Magyar Sakkélet, 1967 (17. évfolyam 1-12. szám)

1967. január / 1. szám

A MAGYAR SAKKÉLET Csőm, Sápi) két nappal az itthoni verseny előtt érkezett haza. Az események torlódásának még ez a rövid számbavétele is fárasztó. A viszonylagos színvonal Nem kétséges, hogy Portisch, Szabó és Bilek nagymesterek rész­vételével gazdagabb és színvonala­sabb lett volna a bajnoki döntő, s az olimpián csúcsformába lendült, bár egyébként szeszélyes Bárczay mester részvétele is minden való­színűség szerint növelte volna a küzdelem érdekességét és értékét. A döntők hézagosságának problémája azonban nem mai keletű. Ne feled­jük el, hogy az idén távol maradt nagymesterek közül csupán Bilek István vett részt a legutóbbi két baj­noki döntő mindegyikében. Portisch Lajos és Lengyel Levente csak az egyiken, Szabó László egyiken sem játszott. A mostani döntőnek a közvetlen elődjeivel szemben való leértékelése tehát tájékozatlanságra, vagy felüle­tességre vallana. Az az igény azon­ban, hogy ami van, az nincs jól, s vissza kell térni a több évvel ko­rábbi szinthez, feltétlenül jogos. Ér­vényt kell szerezni az említett el­nökségi határozatnak, s ehhez vala­mennyi kéz összefogására van szük­ség. Az első érdekességek November 30-án délután 4 órakor, a bajnoki döntők megszokott he­lyén, a Műszaki Egyetem Kinizsi utcai épületének nagytermében, Ba­logh László és Elek Ferenc nk. ver­senybírók ellenőrzésével kezdődött meg a küzdelem. Az indulásra jogo­sult 23 versenyzőből az olimpikonok kiválásával 17 maradt. Ezt a létszá­mot Flesch és Dely egészítette ki 19-re. A résztvevők páratlan számá­nak hátránya, hogy a szabadnapju­kat már letöltöttek egy játszmával kevesebbet játszottak a többieknél, s így nehezebb az áttekintés, előnye viszont, hogy mindenki ugyanannyi­szor játszik sötéttel, mint világos­sal. A nézőtér az első napokban szinte kongott a részvétlenségtől, pedig a mezőny összetétele, a sok érdekes mérkőzés és a vetélkedés tétje mind nagyobb érdeklődést érdemelt volna. A versenyzők sorában 1 nemzetközi és 1 nemzeti nagymester, utóbbival együtt 7 nemzetközi mester látható, továbbá 11 nemzeti mester, köztük 2 ifi-sakkozó. A nemzetközi mesterek gárdáiéból Honfi, Dely, Flesch és Haág azok, akik mérlegelésre kerültek az olim­piai válogatásnál is. Mostani erő­próbájuk nemcsak azt mutatja majd, mi a pillanatnyi sorrend közöttük, hanem azt is, milyen mértékű az el­sőbbségük a többiekkel szemben. Az első meglepetést már az első forduló meghozta. Noha Flesch vi­lágossal esélyes támadó állást épí­tett ki M. Kovács ellen, egyetlen pontatlansága elég volt hozzá, hogy a meglepő gyorsan kibontakozó el­lentámadás törjön át. Az első 4 for­dulót Haág és Barcza vette a leg­jobban, egyformán 3,5 ponttal, de amikor Tompa a IV. és az V. for­dulóban két döntetlenre álló függő­játszmát nyert Flesch és M. Kovács ellen, utolérte a két vezetőt, s ettől kezdve egészen az utolsó fordulóig tartott hármas vetélkedésük. A ne­gatív meglepetés, hogy Flesch mind­össze fél pontot ért el az első 4 játszmából. Három korosztály képviseletében A mezőny átlagos életkora 33 év. A 40 évesnél idősebb gárdát már csak négyen képviselik, a legnépe­sebb a 30—40 évesek tábora. A kor szerinti megoszlás: Barcza 55, Klu­ger 52, Szilágyi György 45, Hajtun 42, Pogáts dr. 38, Honfi 36, Flesch, Haág és Varnusz 33, Dely 32, Pre­­lovszky és Sápi 31, Besztercsényi 29, M. Kovács 28, Portisch Ferenc 27, Csom 26, Polgár 22, Tompa 19, Jocha 16 éves. Első ízben játszanak bajnoki döntőben: Besztercsényi és a 2 ifi, Tompa és Jocha. Érdekes, hogy az a 3 versenyző, aki a bajnoki címért kizárólagosan, és elejétől