Sárospataki Füzetek 1. (1857-1858)

Bölcsészet, műtörténelem - Szerkesztő előszava

A SZERKESZTŐ benne a hazai búskomolyságnak, azonban megjegyezzük, mint rendkívüliséget, mely ha nem betegsége a léleknek, de nem is erős állapota. Vaj­ha oda fejlődnék közöttünk a valódi tudományos műveltség buzgalma és becse, hogy mindezt senki ne hinné egy pár tized múlva, mert igazán oly kivételes álla­pot, s oly beszögellés a jelenkori magyar szellemi élet mezején, hogy magunk sem hinnék, ha más mondaná , és mégis úgy történt. További magyarázat nélkül érthető, hogy a protestáns egyház érdekeire van épen intézve a célzás. Annálfogva midőn a hazai protestáns és tudományos kérdések tolmácsául ajáltatik ezennel közlöny és pedig Sárospatakiul ajáltatik: ez nincs minden jelentősség nélkül akár­ irodalmi, akár egyházállami szempontból. Elsőre nézve igy gondolkozunk: ha emez, az országnak középpontjáéul messzi eső kisvárosban, mely még csak megyei főváros sem, veti föl magát a tünemény, ez oda látszik mutat­ni, hogy az irodalom iránti közönynek, a vidékek szellemi pan­gásának ütött a végóra; de másrészről örömmel sejtjük: minő vallásos és egyházi buzgóság fog majd nyilatkozni más helye­ken, melyek Sárospatakot szellemi tevékenység dolgában mindig meghaladták. Ez bennünket valóban mindennél job­ban vigasztal. De fájlalni fognék ellenben, ha viszonosságot nem tapasztalnánk, s valaki úgy hinne, hogy vállalatunk által netalán a középpont irodalma érzene gyöngülést vagy az olva­sók részvéte vagy az írók munkássága tekintetében. Mi elis­­mervén a középpont nagy fontosságát, a helyre még­is nem adunk annyit, hogy az irodalmi középpontot másutt ismernők fel, mint az értelmi súlyban; aztán a szellem ott fú, a­hol akar. Egyébiránt Sárospatakot hagyományai, körülményei megér­­lelék annyira, hogy valamely irodalmi hivatást teljesítsen. Minő kilátásaink lehetnének néhány év múlva a vidéki sajtó gyorsabb mozgásával a hazai tudományosságra! Több mint valószínű, hogy ez által eddig nyugvó erők és elhanyagolt

Next