Sárospataki Lapok, 1900 (19. évfolyam, 1-53. szám)
1900-03-26 / 13. szám
Tizenkilencedik évfolyam. 13. szám. Sárospatak, 1900. március 26. SÁROSPATAKI LAPOK. & Előfizetési díj: Helyben és vidékre postaiátküldéssel egész évre 10 korona, félévre 5 korona. Egyes szám ára 20 fillér. $— --------—^—& A protestáns egyházi és iskolai élet köréből. A SÁROSPATAKI IRODALMI KORKÖZLŐSYE - MEGJELENIK MINDEN HÉTFŐN. -E £----------. ~ & Hirdetések díja : Egész oldal 16 korona, fél oldal 8 korona, negyedrész oldal 4 korona. Ezenkívül bélyegdij 60 fill. ; & £ TARTALOM: M. T. „Falládiák“ — Ortű Lajos. „Az osztatlan és osztott népiskolai tanterv felett folytatott vita“ — Harsányi István. „Újabb vizsgálatok az úrvacsora felett.“ —Tisza Kálmán beszéde a dunántúli egyházkerületi közgyűlésen.“ Vigyázó. „Nyílt kérdés Nr. Novák Lajos úrhoz, mint a gyakorlati theologia tanárához." — Novák Lajos. „Felelet a nyílt kérdésre." — Kazinci. „A „Sárospataki Lapok" és a parochiális könyvtárak." — Czékus László. „Múltúnk.“ — „Vegyes közlemények.“ Falláciák. Ugyan mikor fogja már a magyarországi protestantizmus észrevenni, vagy ha észrevette, mikor fogja erőteljesen visszautasítani mindazon szemfényvesztéseket, szédelgéseket, visszaéléseket, amelyek az elvek leple alatt a közélet egész vonalán mind sűrűbben s szembeszökőbben nyilvánulnak ? Hiszen, ha valahol apró, jelentéktelen dolgokban, úgy bizonyára ezen a ponton, mely a társadalmi élet összes erkölcsi bajait,ferdeségeit,nyomorúságait zárja élőnkbe, mondhatni el legnagyobb joggal azt, hogy a folytonos halogatásban, indokolatlan késedelemben veszedelem rejlik. Nyomhatnak, szorongathatnak bennünket, esetleg vissza is szoríthatnak egy időre eszméinkkel a fórumokon s a vásári zajban elenyésző társadalmi élet piacán; de ha kimutatjuk, az így alakult élet falláciáit s nyíltan, teljes erővel küzdünk azok ellen, lehetetlen, hogy az életösztön, a jobb, az igazabb közállapotok után való sóvárgás, nemes törekvés előbb-utóbb fel ne támadjon a társadalom lelkében, ezzel pedig a protestánstizmus jövője félig már biztosítva van. Mert ne tartsuk tovább ámításban magunkat, hogy nem kisebb dologról van szó, mint a protestáns egyházak lételének, jövőjének biztosításáról. A falláciáknak egész sáskahada lepte meg napjainkban egyházunk mezőit s ha nem őrködünk kellő éberséggel s ha nem verjük vissza idejekorán az ellenünk intézett alattomos támadást szellemi fegyvereinkkel, akkor a hamisság nemsokára igen könnyen a teljes igazság színében tűnhetik fel a nem gondolkozó vagy erkölcstelen társadalom előtt. Ahol jezsuitizmus van, ott az igazság barátainak mindig készen kell lenniük a támadásra és védekezésre. Lássunk egy pár ilyen falláciát a főbbek közül. Ilyen mindenek előtt az a hamis állítás, hogy a modern államnak a különböző közfelekezetekhez s ezeknek egymáshoz való külső jogviszonyai a korszellemnek megfelelően már annyira rendezve vannak, hogy azokban megvan a teljes, tökéletes viszonosság és egyenlőség, hogy nekünk protestánsoknak e tekintetben semmi kívánni valónk sem lehet többé s ebben a hazában az állam elfogulatlan protektorátussága alatt ma már mindenik vallásos hit egyenlően fejtheti ki a maga eszméinek megfelelő gyakorlati tevékenységét. Ha protestáltunk valaha ilyen vagy amolyan lélekölő rendszerek, hamis tanok és nézetek ellen, úgy ez ellen az állítás ellen minél sürgősebben és kíméletlenebből protestálnunk a legszorosabb erkölcsi kötelességünk. Mert eltekintve attól, hogy ebben a felfogásban a tények bizonysága szerint egy szándékosan hamis álláspont jut kifejezésre, annak igazság gyanánt, a további fejlődés alapjául való elfogadása épen az ellenkező eredményhez vezet, mint, a mit r. kath. részről olyan tüntetően már is elértnek hirdetnek s mely felé egy öntudatos, a fejlődés alapján álló államnak következetesen terelnie kell a közszellemet, t. i. az eddig in theoria kivívott viszonosságnak és egyenlőségnek in praxi teljes megsemmisítéséhez. S akkor aztán akár élőbről kezdheti a kulturjog-állam a r. kath. egyházzal szemben mindazon küzdelmeket, amelyeket a haladásért, a maga fennhatóságának és polgárai igazainak biztosításáért a múltban olyan dicsőségesen, a jobbak elismerésétől kísérve folytatott, vagy pedig egy igazi jóban és roszban hűséges társát, a prot. közszellemet hűtlenül eldobva magától, ismét meg kell hódolnia a r. kath. egyházi hatalom előtt. Ide vezet szinte számtani bizonyossággal, a visszafejlődés lejtőjén, az a nagy garral, még nagyobb falláciával bölcsnek, helyesnek nevezett állam- és egyházpolitika, mely már most meglevőnek, megvaalósítottnak tartja és hirdeti a felekezeti viszonosság és jogegyenlőség nagy eszméjét, ha idejekorán észre nem veszszük s útját nem álljuk annak. Micsoda banális botlás vagy fejtetőre állított bölcseség is kellett ahoz: az ismeretes prot. szegénységnek mintegy ellenértéke gyanánt törvénybe igtatni egyfelől a vallásszabadságot, másfelől pedig a r. róm. kath. egyházat sértetlenül meghagyni mindazon közjogi kiváltságaiban, hatalmában és gazdagságában, melyeknek azelőtt birtokában volt, talán hogy már leplezhetetlen, kiáltó eszmeszegénységét legyen mivel takargatnia, fedezgetnie s aztán ráadásul még most, mikor a fejlemények egy részül sikerült munka benyomását teszik minden épszemű emberre azt állítani, hogy ez a rendezkedés a régóta sürgetett felekezeti egyenjogúságnak teljes tökéletes és semmi korrekt.-