A Sajtó, Sajtóügyi tudományos folyóirat, 1942 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1942 / 1. szám - Rákosi Jenő centenáriuma
a társadalom kuporog, nem tudja, meddig kell még viselnie az egész világot rengető kataklizma következményeit. És mégis, mint a Széchenyi-ünnepek alatt is elhangzott, kell ünnepelnünk. Nem azért, hogy kérkedjünk vagy mulassunk, hanem hogy éppen a nagyok és erősek példájából merítsünk erőt a további kitartásra, tudjuk átlátni helyzetünk szükségességeit és nyugodtan viseljük a lemondás kellemetlenségeit azzal a reménnyel, amely talán még nagyobb küzdelmekbe sodort nagy elődeink keblét betöltötte, s ha esetleg ők nem, de családjuk, nemzetük megérte reményük teljesedését. Eszményekre van szükségünk, — mondta báró Eötvös József, midőn neki is vitatkoznia kellett azokkal, akik ünnepelni akartak. Mert nagy különbség van ünneplés meg ünneplés közt. A hiúság tömjénezésének csakugyan nincs helye és ideje nálunk. De méltó és igazságos, meg szükséges, hogy egy-egy elhúnyt jelesünk emlékét úgy ünnepeljük, hogy erényeit, tanításait, mint kevésbé tapasztaltak, vagy éppen csüggedők, magunkévá tegyük és igyekezzünk elszánt, eszményiséggel áthatott munkánkkal hasznára, javára lenni a közös anyának, hazánknak. Talán szabad ma mondanunk, hogy vége van annak az időnek (vajha mindörökre vége lenne!), amikor gúnyolták, mint frázislovagot azt, aki hazafiságot kívánt, hazafiságot keresett kortársában, hazafiságért élt-halt. A félremagyarázással megvető sovinisztasággal gúnyoltak közé sorozták Rákosi Jenőt is, akinek sírjánál érezhetjük ma legjobban, hogy mennyire jobb lett volna a nagy tömegnek sovinisztának lennie. Természetesen nemes értelemben. És a hazafiság komoly értelmét fogják föl és igyekezzenek azt a nagyközönség lelkébe oltani a magyar hírlapírók. Akik elsősorban legyenek azok, aminek magát Rákosi vallotta: magyarok. Rákosi Jenőt méltathatjuk külön szempontok szerint. Hiszen cselekedetekben gazdag élete a teendők különböző nemeiben is gazdag volt. Mint színműíró, színigazgtó, esztétikus, társadalmi vezér, magánember, vállalkozó sok-sok formában nyújthat alkalmat arra, hogy vele foglalkozzanak. De legnagyobb, érzékileg is, hatására nézve, tehát működésének eredményességére nézve is mint hírlapíró. Csodálatos éleslátású, termékeny, minden nagy, eszményi feladatért lelkesülő és szuggeráló hatású, leleményes, gondolataiban, formáiban megggyőző, sőt gyakran lenyűgöző tollú, fáradhatatlan, kimeríthetetlen erejű hírlapíró volt. A legnagyobb magyar hírlapírók közt a helye. . Természetes, hogy neki is voltak ellenfelei. Részben elvi ellenzékei, részben irigyei. Mindig vannak olyanok is, akiknek fáj a mások sikere. És Rákosinak nagy sikerei voltak. Tévedései