Sárospataki Lapok, 1882 (1. évfolyam, 1-53. szám)

1882-10-09 / 42. szám

731 SÁROSPATAKI LAPOK, kik a mai modern eszmékkel ezt incompatibilisnek tartják, de erre azt válaszolom: voltak ezelőtt is ilyenek. A XVIII. században a német bölcsészek rationális prédikációi hová lettek ? Gyújtottak, lelke­sítettek-e azok ? Építettek-e ? Semmit. Olvassuk csak Kulifay Zsigmondnak az asztalmozgatásról, az üstö­kös csillagokról, egy másik újabb egyházi írónak „Hazárdjáték bűne és veszedelme“ című egyházi beszédeit, kellemes olvasmánynak találjuk, de a kérész- i­lyénség eszményképét hiába keressük benne. Engem az aztán nem bánt, hogy a dogmatica miként értel­mezi ez vag­y ama hitcikket. Ha beismeri Krisztus égi küldetését, ha hirdeti az ő szellemének világot átalakító csodás erejét, ha föltárja önzetlen jellemé­nek tiszta vonásait, nem félek én, hogy egyes nézet­­eltérés csorbát üssön az anyaszentegyház testén és fején. Az egyházi kritika teendője s jogosultsága tehát megbírálni azt, ha várjon az egyházi szónok egyházi evangyéliumi beszédet ad-e, vagy valami bölcsészi oktatással áll elő. Mindjárt aztán következik az irály, s nézetem szerint legutoljára jó a technika. Az irály igen fontos tényező. Az olyan beszéd, melyre azt mondhatjuk: „olyan szép volt, hogy meg sem ért tettük,“ minden bölcsészeti tartalma mellett is untató, száraz és altató. Az olyan irály, mely egy lapon ke­resztül kínoz egy körmondatot s keresve­ keresi a közbeszúrásokat, indokolásokat, megemészthetetlen s a szó teljes értelmében elkapkodják a madarak. Az egyszerűség, nemes egyszerűség nem mesterkélt. Nem azt értem ez alatt, hogy minden szóvirágot, al­kalmas hasonlatot kerüljön; csak azt akarnám sejtet­ni, hogy a szóvirágokat ne hajhászsza, a hasonlatokat ne halászsza. Azonban van egy megjegyzésem. P. o. Madarász beszédeinek különben igen alapos bírála­tában Sz. I. megróvja szerzőt azért, mert az egy bibliai képet rajzol s látja lelkében a kénkővel égő tavat. Ez nemcsak megengedhető, de szükséges szó­noki forma, mely nélkül egyes alkalmakkor el nem lehetünk, s ha talán sötét az a kép ... de bibliai s a lelkiismeret háborúját jelképezi. Ilyen képeket rationális egyházi szónokoknál is találhatni; sőt mikor Széchényi borult kedélylyel nézi hazája jöven­dőjét, sötétebb látományok gyötörték. Néha túlhajtott képek alkalmazása is szükséges. Attól függ aztán minden, hogy miképen értjük. Az a szegény koldus asszony ott a szögletben, bizonyosan másképen érti azt, mint az iskolát végzett rector úr ott fennt a karban. Még pár szót a technikáról s aztán végzek. Utálok mindenkit a jobb, újabb egyházi szónoklat­tanok olvasására. Aki prédikációt akar írni, vegye meg az e nembe tartozó műveket. Én tizennyolc­éves pap vagyok, de azért még most is olvasgatom azokat, de azért azt is bevallom ám, hogy néha-néha­­ eltérek a rideg szabályoktól s merev forma által s mindenkor nem hagyom lekötni magamat. Az egyé­niség néha még hibával is menthetőbb, mintha a korlátok közt esetlenül mozog s nem meri kinyújtani lábát. Ezt tartja Coquerel is, mikor javasolja, hogy az olyan erőtetett fel-­s alosztásoktól a lelkész, amennyire csak lehet, őrizkedjék. Legfőbb a szöveg­választás , az alkalomszerűség, a gyülekezet lelki szükségleteihez való alkalmazkodás. Ezekről azonban térhiánya