A Sajtó, Sajtóügyi tudományos folyóirat, 1942 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1942 / 1. szám - Rákosi Jenő centenáriuma

a társadalom kuporog, nem tudja, meddig kell még viselnie az egész világot rengető kataklizma következményeit. És mégis, mint a Széchenyi-ünnepek alatt is elhangzott, kell ünnepelnünk. Nem azért, hogy kérkedjünk vagy mulassunk, hanem hogy éppen a nagyok és erősek példájából merítsünk erőt a további kitartásra, tudjuk átlátni helyzetünk szükségességeit és nyugod­tan viseljük a lemondás kellemetlenségeit azzal a reménnyel, amely talán még nagyobb küzdelmekbe sodort nagy elődeink keblét betöltötte, s ha esetleg ők nem, de családjuk, nemzetük megérte reményük teljesedését. Eszményekre van szükségünk, — mondta báró Eötvös Jó­zsef, midőn neki is vitatkoznia kellett azokkal, akik ünnepelni akartak. Mert nagy különbség van ünneplés meg ünneplés közt. A hiúság tömjénezésének csakugyan nincs helye és ideje nálunk. De méltó és igazságos, meg szükséges, hogy egy-egy elhúnyt jelesünk emlékét úgy ünnepeljük, hogy erényeit, tanításait, mint kevésbé tapasztaltak, vagy éppen csüggedők, magunkévá tegyük és igyekezzünk elszánt, eszményiséggel áthatott munkánkkal hasznára, javára lenni a közös anyának, hazánknak. Talán szabad ma mondanunk, hogy vége van annak az idő­nek (vajha mindörökre vége lenne!), amikor gúnyolták, mint f­rázislovagot azt, aki hazafiságot kívánt, hazafiságot keresett kor­­társában, hazafiságért élt-halt. A félremagyarázással megvető sovinisztasággal gúnyoltak közé sorozták Rákosi Jenőt is, akinek sírjánál érezhetjük ma legjobban, hogy mennyire jobb lett volna a nagy tömegnek sovinisztának lennie. Természetesen nemes értelemben. És a hazafiság komoly értelmét fogják föl és igyekezzenek azt a nagyközönség lelkébe oltani a magyar hírlapírók. Akik elsősorban legyenek azok, aminek magát Rákosi vallotta: ma­gyarok. Rákosi Jenőt méltathatjuk külön szempontok szerint. Hiszen cselekedetekben gazdag élete a teendők különböző nemeiben is gazdag volt. Mint színműíró, színigazgtó, esztétikus, társadalmi vezér, magánember, vállalkozó sok-sok formában nyújthat alkal­mat arra, hogy vele foglalkozzanak. De legnagyobb, érzékileg is, hatására nézve, tehát működé­sének eredményességére nézve is mint hírlapíró. Csodálatos éleslátású, termékeny, minden nagy, eszményi feladatért lelkesülő és szuggeráló hatású, leleményes, gondolatai­ban, formáiban megggyőző, sőt gyakran lenyűgöző tollú, fárad­hatatlan, kimeríthetetlen erejű hírlapíró volt. A legnagyobb ma­gyar hírlapírók közt a helye. . Természetes, hogy neki is voltak ellenfelei. Részben elvi ellenzékei, részben irigyei. Mindig vannak olyanok is, akiknek fáj a mások sikere. És Rákosinak nagy sikerei voltak. Tévedései

Next