Sárospataki Református Lapok, 1942 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1942-01-03 / 1. szám
1. szám XXXVII. évfolyam Sárospatak, 1942 január 3 SÁROSPATAKI REFORMÁTUS LAPOK A TISZÁNINNENI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET. A SÁROSPATAKI REFORMÁTUS FŐISKOLA ÉS A TISZÁNINNENI EGYHÁZKERÜLETI KÁLVIN-SZÖVETSÉG HETI KÖZLÖNYE FELELŐS SZERKESZTŐ ÉS KIADÓ: DR. MARTON JÁNOS SZERKESZTŐ BIZOTTSÁG: DR. ENYEDY ANDOR, DR. MÁTYÁS ERNŐ, DR. SZABÓ ZOLTÁN, DR. UJSZÁSZY KÁLMÁN és DR. ZSÍROS JÓZSEF TARTALOM: Darányi Lajos: Forrás a pusztában. — Dr. Finkey Ferenc: Emlékezés az 1790—91. évi XXVI. t.-c. megalkotásának 150-ik évfordulójára. — Kovács István: Vége és folytatása. — Dr. Gulyás József: Széchenyi a pataki főiskolában. — Koszorúmegváltás (Folyt. köv.) — Hírek. — Hiv. rész. Forrás a pusztában. Az az idegen, aki Magyarországról valamit is hallott, aki tíz magyar szót tud, az egészen bizonyos, hogy ismeri ezt a magyar szót is, hogy : puszta. Igénk nemcsak a magyar földről, hanem az egész teremtett földről azt mondja, hogy puszta, ahol a lélek szomjasan eped. Az elinduláskor is fáradt emberi léleknek Isten az ő Igéjében ad szomjúságot oltó élő vizet. 1. Amikor az új esztendőre elindul az ember és amikor azt veszi számba, hogy mik is az atravalók, akkor ez csendül legelőbb a fülébe: isten, így, mint az írásban is van : Isten. Távolian és idegenül. Elérhetetlenül és mégis nélkülözhetetlenül. Isten ! Van valaki, akinek ereje, hatalma van. Van valaki, aki mindent tud, az utat is tudja, a holnapot is tudja. Van valaki, akinek a tervében és a hatalmában van az egész világ sorsa. Ez Isten. Már régen túl vagyunk azon, hogy tagadnánk. Ép ésszel Istent tagadni nem lehet. Van. Csak messze van. Van, csak idegen és olyan félelmetes reánk, bűnösökre, mint a tűz az eléghető anyagra. De így is számolnom kell vele. Kikerülni, elmellőzni, letagadni nem lehet. Mindenütt ott van. Mindenütt a nevét olvasom. Úgy, mint a Szentírásban. Felkiáltójel van utána. Isten! Isten ! 2. Az írás nem mondja ki név szerint, de ekkor társul hozzánk Krisztus. Nem úgy találkozunk vele, mintha most mentenék a pusztán át Józsefék Egyiptomba, hanem úgy találkozunk Krisztussal, mint a Megváltóval, mint a feltámadt és megdicsőült Úrral. És Krisztus a távoli, az elérhetetlen Istent olyan közel hozza, hogy felismerem benne az Atyát. Olyan közel hozza, hogy így kiáltok fel: Én Istenem vagy Te. Nem idegen Isten, hanem az enyém. Nem nélkülözhető, hanem az enyém, mint mondjuk a szívem. Nem felesleges, hisz az enyém. Sőt több, mint az enyém.׳ Én vagyok az övé. Ő az Úr. Ő teremtett. Ő váltott meg. Az elmúlt esztendőkön is ő tartott és ő őrzött meg. Ő kell nekünk. Ki merne elindulni nélküle? Annyira ő kell, hogy szinte csak ő kell. Úgy borulok le előtte, mint Tamás a megbízó- Lekció : Zsolt. 63 :1—12. Textus: Zsolt. 63:2. nyosodás pillanatában: én Uram és én Istenem. 3. Amikor az ember Krisztusban meglátja Istent, akkor vall önmagáról és az Istenre való szorultságáról. a) Jó reggel kereslek téged. Olyan drága, régies kifejezés, hogy szinte rajta érezzük az ősapáink lehelletét. Jó reggel, korán reggel, jókor reggel. Nem segít rajtunk az éjtszakai pihenés sem. Nem az a bajunk nekünk, hogy fáradtak vagyunk. Nem ez a főhiba, hogy kimenni atestünk. Hiába alusszuk át az éjtszakát, akkor is már korán reggel fáradtak vagyunk. Mi lesz azzal este, aki már reggel fáradt? Hogyan juthat az célhoz, aki már az elinduláskor is botladozik? Nem a test, nem az anyag, nem a külső gépezet van itt veszélyben, hanem a lélek. Azért olyan fáradt, kimerült és elégedetlen a test, mert áthallatszik a testbe a lélek faja, ínsége. Szomjuhozása. b) A lélek szomjuhozását csak Isten képes kielégíteni. Hiába takarja a földet fehér hó, a lélek csak a fehérségét irigyli a hónak, de ételnek nem fogadja el és tovább gyötrődik a szomjúságtól. Hiába van annyi víz, hogy árra nő és házak dőlnek össze benne az Alföld közepén, hiába lesz tenger az egész magyar föld. A lélek csak lebeg a vizek felett, de nem oltja, mert nem olthatja vele a szomját. Minden hiába. A lélek szomjúságát csak maga Isten olthatja el. A maga számára teremtette Isten az embert. Ezért csak ő kell az embernek. Találkozni akar velünk Isten az úton, azért tette olyanná az életünket, hogy kin és gyötrelem, sőt nem is élet nélküle az élet. Elemi erővel ered utána a lélek. Se parancsolni, se visszaparancsolni nem lehet a szomjúságot. Ki kell elégíteni. Csak Istennel lehet kielégíteni. 4. Isten pedig éppen azt akarja, hogy vele induljunk, vele járjunk és tőle soha el ne maradjunk. Ő a forrás, ő a kút a pusztában. A magyar pusztában is. Az óramutató nem állt meg, az új naptár felváltotta a régit, az idő megy. És nekünk is menni kell.