A Sajtó, Sajtóügyi tudományos folyóirat, 1941 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1941 / 1. szám - Kossuth Lajos hírlapírói pályája

ját. A Nádor, mint Pest vármegye főispánja megtiltotta a Tör­vényhatósági Tudósítások megjelenését. Kossuth Lajos, akiről egyik tanára azt mondotta, hogy jobban ismeri a törvényt, mint az egész királyi Tábla, nem engedelmeskedett, mert „szenvedni megtaníthatják, de félni nem!“ Meg is tanították . . . A hétszemélyes Tábla 4 évi börtönre ítélte. Ebből a bünte­tésből 5 nap híján 3 évet kitöltött, azután a bécsi politika irány­­változása megnyitotta előtte a börtöncella ajtaját. De azt, hogy ki­­szabadulása után lapot szerkeszthessen, hogy ismét újságíró le­gyen és így térjen vissza a közszereplés terére, Kossuth Lajos alig remélhette. A hírlapkiadás a kormány engedélyétől függött és Kossuth akkor erkölcsi lehetetlenségnek tartotta, hogy enge­délyért folyamodjon. Nem tudta elhinni, hogy a cenzúra megfér­jen az ő tollával, „mely ha nem írhat is mindent, mit gondolok és érzek, de mást, mit gondolok és érzek, írni sohasem fog.“ Ho­gyan történhetett meg mégis az, hogy Landerer az 1840. év vé­gén, Karácsony és Újév között a Pesti Hírlap szerkesztői állásá­val kínálta meg és a lap 1841 január 2-án megjelent első számá­ban szerkesztőként mutatta be Kossuth Lajost az olvasóközön­ségnek ? Megvan ennek az akkori állapotokat jellemző története, me­lyet Kossuth természetesen nem ismert, midőn a Pesti Hírlap szerkesztését havi 200 forintért elvállalta. Landerer, a német származású pesti nyomdász fülig eladósodott ember volt. Lehet, hogy nemcsak szívbéli érzelmeit követve, hanem ezért is lépett a bécsi titkos rendőrség szolgálatába. Amikor hitelezői nagyon szo­rongatták az a mentő ötlete támadt, hogy Kossuth Lajos nevének varázsával­­ szanálja magát. Ez az ötlet találkozott a bécsi ha­talmasságok terveivel. Landerer potom pénzért megvásárolta a Sürgöny című lap kiadó-tulajdonosi jogát. Munkácsy, a Sürgöny kiadója örült, hogy túladhatott a tengődő lapocskán, amelynek mindössze 200 előfizetője volt. A hírlapi privilégium átruházása Landererre, a bécsi titkos rendőrség besúgójára nem ment nehe­zen. A kamarillától nyert utasításra Wirkner Lajos, a magyar udvari kancellária titkára intézte el az ügyet, melynek akkori előadója, Szögyén-Marich László be is számol erről emlékiratai­ban. Azt írja, hogy Kossuth Lajos szerkesztőül való megnyerése előre elhatározott dolog volt, mert így ,,Kossuth dolgozatai cen­zúra alá kerülvén, tollának veszélyes irántjától nem kellene tar­tani­‘ így és ezért kapott Landerer Lajos lapengedélyt Bécsben. Onnan egyenesen Kossuthhoz sietett, aki azt kérdezte tőle: — Meggondolta-e, hogy az én szerencsétlen nevem bizonyos helyeken nem a legjobb ajánló? Landerer megnyugtató választ adott. Elmondotta, hogy Bécsben amiatt járt: nem tagadnák-e meg a lapengedélyt, ha szerkesztőnek Kossuth Lajost kérné fel? A kormánynak „pusz­tán név ellen”, nincs kifogása, mert garanciája van a cenzúrában

Next