Sárospataki Füzetek 11. (1867)

1867 / 1. füzet - Szász Béla: A tudalom kérdése

. A tiulalom kérdése, a kislebbség kételyei és túlzott félelme helyett bár a priori, de biztos jelentést tehetne itt, talán megnyugtatót rám, s ta­lán megelőztetet másokra nézi, — de igy is, ha a meddő ta­lálgatások tömkelegébe nem is akarok belemerülni, annyit biztos határozottsággal elmondhatok, hogy oly kiindulási ponton állok, mely az emberi rendeltetés legmagasabb csú­csára vezérlő utak közül a legnemesebb, s egyszersmind a legnehezebb irányban halad. A plátói dialógus ismert példá­jában az állam hajójának kormányrúdján állóról van kimu­tatva, hogy képzettséggel kell bírnia, ha járművét biztos ki­kötőbe akarja vezetni. De e vezérkedés a legjobb esetben is csak külső, csak politikai szabadságra segítheti az államtest egyes tagjait, a legjobb eredmény sem lehet több, minthogy a nagy gépezet egyes kerekei egymásba vágólag elég köny­­nyen, és egymást segítőleg megakadás nélkül forognak. De ez a végén is csak gépforgás, s bármit mondjanak a speku­láció buborékjaiban gyönyörködő nagy álmodok a szellemnek az állam eszméjében való megjegecesedett örök formáiról, az emberiség rendeltetését ez objektív eredmény ki nem fe­jezheti, ki nem elégítheti, ha nincs meg a felszín alatt a kie­gészítő szubjektív mozzanat, a benső szabadság mozzanata, mely a külsőt kényszer nélküli szabad önelhatározással hozza létre, valósítja meg, mert a benső szabad önelhatározás elis­merése nélkül az okszerű nevelésnek igazolható értelme nin­csen, legfölebb azok előtt, kik a gyermekben, ifjúban egy darab viasznál nem látnak egyebet, pedig a benső szabadsá­got épen a nevelés adja meg. A nevelés meg az állam hajó­jának kormányosai közt lényeges a különbség, s művök any­­nyira elüt egymástól, mint el a palotának alapja égbe nyúló falaitól. Az asztalos, a lakatos, a festő, a kárpitos büszkél­kedve mutathatnak munkájokra, mely királyi pompával tévé lakályossá a kopasz falakat, s akad bizonyára elég külső­ségre tekintő hígvelejű, ki a kényelmes karszékbe telepedve bámulva magasztalja a mesterembereket, kik neki e vésztől.

Next