Magyar Sakkélet, 1967 (17. évfolyam 1-12. szám)
1967. január / 1. szám
A MAGYAR SAKKÉLET Csőm, Sápi) két nappal az itthoni verseny előtt érkezett haza. Az események torlódásának még ez a rövid számbavétele is fárasztó. A viszonylagos színvonal Nem kétséges, hogy Portisch, Szabó és Bilek nagymesterek részvételével gazdagabb és színvonalasabb lett volna a bajnoki döntő, s az olimpián csúcsformába lendült, bár egyébként szeszélyes Bárczay mester részvétele is minden valószínűség szerint növelte volna a küzdelem érdekességét és értékét. A döntők hézagosságának problémája azonban nem mai keletű. Ne feledjük el, hogy az idén távol maradt nagymesterek közül csupán Bilek István vett részt a legutóbbi két bajnoki döntő mindegyikében. Portisch Lajos és Lengyel Levente csak az egyiken, Szabó László egyiken sem játszott. A mostani döntőnek a közvetlen elődjeivel szemben való leértékelése tehát tájékozatlanságra, vagy felületességre vallana. Az az igény azonban, hogy ami van, az nincs jól, s vissza kell térni a több évvel korábbi szinthez, feltétlenül jogos. Érvényt kell szerezni az említett elnökségi határozatnak, s ehhez valamennyi kéz összefogására van szükség. Az első érdekességek November 30-án délután 4 órakor, a bajnoki döntők megszokott helyén, a Műszaki Egyetem Kinizsi utcai épületének nagytermében, Balogh László és Elek Ferenc nk. versenybírók ellenőrzésével kezdődött meg a küzdelem. Az indulásra jogosult 23 versenyzőből az olimpikonok kiválásával 17 maradt. Ezt a létszámot Flesch és Dely egészítette ki 19-re. A résztvevők páratlan számának hátránya, hogy a szabadnapjukat már letöltöttek egy játszmával kevesebbet játszottak a többieknél, s így nehezebb az áttekintés, előnye viszont, hogy mindenki ugyanannyiszor játszik sötéttel, mint világossal. A nézőtér az első napokban szinte kongott a részvétlenségtől, pedig a mezőny összetétele, a sok érdekes mérkőzés és a vetélkedés tétje mind nagyobb érdeklődést érdemelt volna. A versenyzők sorában 1 nemzetközi és 1 nemzeti nagymester, utóbbival együtt 7 nemzetközi mester látható, továbbá 11 nemzeti mester, köztük 2 ifi-sakkozó. A nemzetközi mesterek gárdáiéból Honfi, Dely, Flesch és Haág azok, akik mérlegelésre kerültek az olimpiai válogatásnál is. Mostani erőpróbájuk nemcsak azt mutatja majd, mi a pillanatnyi sorrend közöttük, hanem azt is, milyen mértékű az elsőbbségük a többiekkel szemben. Az első meglepetést már az első forduló meghozta. Noha Flesch világossal esélyes támadó állást épített ki M. Kovács ellen, egyetlen pontatlansága elég volt hozzá, hogy a meglepő gyorsan kibontakozó ellentámadás törjön át. Az első 4 fordulót Haág és Barcza vette a legjobban, egyformán 3,5 ponttal, de amikor Tompa a IV. és az V. fordulóban két döntetlenre álló függőjátszmát nyert Flesch és M. Kovács ellen, utolérte a két vezetőt, s ettől kezdve egészen az utolsó fordulóig tartott hármas vetélkedésük. A negatív meglepetés, hogy Flesch mindössze fél pontot ért el az első 4 játszmából. Három korosztály képviseletében A mezőny átlagos életkora 33 év. A 40 évesnél idősebb gárdát már csak négyen képviselik, a legnépesebb a 30—40 évesek tábora. A kor szerinti megoszlás: Barcza 55, Kluger 52, Szilágyi György 45, Hajtun 42, Pogáts dr. 38, Honfi 36, Flesch, Haág és Varnusz 33, Dely 32, Prelovszky és Sápi 31, Besztercsényi 29, M. Kovács 28, Portisch Ferenc 27, Csom 26, Polgár 22, Tompa 19, Jocha 16 éves. Első ízben játszanak bajnoki döntőben: Besztercsényi és a 2 ifi, Tompa és Jocha. Érdekes, hogy az a 3 versenyző, aki a bajnoki címért kizárólagosan, és elejétől