Sas. Vegyes tárgyu iratok az olvasni és tudni méltó minden ágaiból 14. (Pest, 1833)
Horváth Elelk: A' magyar hon. A' halhatlan Tolnai gróf Festetics György árnyékának
• Ah! mint vérzik ezen bus szív azon emlékezetre, Melly Bélánk szomorú idejét juttatja eszembe , és a’ várnai harcz veszedelmét nyögni tanítja. Hány nemesink vérét nem nyelte Sió vize hajdan ! Mint odadúlt a’ szép nemzet, mint bolygó hazája Rémitő vadonyin, ’s farkasprédára kitéve, Vad kétségbeesés közt nyögte hazája elestek Gyermekit és rokonit nem lelvén , bánatos érzés Marczangolja szivét amaz édes anyának. Özönnel Hullnak könnyei halványult szép arczairől le , ’S megrepedett szivét örök álom leple takarja. És az atyák hiv gyermekiket honhagyva , kiontott Vörök tengere közt lőttek zsákmányt Pogánynak. Hány fiatal deli hölgy özvegységének epesztő Kínja között repdes lelkében az ütközeteknek Tört sok ezer fegyverrel ’s hős tetemekkel elöntött Párolgó helyein, szőrt hajjal nyögve keservét, így nyögi fájdalmát a’ gerlicze társa elestén, Fészke felett igy repdes, imigy nyögdécseli sérvét, A’ mikor egy tolvaj gyermek kiragadja porontyit. Kedvesi karjairól Márs prédájára sietve Hány fiatal hívek szomorú temetőre találtak, JS a’ hu hány kegyesek szivét nem húzta utánok ! Még nem elég!—Magyarink fényjét mint rontja Mohácsnál A’ Török. — Ah! mint dűl—mint dűl oda ritka reményünk, A’ fiatal koronás, Bellóna szülöttivel együtt! Melly rémitő kép , mellyet fest Várna előmbe, És Szigetet vérrel feladó Zrínyinknek utolsó Harcza, midőn mint a’ megsértett tigris , ezernyi Ellensége között lakadalmi ruhában elindul Ritka dicsőséggel szerzett sírjának ölébe. Mindezek, óh mi igen bus áldozatokba kerültek. Hányszor végveszedelmmel nemn fenyegette hazánkat A’ sok, hangya gyanánt pezsgő vad nemzetek üldje! — ’S mégis : hah ! — mi öröm, — mi szokatlan öröm lepi mellem? E’ sok bajra kiszánt nemzet fentartja szokását: Újra erőt vesz, felgyűl benne az ősi nemes vér. A’ sok kárt okozott otromba Pogányokat űzi, Kergeti honjából; szedi a’ diadalmi borostyánt, Nyugattól keletig ’s délig terjeszti határit Nagy Lajos, (áldott név!) — félővé teszi hatalmát. Hősi dicsőségét Európa csudálja ’s irigyli. — Ismét viszszavonás ! — Fogy erőnk; — a’régi dicsőség ködbe borul ’s kihunyik; — buja kormány rontja hazánkat.