Ruszinszkói Magyar Hírlap, 1925. július-december (6. évfolyam, 27-54. szám)
1925-07-05 / 27. szám
4 oldal. RUSZINSZKÓI MAGYAR HÍRLAP 1925. julius 5. nyugdíjnál az évi segély 756 cK, 2000 cK-tól 6000 cK-ig bezárólag terjedő nyugdíjnál az évi segély 900 cK. Az alhivatalnokok és szolgák kategóriájába tartozó nyugalmazott alkalmazottak számára az évi segély 564 cK. Az alhivatalnokok és szolgák kategóriájába tartozó állami alkalmazottak özvegyei számára az évi segély 336 cK. A munkások kategóriájába tartozó nyugállomány állami alkalmazottak számára az évi segély 468 cK, ezen alkalmazottak özvegyei számára az évi segély 288 cK. A rangosztályba sorozott állami tisztviselők, bírák és állami tanszemélyek házasságából született árvái számára és pedig 3000 cK-ig bezárólag terjedő felemelt nevelési pótlékkal és esetleges kegypótlékokkal bíró szülőtlen gyermekek számára és 600 cK-ig bezárólag terjedő ilyen nevelési pótlékkal és esetleges kegypótlékkal bíró atyátlan gyermekek számára az évi segély minden szülőtlen árva részére 468 cK, minden atyátlan árva részére 268 cK-ban állapítatik meg. Az alhivatalnokok, szolgák és munkások kategóriájába tartozó állami alkalmazottak házasságából született árvái számára az évi segély minden szülőtlen árva részére 240 cK, minden anyátlan árva részére 192 cK. Ezen járandóságokon felül a felsorolt állami nyugdíjasoknak 1919. szeptember 1-től kezdve a feleség után 400 cK és minden gyermek után, ha az egykori alkalmazott az állami tisztviselők (tanszemélyek) kategóriájába tartozik, 288 cK, ha valamely más kategóriába tartozik 192 eh évi pótlék jár, azonban a feleség és a gyermek után járó pótlék nem haladhatja meg az alkalmazott drágasági pótlékát. A rendelet 11. §-a szerint az egykori magyar minisztérium 1918. március 16-iki 150. számú rendeletével bevezetett hadisegély 1919. szeptember 1-től kezdve beszüntettetik. A rendelet 13. § a alapján az itt felsorolt azon állami alkalmazottaknak, kik 1918. szeptember ЗО.-ikával, vagy később 1919. július 31-ig bezárólag nyugállományba léptek, a magyar szabályok szerint megszabott eddigi járandóságaiktól azon naptól kezdve, melytől a járandóságok kiutalványoztattak, 1919. augusztus 31-ig minden hónapra még a következő összegek fizetendők ki, éspedig rangosztályba sorozott állami tisztviselők, bírák, vagy állami tanszemélyeknek évi fizetésük nagysága szerint 50—92 cK-ig, a többieknél 50—66 cK-ig terjedő összeg fizetendő ki. Ezen pótlék azon alkalmazottak özvegyeit és árváit is megilleti, kik 1918. szeptember havában tényleges szolgálatban hunytak el. A rendelet 14. §-a értelmében azon magyar szisztémájú állami alkalmazottak, akik 1919 aug. 31-től kezdve 1920. április 30-ig bezárólag nyugállományba léptek és ezek hátramaradottjai, valamint azon állami alkalmazottak hátramaradottai, kik 1919. aug. 31-től bezárólag 1920. április 30-ig tényleges szolgálatban elhunytak ugyanazokat az illetményeket élvezik, mint az 1919. szeptember 1. előtt nyugdíjazottak, illetőleg elhaldálózottak. (Folytatjuk.) A reklamációs bizottság működésbe kezd Több mint 900 felszólamlás történt. Nagyobbrészt az őslakosok ellen A zsupáni hivatal mellett működő felszólamlási bizottság, melynek hatáskörébe tartozik az Ungvár-Uzhorod fővárosra nézve öszszeállított választói névjegyzék ellen beadott észrevételek elintézése, a törvény szerint e hó első napjaiban megkezdi működését. A bizottság eddigi elnöke Gulicsy János vármegyei másodfőjegyző nyugdíjaztatván magát, a csupán az ő helyébe dr. Hozsovszky Leodinár főjegyzőt nevezte ki elnöknek, az utóbbi helyettesévé pedig dr. Zajcser Károly kerületi biztost. Hallomás szerint a különböző pártok 947 felszólamlást adtak be. Minthogy a felszólamlások éle legnagyobbrészt itteni őslakos magyar testvéreinknek a névjegyzékből való törlésére irányul, figyelmeztetjük ezeket, legyenek résen s a reklamációs bizottság felhívásának tegyenek azonnal eleget. Arra azonban már most figyelmeztetjük a felszólamlási bizottság magyar nemzetben tagjait, valamint azokat a személyeket is, akiket törölni szeretnének, hogy a prágai Legfelsőbb Választási Bíróság elvi jelentőségű döntvényei szerint a törlés alapjául szolgáló bizonyítékokat annak kell bemutatni, aki a törlést ki akarja eszközöltetni, vagyis a felszólamlónak magának, nem pedig annak, akit töröltetni akar! Bár a választás a nyakunkon van, reméljük, hogy a bizottság működése pártatlan lesz s hogy a felszólamlókat nem hevíti a gyűlölet, hanem az