Sas. Vegyes tárgyu iratok az olvasni és tudni méltó minden ágaiból 13. (Pest, 1833)

Horváth Elek: Az 1827-ki országgyülés emléke. Mélt. Sárvári Felső és Alsó Vidéki gróf Széchenyi Istvánnak

Az 1827-ki országgyűlés emléke. Mélt. Sárvári Felső és Alsó Vidéki gróf Széchenyi Istvánnak. Mennyei szent érzés! — Mire int ég szültte Campenám ?■ Nem vala még gondom henye életet élni hazámban. Bár kisded, de szives szü­leményim hirdetik azt már;­­ most, — oh hála egek! — mikor a’ haza atyjai ott, hol Kárpát bérczei nyúlnak el, a’ nép lakta Pozsonyban. A’ nemzet boldogságát alapítani vágynak . Némán nézzem-e én, mire tör nagy tette azoknak? Engedek óh szent szűz ! — Intésed lángba hevité Lelkemet a’ haza dolgában: mit tudnom adál, azt Kis lantomra veszem ; — halljátok Pannóniának El nem korcsosodott bajnok maradéki ügyeimmel! — íme, miért régen tüzes óhajtással epedtünk , A' mire század előtt szent czéllal törtek eléjink, Most, mikor Istvánnak thronusán népének imádott Atyja é s királyja Ferencz tündöklik, elérjük ugyancsak,' ’8 nemzetiségünknek derűlő szép hajnala fénylik. Látta ez a’ Magyarok hivségét; — látta, miképen Voltának ők készek buzgón vért ontani érte . Látta, mi forrón áldoztak, ha kívánta, vagyonjok ’8 értékűk javait, mikor a’ Francz lepte határit szép országainak, s dühösen fenyegette veszéllyel. Látta, mikor dölyfös seregével elöntve hazánkat Napoleon mézes ültetéssel vágya hitünknek Szentségét tipratni velünk, al lelkesedéssel Kakos térmezejére kiván koronánkat eladni ’8 törvényes fejedelmünktől elhajlani; — látta: Esküdt hivségét mi igen megtartani tudta A’ Magyar, és meily kész volt vérét ontani inkább, Bár készületlen kellett megvívnia, hogy sem Pártot ütő szívvel csábitó szóra hajulni. — Látta, ‘s imigy szóllott: Országom gyámoli! — bajnok XIII. kötet. _­i

Next