok, aki mint ruszin perfektül leírja szóban és írásban a ruszin nyelvet, körletének népét szereti, szóval minden kellék megvan benne, amivel egy jó tisztviselőnek rendelkeznie kell. Néhány héttel ezelőtt pályázati kérvényt nyújtott be felettes hatóságokhoz, melyben más І jegyzői körletbe történendő áthelyezését kérte. A і kérvényre felette szomorú válasz érkezett. A fejlettes hatóság nemcsak nem teljesítette az áthelyeztetése iránt előterjesztett kérelmét, hanem lakonikus rövidséggel, minden indokolás nélkül közli Podolcsák Miklóssal, hogy állásából elbocsátja. Elbocsátottak állásából tehát egy olyan régi tisztviselőt, aki eddigesé munkásságával mindenkor csak a felettes hatóságoknak elismerését érdemelte ki, akinek működése ma sem tehető kifogás tárgyává, akit a népe szeret, elbocsátották pedig dacára annak, hogy a hűségesküt minden vonakodás és késedelem nélkül letette, elbocsájtották a törvényben előírt fegyelmi eljárás előzetes lefolytatása nélkül. Sommásan elküldték, kidobták, mint valami rossz cselédet. Nem lepett volna meg annyira a dolog, ha részesítettek volna ily bánásmódban, bár azt is keményen elítéltem volna, de szörnyen csodálkozom, sőt megbotránkozom azon, hogy egy ruszinnal merészelték ezt megtenni. Hogyan? Hát hová menjen az a , szegény, nyomorult ruszin tisztviselő, ha már saját területén is elvonják tőle a megélhetés lehetőségét? A huszti fináncszemlés kb. egy hónappal ezelőtt olyan hallatlan dolgot követett el, hogy Huszt egész lakossága megbotránkozott rajta, a város közönsége napokig zúgott az eset miatt, de azért a fináncszemlész úr még ma is sziklaszilárdan áll hivatalában. Miért nem menesztették el őt, aki ellen már a vizsgálat is folyamatban van, pedig az ő felfüggesztésének a törvény imperatív rendelkezései szerint már meg kellett volna történnie, vagy miért nem szegték nyakát már a huszti főjegyzőnek, aki ellen már egy egész bűnlajstromot gyűjtött össze a huszti főszolgabíró ? Ellenben koldustarisznyát kötnek a nyakába s vándorbotot a kezébe egy becsületes ruszin tisztviselőnek, aki ellen semmi ok, semmi adat nem merült fel. Kidobják szolgálatából, tél víz idején a nyomorba kergetik családostul együtt. Ki fogja ezért a felelősséget viselni ? * Meg vagyok arról győződve, hogy minderről a puritán gondolkozású, megértő Alkormányzó Úrnak nincs tudomása, azért ez után hozom e felháborító esetet tudomására s kérem, tegye sürgős és szigorú vizsgálat tárgyává, a vizsgálat lefolytatása után pedig nyújtson elégtételt nemcsak az ok nélkül elbocsátott ruszin tisztviselőnek . Kíváncsiak vagyunk, mit szól mindezekhez a liberális gondolkozású Köztársasági Elnök Úr, ha tudomására adjuk e sérelmünket, pedig tudomására kell hoznunk, ha azonnal megfelelő elégtételt nem kapunk. „Töprengő niszi*.“