miatt nem szólok. Lehet, majd máskor,­­ alkalomszerűleg. Tehát csak bíráljunk szigorúan, de mindig tár­gyilagosan. Hadd hulljon ki a rostán a konkoly. Az ítészek azonban vigyázzanak, mert nem egyszben tapasztalhattuk már, hogy száz aranyat nyert szín­művet a közönség kipiszegett, míg azt, melyet a tudományos ítészet máglyahalálra ítélt, fölkarolt s előnyben részesített. Fiat applicatio. Könyves Tóth Kálmán. ---- $•*‡$·---­ ISKOLAI LGIY. A „népiskolai tanterv“ átnézése ügyében. (Vége). 3) A tanterv ne jöjjön ellenkezésbe a „heti óra­tervvel sőt a kettő közt a legnagyobb összhang uralkodjék, máskülönben kockára van téve a tanítás sikere. Mennél nagyobb eredményt akarunk valamely tantárgyból felmutatni, annál több időt kell arra heten­­kint fordítani és viszont. Hogy az olvasás-irásra leg­több gond fordítandó, az kétséget sem szenved! Erre nézve mondja Bárány Olv. Tan. 260. 1.: „Akárhány osztályú legyen a tanoda, naponkint kell minden osztályra egy-egy olvasási leckét számítani, habár e leckék csak félórásak legyenek is. És ez a netovább! Ezen túl sem földrajz, sem természettan, sem más egyéb tantárgy kedvéért nem helyeselhető az olva­sási leckék kevesbítése! “ Mármost, ha mindennap olvastatunk minden osztálylyal, 6 osztálynak napon­kint 6 félóra , 3 óra kell legalább az olvasásra, így minden délután olvasás-írással telik el! Hittani­­akra 3 órát, szám- és mértanra 6 órát számítva hetenként (egy-egy osztályra egy óra egy héten: ez is kevés, de több nem jut!), úgy a többi összes tan­tárgyakra (beszéd- és ért. gy., nyelvtan, földrajz, történet, alkotmánytan, természetrajz, természettan, ének, rajz, testgyakorlat, gazdaságtan ,11) jut heten­­kint 3 óra, vagyis egyre-egyre 1/1-ed óra hetenkint! Mit lehet akár egyik, akár másik tantárgyból óra alatt tanítani ? majdnem semmit! Ezek szerint mégis kénytelenek vagyunk az olvasási leckékből lopni el (Bárány ellenére is) legalább annyit, hogy minden tantárgyra jusson legalább hetenkint */2 óra, vagyis egész év alatt 40 félóra , 20 óra !!! Ennél több idő semmiesetre sem jut! Hogy aztán 20 óra alatt mimódon lehet megtanítani az állatország 19 seregét, meg még a növények óriási birodalmát a IV-ik osztályban ? (mint a mostani tanterv kívánja!) ráadásul még az ásványokat is; hogy 20 óra alatt mimódon lehet a 49 §-ból álló Magyarország törté­netét még csak elolvastatni is, nem „maradandó tudatává“ tenni a gyermekeknek? mindezekkel az eddigi tanterv­készítők — úgy látszik — egyátalában nem törődtek! A tananyag minden tantárgynál ily nagy halmazban áll! Azért lelkiismeretesen megfontolandó most, hogy váljon egyik vagy másik tantárgyból 20 óra alatt mennyit lehet jól megtanítani, s kiválasztván a legszükségesebbeket, határozottan körvonalazni kell az elvégzendő tananyagot! 4) E célból inkább a minimum, mint a maximum állapítandó meg! Igenis, szerintem — miután osztat­lan iskolákkal bővölködünk — a minimumot kell meg­szabni, amennyit minden tanítónak elvégezni köteles­sége, aminél kevesebbet tanítani nem szabad ! Mert a maximális tanterv végén az efféle jegyzet: „Ezen tantervben minden tantárgy beosztásánál számos tananyagok vannak elősorolva betanítás végett, de azokat nem úgy kívánjuk tekinteni, mintha azoktól eltérni, vagy azokból valamit kihagyni ne lehetne. 732

Next