Sárospataki Füzetek 1. (1857-1858)
Bölcsészet, műtörténelem - Szerkesztő előszava
A SZERKESZTŐ benne a hazai búskomolyságnak, azonban megjegyezzük, mint rendkívüliséget, mely ha nem betegsége a léleknek, de nem is erős állapota. Vajha oda fejlődnék közöttünk a valódi tudományos műveltség buzgalma és becse, hogy mindezt senki ne hinné egy pár tized múlva, mert igazán oly kivételes állapot, s oly beszögellés a jelenkori magyar szellemi élet mezején, hogy magunk sem hinnék, ha más mondaná , és mégis úgy történt. További magyarázat nélkül érthető, hogy a protestáns egyház érdekeire van épen intézve a célzás. Annálfogva midőn a hazai protestáns és tudományos kérdések tolmácsául ajáltatik ezennel közlöny és pedig Sárospatakiul ajáltatik: ez nincs minden jelentősség nélkül akár irodalmi, akár egyházállami szempontból. Elsőre nézve igy gondolkozunk: ha emez, az országnak középpontjáéul messzi eső kisvárosban, mely még csak megyei főváros sem, veti föl magát a tünemény, ez oda látszik mutatni, hogy az irodalom iránti közönynek, a vidékek szellemi pangásának ütött a végóra; de másrészről örömmel sejtjük: minő vallásos és egyházi buzgóság fog majd nyilatkozni más helyeken, melyek Sárospatakot szellemi tevékenység dolgában mindig meghaladták. Ez bennünket valóban mindennél jobban vigasztal. De fájlalni fognék ellenben, ha viszonosságot nem tapasztalnánk, s valaki úgy hinne, hogy vállalatunk által netalán a középpont irodalma érzene gyöngülést vagy az olvasók részvéte vagy az írók munkássága tekintetében. Mi elismervén a középpont nagy fontosságát, a helyre mégis nem adunk annyit, hogy az irodalmi középpontot másutt ismernők fel, mint az értelmi súlyban; aztán a szellem ott fú, ahol akar. Egyébiránt Sárospatakot hagyományai, körülményei megérlelék annyira, hogy valamely irodalmi hivatást teljesítsen. Minő kilátásaink lehetnének néhány év múlva a vidéki sajtó gyorsabb mozgásával a hazai tudományosságra! Több mint valószínű, hogy ez által eddig nyugvó erők és elhanyagolt