Sárospataki Lapok, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1892-11-21 / 47. szám
47. szám. Sárospatak, 1892. november 21. Tizenegyedik évfolyam. SÁROSPATAKI LAPOK. ----------------------Előfizetési díj: Helyben és vidékre postai szétküldéssel, egész évre 5 frt, félévre 2 frt 50 kr. Egyes szám ára 10 kr. * & A protestáns egyházi és iskolai élet köréből. I SÁROSPATAKI IRODALMI KÖR KÖZLÖNYE. — MEGJELEN MINDEN HÉTFŐN.& & Hirdetések díja: « Egész oldal 12 frt, fél-; oldal 6 frt, negyedrészoldal 3 frt. Ezenkívül bélyegdíj 30 kr. & —V'-'- ' & TARTALOM: «Az ev. ref. zsinat harmadik ülésszaka előtt. .» — «Eszmék és elmélkedések.» Önálló. — «A zsinat iskolaügyi bizottságának javaslata.» — «A felekezeti tanárok nyugdíjintézete.» Dr. Bartha Béla. — «Zsindely István emlékezete.» Maklári Bap Miklós. — «Olajos Pál 1821 —1892.» Bottka Sándor. — «A n.-kállői ev. ref. egyház hála- és örömünnepe » r. I. —• «Vegyes közlemények.» Az ev. ref. zsinat harmadik ülésszaka előtt. III. ft Nincs semmi nesz arra, hogy az ev. ref. zsinat befejező ülésszaka elnapoltatnék, ami annyit tesz, hogy — nagyjaink szerint — az országos jelek jó időt jósolnak, alkalmasat az anyaszentegyház építésére. Azt nem tagadhatja el egyetlen egy prot.ember sem, hogy a Wekerle-minisztériumtól — úgy, a mint az alakulni látszik — jogunkon a felekezetközi viszonyokra nézve jót reményleni. Gr. Csáky benn maradt a kormányban, s kényelmetlenné vált helyzetéből, — amelyben a római katholikus befolyás mintegy kötve tartotta — a kötelező polgári házasság, polgári anyakönyvelés és vallásszabadság nyílt és tág terére jutva, nemes tehetségeit és férfias akaratát most már szabadon, vagy legalább szabadabban használhatja a felekezetközi béke biztosítására, s az oktatásügy emelésére. Tisza Lajos gróf, mint Ő Felsége melletti miniszter, épen a legválságosabb időben kapta kényes megbízatását; akkor, a mikor a Vatikán minden erejét, egész cselszövő hadseregét mozgósította, hogy Magyarországot megtartsa Regnum Marianumnak, s magát 0 Felségét is Canossa felé kényszerítse. Meddig maradhat még nehéz — ma sokszorosan nehéz állásában: ki tudná megmondani? Lesz-e ereje s szerencséje az új minisztériumnak, s abban a sokak által sanda szemekkel nézett Szilágyi Dezsőnek a reá várakozó nagy feladatokat megoldani; a családokat, a felekezeteket s az egész nemzetet a bátor alkotások által egy új időszak elé vezérelni. — oly kérdések, amelyekre nem sokára meg kell kapnunk a feleletet, ha az ellenható áramlat ezeket a mi bizalmi férfiainkat a csendes emberek közé nem sodorja. Hogy e felelettől igen sok függ a mi anyaszentegyházunkat s ennek további belső építkezését illetőleg, s azt talán nem szükség igazolnunk. Épen azért ezt a feleletet be kellene várnunk, s nem kellene sietnünk a zsinat befejezésével. Több okunk van épen most, hogy elhalasztási szavazatunkat - még a 12-dik órában is ismételjük. A 15-ös bizottság ugyanis kimondta f. hó 12-én Budapesten, hogy a debreceni bölcsészeti, s a kolozsvári theologiai fakultások felállítását ilyamain fogja azsinatnak de ajánlani egyúttal azt is, hogy ezeknek szervezésébe az ág. evangélikus egyház-egyetem is vonassák be. Amily őszintén örülünk a testvériség ilyen újabb nyilatkozásának, épen olyan melegen óhajtjuk, hogy az ne legyen csak áltatás és a papiroson való turbékolás, hanem megelevenítő és termékenyítő valóság. De hogy azzá lehessen, időt kell adnunk ág. ev. testvéreinknek a gondolkodásra s arra, hogy az ajánlat elfogadása ne legyen náluk csak a kevés hatalmasok erőszakos dolga, hanem az egyház-egyetemnek békés úton, közmegelégedéssel végzett nagy és felséges ténye. De van más okunk is. Bánó József, az országosan ismert, kitűnő, s egyházát forrón szerető, lutheránus férfiú a „Pesti Napló“ legközelebbi (csütörtök) számában egy szépen s melegen írott memorandum-félét bocsátott a nyilvánosság elé,és abban, a testvériség eleven érzésének hatása alatt, felsorolván a két prot. egyház zsinati bizottságának közös megvitatni valóit, egyebek közt így nyilatkozik: „18. Szükségesnek vélném, ha a két protestáns egyház zsinata egyértelműleg kimondaná, hogy valamint az egykori külön Erdély az anyaországgal, Magyarországgal 1867 óta teljesen uniálva van, úgy ok. Címe : Bánó József előterjesztése a két prot. zsinat részéről kiküldött, úgynevezett vegyes bizottsághoz 1892. november havában.