Sárospataki Lapok, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1890-01-13 / 2. szám
Kilencedik évfolyam, 2. szám, Sárospatak, 1890. január 13. SÁROSPATAKI LAPOLC. A protestáns egyházi és iskolai élet köréből. SÁROSPATAKI IRODALMI KÖR KÖZLÖNYE ---------------------é s? jj Hirdetések díja: 14 hasábos petitsor többször is való közlésénél 5, egyszeriért 7 kr. sorja. Ezenkívül bélyegdij 30 kr. ....................---«a TARTALOM . .Az új év kezdetén.» Vadácsi György. — «A tervezetek éve.» (Vége). Búza János. — «A hit.» Apostol Bertalan. .Ének.» Molnár Ferenc. — «Egy érdekes eset.» Szenesi Imre. — «Vegyes közlemények.» — «Szerkesztői üzenetek.» «Pályázatok.» — MEGJELEN MINDEN HÉTFŐN. Az új év kezdetén. «Adj minékünk megújúlt szívet És új indulatot.» 2. dics. 4. 1. Az az általános lenyomás, amelyet hazai prot. egyházunk múlt évi képe a rajta elmerengő lélekre gyakorol, alig számítható a kívánatosak és kellemetesek közé. 1888-nak ádáz szelleme átkísért bennünket 1889-be is, s miként ama pusztai felhő, megülte a visszavonás anyaszentegyházunk sátorát, s a kik égig érő tornyot terveztünk, úgy tettünk, mint a babiloni fogságból hazaverődött zsidók : eltaszítottuk magunktól a samaritánusok segítő kezét, s most tudakozhatjuk egymást az írás szerint: vájjon mi lészen ebből? Az új háznak dicsősége nagyobb lészen-e az elsőnél?! Békeség után áhítoztunk s elvetettük a háború magvát; egység után epedtünk és szétszakadoztunk. Nagyra voltunk vele (voltak legalább sokan!), hogy a két, egymást szorító kéz hegyeket is képes kimozdítani, s íme, elfolyt felettünk az egész 1889 és nem vagyunk tisztában a két kéz hőmérsékével sem ! ! Igen, a felekezeti egyet nemértés az minden egyéb előtt, ami az 1889-ik év képének sötét hátterét képezi, ami ott ijeszt, mint a sírból feljáró lélek a múlt év történetében. Mi legalább úgy látjuk — talán sötét szemüvegen nézve — hogy azt a veszteséget, amelyet egyik testvérünktől való elzárkózásunk miatt, a közös munkánál, a közös építkezésnél szenvedtünk, másik testvérünk buzgósága nem fogja kellő mértékben kárpótolni. 1889-diki viselkedésük ezt bizonyítja. Hiszen emlékezünk az «írod. Társaság» alakuló, szervezkedő gyűléseire! Azok között, a kik az egyesülésnek ezt a hatalmas szervét megteremteni komoly kötelességüknek ismerték, épen az ágostai ev. egyház fő-fővezetői, s ezek közül is különösen az egyháziak tűntek fel következetes távollétükkel, amit bajos volt akkor is s bajos még most is az ügy iránt való lelkesedésnek magyarázni. Pedig hát ezek az egyházfők tudnak ám a maguk szűkebb körében hatalmasan szerepelni s egy-egy szorosabb értelemben vett felekezeti vállalatnak, irodalmi kísérletnek tevékeny pártfogolói. Nem célunk kellemetlenségeket mondani, de az is bizonyos, hogy ágost. ev, testvéreink az «írod. Társaság» eszméjének kipattanása óta fokozódó buzgalommal fogtak felekezeti érdekeik ápolásához, s mint felekezet, mint testület, egyáltalán nem törték magukat a testvériség s az egységre törekvés jeleinek feltüntetése után. Ott van például a Károli Gáspár 300-ados örömünnepe ügyében megindult mozgalom. Hát mi történt közöttük e tárgyban a múlt esztendőben ?! A nyilvánosan is látható bizonyítékok szerint alig valami! Egykét lelkes egyén, akit nem feszélyez a Károli Gáspár kálvinistasága, sietett üdvözölni a mozgalmat, meghozta azért áldozatait is készségesen; a többi ellenben és pedig a legfőbbek s a testületek, iskolák stb. vagy tudomásul se vették az ez irányban történteket, vagy várták talán a kedvezőtlen fordulatot s azzal együtt a közös oltáron áldozástól való megmenekülést. Pedig hát Károli hajdan lutheránus papokat is ordinált a kassai völgyön, s az ő bibliája épenúgy szolgáltatta 300 éven át a lelki táplálékot a Luther magyar követőinek, mint a Kálvinéinak! Mi a Károli-mozgalomban és az íród. Társaságban egyformán a prot. testvériség eszméjének megtestesülését szerettük látni és üdvözölni mindig és következetesen : nem veheti azért senki rész néven tőlünk, ha az itt-ott mindkettő iránt ijesztő mértékben nyilatkozó lágymelegséget vagy hidegséget nem jegyezhetjük fel a múlt esztendő örvendetes eseményei közé. A felekezeti széthúzás jelensége az is, hogy egy idő óta — s közelebb a múlt esztendőben is — kálvinisták és lutheránusok szinte versenyezve kutatják ki és pecsételik el önmaguknak saját felekezetük szétszórtan élő híveit, s egymás rovására iparkodnak azokat gyülekezetekké tömöríteni s egymástól elidegeníteni. A kém szerződés szögre van akasztva; a hajdan jónak e gyed ív melléklet van csatolva.2 SCST* Lapunk jelen számához egy net