Sárospataki Füzetek 8. (1864)
Árvai József: Székfoglaló beszéd (nevelésügyi)
Árvai József székfoglaló beszéde.ben és viharban előre törekedni, s erélyét a folytonos hatásban (actio) mutatni meg. A protestantizmus, igaz, politikai jellemű volt kezdetben, de az üldözés miatt. Eme kezdeti állapoton jóval túlvagyunk. Megértette e nagy igazságot az állam, és felhagyott minden kényszerítéssel. Magunktól függ sorsunk javítása, emelése. Nagyot vétenénk, ha magunkra hagyatva be nem látnák, hogy üldözés nélkül is lehet boldogulni, sőt csak az ily előmenet az igazi, a valódilag emberi, mely nélkül a protestantizmus csak merev oppositio. ÁRVAI JÓZSEF AKADÉMIAI TANÁRI SZÉKFOGLALÓ BESZÉDE. Sárospatakon szept. 11. Mélyen tisztelt gyülekezet! E tudományos intézet körében, hol a legszentebb ügy oltára körül annyi nemes kebel munkássága öszpontosul, annyi gondolkodó fő vilaszt, annyi fáradhatatlan kéz soha nem lankadó szorgalommal foglalkozik, méltán feleslegesnek látszik szót emelni a sok képen feldicsőített ügynek, a nevelés e földön legboldogítóbb, áldásaiban, malasztjában megszentelt ügyének fontosságáról. Hol a tények a századok hallatára beszélnek a múlt és jelen dicsőségéről, ott feleslegessé vált egy erőtlen szózat; a fényes áldozatokban meg van dicsőítve az ügy, melynek oltára körül láthatólag összehalmozta azokat a közlelkesedés. A tények szólnak: feleslegessé vált minden beszéd, és mégsem hallgathatunk. Ha mi hallgatnánk, e kövek fognának beszélni, e falak tennének nélkülünk az ügy nagyságáról bizonyságot, e falak, melyekre csodálkozással tekint fel az idegen, s támaszt felölök otthon az övéi körében még nagyobb csodálkozást, dicsőítvén olykor öntudatlan is abban, a