Ruszinszkói Magyar Hírlap, 1927. január-június (8. évfolyam, 1-71. szám)

1927-01-01 / 1. szám

2. oldal. Felhívás a magyar tanítósághoz. Kedves Kartársak ! Az iskolába járó magyar növendékek, a tankönyveken kívül, semmi olyan ol­vasnivalót nem kapnak kezeikbe, amely­ből lelki szórakozást nyerhetnének, vagy amelyből, az iskolán kívül, szórakozva tanulhatnának, szóval hiányzik egy gyermeklap. Ezt a hiányt nem csak a növendékek, de mi, tanítók is érezzük és elszomorodva látjuk, hogy amíg a nem magyarajkú gyermekeknek kellő alkalmuk van arra, hogy az iskolán kívül is szórakoztató és nevelő gyer­meklapot olvashatnak, addig a mi ma­gyar gyermekeink ezt nélkülözni kény­telenek. Ezen hiány pótlására egy gyermek­lapot szeretnénk megjelentetni, amelynek munkatársa lenne minden tanító, min­den magyar, akinek lelkében ott él a magyar faj nevelésének szent eszméje, de munkatársa lenne minden jobb ta­nuló is, aki dolgozatait, tanítója segítsé­gével, a szerkesztőségbe eljuttatná. Nem a vagyonszerzés, de a lélek nevelése lenne a cél. Éppen ezért a lap ára, amely egy nyomtatott ívnyi terje­delemben, havonkint egyszer jelennék meg, — julius és aug. kivételével, — példányonként 50 fillér lenne, hogy még a szegényebb gyermekek is megvehes­­sék. Hogy pedig a teljesen szegény ta­nulók is hozzájuthassanak, erre a tanító és növendékek közreműködésével ren­dezett irodalmi délutánok, vagy vallásos estélyek, esetleg színi előadások jöve­delmének egy része és a jószívű gazdasá­gok adományai szolgáltatnának alapot. Hogy azonban az előállítási költség tekintetében némi tájékoztatót nyerjünk, felkérem a­­Kartársakat, hogy*** szíves­kedjenek bejelenteni a Ref. iskola, Uzs­­horod, Zsatkovics-tér 90 címre, hogy körülbelül hány példányszámra volna szükség iskoláik részére ? és hogy mun­kájukkal támogatnák-e a lapot ? Válaszukat szeretettel kéri : Kormos Gerő ref. tanító. Ha okos asszony, a könnyelmű kő­művesmester és a földreform A földreform címén szerzett terü­leteket 10 évig sem elidegeníteni, sem megterhelni nem lehet. Bakos Kálmán botfalvai kőműves­mester megbízást kapott özv. Szabó Jánosnétól, hogy házat építsen neki. Megalkudtak, a terveket a komáék is jóváhagyták , és Bakos felépítette a házat. Ennek utána pedig Bakos kérte a kialkudott 7000 koronát, de legna­gyobb csodálkozására Szabóné megta­gadta a fizetést. Erre Bakos 7000 ko­rona erejéig keresetet adott be az ung­vári törvényszéknél Szabóné ellen Itt azonban újabb és még nagyobb meglepetés érte a vállalkozót. A tör­vényszéken ugyanis megállapították, hogy özv. Szabóné a földreform címén a földhivataltól kapta azt a területet, amelyen a lakóházat felépítette. A tör­vény pedig úgy rendelkezik, hogy a földreform címén kapott földeket, illetve az azokon épített objektu­mokat 10 évig sem elidegeníteni, sem megterhelni nem lehet. Ezen az alapon a vállalkozó kere­setét nem is tárgyalhatja a törvény­szék, mert tíz évig az özv. Szabóné­­nak kiutalt telek és a rajta lévő lakó­ház­­ sérthetetlen. Bakos vállalkozó alig bírt az első pillanatokban szóhoz jutni, majd későb­ben kissé megnyugodott a változhatat­­lanban. Most pedig más módot keres, hogy Szabónét fizetésre kényszerítse. RUSZINSZKÓI MAGYAR HÍRLAP Magyarországon is Magyar Nemzeti Pártot alakítanak?22 éven át távol az otthontó (Budapest, dec. 30.) Az Országos Keresztény, Kisgazda, Földműves és Pol­gári Párt, amely a legutóbbi választások alatt Egységes Párt néven szerepelt és győzött, régi neve helyett a „Magyar Nemzeti Párt“ elnevezést veszi