Községi polgári leányiskola, Sarkad, 1941

CSATÓ PÁL­ ­ 1841—1941. Sarkad szülöttjének a neve és irodalmi működése ma már csak az irodalomtörténet, lexikonok és a nagyon kevés példányban lévő Márki Sán­dor: Sarkad története c. műve lapjain él, az író neve nem forog többé a közönség ajkán, még a születési helyén sem. Márki Sándor értékes művét 25 évvel ezelőtt — működésem megkez­désekor — olvastam el, de mivel ez a mű csak néhány példányban van meg s így hozzájutni nagyon nehéz, egy véletlennek köszönhetem, hogy községünk költőjének, írójának a neve emlékezetemben felújítódott és en­nek alapján működésével részletesebben foglalkozhattam, halálának 100. év­fordulója helyett, csak most, de mégis megemlékezhetünk e nemes, alkotó ember irodalmi működéséről. Pályája hullámverte viharokból, ellentétekből és nagyon kemény, nehéz küzdelmekből állott. Küzdött az élet gondjai ellen, de küzdött egy hatalmas irodalmi tábor — az Akadémia akkori vezetői és a Kisfaludy-Társaság ala­pítói — ellen is, egyben költői munkáiban küzdött a szellemi, maradandóbb értékek meghonosításáért a reform korszak idején. A kritika, amely annak idején dicsérte „a finomabb, könnyebb ma­gyar társalgó nyelv leghivatottabb mesterét“, gyorsan és korán elhallgatott őróla, de elcsendesedtek a tapsok is, melyekkel a közönség „Megházasodtam“ c. vígjátékát kitüntette. Híres novellái is — amelyek a Kisfaludy-Társaság rendes tagjává avatták — a feledés homályába kerültek, csak az irodalom­­történet tartja azokat még számon. Származása: A Csatószegi és Szentsimoni Csató család Erdélyből szár­mazott, ősei Csatószegben (Csík vm.-ben) védték és művelték a honi földet. A családi fészkét Pál édesatyja — Mihály — hagyta el, aki végigharcolta az utolsó török háborút, kiköltözött Magyarországra és előbb gr. Almássy Ig­nác hevesmegyei pásztói uradalmában töltött be gazda­tiszti állást, majd a s­a­r­k­a­d­i uradalomba került tiszttartónak, ide már feleségével , Visontai Ko­­vách Rozáliával együtt költözött át. Születési helye és gyermek­évei, Csató Mihály tiszttartó értékes tiszt­viselője volt az uradalomnak, anyagilag jól állott, amikor fia , Pál 1804. jan. 7-én született. Ma már határozottan nehéz megállapítani, mivel az idősebb g­­eneráció sem emlékszik vissza költőnk nevére, hol, melyik épületben szü­­etett, de mivel ebben az időben külön tisztilakások még nem voltak és a későbbi (1850-es) években az uradalmi tisztek a mai vadászkastélyban laktak, valószínűleg ott látta meg a napvilágot községünk költője és híres novella­írója. — Községünkben ekkor még nem volt róm. kát. egyház, az újszülöt­tet Gyulán keresztelték meg, a plébániai születési anyakönyvben latin nyelv

Next