Ruszinszkói Magyar Hírlap, 1925. július-december (6. évfolyam, 27-54. szám)

1925-07-05 / 27. szám

4 oldal. RUSZINSZKÓI MAGYAR HÍRLAP 1925. julius 5. nyugdíjnál az évi segély 756 cK, 2000 cK-tól 6000 cK-ig bezáró­lag terjedő nyugdíjnál az évi se­gély 900 cK. Az alhivatalnokok és szolgák kategóriájába tartozó nyugalma­zott alkalmazottak számára az évi segély 564 cK. Az alhivatalnokok és szolgák kategóriájába tartozó állami al­kalmazottak özvegyei számára az évi segély 336 cK. A munkások kategóriájába tar­tozó nyugállomány állami alkal­mazottak számára az évi segély 468 cK, ezen alkalmazottak öz­vegyei számára az évi segély 288 cK. A rangosztályba sorozott állami tisztviselők, bírák és állami tan­személyek házasságából született árvái számára és pedig 3000 cK-ig bezárólag terjedő felemelt neve­lési pótlékkal és esetleges kegy­pótlékokkal bíró szülőtlen gyer­mekek számára és 600 cK-ig be­zárólag terjedő ilyen nevelési pót­lékkal és esetleges kegypótlékkal bíró atyátlan gyermekek számára az évi segély minden szülőtlen árva részére 468 cK, minden atyátlan árva részére 268 cK-ban állapítatik meg. Az alhivatalnokok, szolgák és munkások kategóriájába tartozó állami alkalmazottak házasságá­ból született árvái számára az évi segély minden szülőtlen árva ré­szére 240 cK, minden anyátlan árva részére 192 cK. Ezen járandóságokon felül a felsorolt állami nyugdíjasoknak 1919. szeptember 1-től kezdve a feleség után 400 cK és minden gyermek után, ha az egykori al­kalmazott az állami tisztviselők (tanszemélyek) kategóriájába tar­tozik, 288 cK, ha valamely más kategóriába tartozik 192 eh évi pótlék jár, azonban a feleség és a gyermek után járó pótlék nem haladhatja meg az alkalmazott drágasági pótlékát. A rendelet 11. §-a szerint az egykori magyar mi­nisztérium 1918. március 16-iki 150. számú rendeletével beveze­tett hadisegély 1919. szeptember 1-től kezdve beszüntettetik. A rendelet 13. § a alapján az itt felsorolt azon állami alkalma­zottaknak, kik 1918. szeptember ЗО.-ikával, vagy később 1919. jú­lius 31-ig bezárólag nyugállo­mányba léptek, a magyar szabá­lyok szerint megszabott eddigi járandóságaiktól azon naptól kezdve, melytől a járandóságok kiutalványoztattak, 1919. augusz­tus 31-ig minden hónapra még a következő összegek fizetendők ki, éspedig rangosztályba sorozott ál­lami tisztviselők, bírák, vagy ál­lami tanszemélyeknek évi fizetésük nagysága szerint 50—92 cK-ig, a többieknél 50—66 cK-ig terjedő összeg fizetendő ki. Ezen pótlék azon alkalmazottak özvegyeit és árváit is megilleti, kik 1918. szep­tember havában tényleges szol­gálatban hunytak el. A rendelet 14. §-a értelmében azon magyar szisztémájú állami alkalmazottak, akik 1919­ aug. 31-től kezdve 1920. április 30-ig bezárólag nyugállományba léptek és ezek hátramaradottjai, valamint azon állami alkalmazottak hátra­maradottai, kik 1919. aug. 31-től bezárólag 1920. április 30-ig tény­leges szolgálatban elhunytak ugyan­azokat az illetményeket élvezik,­­ mint az 1919. szeptember 1. előtt­­ nyugdíjazottak, illetőleg elhaldá­­­lózottak. (Folytatjuk.)­­ A reklamációs bizottság működésbe kezd Több mint 900 felszólamlás történt. Nagyobbrészt az őslakosok ellen A zsupáni hivatal mellett mű­ködő felszólamlási bizottság, mely­nek hatáskörébe tartozik az Ung­­vár-Uzhorod fővárosra nézve ösz­­szeállított választói névjegyzék ellen beadott észrevételek elinté­zése, a törvény szerint e hó első napjaiban megkezdi működését. A bizottság eddigi elnöke Gulicsy János vármegyei másodfőjegyző nyugdíj­aztatván magát, a csupán az ő helyébe dr. Hozsovszky Leo­­dinár főjegyzőt nevezte ki elnök­nek, az utóbbi helyettesévé pedig dr. Zajcser Károly kerületi biztost. Hallomás szerint a különböző pártok 947 felszólamlást adtak be. Minthogy a felszólamlások éle legnagyobbrészt itteni ős­lakos magyar testvéreinknek a névjegyzékből való törlésére irányul, figyelmeztetjük eze­ket, legyenek résen s a rek­lamációs bizottság felhívásá­nak tegyenek azonnal eleget. Arra azonban már most figyel­meztetjük a felszólamlási bizottság magyar nemzetben tagjait, vala­mint azokat a személyeket is, akiket törölni szeretnének, hogy a prágai Legfelsőbb Vá­lasztási Bíróság elvi jelen­tőségű döntvényei szerint a törlés alapjául szolgáló bizonyí­tékokat annak kell bemutatni, aki a törlést ki akarja eszközöl­tetni, vagyis a felszólamlónak magának, nem pedig annak, akit töröltetni akar! Bár a választás a nyakunkon van, reméljük, hogy a bizottság működése pártatlan lesz s hogy a felszólamlókat nem hevíti a gyűlölet, hanem az