Sárospataki Lapok, 1883 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1883-03-26 / 13. szám
Második évfolyam. 13. szám. Sárospatak, 1883. márc. 26. 3. Előfizetési dij:ISÍS?I Helyben és vidékre, postai szétküldéssel, egész évre 5 frt., félévre 2 frt. 50 kr. A protestáns egyházi és iskolai élet köréből. A SÁROSPATAKI IRODALMI KÖR KÖZLÖNYE. Megjelen na viden. 3 hétfő na. — . ..—..................Egy Hirdetések dija: 4 hasábos petit sor többször való közlésnél 5, egyszeriért 7 kr. sorra. Ezenkivül bélyegdíj 30 kr.! ■ 4 TARTALOM: „Húsvét ünnepén.“ Osváth 1 „A zsinati törvények 187. §-ának gyakorlati alkalmazása.“ Ujj I. „A középiskolai törvényjavaslat.“ ill. Kun P. „Comenius Magyarországon. 1650 — 1654.“ (Folyt.). Dezső L.“ „Húsvéti énekek“ Ivánka L. „Szívmüvelő.“ (Könyvbir ). F. Varga L. „A barsi ref. papi értekezlet javaslata a lelkészek minősítése s az egyházak osztályozása tárgyában és az egyházmegyei gyűlés.“ Garami A. „A tiszáninneni egyházkerület bizottságának javaslata az új egyházi törvények alkalmazására nézve.“ (Vége) Debreczeni B. „Vegyes közlemények.“ Húsvét ünnepén. Ne versengjünk ma. Legyen ez a nap a kiengesztelődés ünnepe. Annál a sírnál, melynek titkai felett ma a keresztyén világ vallásos kegyelettel áll, hajoljunk bocsánatra. Ezt kívánja tőlünk az a legszentebb, aki nem azért jött, hogy elveszítsen, hanem hogy a szeretet lelkével egybekötözzön és megmentsen minket magának. Új parancsolatot adok nektek: egymást szeressétek. . . . Mikor az első húsvéti nagy történet híre Jeruzsálem utcáin végigfutott, a fényes zsidó főváros megdöbbenve fogadta a hírt. Két tábor állt egymással szemben: a hívők és a hitetlenek tábora. Amazok hirdették örömmel: „föltámadott az Úr bizonynyal,“ ezek megfeleltek rá daccal: „Óh az lehetetlen, a halottaknak nincsen feltámadásuk!“ Ez a kép most is megvan. Ma is, majdnem kétezer év múltán, két tábor áll az Úr sírja felett. Egyik testben kiemelkedni látja kőkoporsójából az istenembert, ruhái még azon nedvesek a Mária Magdaléna szerető könyeitől, a másik pedig a természet örök törvényeire való hivatkozással kijelenti, hogy abban a sírban ma is ott porlik a legtökéletesebb ember, de az eszme, melyet képviselt, amelyért élt és meghalt, az feltámadva itt él velünk, betölti a levegőt, hat, munkál, lelkesít, egyházban és társadalomban . . . íme ez a lélek ő . . . így támadt fel ő és ez a folytonosan feltámadó Krisztus, a halottak első zsengéje, az első húsvéti nagy történet titka. Hagyjuk ma el a megszokott hangot — ne versengjünk! Az ingerültség tüze csak égetni tud, de építeni, lelket tisztítani és eleveníteni nem. Ne magyarázgassuk ma a húsvéti nagy rejtélyt, a kedélyvilág számtalan különfélesége szerint, hanem kiki az ő egyéni műveltségének megfelelő alakban SCIT* Lapunk jelen számához egy támaszsza fel Jézust szívében és életté tevén őt abban, ismerje el, hogy rajta kívül senki más alapot nem vethet. Ezzel el van érve a cél; szép húsvétot ülünk, mert ha eltérünk is egymástól az egyes vallásos eszmék felfogásában és magyarázásában, de a Jézus feltámadásán érzett örömben mégis egyesülünk és egyformán boldogít az a tudat, hogy ő csakugyan él ma is, itt van velünk; egyházi, társadalmi, családi egybeköttetéseinknek ő a vezetője; ő gyógyitgatja sebeinket, nélküle szánandó szegény lenne az egész élet; az ő magas erkölcsi elvei nélkül céltalanul bolyongva, örök gyötrelemben, reménység, vigasztalás nélkül kínlódnánk e földön, munkánknak nem lenne áldása, a becsületnek kenyere, az érdemnek dicsősége! Tiszteljük azért a húsvéti tant, hadd emelje az magasra erkölcsi becsünket; a történetírás hatalmasan meggyőző ékesszólással hirdeti, hogy nagy szerepe és áldása van e tannak a keresztyénség életében, az egész emberiség történetében. Csudálatos erővel hajtja a lelket a magasabb életelvek és földfeletti eszmék keresésére. Minden haladásnak, műveltségnek ez az alapja. A húsvéti nyitott sír göröngyei közül kelt ki a valódi szabadság és élet. A húsvéti tannál több nyugalmat, több áldást és boldogságot egyetlen tan vagy eszme sem adott még a világnak. Országok és népek intézményei ezen nyugosznak, erre épül minden, ami csak jövőre és fenmaradásra számít. Ennek köszönhetjük, hogy kékei felettünk az ég, tavaszszal kizöldülnek kedveseink sírjai és hogy a köny, melylyel kikisérjük őket a temetőbe, fénylő és meleg. úgy vagyunk vele, mint valami talizmánnal: szívünkön hordjuk, féltve rejtegetjük, nem adnánk el nagy kincsért, mert tapasztaljuk, hogy vele könnyebb az élet; örülni tanít a szerencsében, a bajban nemesen tűrni és jobb jövőt remélni. Sok a mi világunkban még az egyenetlen, a visszás, félív melléklet van csatolva. 13