Ságvári Napló, 1984 (2. évfolyam, 1-6. szám)
1984-01-01 / 1. szám
A NYÍREGYHÁZI SÁGVÁRI MGTSZ. DOLGOZÓINAK LAPJA II. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM 1984. JANUÁR Szavaink hitele Mondják, hogy a december, a január a leltárak hónapja. Számba veszünk, mérünk, munkánkról ítélünk ilyenkor. Mi volt a jó, mi volt a rossz? A világban való rendet tartás szükségessége, hogy ezek a leltárkészítések az év egy meghatározott időszakához kötődnek. Emberi gyengeség, hogy legtöbbünkben egy meghatározott naphoz, az óév halálához, az újév születéséhez kapcsolódik ez a leltárkészítés. Emberi gyengeség, hiszen a naptár, benne az ünnep emberi kitaláció. Nem szab új határt a pirosbetűs ünnep, nem zár le, nem kezd, nem választ el. Akik álltak már valaha sötét lépcsőházban, azok viszont tudják, hogy milyen nehéz lépni a lépcsőn akkor, ha nem látjuk a fokot, ahová állunk, vagy a következőt, amelyre lépnünk kell. Tudom, hogy szilveszter táján illőbb volna ünnepies szavakkal örülni az újnak, és jól tudom, hogy valóban van bennünk ilyenkor ünnep, de pezsgőbontás közben azért arra is gondolni kell, hogy miként ünnepel a nép, hogyan ez a kicsi ország? Képletesen szólva 1983 búcsúzhat jóérzésekkel is, de aligha búcsúzik a pezsgős vacsorák hangulatában. Ebben a komoruló világban volt gondunk, és 1984-ben is lesz gondunk elég. Több, mint amennyihez évtizedek alatt hozzászokhattunk. A háború, a háborút követő ínség, az ötvenes évek szegénysége sok emberben már legfeljebb tanult történelem, vagy éppen még annyi sem. Ünnepeink gyorsabban híztak, mint a hétköznapok, igényeink gyorsabban, mint a mi emberi teljesítményeink. És mégis: ha egymás között magánemberként beszélgetünk, akkor szívesen panaszkodunk a dráguló világra, nem azt mondjuk, hogy ugyanolyan szilvesztert csinálunk magunknak mint tavaly, ugyanannyi hússal, szesszel, süteménnyel, aminek egy részét kidobjuk két nap múlva, hanem azt, amit az ország, a nemzet, a nép közös élményként a közös dolgairól mondhatna el. Szavaink hitele a tettek hitele, az ilyenkor elvégezhető leltár az emberi, állampolgári felelősség, tisztesség. Emberi megméretés. És éppen ezért, ha kívánni lehetne magunknak valamit a naptári újhoz, azaz a hétköznapjaink folytatásához, akkor a kétféle számadásból egyféle számadást kívánnék mindenkinek. Azt, hogy ne mást és másképpen mondjunk valamit a termelési tanácskozáson, és utána a baráti asztal mellett, azt, hogy örömeinkben a nemzet gondját, gondjainkban a nemzet erőfeszítéseit, terveinkben közös terveinket is tudjuk, értsük, mérjük. Nem ünnepeken, hanem naponta, nem egy-egy nagy elhatározással, hanem megszokottan, felnőtt komolysággal. Magunknak szolgálunk ezzel, és valamennyiünknek így építhetünk okos ünnepeket. Bartha Gábor tíTiinimimiiimiiMiiniiimnüMiBiii—■ [UNK] [UNK]in—w—im—imieiiiiiiMiiiiiiinwiwiiii ^Böldóíj, új eAedemtő t (WVVVVVVY'A^/VVVVVVYVVVVVVVVVVi Február 10: zárszámadás Lapzártakor jött a hír: február 10-én tartja közös gazdaságunk zárszámadó közgyűlését. Az esemény színhelye — híven a hagyományokhoz — ez alkalommal is a Móricz Zsigmond Színház lesz. S bár e sorok írásakor még nagyban tartott a mérleg készítése, annyi bizonyos, hogy eredményes esztendőt tudhat maga mögött szövetkezeti kollektívánk. Részletesebbet természetesen a zárszámadás után, márciusi számunkban ... Névadónkra emlékeztünk Meghitt hangulatú ünnepségen emlékezett meg tagságunk december 16-án névadónkról, Ságvár Endréről, aki idén lenne hetvenéves. A vajdabokori művelődési házban szervezett eseményen részt vett a magyar munkásmozgalom kiemelkedő alakjának húga, Ságvári Ágnes. Fehér József, a pártalapszervezet titkára beszédében méltatta a kiemelkedő hazafi érdemeit. Felelevenítette életútját, amely az ösztönös lázadástól a tudatos tenniakarásig ívelt. Ezt követően Ságvári Ágnes idézte fel személyes élményeit. (A vele készült beszélgetésünket a 3. oldalon