fel. A hír egyébként még megerősítésre szorul. A kormánnyal való tárgyalások nehezen haladnak előre (Prága, dec 30.) A Szlovák Néppárt (Hlinka-párt) a kormánnyal való tár­gyalásait csak nehezen folytathatja. „A néppárt követelései ugyanis a közigaz­gatási reform kormányjavaslatával szemben olyan méretűek, hogy a kormány azokba bele nem mehetett. A tárgyalásokat egyébként január 4-én folytatják. Megegyezésre a remény nem valami biztató. Amerikában több helyen forrongás van (Bécs, dec 30) Buenos Airesi jelentések szerint Brazíliában lázadás tört ki. A kormánycsapatok súlyos vereséget szenvedtek. Több tisztet megöltek. San Pedrito legénységének egy része a felkelőkhöz pártolt. Nikaraguában polgárháború dühöng. A liberálisok és konzervatívok között két napos harc volt. Mi van a vármegyei alapokkal ? A zsupai költségvetés után nyilvános zárszámadást kérünk. — Inditassék vizsgálat a megyei alapok sorsára vonatkozólag. — Megemlékeztünk arról, hogy most jelent meg első ízben a zsupáni költ­ségvetés, melyet a munkácsi zsupáná­­tuson közszemlére tettek. Ezzel kapcsolatban mind nagyobb az érdeklődés aziránt, hogy a uszinszkói vármegyék s tzu sevo alapjai­n sorsra jutottak az éra válto­zás óta. Ezek az alapok több millió koronát tesznek ki, de a legtöbbjének sorsáról a közönség, de még az alapokkal ér­dekközösségben lévő egyesületek és személyek máig sem tudnak semmit. Megcáfolásra váró hírek szerint van­nak alapok, amelyeknek nyoma sin­csen, vagy pedig egészen más célra használták fel, mint amilyen célú a rendeltetésük. A zsupánátusnak tehát első gondja legyen, hogy az összes vármegyei ala­pok sorsa felől érdeklődjék, állítsa össze ezeknek az alapoknak a statisztikáját, a hiányzó alapok rejtekhelyét kutassa fel ч Ья valamely alap elkallódott, sze­­­­rezze vissza, mert abból a pénzből, amely közcélt szolgál, egyetlen fillér­nek sem szabad hiányoznia. Reméljük, hogy a munkácsi zsupán nem zárkózik el a közönség kívánságai elől és a kedélyek lecsillapítása végett igyekezni fog a vármegyei alapok sor­sát a nyilvánosság kritikája alá bo­csátani. Részittesen a nagyzsupán zárszám­adást és tegye közzé. Ez elsőrendű hivatalbéli kötelességei közzé tartozik. Vince Hugó, beregszászi kormánybiztos közigazgatási módszere Beregszász főutcáit virágos kertekkel akarja ellátni, de — a Rozsos-kert városrészben nincsen járda, nincsen villany és feneketlen a sár. Vince Hugó gyógyszerészből lépett elő — érdemei elismeréséül (!) — be­regszászi kormánybiztossá. Hivatottság hijján került ebbe a pozícióba, mert hisz sohasem volt közigazgatási ember. És most abban merül ki minden am­bíciója, hogy Beregszász pénzügyi ál­lapotát „közigazgatási és pénzügyi szak­tudásával“ szanálja. Ez a szanálás azonban valahogy nem akar sikerülni, mert mindenki előtt nyilvánvaló, hogy Vince csak hiúsági politikát csinál. En­nek egyik eklatáns példája, hogy ed­dig semmit sem tett Beregszász fej­lesztése érdekében, minden ötlete és terve egy nagy-nagy laikus munkájá­nak jellegét viseli magán. Legutóbb eszébe jutott, hogy parkí­­roztatni fogja Beregszászt. Virágos ker­teket akar varázsolni Beregszász főut­cáira, hadd lássa a betévedt idegen, hogy milyen paradicsom lett Beregszászból a Vince rezsim alatt. De amíg a főutcák virágos kerteket kapnának, addig a Rozsos-kert város­rész sok száz házával a rendezetlen­ségnek, visszamaradottságnak és elha­nyagoltságnak legpazarabb képét mu­tatja : itt nincsenek utak, nincsenek jár­dák, csak gödrök, nem ég a villany és feneketlen a sár. Ennek