Sárospataki Füzetek 5. (1861)
Egyház, hittan és egyháztörténet - Homokalföldi: Tanúság az idő jelenségeiből az egyház érdekében
TANÚSÁG AZ IDŐ JELENSÉGEIRŐL AZ EGYHÁZ ÉRDEKÉBEN. Egy ily élvezetes órámból ismerkedtem meg egy gondolattal, melyet, minthogy azt az egyházra tanúságosnak vélek, itt elmondandó leszek. Azon jelszó, melyet a hatodik, a többit elnyeléssel fenyegető nagyhatalom zászlótartója lobogójára feljegyzett, ezen szó: nemzetiség. E zászló alatt vívatnak napjaink fegyveres, és szellem harcai; e zászló alatt lett megtámadva egy, minden fegyveres hatalmasságoknál erősebb, mert szellemi nagy hatalom, a római keresztyénség hitén alapuló, az által fentartott független pápaság. És e zászló alá mind áttörhetlenebb tömegekben gyülekeznek a népek, s győzelemről győzelemre mind magasabban lobog az a lángeszű hős zászlótartó kezében. Bármint akarjuk, és tudjuk is papiroson különválasztani a pápa, mint fejedelem érdekét, a pápa, mint egyház feje érdekétől, a gyakorlatban, a hívek meggyőződésében összeesik az, annyira át, meg átszövődött egyik a másikon; ez nem is lehet másként. A gyakorlati élet sohasem kedvező hajszálfinomsága tudós megkülönböztetéseknek. De hisz ez állításnak bizonyítéka is van elég, bizonyítéka a pápai hatalom egész védelmi rendszere, és ereje, bizonyítéka az egyház minden gondolkodó hívének lelki állapota, mely az új események által vagy megrendült, vagy újabb eszmékkel eddigi meggyőződésének némi módosulásával barátkozott meg. Legdönthetlenebb bizonyíték azonban magának a pápaságnak előállása, s életfejlődése, melyet itt röviden vázolni megkísértek. Midőn a keresztyénség, mint egy istenimádás a pogányság, mint több istenhives ellen fellépett, az előidőkbeli hívek felfogásában mindenekelőtt ezen minden népeket felölelő, minden időkre kiterjedő, minden erőt, hatalmat magában foglaló, központosító, ha szabad így mondani: jelleme tűnt, fel a kijelentett vallásnak. Minden keresztyén tehát szükségkép, minden egyéb vallás parancsolta kötelességek között, legerősebben érezte a közösség kapcsát hitének sorsosaival, az egy Istenbe és Krisztusba vetett hit által. Az ily egyéni különtételének tiszta öntudatára még el nem juthatott ember, de a hit tárgyának imádásában a rajongásig fokozott áhitat, a lélek örök törvényei szerint, e földön is minden áron tárgyat keres magának, így látjuk, mindjárt kezdetben csoportosulni a keresztyénséget az após-