Sárospataki Református Lapok, 1937 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1937-05-23 / 21. szám

XXXII. évfolyam, 21. szám, Sárospatak, 1937 május 23. FELELŐS SZERKESZTŐ ÉS KIADÓ: DR. MARTON JÁNOS. FŐMUNKATÁRSAK: DR. ENYEDY ANDOR, DR. MÁTYÁS ERNŐ, DR. SZABÓ ZOLTÁN, DR. ÚJSZÁSZY ___________KÁLMÁN és DR. ZSÍROS JÓZSEF. A Kálvin-szövetség részéről: DR. H. KISS GÉZA. TARTALOM: Pósa Péter: Presbitereinkhez. — Baráth Imre: Az újhelyi hegyek között.—Presbiteri konferen­ciák. — Panka Károly: Budapesti diákszövetségünk közgyűlése. — Irodalom. — Gyülekezeti élet. Hírek. — Az új vasúti menetrend. SÁROSPATAKI REFORMÁTUS LAPOK A TISZÁNINNENI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET, A SÁROSPATAKI FŐISKOLA ÉS A TISZÁNINNENI EGYHÁZKERÜLETI KÁLVIN-SZÖVETSÉG HETI KÖZLÖNYE Presbitereinkhez. Megnyitó beszéd az alsóborsodi egyházmegye 1937. évi május 12-én, Miskolcon tartott presbiteri értekezletén. K. Presbiter Testvérek! Magyar ref. anya­­szentegyházunk 400 éves története ékesen szóló bizonyságtétel arról, hogy az anyaszentegyházat a Szentlélek ereje formálta és vezérelte az évszázadok részei és viharai között. Ha ennek az anyaszent­­egyháznak hajójában emberi hatalmasság és nem Krisztus ülne a kormányrúd mellett, régen el kel­lett volna merülnie ennek a hajónak az idők vi­haros tengerében.­­ A Szentlélek ereje tette ké­pesekké áldott emlékű elődeinket sok száz és ezer templom, meg iskola építésére, amelyek közül né­melyek éveken és évtizedeken keresztül való ál­landó erőfeszítést kívántak. (Példa a miskolci Kos­suth­ utcai templom, amely minden külső segítség nélkül a hívek verejtékcseppjeiből s lelki áldoza­taiból épült 1786-tól 1809-ig.) Csak a Krisztus örökkévaló királyságára néző hitük erősíthette őse­inket a kikeresett szenvedések, börtön, gályarab­ság, vértanuság elviselésére. Kétségtelen tehát, hogy az Urnák céljai voltak és vannak a magyar ref. keresztyénséggel. Négyszázesztendős történelmünk azt igazolja, hogy a múltban a magyarság valódi értékeinek át­mentése volt Istennek a célja a magyar ref. anya­­szentegyházzal. Magyar ref. egyház nélkül a Duna- Tisza közén már régen kihalt volna a magyar szó is, Árpád népe már csak az emlékezeté volna, ha ugyan emlékét is be nem fedte volna a feledés futóhomokja. Magyar reformátusok nélkül a jelenben és a jövőben sem lehet ezen a könnyel és vérrel áz­tatott földön se politikát, se történelmet csinálni. Isten a magyarság ügyét a jövőben is reánk kí­vánja bízni. Nagy nemzeti érdek, sőt egyenesen a magyar faj fennmaradása fűződik tehát a magyar református anyaszentegyház megmaradásához és virágzásához. K. Peresbiter Testvérek ! Aki ismeri a magyar református egyház alkotmányát, sőt ha csak az egyházi törvényeink első törvénycikkét olvassa is el figyelemmel, az előtt teljesen világos lesz az az igazság, hogy magyar ref. egyházunk presbitereivel együtt áll, vagy esik. Ha egyházunkat egy nagy épületnek gondoljuk el, annak fenntartó oszlopai, teherhordozó pillérei a presbiterek és egyházrészi tanácsosok, akiknek hűségétől s áldozatkész mun­kásságától függ az egyház boldogulása, emelke­dése vagy hanyatlása. A múlt évszázad utolsó év­tizedétől kezdve gyengült meg különösen a magyar református öntudat és ez szoros összefüggésben áll azzal, hogy az egyház presbiterei magukat ural­kodásra és parancsolásra elhivott embereknek és nem Krisztus szolgáinak tekintették. Amióta a pres­biter neveléssel rendszeresen foglalkozunk, azóta kezd magyar református egyházunkban a lelkiélet megújulni, aminek Isten Lelkétől származott szám­talan tanúbizonyságát látjuk. A presbiter-nevelés útján áldott fejlődési fo­kozat az Országos Presbiteri Szövetség megalko­tása, ami az erők egyesítése és az egység meg­teremtése céljából az idők teljességének eljöttével történt. E szövetség megalkotása kétségtelenül a Szentlélek indítására történt, de az eszme megér­tésének emberi eszköze a halóporaiban is áldott néhai Baltazár Dezső tiszántúli püspök volt. K. Presbiter Testvérek ! Egységben van az erő, testvéri kezek összefogása nélkül csak olyanok vagyunk, mint az Ezékiel próféta látomása szerinti szétszórt csontok. Összetartás nélkül a szétszórt csontok elevenítésére fordított munka valóságos sisi­­fusi, sőt emberi erőt meghaladó hiábavaló fára­dozás. Erre a kívánatos egységre s ez egység ke­retében az erőkifejtés maximumára kíván elvezetni bennünket a Szentlélek ereje által az ORPSz, amely minden egyházmegye területén sorra megalakítja az országos szövetség fiókjait, az egyházmegyei presbiteri szövetségekben. Ezt a célt kívánja szolgálni e mai napra össze­hívott alsóborsodi egyházmegyei presbiteri érte­kezlet is, melynek közelebbről és távolabbról össze­gyülekezett tagjait hittestvéri szeretettel és igaz tisztelettel köszöntöm egyházmegyei gondnok ur őméltóságával egyetemben.

Next