A Sajtó, Sajtóügyi tudományos folyóirat, 1941 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1941 / 1. szám - Kossuth Lajos hírlapírói pályája
ját. A Nádor, mint Pest vármegye főispánja megtiltotta a Törvényhatósági Tudósítások megjelenését. Kossuth Lajos, akiről egyik tanára azt mondotta, hogy jobban ismeri a törvényt, mint az egész királyi Tábla, nem engedelmeskedett, mert „szenvedni megtaníthatják, de félni nem!“ Meg is tanították . . . A hétszemélyes Tábla 4 évi börtönre ítélte. Ebből a büntetésből 5 nap híján 3 évet kitöltött, azután a bécsi politika irányváltozása megnyitotta előtte a börtöncella ajtaját. De azt, hogy kiszabadulása után lapot szerkeszthessen, hogy ismét újságíró legyen és így térjen vissza a közszereplés terére, Kossuth Lajos alig remélhette. A hírlapkiadás a kormány engedélyétől függött és Kossuth akkor erkölcsi lehetetlenségnek tartotta, hogy engedélyért folyamodjon. Nem tudta elhinni, hogy a cenzúra megférjen az ő tollával, „mely ha nem írhat is mindent, mit gondolok és érzek, de mást, mit gondolok és érzek, írni sohasem fog.“ Hogyan történhetett meg mégis az, hogy Landerer az 1840. év végén, Karácsony és Újév között a Pesti Hírlap szerkesztői állásával kínálta meg és a lap 1841 január 2-án megjelent első számában szerkesztőként mutatta be Kossuth Lajost az olvasóközönségnek ? Megvan ennek az akkori állapotokat jellemző története, melyet Kossuth természetesen nem ismert, midőn a Pesti Hírlap szerkesztését havi 200 forintért elvállalta. Landerer, a német származású pesti nyomdász fülig eladósodott ember volt. Lehet, hogy nemcsak szívbéli érzelmeit követve, hanem ezért is lépett a bécsi titkos rendőrség szolgálatába. Amikor hitelezői nagyon szorongatták az a mentő ötlete támadt, hogy Kossuth Lajos nevének varázsával szanálja magát. Ez az ötlet találkozott a bécsi hatalmasságok terveivel. Landerer potom pénzért megvásárolta a Sürgöny című lap kiadó-tulajdonosi jogát. Munkácsy, a Sürgöny kiadója örült, hogy túladhatott a tengődő lapocskán, amelynek mindössze 200 előfizetője volt. A hírlapi privilégium átruházása Landererre, a bécsi titkos rendőrség besúgójára nem ment nehezen. A kamarillától nyert utasításra Wirkner Lajos, a magyar udvari kancellária titkára intézte el az ügyet, melynek akkori előadója, Szögyén-Marich László be is számol erről emlékirataiban. Azt írja, hogy Kossuth Lajos szerkesztőül való megnyerése előre elhatározott dolog volt, mert így ,,Kossuth dolgozatai cenzúra alá kerülvén, tollának veszélyes irántjától nem kellene tartani‘ így és ezért kapott Landerer Lajos lapengedélyt Bécsben. Onnan egyenesen Kossuthhoz sietett, aki azt kérdezte tőle: — Meggondolta-e, hogy az én szerencsétlen nevem bizonyos helyeken nem a legjobb ajánló? Landerer megnyugtató választ adott. Elmondotta, hogy Bécsben amiatt járt: nem tagadnák-e meg a lapengedélyt, ha szerkesztőnek Kossuth Lajost kérné fel? A kormánynak „pusztán név ellen”, nincs kifogása, mert garanciája van a cenzúrában