igazságérzete. A reklamációs bizottság írásban hozza meg határozatait, amelyek a a prágai Legfelsőbb Választási Bírósághoz felebbezhetők. Mindenki legyen résen, aki nem is akarja, hogy polgári jogának gyakkodásától elüttessék. Hadijelentés az idei sáska frontról Amikor délen állat-tatárjárás van. — Hogyan harcol az ember az állat ellen egy tizenkét kilométeres fronton ? Karczagnak ez éven szomoru і napjai vannak. A környék népe, Naparja-nagyja hadba vonult, az emberi ellenséget majdnem felül- múló sáska hadjárat ellen, hogy і mindennapi kenyerét megmentehesse. Ruszinszkói olvasóink közzül igen kevesen láthattak még ilyen állat-tatárjárást, melynek tizenkét kilométeres frontja van és amely milliárdos hadsereggel rendelkezik. Alig pirkad Karcagon, mikor az embert egy furcsa menet zaja riasztja fel álmából. A menet a Berettyó-csatorna felé vonul. Gyalogosok, lovasok kocsik keverednek egymással. A hadseregnek egészen furcsa a fegyverzete. Talán a régi római hadsereg járhatott ilyen hadigépekkel és más istrumentumokkal. Deszkákat, ponyvákat cipelnek, a lovak pedig furaformájú szerszámot húznak, a zúzógépet. A sáskák ellen kell a sok hadigép és kell a sok ember, mert tizenkét kilométeres fronton áll a harc a Berettyó hullámterében. Itt a határvonal Füzesgyarmat és Karczag között. Tulnán már letarolt, kipusztított földek látszanak, innen se szebb a látvány, csakhogy itt az aszály tett tönkre mindent és ami kevés mégis ígérkezik, azt fenyegetik a sáskák. Sietni kell a munkával, mert néhány nap múlva a most még alig arasznyit ugráló sáskák repülő sáskává fejlődnek és akkor nem segít már se zúzógép, se deszka, mert magasan repülve száguldozzák be az egész környéket és a levegőben lehetetlen lecsapni rájuk. Munkások és gazdák jöttek ki a határba. A polgármester első felhívására kocsistól, lovastól, sereglettek ki a birtokosok is Csendben, halkan, loppal csap le az elsső osztag a gyanútlanul zizegő sáskákra. Ahol kibarnulik a fa közül rozsdabarna hátuk rajta a ferde fehér kereszttel, oda hirtelen rákanyarítják a ponyvát, aztán elő a dorongokkal, a husángokkal és öt perc múlva, mikor a ponyvát felemelik, már zizzenése sem hallik. Ahol még sűrűbb tömegekben gyűlt össze a sáskák serege, oda ponyvát sem kerítenek, hanem tűzcsóvát vennek közéjük, de mire menekülhetnének már mindeféle lángok veszik őket körül, mert kőszén köröskörül felgyújtották a sáskák szállását. Odébb, ahol kár a gabonát, akár dorongokkal, akár égetéssel tönkretenni és különben is aránylag kevesebb sáska szökdécsel, deszkákat teregetnek a szorgos kezek. A deszka hamarosan megtellik sáskával, akkor azután hirtelen ráborítanak egy másik deszkát és pillanatok múlva nincs élő sáska a deszka között. Van olyan deszka is, amelyet szurokkal kennek be. Erre rá sem kell borítani a fedőt, megfogja a szurok mindörökre a sáskát. Igyekeznek minnél csendesebben dogozni, hogy nagyon fel ne riasszák a sáskákat, de azért a munka hevében már az első félórában kiabálástól hangos az egész környék. Belemelegszenek a munkába, mindenki dirigál, kiabál, rendelkezik és különösen nagy lesz a lárma, mikor a zúzógépek is munkába állnak. Ló húzza az elől-hátul kerekes alkotmányt, melynek végén sűrü drótkefe van. Ötnyi széles lehet ez a kefe és kegyetlen élességgel hasítja végig a földet. Ha közben sáskát ér, azt valósággal felkoncolja. Körbekörbe megy a ló ezzel a zúzógéppel. A sáskák kétségbeesett riadással zizegnek, zúgnak, ugrálnak, rá emberre, rá lóra. A ló pedig egyre tapog körbe-körbe, de nem bírja soká a kínos zizegést, meg a ráugráló sáskák csiklandozását és hiába a munkások erős keze, mégis megbokrosodik. Nyerit és rugkapálódzik a megbokrosodott ló, társainak sem kell több és most lesz igazi harc- e tér a határ. Megbokrosodott lovak száguldoznak a zúzógéppel összevissza, még hátborzongatóbban izegnek a halálra ítélt sáskák, a lovak teste tarka a hozzájuk tapadó sáskáktól, a levegőben pedig ott kering a seregély és kékharkály. Le-lecsapnak közben és hegyes csőrük egész csomó sáskát markol fel. Emberek szaladgálnak a lovak után és ponyvát fognak a sáskák elé. Tűzcsóvák villannak itt is, ott is és múlnak az órák, de nem csökkent a harci láz, növekszik a zsivaj, de fogynak a sáskák. Pedig a szomorú valóság az, hogy nincsen most sok védeni azon a vidéken, a Berettyó szeszélyes medre mellett. Mert amit még nem pusztított el a sáska, azt már tönkretette az aszály. 1883. óta nem volt olyan ínség Karczag környékén s egészen be