a rendezetlen­ségnek nemrégiben is tragikus követ­kezménye volt: Bihary Sándor beregszászi favágó az esti sötétben beleesett a Ro­zsos-kert egyik gödrébe, megütötte magát, megszédült és halálát is lelte, megfulladt. Amikor tehát parkírozni akarta a fő­utcákat, akkor nem jutt eszébe a Ro­zsos-kertben teremteni rendet. Pedig annyit föltétlenül kellene tudnia, hogy elsősorban is a polgárság legfontosabb óhajait kell kielégíteni, a városfejlesztés legsürgősebb feladatait kell végre­hajtani és csak azután jöhet a kert, meg a virág. 1927. január 1 Aki éveken át járja Ruszinszkot — A magyarországi Nyírbá­toron. — Ellopták a kolostor aranyfoglalata szentségét. Az üvegajtó halkan megzörrent. Egy ember kontúrjai rajzolódtak az üveg­táblára, ki merésztelenül tekint át a tiszta üvegtesten. Majd szerényen lép be a szobába, hol illedelmesen köszönti a bentieket. — Elhoztam, kérem szépen, a tar­tozást, melyet két hete kölcsönzött. — Honnét Bácsika? — kérdem tőle. — Járom a világot. Most Gejőcről jövök, ahol egy kevés munkám akadt S hogy hová megyek? Tudom is én. Megyek a nagy világba, oda, ahová szerencsém vezet. Hiszen akad csak munkám. A téli időre fel vagyok ké­szülve. Van két csizmám, van meleg ujjasom, bundám, úgy, hogy e tekin­tetben nyugodtan nézhetek a tél elé. — No és a telet, ha nem helyez­kedhetne el, hol fogja tölteni ? — Háltam én már kint a széna­kazalban is télvíz idején. Amim volt magamra terítettem s igy virradt rám a reggel. És nem esett semmi bajom — És mondja, hozzátartozói nincse­nek? Felesége, gyermeke, avagy szülei? — érdeklődtem tovább. — Szüleim nincsenek. Boldogult édes atyám a háború utáni időben halt el, de én akkor Nyírbátorban tartózkodtam az ottani klastromban. Feleségem van meg gyermekeim is. — Miért nem megy akkor haza . — Annak nagy története van. De különben minek is beszéljek... MG vontatva mondja az utóbbi izma a szobafalain át a vég­telenbe téved, abba a 22 év előtti időkbe, amikor még *egy boldogabb jövő mosolygott feléje. — Na jó, hát elmondom, de tesse­nek megengedni, hogy míg elbeszélem, letehessem a csomagomat. S a határo­m leemeli nem csekély súlyú vagyonát, amely egyedüli kísérője hosszú vándor­­utam­. Mert — amint kivettem a sza­vaiból — kerüli az embereket, ha ép­pen nem szükséges az azokkal való együttlét. A munkában is külön húzó­dik. G. is a magányosságot keresi: „Mert úgy mond: Ha az ember trécsel, úgy keveset dolgozik“. Mert ő szereti is a munkát. — A feleségem nemes család sarja. Szegény lány volt. Én pedig csak egy­szerű paraszt családban nőttem fel, de vagyonunk volt és van is s talán ezért lett ő a feleségem. A bátyja szolgabiró Bereg megyében. Egy ideig szépen éltünk, csendben, békében. De csak egy ideig, mig ő aka­ratoskodni nem kezdett. Aztán szó­ szót követett s csaknem tetlegességre került köztünk a sor. Atyám békét igyekezett köztünk teremteni s úgy sikerült is, hogy külön birtokot vásárolt nekünk, hol a családom még most is gazdál­kodik. Az uj otthonban újra felkeresett a veszekedés átka. A feleségem rátarti volt, de én sem engedtem s igy a vi­lágnak indultam. Bebarangoltam Bereg —Ung vidékét s voltam Magyarorszá­gon is, Nyírbátorban. A kolostorban kaptam állást, ahol érdekes esetnek voltam a szemlélője. Egy reggel ugyanis, amikor a mezőre indultam, hatalmas tömeg várakozott a főfalon kívül. — Mire várnak? — érdeklődtem. — Hát nem is tudja, mi történt az éjjel a kolostorban ? A szentséget elra­bolták a templomból. Még ki sem értem a mezőre, amikor lihegve jött utánam

Next