Sárospataki Lapok, 1883 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1883-05-28 / 22. szám
Második évfolyam. 22. szám, Sárospatak, 1883. május 28. SÁROSPATAKI LAPOK. m. Előfizetési díj: Helyben és vidékre, postai szétküldéssel, egész évre 5 frt., félévre 2 frt. 50 kr. ,má s? A protestáns egyházi és iskolai élet köréből. A SÁROSPATAKI IRODALMI KÖR KÖZLÖNYE. --m Hirdetések díja: 4 hasábos petit sor többször való közlésnél 5, egyszeriért 7 kr. sorra. Ezenkívül bélyegdíj 30 kr.« Megjelen, minden s hétfőn.. — TARTALOM: „A közalap függőben maradt kérdéséhez.“ III. Szentpéteri S. „Gimnáziumi bajaink.“ Dr. Öreg J. „Költészeti csudabogarak.“ (Vége). Kálmán F. „Két egyházkerületi közgyűlés.“ „Gönczy Dániel ref. lelkész ötvenéves jubileuma.“ Biki Ferenc. „Vegyes közlemények.“ A közalap függőben maradt kérdéséhez. m. Ha az adott helyzetben van valami út és mód megnyerni népünk jóakaratát a közalap iránt, úgy az semmi más, minthogy ennek áldásában, leírásában, kezelésében kivétel nélkül minden egyházközséget részesítsünk. Megértetni nemcsak frázissal, de valósággal, minden egyháztaggal, hogy ennek előállítása, lehető legnagyobb mérvű pártolása, hű, pontos kezelése neki is érdekében, jogában és kötelességében áll; hogy a jótételből eredő benső öröm, boldogság és büszkeség ő vele is közös; hogy nemcsak a hozzájárulás terhe, a fizetés kötelezettsége, de a kezelésbe való autonóm befolyás is a keresztyéni bölcs intézkedések alapján, s meghozott törvények határán belől — illeti őt és az ő gyülekezetét. S bizonyára véletlenül csalatkoznak Körmendi indítványának pártolói, midőn azt hiszik, legalább állítják, hogy népünk szívét, lelkét megnyeri annak bizonyos tudata, ha a közalap egy része a megyéé, másik része a kerületé lesz. Igaz , lesz ennek némi hatása egyesekre, de a tömegre soha. Ettől a megye vagy kerület is majdnem oly távol van, mint a konvent, kivűl a határon, az ő látkörén. A közvetlenség itt az egyetlen meggyőző, ha láthatja szemével, megfoghatja kezével; ha oda, ahova az ő szíve is óhajtja, maga is adhat, vagy adathat. Így is van ez megoldva töbnyire mindenütt a protestáns világban, különösen is a Gusztáv Adolf egylet és a magyarhoni egyetemes evangyéliumi gyámintézetben. A miért is nem győzök rajta eléggé csudálkozni, hogy a pesti központi s épen azért kétszeresen fontos ref. egyházmegye nyilvánossá lett végzésében, midőn helyesen, tiltakozólag szólal fel a közalap merev centralisatiója ellen és épen a mondott nagyszerű intézetekre hivatkozik: hogyan nézett el ezek alapszabályainak első része felett, melyekben a fősuly a „helyi“ vagy „egyházközségi“ intézetre van fektetve? Előtte a tanulságos példa, melyre támaszkodva kérdi: „Helyes dolog lenne-e a gyülekezeteknek csak a bajt, gondos fáradságot, áldozattételt hagyni, az összeg kezelését s annak hovafordítását illetőleg őket minden közvetlen befolyástól megfosztani“— idézi a zsinati törvény 218. §-át is, egy kis tévesztéssel, miszerint „a segélynyújtás feltétele, hogy az egyházközségek, egyházmegyék és egyházkerületek a maguk részéről is megtegyenek minden lehetőt, “ de aztán nem mondja azt, amit ágost. ev. testvéreink mondanak: „ tehát a gyámintézetnek négy része legyen: 1) Helyi vagy egyházközségi gyámintézet. 2) Esperességi vagy egyházmegyei. 3) Egyházkerületi és 4) egyetemes gyámintézet, mind a négy — egymástól bár alkotmányos függésben, mégis önállólag — egy nagy egészet alkotva , a begyűlt összeget négy egyenlő részre osztva meg ; mindenik szabad rendelkezéssel, természetesen csak a kitűzött célokra és utasító szabályok értelmében, felerészben rögtöni segítség, felerészben pedig belszükségekre , tőkék alapítására sat. A gömöri ref. egyházmegye már ezt igy fogta fel és amint már hírlapilag is közzé volt téve, így indítványozta annak életbeléptetését a legközelebb Miskolcon tartott egyházkerületi közgyűlésen, azon reményben, hogy ez úton pezsgő élet, üdvös mozgalom , kívánatos siker fogja követni a közalap életbeléptetését, míg ellenkezőn válságtól remeg. És ha fejezettnek, hiányosnak tartom Pestmegye határozatát, méginkább csudálkozom széles látkörű Ballagiak felfogásán, vagy talán csak alkalmi nyilatkozatán, hogy mikor ő nagy súlyú szavát becses lapjában felemelte, irányadólag e kérdésben, erőteljes gondolat menetelének nem az lett vége: „nemcsak a konvent, kerület és megye, de az egyházközségek jogosultságát is vitatom és részességét ajánlom.“ Oh hozza helyre férfiasan