Sárospataki Lapok, 1884 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1884-06-30 / 26. szám
Harmadik évfolyam. 26. szám. Sárospatak, 1884. junius 30. SÁROSPATAKI LAPOK. a? Előfizetési dij: Helyben és vidékre, postai szétküldéssel, egész évre 5 frt., félévre 2 frt. 50 kr. g .4 A protestáns egyházi és iskolai élet köréből. A SÁROSPATAKI IRODALMI KÖZLÖNYE. — éjjelen ra.inden hétfő a. — % Hirdetések díja: 4 hasábos petit sor többször való közlésnél 5, egyszeriért 7 kr. sorra. Ezenkívül bélyegdíj 30 kr. $ — • 4 TARTALOM: „A családkönyv nem anyakönyv.“ Szöllösi A. „Reflexiók .A néptanítók függetlenségi törekvéseire.“ (Vége). Gérecz, K. „A gönci ev. ref. egyház története.“ (Vége). Pözy J. „A kassa-vidéki papi értekezleti kör gyűlése.“ Kovács B. „Vegyes közlemények.“ „Szerkesztői üzenetek.“ A családkönyv nem anyakönyv. E lapok 20-ik számában „Családkönyv és családív“ cím alatt Vas Mihály úr megismerteti a felsőszabolcsi egyházmegyében a családkönyvek ügyében újabb időben fölmerült mozzanatokat s közli a mintázatot, melyet az ezen ügyben működő egyházmegyei bizottság a családkönyv nagyobb szabásúvá tétele céljából elfogadásra ajánl; sőt értesít, hogy a családkönyv megalkotása azon gondolatra ébresztette a bizottságot, hogy célszerűbb volna az anyakönyveket is ilyen modorban vezetni, s az e célra ajánlott mintázatokat is bemutatja. A bizottság javaslatát azonban — mi nagyon kívánatos, sőt szükséges lett volna — terjedelemben nem közli, holott az olvasók a mintázatokról teljes tájékozást csak ebből nyerhettek s a rovatok szükségességét és igazolhatóságát csak ebből ismerhették volna föl. Eszerint értesítése által csak fél útig vezet s ott bizonytalanságban elhagy, mert bár föltételezhető, hogy a cikkében felhozott indokok a bizottság javaslatán alapulnak, az olvasóközönség vágyakodása mégis kielégítve nincsen, a családkönyvért érdeklődők vagy azzal gyakorlatilag foglalkozók előtt pedig a hozzászólhatás és véleménynyilvánítás lehetősége megnehezítve van, nem lévén biztosan megítélhető, hogy a közleményben elősoroltak mily részben vétettek a bizottság javaslatából s mily részben hordják magukon az az egyéni nézet jellegét. Én örömmel veszem tudomásul a felsőszabolcsi lelkésztársak érdeklődését és buzgalmát, s üdvözlöm őket, kik derék esperesek példaadásán lelkesülni tudnak. De a tárgyhoz nem szólhatok s a közlesi mintázatokra épen nem reflektálhatok nemcsak a most említett okon, hogy a javaslat nincs terjedelemben közölve, hanem különösen azért, mert családkönyvet magam is készítettem, s felszólalásom, bármily tárgyilagosan lenne is tartva, könnyen az elfogultság gyanújába ejthetne. Bízom a méltatást másokra. De attól tartok, hogy mások sem igen fognak, az említett ok miatt, e buzgó törekvés felől véleményt nyilváníthatni. Pedig erre szükség van. Kétségkívül sokan osztják, mint osztom én is, Vas Mihály úr véleményét, hogy e tárgy nagyon megérdemli a minél szélesebb körű megvitatást, nagyon fontos lévén, hogy az ilyen nagymérvű s messze kiható munkálkodást jól megfontolva kezdjük el. Azért e helyen tisztelettel kérem Vas Mihály urat, legyen szíves a felsőszabolcsi egyházmegye ez ügyben működött bizottságának indokolt javaslatát egész terjedelmében közölni, hogy óhajtása, mi sokunké is, valósulhasson, hogy közlése által a sorompó kapui minden érdeklődő s pályatérre lépni akaró egyén előtt fölnyitva legyenek s vitatás folytán a nézetek megtisztuljanak s a közvélemény megalakulhasson, s az egyházkerületi küldöttség véleményes javaslatában a megalakult közvéleményre, mint biztos támpontra helyezkedhessek s elfogadásra a célnak legjobban megfelelő mintázatot ajánlhassa. Sőt ha szabad itt egyenesen a nagytiszteletű esperes karhoz intézni kérésemet minden tisztelettel kérem őket, legyenek kegyesek a családkönyv érdekében egyházmegyésök által elfogadott javaslatot és mintázatot, a fennebb említett cél elérhetéséért, egyházi lapjaink valamelyikében — azt hiszem bármelyik nagytiszteletű szerkesztő úr szívesen tért enged — megismertetni s köztudomásra juttatni. E kéréssel — mert az ügy érdemére vonatkozólag elmondottam, mit általam elmondhatónak véltem — bezárnám cikkemet, ha nevem oly szükségtelenül kapcsolatba nem hozatik e cikkel s ha Vas Mihály úr között s közöttem a szavak, az elnevezések értelmezésében bizonyos fokú eltérés nem volna és ha nem lennének cikkében kizárólag egyéni nézetből származott oly tételek, mik engem válasz, illetőleg fölvilágositás adására köteleznek, melyek által egyrészt cikkem címét akarnám igazolni, másrészt pedig a családkönyv feladata . 26