olvashatják.) Testületeink tárgyalták Sűrű programmal búcsúzott tőlünk az óév. Egymást követték az események házunk táján. A történésekből kivették részüket testületeink. Két, egymáshoz közeli időpontban tartotta évi utolsó tanácskozását pártalapszervezetünk és vezetőségünk. Az előbbin az 1983-as mozgalmi esztendő értékelése szerepelt a napirenden, míg az utóbbin sok egyéb között a Munkaügyi Szabályzat megvitatása volt a téma. Bővebbet a két tanácskozásról belső oldalunkon közlünk ... Célrészjegy Miképp lehetne gyarapítani közös vagyonunkat, s nagyobb árbevételre szert tenni? E kérdés is izgatta a vezetőséget, amikor napirendre tűzte a közelmúltban fejlesztéseink terveit. Alapos vita után született döntés arról, hogy érdemes lenne a sertéstelepünkön felnevelt közel tízezer sertés feldolgozásának körülményeit kialakítani. Azaz: ellátni a megye székhelyét jó minőségű és friss hús-, valamint töltelékáruval. Az előzetes kalkulációk szerint mindez azonban jelentős összegeket emésztene föl. Véges anyagi lehetőségeink miatt így a fejlesztéshez a törvény biztosította módszerekkel is élni kell. Más szóval: igénybe venni a tagság segítőkészségét. Határozat született: amennyiben a küldöttgyűlés hozzájárul, 1984. elején a húsfeldolgozó üzem építésére célrészjegyeket bocsájt ki gazdaságunk! A célrészjegyre magasabb részesedést fizetünk, mint amit a takarékpénztár ad. Meggyőződésünk, hogy a kollektíva megérti kezdeményezésünk lényegét, s a célrészjegyek jegyzésével segíti a termelőszövetkezetet a közös gyarapodás és a közös siker érdekében. A részletes feltételekre a küldöttgyűlés határozatát ismertetve még visszatérünk a Napló hasábjain is. Alma Pestre... Valószínű, hogy az almaértékesítés egyik — a sok közül — járható útjára bukkantunk. Kereskedelmen kívül adtunk el ugyanis egy jelentős tételt ízes gyümölcsünkből. A vásárló a Magyar Távirati Iroda volt, amelynek dolgozói több mint 10 tonnányi almát vásároltak meg szövetkezetünktől. A hírügynökség tehergépkocsijai többször is megfordultak a felsősimai kertben. Távirati stílusú hírünkhöz hozzátartozik: az MTI tudtul adta, hogy jönnek 1984-ben is ... Újra elérkeztünk egy év lezárásához és egy új esztendő kezdetéhez. Ilyentájt az ember számvetést készít, mi az, amit saját háza táján sikerrel valósított meg, s melyek azok a törekvések, amelyek mindennapi munkájában, jelen esetünkben a Ságvári Termelőszövetkezetben sikeresen oldott meg. Kis közösségünk számadása majd a februári közgyűlésen történik meg, ám nem árt, ha előtte szólunk néhány szót arról, mely mindnyájunkat érintett 1983-ban. A kedvezőtlen közgazdasági, időjárási, piaci és külgazdasági tényezők ellenére tavalyi munkánkról örömmel mondhatjuk, írhatjuk: eredményes volt! Mindez a közösben és a háztájiban végzett szorgalmas munkának köszönhető. Valamit 1984-ről: embert próbálók és jelentősek azok a tennivalók, melyek előttünk magasodnak. Munkánkat, feladatainkat még szigorúbbá váló körülmények között kell, hogy végezzük, s nincs ez másképp, ami a politikai hangulatot illeti. A világban tapasztalható politikai feszültség nem a gazdaságnak, a munkájukat becsülettel végzőknek, hanem a fegyvert gyártóknak, a világ békéjével manipulálóknak kedvez. Ezért kap egyre nagyobb hangsúlyt a gazdasági építőmunkánk mellett politikai harcunk, mely a béke megvédésére, megőrzésére irányul. Ne felejtkezzünk el azokról sem, akik már nincsenek közöttünk. Egy részüket a koruk szólította el közülünk és sajnos megfogyatkoztunk amiatt is, mely az ember életével, sorsával együtt jár. Emléküket akkor ápoljuk, ha a tőlük megszokott, eltanult lendülettel, a jó gazda igyekezetével tesszük dolgunkat az új esztendőben is. Mindehhez kívánok számos munkasikert, erőt, egészséget, békességet tagjainknak, nyugdíjasainknak és kedves családjaiknak! A termelőszövetkezet vezetősége nevében: Leitner István elnök V________________________________________________j