igazságérzete. A reklamációs bizottság írásban­­ hozza meg határozatait, amelyek a a prágai Legfelsőbb Választási­­ Bírósághoz felebbezhetők. Mindenki legyen résen, aki nem i­s akarja, hogy polgári jogának gyak­­­kodásától elüttessék. Hadijelentés az idei sáska­ frontról Amikor délen állat-tatárjárás van. — Hogyan harcol az ember az állat ellen egy tizen­két kilométeres fronton ? Karczagnak ez éven szomoru і napjai vannak. A környék népe, N­aparja-nagyja hadba vonult, az emberi ellenséget majdnem felül-­­ múló sáska hadjárat ellen, hogy і mindennapi kenyerét megmente­­­hesse. Ruszinszkói olvasóink közzül igen kevesen láthattak még ilyen­­ állat-tatárjárást, melynek tizenkét kilométeres frontja van és amely milliárdos hadsereggel rendelke­zik. Alig pirkad Karcagon, mikor az embert egy furcsa menet zaja ri­asztja fel álmából. A menet a Berettyó-csatorna felé vonul. Gya­logosok, lovasok kocsik kevered­nek egymással. A hadseregnek egészen furcsa a fegyverzete. Ta­lán a régi római hadsereg járha­tott ilyen hadigépekkel és más istrumentumokkal. Deszkákat, ponyvákat cipelnek, a lovak pe­dig furaformájú szerszámot húz­nak, a zúzógépet. A sáskák ellen kell a sok ha­digép és kell a sok ember, mert tizenkét kilométeres fronton áll a harc a Berettyó hullám­terében. Itt a határvonal Füzesgyarmat és Karczag között. Tulnán már letarolt, kipusztított földek látsza­nak, innen se szebb a látvány, csakhogy itt az aszály tett tönkre mindent és ami kevés mégis ígér­kezik, azt fenyegetik a sáskák. Sietni kell a munkával, mert néhány nap múlva a most még alig arasznyit ugráló sáskák re­pülő sáskává fejlődnek és akkor nem segít már se zúzógép, se deszka, mert magasan repülve száguldozzák be az egész kör­nyéket és a levegőben lehetetlen lecsapni rájuk. Munkások és gazdák jöttek ki a határba. A polgármester első felhívására kocsistól, lovastól, sereglettek ki a birtokosok is­ Csendben, halkan, loppal csap le az elsső osztag a gyanútlanul zizegő sáskákra. Ahol kibarnulik a fa közül rozsdabarna hátuk rajta a ferde fehér kereszttel, oda hirtelen rákanyarítják a ponyvát, aztán elő a dorongokkal, a hu­sángokkal és öt perc múlva, mi­kor a ponyvát felemelik, már ziz­­zenése sem hallik. Ahol még sűrűbb tömegekben gyűlt össze a sáskák serege, oda ponyvát sem kerítenek, hanem tűzcsóvát vennek közéjük, de mire menekülhetnének már mindeféle lángok veszik őket körül, mert kőszén körös­körül felgyújtották a sáskák szállását. Odébb, ahol kár a gabonát, akár dorongokkal, akár égetéssel tönkretenni és különben is arány­lag kevesebb sáska szökdécsel, deszkákat teregetnek a szorgos kezek. A deszka hamarosan meg­­tellik sáskával, akkor azután hir­telen ráborítanak egy másik desz­kát és pillanatok múlva nincs élő sáska a deszka között. Van olyan deszka is, amelyet szurokkal ken­nek be. Erre rá sem kell borítani a fedőt, megfogja a szurok mind­örökre a sáskát. Igyekeznek minnél csendeseb­ben do­gozni, hogy nagyon fel ne riasszák a sáskákat, de azért a munka hevében már az első fél­órában kiabálástól hangos az egész környék. Belemelegszenek a mun­kába, mindenki dirigál, kiabál, rendelkezik és különösen nagy lesz a lárma, mikor a zúzógépek is munkába állnak. Ló húzza az elől-hátul kerekes alkotmányt, melynek végén sűrü drótkefe van. Ötnyi széles lehet ez a kefe és kegyetlen élességgel hasítja végig a földet. Ha közben sáskát ér, azt valósággal felkoncolja. Körbe­­körbe megy a ló ezzel a zúzó­géppel. A sáskák kétségbeesett riadás­­sal zizegnek, zúgnak, ugrálnak, rá emberre, rá lóra. A ló pedig egyre tapog körbe-körbe, de nem bírja soká a kínos zizegést, meg a ráugráló sáskák csiklandozását és hiába a munkások erős keze, mégis megbokrosodik. Nyerit és rugkapálódzik a meg­bokrosodott ló, társainak sem kell több és most lesz igazi harc- e tér a határ. Megbokrosodott lovak szá­guldoznak a zúzógéppel össze­vissza, még hátborzongatób­ban izegnek a halálra ítélt sáskák, a lovak teste tarka a hozzájuk tapadó sáskáktól, a levegőben pedig ott kering a seregély és kékharkály. Le-lecsapnak közben és he­­gyes csőrük egész csomó sáskát markol fel. Emberek szaladgálnak a lovak után és ponyvát fognak a sáskák elé. Tűz­csóvák villan­nak itt is, ott is és múlnak az órák, de nem csökkent a harci láz, növekszik a zsivaj, de fogynak a sáskák. Pedig a szomorú valóság az, hogy nincsen most sok védeni azon a vidéken, a Berettyó sze­szélyes medre mellett. Mert amit még nem pusztított el a sáska, azt már tönkretette az aszály. 1883. óta nem volt olyan ínség Karczag környékén s egészen be

Next