végig versenyben volt, a három különböző korosztály 1 képviselője, a legidősebb Barcza, az éppen átlag korú Haág, és a még ifi Tompa személyében. Hármuk közül Barcza és Tompa már a verseny első felében letöltötte szabadnapját, így ők sokáig eggyel kevesebbet játszottak, mint a szabadnaphoz csak a XVI. fordulóban jutó Haág. A XI. fordulóig fej-fej mellett haladtunk, ekkor Haág Tompa legyőzésével fél ponttal elém ugrott, s ezt az előnyét egészen a szabadnapjáig megőrizte. A XVI. fordulótól kezdve viszont naponként változott a helyzet. Előbb én vezettem 11 ponttal, fél egységgel üldözőim előtt, a XVII. fordulóban Tompa beért, az utolsó előtti napon pedig, a játszmák függőben hagyásakor már Haágra mosolygott a szerencse: neki nyert függője volt Portisch Ferenc ellen, nekem 3 gyalog hátrányom a hely elleni, ellenkező színű futós végjátékomban. Tompának pedig „csak” 1 gyalog hátránya ugyan, de még kevesebb gyakorlati esélye Csommal szemben. A bajnoki cím sorsa lényegileg a következő végjátékban dőlt el: Dely P. — Barcza G. 45. —, Bg4f?! (Objektíve 45. —, Bf6f! 46. Kg3, Bg6f 47. Kf3, Bf6f 48. Ke2, Fg4f nyújtotta a legtöbb remis-esélyt, gyakorlatilag viszont a játszmalépést igazolják a következmények.) 46. Ke5? (46. Kf3!-ra a c4 gyalog leütésétől tartott világos, pedig ettől nem kell félnie, mert 46. —, Bc4: 47. Bc4, Kc4:-re 48. a6!, Fc6f 49. Kg4!, Fg2 50. Fg3, Kb5 51. a7, Ka6 52. a8f, Fa8: 53. Kh3: nyer, vagy 48. —, Kd3 eltérésre 49. a7, Fc6f 50. Kg4, Ke2 51. Fg1!, Kf1 52. Kh3: a legegyszerűbb.) 46. —, Bg5! 47. Ke4, Bg2 48. Fg3, Bg3:! 49. Kg:, h2 50. Bel, Fc6! 51. Ke5, Kl 52. Bhl:, Fhl: 53. Kf653. a6, Kc4: 54. a7, Kd3 55. Kf4-re sötét nyugodtan várakozhat, mert 55. —, Fg2! 56. g4, Fhl! 57. g5, Fg2 58. a4, Fhl 59. a5, Fg2 60. a6, Fhl 61. Ke5, Ke3: után 62. Kf6-ra vagy Kd6-ra egyformán döntetlenhez vezet 62. —, Kf4!, s nincs nyerés az 53. a6, Kc4 utáni 54. Kd6 eltérésre sem 54. —, Kd3 55. Kc7, Ke3: 56. a7, Kf2 miatt. 53. —, Kc4: 54. Kf7, Kd3: 55. a6, Ke3: 56. a7, Kd4! — és döntetlenre adtuk. Az utolsó szó A sok érdekes küzdelem, a versenyzők nagy többségének ernyedetlen harckészsége természetesen fokozatosan feltörte a sakkbarátok közönyét, s különösen a hajrát már állandóan növekvő érdeklődés kísérte. Az utolsó forduló izgalmai pedig egyenesen zsúfolt nézőtér előtt játszódtak le. Az utolsó forduló előtt Haágnak és nekem 12—12 pontunk volt, Tompának 11,5 egysége. Utoljára mindhárman világossal mérkőztünk. A nagy rutin döntött, vagy a nagyobb nyugalom, vagy az elsőből következik a második? Tény, hogy mindkét vetélytársam irreálisan ítélte meg esélyeit, s mindketten vesztettek. CARO—KAM-VÉDELEM Tompa 3. Dely P. 1. e4, c6 2. Hc3, d5 3. Hf3, Fg4 4. h3, Fh5!? 5. ed:, cd: 6. Fb5f, Hc6 7. g4, Fg6 8. He5, Vd6?! (Bc8!) 9. d4, f6 10. Hg6:, hg: 11. Vd3, 0—0—0 (Kf7 ?-re Hd5:!) 12. Fc6:, Vc6: 13. Hb5? (13. Vg6:, e5 14. Fd2!) 13. —, Ve6f! 14. Kdl? (Fe3) 14. —, a6 15. Bel, Vb6 16. Hc3, e6 17. a4, Fb4 18. Fd2, He7 19. a5, Vd6 20. Ve3, Hc6 21. Ha4 (Ve6:-ra csere, majd Bh3:) 21. —, Fd2: 22. Kd2:, e5 23. Hb6f, Kb8 24. c3, ed: 25. cd:, Ha5:! 26. Ba5:, Vb6: 27. Vc3, Bh3:! — világos feladta (0:1). SZICÍLIAI VÉDELEM Haág E. Varnusz E. I. e4, c5 2. Hf3, e6 3. d4, cd: 4. Hd4:, Hc6 5. Hc3, d6 6. Fe3, Hf6 7. Fe2, Fe7 8. 0—0, 0—0 9. f4, Fd7 10. Hb3, a6 (Eddig azonos a IV. forduló Haag—Dely játszmájával. Abban 10. —, Vc7 11. Ff3, Bfd8 12. Ve2, Fe8 13. Badl, Hd7 14. g4 után világos támadása tört át.) II. a4, b6 12. Bf2, Vc7 13. g4, d5 14. e5, He4 15. He4, de: 16. c3, f6 17. ef, gf: 18. Hd2, f5 19. gf:, ef: Sötét lép