Sárospataki Református Lapok, 1934 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1934-01-01 / 1. szám
más felekezetekkel való békés együttélés propagálását és gyakorlását ,) minden alkalom kihasználását arra, hogy hittestvéreinknek magyarázzuk és meggyőzzék őket különösen lelkipásztoraink, tanítóink, tanáraink arról, hogy ref. egyházunk is csak a boldog, nagy Magyarországban virulhat׳, fejlődhet és boldogulhat. Zsóry György, ev. gondnok. 111. Az egyház református hittanunk szerint a Krisztus földi teste, amelynek tagjait a Krisztusban hivő lelkek képezik. A test jólétét a testrészek, vagyis a tagok működési készsége határozván meg, az egyház egészséges tagjainak krisztusi lelkületétől és öntudatos szolgálatkészségétől függ. Ezek épen olyan köztudatban élő igazságok, mint a magyar református egyház tagjai többségének a mozdulatlansága, közönyössége és az egyházi ügyek iránt való érdeklődés hiánya. S mivel ezek a fogyatkozások, amik egyháztagjaink lelkét fogva tartják, nem változnak máról holnapra lángoló buzgósággá, de viszont a lelki élet kérdései is mind szélesebb körben váltanak ki bizonyos fokú érdeklődést, a gazdasági válság lassú enyhülését várom az új esztendőben. Mivel pedig a gazdasági válság a lélek válságából táplálkozik, a lelki élet fokozatos kibontakozását is reménységgel várom. Ez utóbbinak az útját egyengetik új egyházi törvényeink is. A magyar ref. egyház legfontosabb szerve a presbitérium, ezzel áll, vagy esik az egyházi élet. A presbitérium a vérerek szerepét tölti be; ha hivatásának megfelel, egészséges a test, ha pedig nem áll hivatása magaslatán, különféle betegségek lepik meg az egyházi életet. Ha a presbiterek megértik és megszívlelik az új III. t.c. rövid de határozott rendelkezéseit, amik különösen a 3. §. c és d. pontjai alatt foglaltatnak, s amikre utalás történik az I. t.c. 44. §. e. és f., valamint a 74. § e. és g. pontjaiban, akkor a virágzás és gyümölcsözés áldott esztendeje, illetőleg kezdőpontja lehet az új esztendő. Legsürgősebb feladatnak a missziós törvény lélekkel és élettel való megtöltését tartom. Ezzel kapcsolatban rel egyházunk szociális és karitatív munkáinak rendszeressé tétele az a feladat, amely további halogatást már nem tűr. Ennek a munkának olyannak kell lennie, hogy ne hangulatoktól tegye függővé a több-kevesebb eredményt, hanem a céltudatosan és rendszeresen végzett munkában a Krisztus segíteni kész és a kicsinyekhez szeretettel lehajló lelke válik életet tápláló kenyérré. Pósa Péter esperes. IV. Amig a népszövetségnek nevezett genfi bárkába be nem talál a béke galambja s amíg országos törvény nem rendelkezik a vasárnapi teljes munkaszünetről, addig én sem az új évtől, sem az új egyházi törvényeinktől semmi különösebb jót nem remélek. Ref. egyházunk legsürgősebb tennivalójának a párbér rendszer teljes eltörlését tartom, mert egyre nagyobb és veszedelmesebb ütközőpont ez az egyháztagok és belhivatalnokok között. Szentmártony Dániel esperes. .. Az új egyházi törvényeinktől semmit, vagy legalábbis mentől kevesebbet várok és pedig azért, mert eddig sem a mostanáig érvényben lévő törvényeink voltak rosszak, hanem mi váltunk gonoszakká, a sátán martalékaivá, elszakadván az egyetlen jó és tökéletes törvényétől, amely egyedül alkalmas annak a jégpáncélnak a leolvasztására, ami a szívünket megfagyasztotta, megkeményítette! Ennélfogva, ha eredményt akarunk elérni, ne csak a paragrafusok tömegét adjuk a híveink kezébe, hanem a szeretetet lopjuk be a szívükbe, amelynek egy parányi melege többet ér a törvénykönyvek minden halmazánál, mert nem paragrafusokkal, hanem egyedül a krisztusi szeretettel lehet csak felépíteni Istennek országát! Egyházunk legsürgősebb feladatának a caritas szűzfehér lobogója alatti, intensiv belmisszió munkát tartom, vagyis a jelenleg, inkább csak prédikáló egyházunknak, a szeretet egyházává való legsürgősebb átalakulását! Korlát, 1933 dec. 27. Téglássy András az abauji ref. e.m. gondnoka. Jöjj Nagy Király! Jöjj Uram Jézus! Nagy Király jövel! Testvéreidhez légy ismét közel! Borulj reá ez átokverte földre, Mezítelen rútságát újra född be! A bűn eláradt rajta s a nyomor Fent és alant mindenkit ostromol. Újult erővel vív tusát a Sátán, Kemény harcot e föld vérlepte hátán. Nincs itt igazság, tántorog a jog. Azt sem tudjuk: Voltunk-e boldogok ? / Szeretetlen a nagy embercsalád, Az emberszív kétszínű és csalárd. Nyíló rózsának vadbürök a társa, Beléndeket virít az ősi hársfa S amíg a magja szétmérgezve hull, Virágait szedik gyanútlanul Beteg lelkek keresve gyógyteát És mit sem sejtve isszák a halált. A rendet a rendellenesbe látva, A cingár a pohos hasú barátja S míg összehordnak sok hetet-havat, Röpködnek szerte csalfa jelszavak. Fejét elvesztve kapkod már a néphit, Fellegvárat futóhomokra épít És mert a meglevő baj mind kevés, Társul hozzá jövőtől rettegés. Mindenütt a jaj! Mindenütt a baj! Jöjj Uram Jézus! Nagy Király hamar! Oszlasd a homályt, tépd szét a ködöt! Gyújts csillagsugárt fejeink fölött! Szemét megnyitva, a világ belássa, Hogy csak Te vagy hű és igaz barátja! Egyetlen Köszirt, biztos Sziklavár, Melyen a sorsa ingathatlak áll. Út és Igazság, Király és Vezér, Aki cselekszik, nem jelszóval él. Aki lehajolsz hozzá szeretetben, Hogy testvéreddé legyen minden ember,