Sas. Vegyes tárgyu iratok az olvasni és tudni méltó minden ágaiból 15. (Pest, 1833)
Horváth Elek: A' nemzeti theátrum. Horváth Endrének
A nemzeti theát trum, Horvát Endrének, Árpád lelkes írójának, barátomnak, i Endre! kinek hő érzését csókolja baráti Szivem, méta nemes tűzzel buzdítani kezded A’ viadalra kikelt buzogányos nemzetet, Árpád El nem korcsosodott unokájit. —* Most is azon tűz Lángol még benned, ’s lángolni fog, elhiszem, addig,. Mig a’ sárga hajós Styxnek partjára ki nem tesz. Áldom szent hevedet, melly most is honja javáért A’ nemesebb szivü hazafit serkenti , hogy ezres Álmodozásából keljen fel, ’s sírba hanyatlott Őseinek lelkét megújítva nevelje szivében . Hogy tegye azt, mi dicső lángfénybe borítja hazáját. Nemzeti játékszint épitsen , melly vetekedjék A’ London ’s Paris olly rég bámult büszke falával. — Oh, csakugyan van-e , kit felgyújtott szittyás lantod ? A’ ki velünk született nagyságunk tudja becsülni, ’S szunnyadozási között még nemzeti érzete lévén. Tudja, hogy Árpád szép maradékit nem csupa vérrel Nyert koszorúk, nem dús kincsek, nem meszsze kiterjedt Birtokok és zsirosult telekek teszik egybe azokkal, kik magokat jelesebb nemzetnek hirdetik: — a’nyelv ’S szivmivelés és a’ léleknek csinosodása ’S a’ jó erköltsnek pallérzottsága tehet nagy Nemzetet; ezt pedig a’ játékszín adja élőnkbe. Itten kellemetes színben tündökleni látod A’ virtust, ’s álarczától megfosztva meziten A’ gonosz indulatot, ’s ezt fátni, követni tanít azt. Itt Cédrust látod , mint váltja fel a’ fejedelmi Öltözetet, hogy honjáért a’ delphusi jósló Nyelve után neki szánt szivvel fellelje halálát. XV. kötet. *t