Sárospataki Füzetek 8. (1864)

Árvai József: Székfoglaló beszéd (nevelésügyi)

Árvai József székfoglaló beszéde.­­­ben és viharban előre törekedni, s erélyét a folytonos hatás­ban (actio) mutatni meg. A protestantizmus, igaz, politikai jellemű volt kezdet­ben, de az üldözés miatt. Eme kezdeti állapoton jóval túlva­gyunk. Megértette e nagy igazságot az állam, és felhagyott minden kényszerítéssel. Magunktól függ sorsunk javítása, emelése. Nagyot vétenénk, ha magunkra hagyatva be nem látnák, hogy üldözés nélkül is lehet boldogulni, sőt csak az ily előmenet az igazi, a valódilag emberi, mely nélkül a pro­testantizmus csak merev oppositio. ÁRVAI JÓZSEF AKADÉMIAI TANÁRI S­Z­ÉKFOGLALÓ B­E­S­Z­É­D­E. Sárospatakon szept. 1­1. Mélyen tisztelt gyülekezet! E tudományos intézet körében, hol a legszentebb ügy oltára körül annyi nemes kebel munkássága öszpontosul, annyi gondolkodó fő vilaszt, annyi fáradhatatlan kéz soha nem lankadó szorgalommal foglalkozik, méltán feleslegesnek lát­szik szót emelni a sok képen feldicsőített ügynek, a nevelés e földön legboldogítóbb, áldásaiban, malasztjában megszen­telt ügyének fontosságáról. Hol a tények a századok halla­tára beszélnek a múlt és jelen dicsőségéről, ott feleslegessé vált egy erőtlen szózat; a fényes áldozatokban meg van di­csőítve az ügy, melynek oltára körül láthatólag összehal­mozta azokat a közlelkesedés. A tények szólnak: feleslegessé vált minden beszéd, és mégsem hallgathatunk. Ha mi hallgatnánk, e kövek fogná­nak beszélni, e falak tennének nélkülünk az ügy nagyságá­ról bizonyságot, e falak, melyekre csodálkozással tekint fel az idegen, s támaszt felölök otthon az övéi körében még na­gyobb csodálkozást, dicsőítvén olykor öntudatlan is abban, a

Next