Községi polgári leányiskola, Sarkad, 1940
2 Az ivóvíz egészségtana. A sarkad artézi- és közkutakról. Az élet egyik legfontosabb tápláléka a víz, nélküle az élő szervezetek nem tudnak életműködést kifejteni. Az emberi test szöveteinek majdnem a fele, a vérnek és a többi nedvnek a része vízből áll. A szervezet naponként átlag 2 liter vizet veszít, a hiányt pótolnunk kell tiszta, jóízű, egészséges vízzel - ez mentes legyen a fertőző anyagoktól, hőmérséklete télen-nyáron 9—10 C° között maradjon, — így tudjuk egészségünket fenntartani, ha azonban rossz vízzel történik a pótlás, akkor betegségek lépnek fel. Az ivóvíz jósága attól függ, hogy honnét származik. Az eső és hó tiszta vizet ad, de ez nem egészséges, mert sónemű anyagot nem tartalmaz, így ízetlen, az emésztőszerveket könnyen izgatja. Viszont a lakott területek felületes talajvizei rendszerint kemények, mert a talaj felső — szennyezett — rétegeiben lefolyó bomlási folyamatok sok szénsavat termelnek, e szénsavval telített víz oldja a talaj mészsóit, melyek a vizet keménnyé teszik. E talajvizek a szennyeződéstől is kevésbbé vannak megvédve, mint a mélyebb rétegvizek. Legalább 5—8 m vastag földréteg képes a talaj felületéről a mélybe szivárgó anyagokat visszatartani, átszűrni. Fontos, hogy a rétegvizű kutakba ne szivárogjon bele a szennyezett talajvíz, falazatuk a talajvíz szintjéig hézagmentes legyen, a kutak fala a talaj felszínénél magasabb legyen, továbbá legyen fedelük, hogy a piszok bele ne hulljon a vízbe, szerkezetük akadályozza meg a víz visszacsorgását. Az Alföldön, ahol forrás nincs, — annak a vize jó és egészséges — csak az ásott kutak és a folyók vize jöhet számításba. A folyók vize útközben sok szennyet szedhet fel, a nagyobb folyóknál a nagy víztömeg és a napfény a fertőző anyagokat ártalmatlanná teszi, e vizet szűréssel teszik élvezhetővé. Az ásott kút vize azt a vizet adja, ami a földben, a talajban van, hogy jó vizet kapjunk, mélyre kell a kutat fúrni, ahová a szennyeződés el nem juthat. Az Alföldön e mélység 20—100 m között váltakozik. Sarkad régi vízellátása kedvezőtlen volt, mert a községben lévő ásott kutak vize rossz, meszes volt, sokan megbetegedtek, hidegleléstkaptak, hozzá nyáron kevés is volt a víz, úgyhogy a lakók a Berkeföldről, Ölyaskútról, a Kis-Kőrös partján ásott kutakból hordták az ivóvizet. Azonban nagyobb mennyiségben a Fekete-Kőrösből hordókban szállították a vizet, vagy egyenesen a folyóból merítették, vagy a Kőrös partja mellett kutat ástak (szűrt vizet nyertek) és onnét öntötték a hordókba. E hordott vizet a hidegvizű házi kutakban helyezték el hordókban, ezáltal a körösi víz hideg, eltartható volt és így ivásra alkalmasabbá vált. A Fekete-Kőrös vizébe akkor is, most is sok elpusztult állat hullája került és kerül, különösen alacsony vízálláskor sok betegségnek lett a forrása. A fertőzött folyóvíz (kútvíz is) okozhat: tífusz-, paratífusz-, kolera- és vérhasjárványokat. Sarkad lakóit 1873-ban kolera járvány pusztította, amikor nagyon sokan estek áldozatul, megtizedelte a község apraját-nagyját. Ezt a járványt valószínűleg a fertőzött folyóvíz is előmozdította, terjesztette, bár a régi felfogás szerint a járvány „Békés" felől jött. Értékes és előrelátó volt az orvosok intézkedése, mert elrendelték a folyóvíz felforralását. Megváltozott a község egészségügyi helyzete, amikor hozzáfogtak 1894- ben az artézi kutak fúrásához. (Az Iparoskor előtt fúrták az elsőt, ma már nem működik.) E mély fúrású kutaknál a jó víz magától feljön a felszínre.