Sárospataki Füzetek 4. (1860)

Egyház, hittan, egyháztörténet - Nagy József: Merengések

NEGYEDIK ÉVFOLYAM. JANUÁR. 18. 1860. MERENGÉSEK. Minden perc, mely egyes reppenő gondolatot feltartóz­tat, minden sor, mely egyes elrepülendő eszmét lefoglal, bizonyos értékkel bír: ez az egymás után következő száza­dokat s évezredeket összekötő hídja a haladó időnek. Ez egy nemzedéket képviselhet, szólhat az utókorral, midőn már emberei elporlottak, a por másként a későbbi korral nem társalog. Felmaradván a lefoglalt szellem, egyik szá­zad beszél a másikkal, a letűnt évezred ismét az utóbbival. Mily sok szenvedély elviharzott! mily sok dicső képzemény elszállott! mily sok gondolat elreppent! mint a virágillat, mint a fűszál sóhaja, melyet az alkonyi szél ringat, hova? kitudná mily rejtélyes világba! mert a gondolatnak súly­pontja nincs, jegybilincsbe kell azt verned, hogy fogjul vi­­hesd az utókornak. Ha a hattyú a tiszta tó kékes fodrán kedvtelve mereng; ha a búvár bukdácsol a tiszta víz nád és kákaövezte hullámin, ki tudhatná be hibául az ábrándozó szellemnek, ha megszentelt perceiben földi viszonyaitól men­ten most a szellemvilágban mereng, majd a csillagokkal be­szél, majd a hold bádjadt fényével társalog? Oh a szellem mélye feneketlen ! Most Ceyfon kincseinél drágább gyöngyök merülnek fel felületén, majd ismét a pogány mesék torza­lakjai bukkannak felszínére, most csendes hullámzással vo­­nulnak el felette a szellemvilág lényei, majd ismét zajos ör­vényzéssel törnek felületére a szenvedélyek, és mindezen Sárospataki Füzetek. I 1

Next