végig versenyben volt, a három különböző korosztály 1­­ képviselője, a legidősebb Barcza, az éppen átlag korú Haág, és a még ifi Tompa személyében. Hármuk közül Barcza és Tompa már a verseny első felében letöltötte szabadnapját, így ők sokáig eggyel kevesebbet játszot­tak, mint a szabadnaphoz csak a XVI. fordulóban jutó Haág. A XI. fordulóig fej-fej mellett ha­ladtunk, ekkor Haág Tompa legyőzé­sével fél ponttal elém ugrott, s ezt az előnyét egészen a szabadnapjáig megőrizte. A XVI. fordulótól kezd­ve viszont naponként változott a helyzet. Előbb én vezettem 11 pont­tal, fél egységgel üldözőim előtt, a XVII. fordulóban Tompa beért, az utolsó előtti napon pedig, a játszmák függőben hagyásakor már Haágra mosolygott a szerencse: neki nyert függője volt Portisch Ferenc ellen, nekem 3 gyalog hátrányom a hely elleni, ellenkező színű futós végjáté­­komban. Tompának pedig „csak” 1 gyalog hátránya ugyan, de még ke­vesebb gyakorlati esélye Csommal szemben. A bajnoki cím sorsa lé­nyegileg a következő végjátékban dőlt el: Dely P. — Barcza G. 45. —, Bg4f?! (Objektíve 45. —, Bf6f! 46. Kg3, Bg6f 47. Kf3, Bf6f 48. Ke2, Fg4f nyújtotta a legtöbb remis-esélyt, gyakorlatilag viszont a játszmalépést igazolják a követ­kezmények.) 46. Ke5? (46. Kf3!-ra a c4 gyalog leütésétől tartott világos, pedig ettől nem kell félnie, mert 46. —, Bc4: 47. Bc4­, Kc4:-re 48. a6!, Fc6f 49. Kg4!, Fg2 50. Fg3, Kb5 51. a7, Ka6 52. a8­f, Fa8: 53. Kh3: nyer, vagy 48. —, Kd3 eltérésre 49. a7, Fc6f 50. Kg4, Ke2 51. Fg1!, Kf1 52. Kh3: a legegyszerűbb.) 46. —, Bg5! 47. Ke4, Bg2 48. Fg3, Bg3:! 49. Kg:, h2 50. Bel, Fc6! 51. Ke5, Kl­ 52. Bhl:, Fhl: 53. Kf6­­53. a6, Kc4: 54. a7, Kd3 55. Kf4-re sötét nyugodtan várakozhat, mert 55. —, Fg2! 56. g4, Fhl! 57. g5, Fg2 58. a4, Fhl 59. a5, Fg2 60. a6, Fhl 61. Ke5, Ke3: után 62. Kf6-ra vagy Kd6-ra egyformán döntetlenhez ve­zet 62. —, Kf4!, s nincs nyerés az 53. a6, Kc4­ utáni 54. Kd6 eltérésre sem 54. —, Kd3 55. Kc7, Ke3: 56. a7, Kf2 miatt.­ 53. —, Kc4: 54. Kf7­, Kd3: 55. a6, Ke3: 56. a7, Kd4! — és döntetlenre adtuk. Az utolsó szó A sok érdekes küzdelem, a ver­senyzők nagy többségének ernyedet­­len harckészsége természetesen fo­kozatosan feltörte a sakkbarátok kö­zönyét, s különösen a hajrát már állandóan növekvő érdeklődés kí­sérte. Az utolsó forduló izgalmai pe­dig egyenesen zsúfolt nézőtér előtt játszódtak le. Az utolsó forduló előtt Haágnak és nekem 12—12 pontunk volt, Tom­pának 11,5 egysége. Utoljára mind­hárman világossal mérkőztünk. A nagy rutin döntött, vagy a nagyobb nyugalom, vagy az elsőből követke­zik a második? Tény, hogy mindkét vetélytársam irreálisan ítélte meg esélyeit, s mindketten vesztettek. CARO—KAM­-VÉDELEM Tompa 3. Dely P. 1. e4, c6 2. Hc3, d5 3. Hf3, Fg4 4. h3, Fh5!? 5. ed:, cd: 6. Fb5f, Hc6 7. g4, Fg6 8. He5, Vd6?! (Bc8!) 9. d4, f6 10. Hg6:, hg: 11. Vd3, 0—0—0 (Kf7 ?-re Hd5:!) 12. Fc6:, Vc6: 13. Hb5? (13. Vg6:, e5 14. Fd2!) 13. —, Ve6f! 14. Kdl? (Fe3) 14. —, a6 15. Bel, Vb6 16. Hc3, e6 17. a4, Fb4 18. Fd2, He7 19. a5, Vd6 20. Ve3, Hc6 21. Ha4 (Ve6:-ra csere, majd Bh3:) 21. —, Fd2: 22. Kd2:, e5 23. Hb6f, Kb8 24. c3, ed: 25. cd:, Ha5:! 26. Ba5:, Vb6: 27. Vc3, Bh3:! — világos feladta (0:1). SZICÍLIAI VÉDELEM Haág E. Varnusz E. I. e4, c5 2. Hf3, e6 3. d4, cd: 4. Hd4:, Hc6 5. Hc3, d6 6. Fe3, Hf6 7. Fe2, Fe7 8. 0—0, 0—0 9. f4, Fd7 10. Hb3, a6 (Eddig azonos a IV. for­duló Haag—Dely játszmájával. Ab­ban 10. —, Vc7 11. Ff3, Bfd8 12. Ve2, Fe8 13. Badl, Hd7 14. g4 után vilá­gos támadása tört át.) II. a4, b6 12. Bf2, Vc7 13. g4, d5 14. e5, He4 15. He4­, de: 16. c3, f6 17. ef­, gf: 18. Hd2, f5 19. gf:, ef: Sötét lép

Next